felhasználói profil: fgymat (hozzászólások / 44)
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44
- 45
- 46
- 47
- 48
- 49
- 50
- 51
- 52
- 53
- 54
- 55
- 56
- 57
- 58
- 59
- 60
- 61
- 62
- 63
- 64
- 65
- 66
- 67
- 68
- 69
- 70
- 71
- 72
- 73
- 74
- 75
- 76
- 77
- 78
- 79
- 80
- 81
- 82
- 83
-
HORVÁTH Ferenc (1920), a Szolnoki MÁV kapusa, 1946-ban és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/342/horvath_ferenc/merkozesek]3 mérkőzésen őrizte a válogatott együttes hálóját. – A szolnokiak nyúlánk, jó alakú játékosát biztos labdafogás, ésszerű helyezkedés és vakmerőséggel határos bátorság jellemezte. A kifutás viszont nem tartozott erősségei közé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben is beváltotta a szerepléséhez fűzött reményeket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NYERS István (1924), az UTE balszélsője, 1945-ben és 1946-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/803/nyers_istvan/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott és 2 gólt szerzett. – A zömök, rendkívül robbanékony, jól képzett, gólveszélyes játékos a legjelesebb magyar balszélsők méltó utódjának ígérkezett. 1946-ban azonban külföldre távozott. Franciaországban és Olaszországban ért el sikereket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HIDEGKÚTI Nándor (1922), a Herminamezei AC, az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó csatára, 1945 és 1958 között 68 mérkőzésen volt válogatott és 39 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/330/merkozesek]Hidegkuti Nándor mérkőzései a magyar válogatottban)
Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– Az „aranycsapat" kivételes képességű középcsatára, a magyar labdarúgás legkiválóbb játékosainak egyike. Sokoldalúságára jellemző, hogy a válogatottal- a támadósor valamennyi helyén szerepelt. Igazi működési területe a hátravont középcsatár, mai nyelven: a középpályás játékos szerepköre volt. Fénykorában a világ legjobb csatárai között emlegették. Technikailag és taktikailag tökéletesen képzett, rendkívül ötletes, munkabíró, gyors és fejjátékban is igen jó labdarúgónak bizonyult. Sikerekben gazdag pá... -
SIPOS Vilmos (1914), az FTC jobbszélsője, 1945-ben és 1946-ban 2 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/911/merkozesek]Sipos Vilmos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A világjáró, rendkívül gyors, nagyon jól képzett labdarúgó kitűnő elfutásait pontos beadásokkal, vagy erőteljes lövésekkel fejezte be. Küzdőkepéssége és fejjátéka azonban nem volt kielégítő. Hazánkban rövid ideig játszott. 1946-ban – az MLSZ hozzájárulásával – külföldre távozott. Több európai országban szerepelt. Romániában szintén eljutott a válogatottságig.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
VINCZE II Gyula (1919), a Salgótarjáni BTC csatára, 1945-ben 1 alkalommal kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt szerzett ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1945-08-20/magyarorszag-ausztria]Magyarország - Ausztria 5:2, 1945).
– A támadósor közepén és a balszélen egyaránt helytállt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban balszélsőt játszott. Gyors, lendületes, gólképes csatár volt. A kapu előtt jól feltalálta magát. A salgótarjáni labdarúgók közül ő lépett elsőként a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott játékosok sorába.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PUSKÁS (PURCZELD) Ferenc (1927), a Kispesti AC és a Bp. Honvéd balösszekötője, 1945 és 1956 között 84 válogatott mérkőzésen szerepelt és 83 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1/merkozesek]Puskás Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja és csapatkapitánya volt az 1952. évi olimpiai játékokon arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– A zömök termetű „öcsi", az „aranycsapat" kapitánya, a magyar labdarúgás legnagyobb játékosainak egyike. Már gyermekkorában felcsillant nagy tehetsége. Egészen fiatalon, 1943-ban helyet kapott az NB l-es kispesti csapatban. A felszabadulás után szinte rakétaszerű gyorsasággal értek be kivételes képességei. Bár alakja nem mondható eszményinek, igazán jól csak bal lábbal rúgott és fej játéka sem haladta meg a jó átlagot, mégis kiemelkedő tudású, világklasszis labdarúgó vált belőle. Éveken át a világ legjobb csatárai között emlegették. Játékát rendkívüli robb... -
SZABÓ Imre (1918), a Szombathelyi Haladás, majd a MATEOSZ jobbszélsője, 1945-ben és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/939/szabo_imre/merkozesek]2 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben. – Az apró termetű, villámgyors, ötletes, ügyesen cselező „Pici" jól adott be és veszélyesen lőtt kapura. A legjobbak között is derekasan helytállt. A közelharcokban azonban gyakran bátortalannak mutatkozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KIRÁDI Ervin (1925), az UTE jobbfedezete, 1945-ben és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/425/kiradi_ervin/merkozesek]3 esetben szerepelt a legjobb tizenegyben. – A megbízható „Csinos" ügyesen szerelt és pontosan adogatott. Feladatát a védelemben és a támadásban egyaránt jól látta el. Szorgalmával és harcos küzdőszellemével értékes játékosnak bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MIKE (MAYER) István (1924), az FTC középcsatára, 1945 és 1947 között 4 ízben volt válogatott és 1 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/752/mike_istvan/merkozesek]Mike István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A rendkívül erőteljes, robbanékony, hatalmas lövőerejű játékost nehezen tudták feltartóztatni, ha belelendült. Az FTC-ben középcsatárt játszott, de a