hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 4

   2022.06.19, 09:53

   Maszlonka József visszaemlékezései
   
   Karácsonykor, e hasábokon megszólaltattuk a felvidéki futball vezető embereit, akikhez itt csatlakozik Maszlonka — Miskolczi — József nyilatkozata is. Maszlonka József neve szorosan egybeforrt a szomorú véget ért Attila rövid ,de dicstelen életével. Rettenhetetlen harcos hírében állott és testi épségével mit sem törődve vetette magát a legforróbb küzdelmekbe. Aminek eredményeként háromszor tört el a lába s kisebb zúzódásaikon kívül kar- és vállcsonttörést is szenvedett. Annyi baj legyen! Az öreg fiú ma is játszik az Ózdi VTK csapatában, melynek különben edzője is így nyilatkozik:
   
   — A futballt én is — mint a legtöbb futballista — a rongylabdával kedveltem meg. Futballkarrieremet a Zugló csapatában kezdtem el, majd a „Turul FC“-be kerültem s innen a Ferencváros szerződtetett, ahol azonban az I-ső csapatba bekerülni nem tudtam és amikor 1927-ben a miskolci Attila kölcsönkért a Ferencvárostól, örömmel jöttem Miskolcra, melynek sportközönségét hamarosan megszerettem és hiába csábítottak más egyesületek. Igaz, ebben nagy szerepet játszott szívügyem is. Itt ismerkedtem meg feleségemmel is. Az Attilának akkor kiváló fedezetsora volt: a Pruha, Kripkó, Maszlonka hármas , melyből Pruha és én válogatottak is lettünk. Én 1929-ben Bécsben az osztrákok elleni 1:1-es mérkőzésen játszottam a magyar válogatottban először. 1930-ban, Svájc válogatottja ellen játszó magyar csapatban balhalf voltam. Ugyanebben az évben a Vasassal játszottunk osztályozó mérkőzést az I-ső ligában való maradásért. E sorsdöntő mérközésünkön történt, hogy 0:0 állásnál tizenegyest ítélt a bíró javunkra. A fiúk közül egyik sem merte vállalni a tizenegyes rúgását. Kénytelen voltam én nekiszaladni. Se nem láttam, se nem hallottam és a tizenegyesem ennek megfelelően mellé ment, a Vasas-közönség leírhatatlan örömére. Én viszont zokogva ledobtam magam a földre és azt kívántam, hogy bárcsak dűlne össze ez a csúf világ. Úgy látszik a bíró is megsajnált, mert a kapus elmozdulássa miatt megismételtette a rúgást. Dacos akarattal ismét én rúgtam a bőrlabdát, mely a dühödt rúgás nyomán most már a hálóba repült.
   
   1933-ban Franciaországba szerződtem, hogy a végnapjait élő egyesületemen is segíthessek. Elfogadtam hát az F. C. Rouan ajánlatát és kimentem Franciaországba.
   A közönség hamarosan megszeretett a többi magyarral együtt. Egy év múlva engem választottak meg csapatkapitánynak és elhalmoztak minden jóval és örültek, ha meglephettek valami kedvességgel. Ilyen életkörülmények között természetesen a játék is jól ment, csapatunk is sorra nyerte mérkőzéseit. Helyemet megtartottam egészen hazatérésemig, 1937-ig. A Franciaországban töltött időkre mindig szívesen fogok visszaemlékezni és sohasem fogom elfelejteni, amikor a fiúk egy-egy döntő fontosságú mérkőzés után engem, a magyart, vállra kaptak és úgy vittek be az öltözőbe.
   
   Hazatérésem után a Bocskai óhajtott szerződtetni, de én már meguntam a profi életet és ezért inkább a biztos megélhetést nyújtó M. ÓVTK ajánlatát fogadtam el, ahol mint edző is működök. Ózdon igen kiváló anyagot találtam s a fiukkal egykettőre megszerettük egymást. Sikerült is egy komoly erőt képviselő csapatot összehozni, az 1938—39. évi Észak lterületi bajnokságot megnyerni és bekerülni az NB. II.-be. Itt is megáltottuk a helyünket és a 4-ik helyen végeztünk. Ezen helyezést sikerült a következő évben is megtartanunk. A mostani 1941—42. évi bajnokságban azonban az őszi szezont rosszul végeztük, melynek okát abban látom, hogy csapatunk, a sok sérült és katona játékos miatt egyetlen vasárnap sem tudott komplettenkiállni.
   
   A WM rendszerrel már Franciaországban megismerkedtem, mert a. F. C. Rouan, is ezt játszotta. A rendszert örömmel fogadtam Magyarországon is és igyekeztem csapatomat is megismertetni ezen rendszer szabályaival. A WM rendszer megszünteti a labdarúgójáték eddigi helytelen erőelosztását és arányosan osztja be a munkát a játékosok között. Nem igaz az, hogy a WM rendszerben meghal a tudás, mert a gyors labdakezelés és pontos passznak nagyobb fontossága van most mint régen, amikor egy játékos agyonra cselezhette magát.
   A felvidéki labdarúgás ezelőtt kissé el volt maradva a többi területek mellett. Ma azonban nemcsak elérte azon színvonalát, hanem túl is szárnyalta. Bizonyítéka ennek a Szent Korona Kupa 1940. és 1941. évi megnyerése. A Felvidék egyesületei nagy szerepet játszanak a NB. mindhárom osztályában.
   
   A mai ifjúsági labdarúgó anyag kiváló. A kezem alatt fejlődő ifjúság azt bizonyítja, hogy igen tehetséges és érzéke van a labdarúgáshoz, csak megfelelő fizikuma nincs. Ez talán arra vezethető vissza, hogy a labdarúgást leginkább a nehéz testi munkát végző ifjúság űzi, minek következménye a testi erő alapos kihasználása, és leromlása, amit viszont a szegényebb népréteg kevésbé kielégítő táplálkozásával nem tud pótolni.

   
   Magyar Élet, 1941.12.28
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2022.06.19, 09:46

   Maszlonka lábtörést szenvedett. Az FTC—Zugló bajnoki mérkőzésen Maszlonka József, a zuglóiak fiatal, tehetséges jobbhátvédje egy összecsapás után fekvemaradt a földön és ugy vitték ki a pályáról. A helyszínt orvosi vizsgálat nem tudta megállapítani, hogy milyen sérülés történt és csak a másnap a zsidó kórházban megtörtént tüzetes Röntgen-vizsgálat derítette ki, hogy Maszlonka a jobb combjában csonttörést és két helyen csontrepedést szenvedett. Természetesen azonnal kezelés alá vették és a törött lábat gipszbe tették

   
   Sporthirlap, 1924. december 16.
    
3. 
   admin fgymat

   # 2

   2019.03.12, 21:31 (szerk.: 2022.06.19, 09:46)

   Maszlonka József, a miskolci Attila játékosa, majd később az Ózdi Vasas edzője és játékosa hosszas betegeskedés után vasárnap reggel elhunyt. Temetése kedden délután lesz.

   
   Népsport
   1954.08.16
    
4. 
   Longinus

   # 1

   2018.09.28, 16:42

   Maszlonka József az Attila FC 1927-es csapatában. Forrás: storiadellaroma.it