† Alberti Gyula (Somsály 1911.08.11 - Granada 1942.04.09)
2 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
0 elsőosztályú bajnoki
Alberti Gyula nemzetközi kupamérkőzései magyar csapat tagjaként/ellen:
| # | dátum | bajnokság | mérkőzés | csere | lap | gól | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1 | 1934.06.17 | KK | AGC Bologna - Bocskai FC | 2 : 0 | |||
| 2 | 1934.06.24 | KK | Bocskai FC - AGC Bologna | 2 : 1 |
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Sporthirlap, 1933. augusztus 26.
Ficsura Ádám
2023.09.27
A magyar labdarúgásban kevésbé ismert néhai kapus Spanyolországban tett szert nemzetközi hírnévre. Alberti Gyula első külföldi csapata a Real Madrid volt, majd több spanyol együttesnél és Franciaországban is megfordult, ám mindössze 30 esztendősen betegség következtében elhunyt. Az egymásnak ellentmondó információk közt megpróbáljuk felidézni az egykori sportoló életútját.
A Magyarországon csak kisebb csapatokban védő Alberti Gyula Spanyolországban a Real Madrid, a Real Unión, a Racing Ferrol, a Celta Vigo és a Granada CF alkalmazásában állt, valamint átmenetileg a francia Le Havre kapusa is volt.
Az interneten számtalan ellentmondásos információ lelhető fel a kapusról, például még a születési idejéről és helyéről is különböző adatokat találhatunk. Az Észak-Magyarország nevű lap Nyikes Imre jóvoltából 1969 májusában egy többrészes, mélyreható cikksorozat keretein belül göngyölítette fel Alberti és családja életútját, így talán ez tekinthető a leghitelesebb fennmaradó forrásnak vele kapcsolatban. (A lap Albertynek írja a nevét.)
Alberti 1911. augusztus 21-én született az Ózd melletti Somsályon. Édesapja az ózdi kohászati üzemben dolgozott, majd később kútfúróként tevékenykedett, iskolás fiai, Gyula és öccse, József is segítették. A gyerekek figyelmét azonban a foci sokkal inkább lekötötte, tehetségükre pedig hamar felfigyeltek, az ózdi ÓVTK-hoz kerültek. Gyula mindössze 14 évesen mutatkozott be a felnőttcsapat kapusaként az első számú kapus sérülése miatt. A ruganyos hálóőrt sokáig nem tudta megtartani a kiscsapat, így előbb a miskolci Attilában, majd a debreceni Bocskaiban szerepelt – több forrás debreceni születésűként jegyzi őt. (Fiatalabb testvére ugyancsak labdarúgó volt, teljes pályafutását Ózdon töltötte.) Ekkoriban több magyar csapat Nyugat-Európában turnézott a hazainál nagyobb bevételek reményében. A nemzetközi mérkőzéseken a Real munkatársai gyorsan szemet vetettek Albertire, ajánlatokkal ostromolták, de nem adta be egyből a derekát. A kapus nem szeretett volna külföldre igazolni, ám mivel hazánkban nem tudott előrébb lépni, végül belevágott a nemzetközi kalandba.
„Védelmünk ragyogó volt. Az első percek bizonytalanságától eltekintve mindenki legjobbat nyújtotta. Alberty egészen nagy volt” – írta a Nemzeti Sport a Bologna FC elleni 2–0-s vereség után 1934 júniusában.
1934 decemberében az Újpest és a Bocskai vegyes csapata Madridban játszott a spanyol válogatottal, és bár a hazaiak 6–1-es győzelmet arattak, Alberti a védéseivel végleg meggyőzte a spanyolokat. A Real Madrid a legendás Ricardo Zamora utódjaként szerződtette őt. A spanyol kapus utolsó aktív éveit töltötte a csapatnál a magyar játékos érkezésekor, és készséggel segített felkészíteni kollégáját, hogy méltóképpen vegye át a helyét.
Alberti volt a Real Madrid történetének első európai idegenlégiósa, egyúttal a csapat történetének első külföldi kapusa.
Innentől kezdve csak leveleken keresztül tartotta a kapcsolatot családjával. Ezekben többször mesélt honvágyáról, és a hazatérését tervezte, melyre végül sosem kerülhetett sor. Alberti arról is írt, hogy első sikerei után a prémiuma felét felajánlotta az őt támogató Zamorának, a spanyol azonban udvariasan visszautasította a nemes gesztust.
„Alberty nem ésszel véd, mint én. Viszont csodálatos a ruganyossága, valóságos akrobata, a közönségnek pedig ma már ez tetszik”
– nyilatkozta róla Zamora, akinek szívügye volt, hogy megfelelő pótlást hagyjon maga után.
Alberti mellett a Realnak ekkoriban két másik magyar játékosa volt, Kelemen Vilmos és Buzássy Ferenc (János). A Puskás Intézet felhívta rá a figyelmet, hogy utóbbiról sokáig tévesen azt hitték, hogy nem játszott a Real Madrid első csapatában, de 1935 szeptemberében a Zaragoza ellen 1–0-ra megnyert bajnokin biztosan pályára lépett.
„Buzássy nagyon jó benyomást keltett. Kitűnően kisportolt atléta, de úgy látszik inkább védő, mint támadó fedezetjátékos. Az első félidő végén Buzássy az ellenfél centere és centerhalfja hasbarúgta, hogy elájult és úgy kellett fellocsolni, éterrel magához téríteni. Ezért a II. félidőben szélsőhalfot játszott. Amikor a II. félidőben szélsőfedezetnek ment a sérülése után, ott még jobbat mutatott, mint középen” – idézi a madridi Diário sajtóorgánumot a Nemzeti Sport 1935. szeptember 17-én.