legjobbak között a jobbszélen is szerepelt. Meglehetősen szeszélyes, ún. „hangulatember" volt. 1948-ban – az MLSZ hozzájárulásával – Olaszországba távozott. Sógora, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/936/szabo_ferenc]Szabó Ferenc, szintén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott labdarúgó volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ILLOVSZKY Rudolf (1922), a Vasas SC szélsője, 1945 és 1948 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/27/illovszky_rudolf/merkozesek]3 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. – Robbanékony, technikás, kitűnően cselező és gólveszélyes szélső volt a támadósor mindkét oldalán. Néha azonban túlzásba vitte az egyéni játékot. Higgadtsága, nyugalma is cserbenhagyta olykor. Csupa szív, önfeláldozó harcmodorával azonban mindig értékes csapatjátékosnak bizonyult. 1966 őszén átvette a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar válogatott szakmai munkájának vezetését, amelyet 1967 végéig látott el – eredményesen. Előzőleg a Vasas csapatánál működött edzőként – sok sikerrel. Bajnokságok és KK-győzelmek fémjelezték eredményes tevékenységét. 1968-ban visszatért a piros-kékekhez.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LAKAT Károly dr. (1920), az FTC. és az ÉDOSZ balfedezete, 1945 és 1950 között 13 mérkőzésen játszott a legjobb tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/33/lakat_karoly_dr/merkozesek]Lakat Károly mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Lakat tanár úr – a magyar irodalom és történelem tanára – a rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és sportszerűen küzdő labdarúgók közé tartozott. Ügyesen helyezkedett, jó érzékkel szerelt és szívósan tapadt ellenfeléhez. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1]Puskás Ferenc például egyetlen hazai védőjátékostól sem tartott, csak Lakattól. Egyszerűen nem boldogult vele.) A védekezés volt az erőssége, de a támadásban is megfelelt. Alacsony termetének hátrányát csak a levegőben, a fejjátékban érezte. Legemlékezetesebb teljesítményét 1946. október 6-án nyújtotta az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-06/magyarorszag-ausztria]Ausztria elleni találkozón (2:0). Vissza... -
SZABÓ György (1921), a Gamma FC középfedezete, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-11-07/magyarorszag-svedorszag]1 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. – A pompás fizikumú játékos kitűnően rúgott és fejelt, ügyesen helyezkedett és szerelt. Gyorsasága azonban nem volt kifogástalan. A labda pontos továbbítására sem mindig fordított kellő gondot. 1962 őszén közlekedési baleset áldozata lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MÉSZÁROS Ferenc (1919), a Nagyváradi AC jobbhátvédje, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-11-07/magyarorszag-svedorszag]1 válogatott mérkőzésen játszott. – A nagyváradiak erőteljes fizikumú játékosa többnyire a középhátvéd helyén szerepelt. Pompásan szerelt és fejelt, jól rúgott, megbízhatóan helyezkedett. Jóval átlagon felüli képességű védőjátékosnak bizonyult. Balszerencséjére azonban éppen abba a csapatba „csöppent" bele, amely – itthon! – 7:2 arányú vereséget szenvedett a svédektől.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
EGRESI (ENGLERTH) Béla (1922), a Kispest FC, a Kispesti AC, az UTE és a Bp. Dózsa jobbszélsője, 1943 és 1953 között 23 válogatott mérkőzésen szerepelt és 10 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/222/egresi_bela/merkozesek]Egresi Béla mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– „Csöpi", az apró termetű szélső, higanymozgású, kitűnő képességű csatár volt. Tökéletesen kétlábas – néhányszor balszélen is játszott –, technikás és nagyon gyors játékosnak bizonyult. Lendületes elfutásait legtöbbször pontos beadással vagy jó lövéssel fejezte be. ötletes, ravasz játékát ellenfelei nehezen ismerték ki. Villámgyorsan cikázott a védők között, helyét gyakran változtatta. Bátran vállalkozott egyéni megoldásokra is. Gólképességével szintén kitűnt. A védelemben mutatkozó réseket szemfülesen kihasználta. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]Válogatottbeli szereplésének érdekessége: 23 mérkőzés közül 18 magyar győzelemmel végződött. Ebb... -
NAGY II András (1920), a Ferencváros FC balfedezete, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/774/nagy_andras/merkozesek]3 ízben volt válogatott. – A zöld-fehérek – nevével ellentétben – apró termetű labdarúgóját kitűnő labdakezelés, taktikai érettség, bátorság, nagy munkabírás és ruganyosság jellemezte. Korszerű felfogásban játszott, a védekezésben és támadásban kifogástalanul helytállt. A második világháború befejezése óta külföldön él.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOVÁCS II János (1919), a Nagyváradi AC jobbszélsője, 1943-ban 1 találkozón kapott helyet a nemzeti tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/487/kovacs_janos/merkozesek]1943, Bulgária - Magyarország 2:4)
– A második világháború idején a „félelmetes" nagyváradi, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/487]Kovács II, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/494]Kovács I, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/923]Sárvári, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/131]Bodola, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/666]Tóth III összetételű támadósor jobbszélsője lendületes, gyors, bátor labdarúgónak bizonyult. Különösen kapu előtti szemfülességével, gólerősségével hívta fel magára a figyelmet.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
RUDAS (RUCK) Ferenc (1921), a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1]Ferencváros FC és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1]FTC jobbhátvédje, 1943 és 1949 között 23 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt ért el. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/715/merkozesek]Rudas Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A legkiválóbb magyar hátvédek közé sorolható. A zöld-fehérek nyúlánk termetű, nagyszerű alakú labdarúgójának játékát nagy gyorsaság, kitűnő technikai felkészültség és taktikai érettség jellemezte. Rendkívüli könnyedséggel, elegánsan, magabiztosan játszott. Kiváló képességei azonban olykor könnyelműségre csábították, ami főleg pontatlan helyezkedésben nyilvánult meg. Gyakran „elengedte" szélsőjét. Ilyenkor villámgyorsan eredt utána. Az esetek többségében utol is érte és látványosan szerelte ellenfelét. De – nem mindig... Éveken át Európa legjobb hátvédjei között emlegették – méltán. 1950-ben saját... -
MAROSVARI (MARKSTEINER) Béla (1919), a Csepel SC jobbösszekötője, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-05-16/svajc-magyarorszag]1 alkalommal volt válogatott. – A csepeliek hatalmas termetű, lendületes, erőteljesen lövő csatára a mezőnyben is jeleskedett, ügyesen készített elő. A támadások befejezésében, a kapu előterében azonban otthonosabban mozgott. Fejjátékával szintén kitűnt, gyorsaságával – már kevésbé.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NÉMETH Antal (1919), a Vasas SC jobbszélsője, 1942-ben 1 találkozón jutott szóhoz a válogatottban és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-11-01/magyarorszag-svajc]Németh Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A piros-kékek játékosa – roppant gyors, bátor és szemfüles szélső volt. (Bátorsága érthető: ökölvívóként kezdte sportpályafutását.) A kapura is veszélyt jelentett jó lövéseivel, ö az egyetlen Vasas játékos, aki a második világháború idején a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar tizenegyben helyet kapott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PERÉNYI (PECSOVSZKY) József (1921), a Nagyváradi AC balfedezete, 1942-ben és 1943-ban 3 alkalommal lépett pályára címeres mezben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/830/perenyi_jozsef/merkozesek]Perényi József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az alacsony erdélyi fiú kiváló képességű, a nemzetközi színvonalat elérő labdarúgó volt. Fedezetként és belsőcsatárként egyaránt nagyszerű teljesítményt nyújtott. A válogatottban a balfedezet helyén szerepelt. Kitűnő labdakezelése kellő taktikai érettséggel, bátor harci szellemmel és nagy munkabírással párosult. A második világháború után a román labdarúgás kiemelkedő egyénisége, Európa-hírű, sokszoros válogatott játékosa lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZUSZA Ferenc (1923), az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa belsőcsatára, 1942 és 1956 között 24 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/988/szusza_ferenc/merkozesek]Szusza Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Szusza Ferencet nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje – mindkét lábbal – és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűen foglalkoztatta. Pályafutásának második felében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt.
1949 júliusában, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/19... -
FÜZÉR János (1916), a Diósgyőri MÁVAG jobbszélsője, 1942-ben 1 válogatott mérkőzésen játszott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-06-14/magyarorszag-horvatorszag]1942, Magyarország - Horvátország 1-1).
– A diósgyőriek sokoldalú labdarúgója a támadósor minden helyén szerepelt. A gyors, ötletes, technikás, kapura is veszélyes játékos a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban jobbszélsőként jutott szóhoz. Klubcsapatának hosszú időn át erőssége, a legjobb vidéki csatárok egyike volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TIHANYI II (TILL) András (1917), a Szegedi VSE középcsatára, 1942-ben 1 mérkőzésen volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-05-03/magyarorszag-nemetorszag]Magyarország - Németország 3:5, 1942) és 1 gólt ért el.
– Az alacsony termetű szegedi csatár tehetséges, gyors, robbanékony játékos volt. Pompásan kezelte a labdát, ügyesen cselezett, ésszerűen osztogatott. Fejjátéka is megfelelt. A kapura állandóan veszélyt jelentett. Korszerűen, ötletesen játszott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NAGYMAROSI (CZISZLER) Mihály (1919), az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa fedezete, 1942 és 1950 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/789/nagymarosi_mihaly/merkozesek]13 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt szerzett. – „A labdarúgás Rastellije" – így jellemezhetnénk őt a legtalálóbban. Csillogó technikai készsége magas fokú játékintelligenciával, sziporkázó szellemességgel, kitűnő fizikai adottságokkal és jó idegekkel párosult. Kivételes képességei mellett azonban akadt egy jelentős hiányossága: gyakran szeszélyesnek bizonyult. Pillanatnyi hangulatától függött teljesítményének színvonala. Olykor önmagának játszott, kockázatos, könnyelmű megoldásokkal próbálkozott. Rendkívül könnyed mozgása a kívülállók számára néha „halvérű" játékfelfogásnak tűnt. Ez azonban inkább páratlan nyugalmát tükrözte, mint nemtörődömségét. Szeszélyességével kapcsolatban azonban ő is elismerte: „Nálam minden a hangulattól függ. Nagy hibám, hogy konok és ö...
-
KOVÁCS I Miklós (1911), a Nagyváradi AC jobbösszekötője, 1941-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-11-16/svajc-magyarorszag]Svájc - Magyarország 1:2, 1941) és 1 gólt ért el.