A madridi közönség gyorsan megszerette a magyar „gumiembert”, akinek védései után a forróvérű szurkolók eksztázisban tomboltak a lelátón. A spanyol bajnokságban 1935. márciusában mutatkozott be, a Realnál 22 bajnoki mérkőzésen védett, kiváló teljesítménye révén a spanyol válogatottba is bekerült, a madridiakkal két Király-kupát nyert.
Alberti a nagyobb meccseken kabalából rendre egy, az édesanyja horgolta magas nyakú pulóverben védett.
A spanyol polgárháború idején a francia Le Havre csapatához szerződött (1936–1938), visszatérése után ismeretlen okokból nem a Real Madridhoz, hanem az irúni Real Uniónhoz, majd a Racing Ferrolhoz került, később a Celta Vigo játékosa volt. A galíciai csapatnál két idényben is bravúrjaival segített az első osztályú bennmaradáshoz, miközben meghódította a szurkolók szívét. Olyan furcsa szokások kötődtek a nevéhez, mint hogy narancsot evett vagy éppen facsart ki és itta meg a levét a meccs közben a pályán. Utolsó csapata az első osztályban újonc Granada volt.
A Ferencváros haza akarta őt hozni, a kapus maga is hajlott rá, ám mielőtt a szerződtetése megvalósult volna, Alberti 30 évesen elhunyt. 1942 tavaszán a Granadával az asztúriai Oviedóból hazatérve hastífuszt kapott, és további tüdőkomplikációk vezettek ahhoz, hogy fiatal szervezete képtelen volt legyőzni a betegséget.
„Ez a hír a madridi szurkolók számára is szomorú hír, hiszen Madrid volt az a hely, ahol a magyar kapus bemutatkozott. A Real Madrid volt az első spanyol egyesülete. Egy magyar válogatott csapattal jött, a Chamartin-pályán láttuk őt először. Védéseivel felkeltette a Real Madrid vezetőinek a figyelmét, pedig akkor még Zamora védett a Realban. Nem volt nehéz itt maradásra megnyerni a csupaideg kapust, akinek azután meghatározott esetekben Zamorát kellett helyettesítenie. Márciusban Alberti Oviedóban védte a Granada hálóját. Hazatérőben heves tífuszos láz támadta meg. Erős szervezete megbirkózott volna a bajjal, de váratlanul tüdőkomplikáció lépett fel, s Alberti szíve most felmondta a szolgálatot. Alberti, a nagy magyar kapus ott halt meg, ahol olyan szívesen tartózkodott, a granadai nap alatt” – idézte a spanyol Marca halála utáni beszámolóját a Nemzeti Sport 1942. május 3-i száma.
Spanyol csapataiban nyújtott kiváló teljesítményével Alberti nemzetközi szinten is ismertségre tett szert, halála után a spanyol szurkolók megható módon emlékeztek rá, és a helyi sajtóban is mindenhol elismerően nyilatkoztak róla. Alberti Gyula hazánktól távol öregbítette Magyarország hírnevét szomorúan rövid élete alatt.
forrás:
https://bunteto.com/magyar-kapus-volt-a-real-madrid-toertenetenek-elso-europai-legiosa
A magyar kapus volt a madridiak első európai idegenlégiósa, nem is akármilyen körülmények között került a spanyol fővárosba. A Real 1934 nyarán európai túrára indult és a Fortuna Düsseldorf kapusát, Jakob Bendert nézte ki magának. A játékossal is megegyeztek, de végül a német szövetség nemet mondott a kontraktusra. Egy madridi tisztségviselő javasolta, hogy próbálkozzanak magyarokkal, Alberty pedig éppen akkor keresett munkát Spanyolországban. „Ahol olyan kapusok védik a válogatottat, mint Háda József, ott minden kapus nagyszerű lehet” – győzte meg magát az egyik madridi vezető, és nem is hibáztak Albertyvel.
Tudását a Barcelona kapuslegendájához, Ricardo Zamorához hasonlították, akivel aztán egy csapatban is játszott, miután a spanyol átszerződött Madridba. (Ő volt a második komolyabb játékos, aki átöltöztette a szívét. Az első José Quirante volt, aki a Barcelonában nevelkedett, de 1906-ban Madridba szerződött. Neve azért is szent a mai napig is Madridban, mert a Realt 1929-ben ő irányította az első spanyol bajnoki szezonban, ahol csapata két ponttal a Barcelona mögött végzett, a második helyen.) Zamora Madridba érkezése után Alberty az olimpiai bajnok cserekapusa lett. Aztán a polgárháború miatt mindketten elhagyták Spanyolországot.
Végül Zamora és Alberty is visszatért, a magyar kapus az Unión de Irún, a Racing Ferrol, végül a Celta de Vigo kapuját őrizte. Pályafutását Granadában fejezte be, tragikus körülmények között. 31 éves volt, amikor egy fertőzött kútból ivott, megbetegedett és a hastífusz két hónap alatt elvitte, 1942. április 10-én hunyt el. Ahogy a Vigo honlapja is megemlékezik róla, San Joséban álló sírján mindig van friss virág.
Forrás: barcamadrid.blog.hu