– A szolid, csendes „Kopek" rendkívül szorgalmas, Bodola-típusú összekötő volt. Nagy területen mozgott, kitűnően épített és távolról is veszélyesen lőtt, bár elég ritkán. A román válogatottban mintegy 40 mérkőzésen szerepelt. Három világbajnokságon (1930, 1934, 1938) vett részt román színekben.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
OLAJKÁR II Sándor (1918), a csepeli WMFC és a Csepel SC hátvédje, 1941 és 1943 között 5 alkalommal volt válogatott és 1 gólt ért el. ( [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/583/olajkar_sandor/merkozesek]Olajkár II. Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A „kis Olaj" szintén erőteljes, de a bátyjánál jobb képességű, sokoldalú labdarúgónak bizonyult. Kapus kivételével – bár szükség esetén ott is helytállt – a csapat minden helyén szerepelt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott együttesben jobb- és középhátvédet játszott. Kifogástalanul helyezkedett és fejelt, mindkét lábbal kitűnően rúgott. Hatalmas lövéseivel, szabadrúgásaival gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FŰZI II (FÜREDI) Gábor (1916), a Gázgyár középcsatára, 1941-ben 1 alkalommal kapott helyet a legjobbak között. – A szomorú emlékű, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-04-06/nemetorszag-magyarorszag]7:0-ás német győzelemmel végződött kölni találkozón játszott. A szakvezetők a BLASZ (jelenleg BLSZ) I. osztályában szereplő Gázgyár csapatából állították be a válogatottba – egyetlen mérkőzésen mutatott teljesítménye alapján. (A Gázgyár egy Magyar Kupa mérkőzésen az ő két góljával 3:2-re legyőzte a Ferencvárost.) Lendületes, szemfüles, gólveszélyes csatár volt. A kellő nemzetközi tapasztalat hiánya azonban erősen kiütközött válogatottbeli játékán. Csak 1942-ben került az élvonalba, az akkor NB l-es Elektromos csapatába. A polgári életben diplomáciai pályán működött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KISPÉTER Mihály (1919), a Szolnoki MÁV, majd az FTC és a Bp. Kinizsi hátvédje, 1941 és 1953 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/431/kispeter_mihaly/merkozesek]11 mérkőzésen szerepelt a válogatottban. – Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott – főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét. Legemlékezetesebb válogatottbeli teljesítményét 1953. október 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária elleni találkozón (1:1) nyújtotta. Az említett erényeket Kispéter rövid edzői működése alatt nagy odaadással igyekezett tan...
-
BERECZ István (1913), a Diósgyőri MÁVAG jobbösszekötője, 1941-ben 1 válogatott mérkőzésen játszott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-03-23/jugoszlavia-magyarorszag]1941, Jugoszlávia - Magyarország 1:1)
– Nagy munkabírású, jól építő, tekintélyes lövőerejű játékos volt. Évekig sikeresen szerepelt Franciaországban is. A diósgyőri labdarúgók közül elsőként ő öltötte magára a címeres mezt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZŰCS Sándor (1921), a Szolnoki MÁV, majd az UTE középhátvédje, 1941 és 1948 között 19 találkozón volt a válogatott csapat tagja. – A hatalmas termetű, erőteljes labdarúgó játékát ragyogó rúgótechnika, kiváló fejjáték és határozottság jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, kiváló szerelési és ütemérzékével ellensúlyozta. Ideális „kullancs" volt. Formája csúcsán Európa legjobb középhátvédjei között emlegették. Az ötvenes évek elején súlyosan vétett törvényeink ellen.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
Szűcs Sándor 1921. november 23-án született a szolnoki Kápolna utca 865. számú házában, mely a mai Pozsonyi utca és Hold utca sarkán lévő festékbolt helyén állhatott. Apja Szűcs Mihály vasúti mozdonyfűtő, édesanyja Szeberényi Borbála. Visszaemlékezők szerint viszont a család a Szántó utcában lakott, s a fiú nagyon szívesen kergette a labdát.
A szolnoki polgári fiúiskola elvégzése után géplakatos szakmát tanult a MÁV Szolnoki Járműjavítóban. 1938. október 29-én játszott először a MÁV NB I-es futballcsapatában. 1939. szeptember 24-én hívták be először a magyar ifjúsági válogatottba. 1941. március 23-án volt első felnőtt válogatott mérkőzése Jugoszlávia ellen. 1948-ig tizenkilencszer szerepelt a nemzeti válogatottban — hétszer a MÁV, tizenkétszer az Újpest játékosaként. 1944-ben igazolt át a fővárosi csapatba. Az 1946/47-es évad után a munka, a lelkesedés és a megbízhatóság mintaképének nevezte őt Kompóti-Kléber Gábor szakíró s állította, hogy játéktudása is állandóan fejlődik. ... -
Szűcs 1948-ban ismerkedett meg Kovács Erzsivel, akivel azonnal egymásba szerettek. Mivel akkor már mindketten házasok voltak (Szűcsnek két kicsi gyermeke is volt), kapcsolatukat a „szocialista erkölcs” nem nézte jó szemmel és nehezen is tűrte. Mivel klubcsapata, a Dózsa a Belügyminisztériumhoz tartozott, amint kitudódott az ügy, azonnal követelték tőlük, hogy szakítsanak; egyúttal folyamatos vegzálások (pl minden este igazoltatás és rendszeres kikérdezés, ki-kivel találkozott) is érték őket. Még a Dózsa akkori elnöke, Csáki Sándor is behívatta Szűcsöt magához a kapcsolat megszakítását követelve; egyúttal internálással meg fogolytáborral fenyegetőzve.
Az így ellehetetlenülni látszó kapcsolatuk megmentése végett 1950-ben úgy döntöttek, hogy nyugatra szöknek. Ezzel kapcsolatban viszont rossz emberekkel vették fel a kapcsolatot, az embercsempész (akit Kovács egyik kolleginája mutatott be nekik) az ÁVH ügynöke volt, így az egész akció a hatóságok által előre eltervezett csapda lett ... -
BODOLA Gyula (1912), a Nagyváradi AC, majd az MTK balösszekötője, 1940 és 1948 között 23 találkozón szerepelt a legjobbak soraiban és 4 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/131/merkozesek]Bodola Gyula mérkőzései a magyar válogatottban)
– Az erdélyi származású, csaknem ötvenszeres román válogatott Bodola a maga idejében a legkorszerűbben játszó összekötő volt. Nagy játékintelligencia, kitűnő áttekintés, páratlan munkabírás és tekintélyes lövőerő jelentették a legértékesebb vonásokat játékában. Pompásan értett társai tervszerű foglalkoztatásához, helyzetek teremtéséhez. Különösen hasznosnak, eredményesnek bizonyultak a szélsőkhöz irányított hosszú, pontos átadásai, keresztlabdái. Váratlan lövéseivel gyakran zavarba hozta a kapusokat. Európa-szerte ismert, kiváló képességű labdarúgó volt. Csupán fejjátéka nem állt arányban említett erényeivel. Legkiemelkedőbb teljesítményét – magyar színekben – 1943. május 16-án, a [url=http://www.mag... -
SÁRVÁRI (SPIELMANN) Ferenc (1916), a Nagyváradi AC középcsatára, 1940 és 1943 között 7 mérkőzésen szerepelt a legjobb tizenegyben és 3 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/923/spielmann_ferenc/merkozesek]Sárvári Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A nagyváradi csatár lendületes, gyors, gólképes labdarúgó volt. A mezőnymunkából is kivette részét, ügyesen osztogatott, leginkább azonban a kapu előterében találta fel magát. Bátran vállalkozott közelharcra, nem hagyta magát egykönnyen elnyomni. Jól használta ki a gólszerzésre kínálkozó lehetőségeket. A román válogatottban szintén többször szerepelt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FINTA Károly (1914), a Ferencváros FC középcsatára, 1940-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/258/finta_karoly/merkozesek]2 válogatott mérkőzésen szerepelt. – Technikás, okosan osztogató és veszélyesen lövő játékos volt. Jó fizikai adottságai azonban nem párosultak kellő bátorsággal, határozottsággal. Fejjátéka feltűnően gyenge volt. A fejelésnél leküzdhetetlen gátlások léptek fel nála. Ennek ellenére ismertetőjele éppen az volt, hogy - fiatalon megkopaszodott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PÓSA (POCH) Béla (1914), a Ferencváros FC, majd a Vasas SC szélsőhátvédje, 1940-ben és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/855/posa_bela/merkozesek]3 alkalommal volt válogatott. – „Prakker" vékony, szikár, de roppant szívós, technikás labdarúgó volt. Ügyesen szerelt, jól helyezkedett és pontosan adogatott. Eredetileg szélsőfedezetet játszott. A WM-rendszerben – fegyelmezett játéka miatt – a szélsőhátvéd helyére került. Csupa szív, lankadatlan küzdőmodorával nagyon értékes játékosnak bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HARANGOZÓ (KORETZ) Sándor (1913), a csepeli WMFC balösszekötője, 1940-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1940-05-19/magyarorszag-romania]1 találkozón öltötte magára a címeres mezt. – A zömök termetű, „Huru"-nak becézett labdarúgó kitűnően épített, nagy területen, korszerűen játszott. Különösen szélsőjét foglalkoztatta jól. Távoli, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. A gyorsaság és a fejjáték nem tartozott erényei közé. A csepeli labdarúgók közül elsőként került a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]nemzeti tizenegybe.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
G. TÓTH Péter (1913), az Elektromos balösszekötője, 1940-ben 1 mérkőzésen volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1940-04-07/nemetorszag-magyarorszag]1940, Németország - Magyarország 2:2)
– A technikás, ügyesen építő „Tromos"-játékos jól cselezett, nagy területen mozgott. Lövőereje is megfelelt. Jelentős hibája: gyakran „cipelte" a labdát. A labda körüli forgolódását társai „halálspirál" néven emlegették.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KALOCSAY Géza dr. (1913), a Kispest FC balszélsője, 1940-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/381/kalocsay_geza/merkozesek]2 válogatott mérkőzésen szerepelt. – A szélső társaihoz képest magas, erőteljes Kalocsay szélvészgyors, lendületes játékos volt. Különösen villámgyors rajtjaival tűnt ki. A labdát jól kezelte, pontosan adott be. Kapura is határozottan tört és erőteljesen lőtt. A felvidéki származású labdarúgó a csehszlovák válogatottban is szerepelt. Jelenleg Lengyelországban edzősködik – eredményesen.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SÜTŐ Károly (1919), a Gamma FC jobbösszekötője, 1940-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/932/suto_karoly/merkozesek]2 alkalommal volt válogatott és 1 gólt lőtt. – A korszerűen játszó, mozgékony labdarúgó kitűnően épített, jól osztogatott, veszélyesen lőtt, harcos felfogásban küzdött. Nagy játékkedve azonban gyakran a labda „cipelésére", cselezgetésre csábította. A gyorsaság nem tartozott erényei közé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban ritkán látható, remek góllal mutatkozott be.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH III Mátyás (1918), az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/6]Újpest FC, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1625]Nagyváradi AC, majd a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/7]Vasas SC balszélsője, 1939 és 1948 között 16 mérkőzésen kapott helyet a legjobbak soraiban és 6 gólt ért el. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/666/merkozesek]Tóth III. Mátyás mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Kitűnő alakú, igen jó képességű, technikás, gyors szélső volt. Nagyszerűen cselezett, pontosan adott be. Határozottan húzott kapura és veszélyesen lőtt. Labdakezelése és -vezetése ellen sem lehetett kifogás. Pompás fejjátékával szintén kitűnt. „Vándorlási szenvedélye" egész sportpályafutása során végigkísérte. 1949 nyarán külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BOLDIZSÁR Géza (1918), a Kispest FC kapusa, 1939-ben és 1940-ben 4 alkalommal védte a magyar tizenegy hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/137/merkozesek]Boldizsár Géza mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az egyik legmagasabbra, 194 centiméter hosszúra nőtt kapusunk volt. Termetének megfelelően főleg a magas labdákat kedvelte. Nyugalma és határozottsága sok nehéz helyzetben kisegítette. A második világháború befejezése óta külföldön, Olaszországban él.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZALAY II István (1912), a Nemzeti FC, majd a Csepel FC védőjátékosa, 1939 és 1943 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/950/szalay_istvan/merkozesek]5 alkalommal kapott helyet a nemzeti tizenegyben. – A sokoldalú labdarúgó a hátvéd- és fedezetsorban egyformán kitűnő teljesítményt nyújtott. Jól helyezkedett, ügyesen szerelt és pontosan passzolt. Taktikai fegyelmezettségével, a kapott feladatok maradéktalan ellátásával rászolgált a válogatók bizalmára. Egy érdekesség: ugyanazon a napon született, mint [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/883/sarosi_gyorgy]Sárosi György – 1912. szeptember 16-án.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PÁKOZDI (PFANDLER) László (1916), az Elektromos jobbhátvédje, 1939-ben és 1940-ben 9 válogatott mérkőzésen szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/810/pakozdi_laszlo/merkozesek]Pákozdi László mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A nyúlánk, gyors, jó rúgótechnikával rendelkező „Pupu" az élvonalban balszélsőként kezdte pályafutását. Végül a jobbhátvéd szerepkörében érett kitűnő labdarúgóvá. Jól helyezkedő, taktikailag is képzett, megbízható védőjátékos volt. A második világháború befejezése óta Chilében él.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH György (1915), a Szeged FC, a Gamma FC, az UTE, majd az MTK kapusa, 1939 és 1948 között 15 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/658/toth_gyorgy/merkozesek]Tóth György mérkőzései a magyar válogatottban).
– Tóth Györgyöt kiváló képességű, rendkívül ügyes kapusnak ismerte meg a labdarúgás népes tábora. Elsősorban nagy ruganyosságával és kivételes reflexeivel tűnt ki. Ezek jóvoltából ritkán látható bravúros megoldásokat is végre tudott hajtani.
Reménytelennek tűnő lövések és fejesek sokaságát hárította ösztönös, reflexszerű mozdulatokkal, villámgyors, párducszerű vetődésekkel. Helyezkedése és labdafogása szintén mintaszerű volt. Korszerű felfogásban játszott: bátran vállalkozott kifutásokra. „Popeye" nevét méltán emlegetik legjelesebb kapusaink között.
Legkiválóbb teljesítményét első válogatottsága alkalmával, 1939. szeptember 24-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1939-09-... -
SZIKLAI (SZIFT) Ferenc (1914), az Újpest FC kapusa, 1939-ben 1 mérkőzésen őrizte a magyar csapat hálóját. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1939-08-27/lengyelorszag-magyarorszag]Lengyelország - Magyarország 4:2)
– A jó idegzetű, megbízható, bátor kapus a labdát biztosan fogta és kitűnően öklözött. Balszerencséjére egy felkészületlen együttes kapuját kellett védenie. A lengyelektől elszenvedett – eddigi egyetlen – vereségről (2:4) vajmi keveset tehetett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KINCSES (KIRNBAUER) Mihály (1917), a Kispest FC, majd a Gamma FC jobbszélsője, 1939 és 1943 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/423/kincses_mihaly/merkozesek]17 válogatott találkozón játszott és 2 gólt szerzett. – Szélvészgyors, technikailag jól képzett, ügyesen cselező, ötletes szélső volt. Lendületes elfutások után körültekintően adott be és kapura is veszélyesen tört. Korszerű felfogásban, helyét gyakran változtatva játszott. Bátorsága, küzdőképessége azonban nem mindig bizonyult elegendőnek. Kincses egyébként alaposan „megtréfálta" [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/888/schaffer_alfred]Schaffer Alfrédet. A Hungária csapatánál edzősködő „Spéci" ugyanis a nála játékra jelentkező jobbszélsőt – hazaküldte. Úgy vélte, hogy nem elég tehetséges, nem érdemes vele foglalkozni... Legjobb játékát 1941. november 16-án, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-11-16/svajc-magyarorszag]Svájc elleni mérkőzésen (2:1...
-
NAGY Antal (1912), a Szeged FC balszélsője, 1939-ben 1 mérkőzésen kapott helyet a nemzeti tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1939-05-18/magyarorszag-irorszag]1939, Magyarország - Írország 2:2)
– Gyors, lendületes, kapura is veszélyes, gólerős szélső volt. Éveken át kiegyensúlyozott, megbízható, jó játékot nyújtott. Beceneve egészen egzotikus: „Paraszttestvér." Vajon kitől ered és miért kapta ezt a nevet a jeles balszélső?
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
OLAJKÁR I Károly (1917), a Kispest FC jobbhátvédje, 1939-ben 1 találkozón kapott helyet a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/582/olajkar_karoly/merkozesek]1939, Svájc - Magyarország 3:1)
– A kispesti játékos erélyes, gyors, jól rúgó, de taktikailag kevésbé képzett hátvéd volt. Hatalmas erejű szabadrúgásaival jó néhány gólt szerzett, öccse, Sándor, szintén szerepelt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ÁDÁM Sándor (1918), az Újpest FC jobbszélsője, 1939-ben 2 válogatott mérkőzésen szerepelt és 1 gólt lőtt. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/68/merkozesek]Ádám Sándor mérkőzései a magyar válogatottban)
– Rendkívül gyors és bátor játékos volt. Pontosan, jól adott be. Ha alkalom nyílt rá, határozottan tört kapura is. Nemcsak elöl, hanem a hátvéd- és fedezetsorban is helytállt. Annak idején a leggyorsabb magyar labdarúgónak tartották.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KISZELY István (1914), a Ferencváros FC balösszekötője, 1939-ben és 1940-ben 7 válogatott mérkőzésen szerepelt és 4 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/440/merkozesek]Kiszely István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A hatalmas termetű „Lapaj" erőteljes, lendületes játékával és nagy erejű ballábas lövéseivel szemben az ellenfelek gyakran tehetetlenül álltak. Nem megfelelő életmódja az ő pályafutását is korán derékba törte.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZANTÓ József (1915), a Szolnoki MÁV jobbszélsője, 1939-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/956/szanto_jozsef/merkozesek]3 ízben öltötte magára a címeres mezt. – A zömök, gyors és bátor szolnoki szélső mindkét lábbal ügyesen kezelte a labdát és – alacsony termete ellenére – jól fejelt. Helyét sokat változtatta, korszerűen játszott. Ha lehetőség nyílt rá, bátran tört kapura és veszélyesen lőtt. A szolnoki labdarúgók közül – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/454/kollath_ii_ferenc]Kolláthtal együtt – elsőként került a legjobbak közé.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SÁROSI III (STEFANCSICS) Béla (1919), a Ferencváros FC és az FTC fedezete, 1939 és 1945 között 25 válogatott találkozón játszott és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/882/sarosi_iii_bela/merkozesek]Sárosi Béla mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A „kisebbik" Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt.
Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája.
1946-ban – az MLSZ hozzájárulásával – Olaszországba távozott.
Legkiválób... -
GYETVAI László (1918), a Ferencváros FC balszélsője, 1938 és 1942 között 17 válogatott találkozón szerepelt és 3 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/302/gyetvai_laszlo/merkozesek]Gyetvai László mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A jó fizikai felépítésű játékost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos beadások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta használni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/647/titkos_pal]Titkos Pál örökébe lépő balszélső kivételesnek ígérkező tehetsége azonban nem érhetett be teljesen. Pályafutásának derekán súlyos térdsérülést szenvedett, amelyből nem tudott tökéletesen kilábalni. A zöld-fehéreknél a felszabadulás után is játszott még egy ideig, de [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]a válogatott csapatba már nem sikerült visszakerülnie. Legjobb teljesítmény... -
Beldeanu Aurel találtam mindenütt, szerintem az Aurică becenév lehet.
A második kérdéses mert a román szövetség oldalán Cîmpeanu ( http://www.frf.ro/echipa-nationala/player/3093 ), a többi román és nemzetközi oldalon Câmpeanu ( http://ro.wikipedia.org/wiki/Septimiu_C%C3%A2mpeanu , http://www.romaniansoccer.ro/players/c/campeanu_septimiu.shtml ). Szerintem a szövetség oldalán elírták.
-
NEMES (NEHADOMA) József (1911), a Kispest FC középcsatára, 1938-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-03-25/magyarorszag-gorogorszag]1 mérkőzésen kapott helyet a válogatott csapatban és 3 gólt szerzett. – „Doma" korszerű felfogásban játszó, lendületes, gólerős középcsatárt „alakított". Közepes termete ellenére nemcsak lábbal, hanem fejjel is gólveszélyesnek bizonyult. Újonc létére három gólt helyezett el a görögök hálójában. (ll:l-re nyert a magyar csapat!) Később korszerű összekötő vált belőle, okosan irányította ifjabb társait. Az ő „szárnyai alatt" nőtt fel [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/222/egresi_bela]Egresi „Csöpi", [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/748/meszaros_jozsef]Mészáros „Dodó" és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1]Puskás „öcsi".
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HORVÁTH Ferenc (1914), a Nemzeti FC balszélsője, 1938-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-03-20/nemetorszag-magyarorszag]1 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. – A gyors, technikás, gólveszélyes, de olykor bátortalan játékos beállítását a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatba nem nagy bizalom kísérte A kis szélső azonban nem vallott szégyent: dicséretesen helytállt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KISALAGI (WOHLRAN) János (1912), a Nemzeti FC középcsatára, 1938-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-03-20/nemetorszag-magyarorszag]1 mérkőzésen játszott a legjobbak között. – Kitűnő alakú, gyors, gólveszélyes csatár volt. Fejjel és lábbal egyaránt eredményesnek bizonyult. A szélsőket jól foglalkoztatta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PÁZMÁNDY Sándor (1912), az Elektromos jobbfedezete, 1938 és 1942 között 3 esetben kapott helyet a legjobbak soraiban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/827/pazmandy_sandor/merkozesek]Pázmándy Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Intelligens, technikás, korszerű felfogásban játszó fedezet volt. Jól helyezkedett, ügyesen szerelt, a támadásokat kitűnően segítette. Fejjátéka is megfelelt, gyorsasága már kevésbé. Külföldön edzősködik.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZENDRŐDI (SZOJÁK II) Lajos (1913), az Elektromos középcsatára, 1938-ban 2 esetben kapott helyet a legjobbak között és 3 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/967/szendrodi_lajos/merkozesek]Szendrődi Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Pompás fizikumú, korszerűen játszó, lendületes, gólveszélyes csatár volt. A szélsőket jól foglalkoztatta, sokat mozgott. A kapu közelében találta fel leginkább magát. Lövései már 20–30 méterről is komoly veszélyt jelentettek a kapura. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-01-16/luxemburg-magyarorszag]Második válogatottsága alkalmával (Luxemburg ellen 6:0) három gólt lőtt, az egyiket – 30 méterről. Az Elektromos-játékosok közül elsőként került be a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottba.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GYARMATI (GYURCSÓ) János (1910), a Szeged FC jobbfedezete, 1937-ben és 1938-ban 3 alkalommal volt válogatott .([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/300/gyarmati_janos/merkozesek]Gyarmati János mérkőzései a Magyar Válogatottban )
– Jól képzett, stílusosan játszó, megbízható fedezetként tartották számon. A támadásban és védekezésben egyaránt helytállt. Edzőként az NDK-ban és itthon is eredményesen működött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BÉKY Bertalan (1913), a Phöbus FC jobbszélsője, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1937-10-10/ausztria-magyarorszag]1937-ben és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1939-02-26/hollandia-magyarorszag]1939-ben 2 alkalommal játszott a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott együttesben. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/107/merkozesek]Béky Bertalan mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az újpesti gyári csapatnak három évtizeddel ezelőtt jó csatársora volt. A Béky, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/20336/szikar_jeno]Szikár, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/915]Solti dr., [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/9844]Turay II, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/809]P. Szabó összetételű ötösfogatból a két szélső és a középcsatár többszörös válogatott. Béky játékát nagy lendület és bátor ka... -
BALOGH I István (1912), az Újpest FC balfedezete, 1937 és 1940 között 13 válogatott mérkőzésen játszott. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/90/merkozesek]Balogh István mérkőzései a magyar válogatottban) Tagja volt az [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1938. évi világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar gárdának. – „Bonzó" fáradhatatlan, szívós, keménykötésű labdarúgó volt.
Különösen a védekezésben tüntette ki magát, de a támadójátékban is megfelelt. Harcos küzdőszellemével és szoros emberfogással alaposan megnehezítette ellenfelei helyzetét. Pontosan helyezkedett és határozottan, biztos lábbal szerelt. Csatárerényeket is csillogtatott. Szükség esetén még a kapuban is helytállt. A [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]nemzeti tizenegyben legjobb játékát [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1940-04-07/nemetorszag-magyarorszag]1940. április... -
MIKLÓSI István (1909), a Szürketaxi FC jobbhátvédje, 1937-ben és 1938-ban 3 mérkőzésen szerepelt a legjobb tizenegyben és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/753/miklosi_istvan/merkozesek]Miklósi István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Erőteljes, jól helyezkedő, biztosan rúgó, megbízható hátvéd volt. Hatalmas erejű szabadrúgásai messziről is veszélyeztették az ellenfél kapuját. Harmadik válogatottsága alkalmával ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-01-16/luxemburg-magyarorszag]Luxemburg ellen 6:0) 30 méterről lőtt egy gólt – szabadrúgásból.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
CSIKÓS Gyula (1913), a Phöbus FC, a Ferencváros FC és az FTC kapusa, 1937 és 1946 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/182/csikos_gyula/merkozesek]13 válogatott mérkőzésen őrizte a magyar csapat hálóját. – Biztonságos megoldásokat alkalmazó, megbízható, hosszú időn át kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó labdarúgó volt. Nem törekedett látványos megoldásokra. Egy cél lebegett előtte: a kapujára irányuló lövéseket és fejeseket a legegyszerűbben, leggyorsabban elhárítani. Labdafogása kitűnő volt és igen jól öklözött. Mozgékonysága, határozottsága, nagy magányossága és kiváló reflexei jóvoltából bravúros védésekre is képes kapusnak bizonyult. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott színeiben legsikeresebb mérkőzését 1940. december 1-én, a kétszeres világbajnok [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1940-12-01/olaszorszag-magyarorszag]Olaszország ellen (1:1) játszotta. A genovai „pontszerzésben" a sz...
-
KOCSIS Géza (1910), az Újpesti FC csatára, 1937-ben 2 alkalommal volt válogatott.
([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/448/kocsis_geza/merkozesek]Kocsis Géza mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A lila-fehérek játékosa a támadósor minden helyén használhatónak bizonyult. Többnyire a két szélen játszott. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben jobbszélsőként szerepelt. Gyors, lendületes, bátor labdarúgó volt. Nem „félt" a hátvédektől, inkább azok tartottak tőle. A felvidéki származású Kocsis a csehszlovák csapatban is helyet kapott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ZSENGELLÉR Gyula (1915), az Újpest FC és az UTE belsőcsatára, 1936 és 1947 között 39 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/546/zsengeller_gyula/merkozesek]Zsengellér Gyula mérkőzései a válogatottban) és 32 gólt szerzett.
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-06-19/olaszorszag-magyarorszag]1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. – „Ábel" a legkiválóbb magyar csatárok egyike.
Világszínvonalat elérő, nagy tudású labdarúgó volt. Tökéletes technikai felkészültség, taktikai érzék, ötletekben gazdag, színpompás játékfelfogás, magas fokú irányító készség és rendkívüli gólképesség jellemezte. A belsőhármas mindegyik helyén teljes értékű csatárnak bizonyult. Nagyszerűen értett társainak tervszerű foglalkoztatásához, helyzetbe hozásához. Villámgyors cseleivel, robbanékony kiugrásaival és jó helyezkedésével maga is gyakran eljutott a kapu elé.
Gólképes... -
FEKETE Jenő (1910), a Phöbus FC balhátvédje, 1936-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/248/merkozesek]3 válogatott találkozón kapott helyet a legjobbak között. – Határozott, gyors hátvéd volt. Ügyesen szerelt, jól helyezkedett, kitűnően rúgott. Gondot fordított a labda pontos továbbítására is. Megbízható átlagteljesítmény és sportszerűség jellemezte a játékát.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MAGDA István Béla (1911), a Budai „11", majd a Ferencváros FC jobbfedezete, 1936-ban és 1937-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/722/magda_bela/merkozesek]3 mérkőzésen volt a válogatott csapat tagja. – Ügyesen szerelő, kitűnően passzoló, megbízható, taktikailag is képzett, fegyelmezett labdarúgónak bizonyult. A védelemben és a támadásban azonos értékű játékot nyújtott. Különösen pontos, ötletes átadásaival tűnt ki.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÁLLAI (KLAUBER) Lipót (1912), az Újpest FC belsőcsatára, 1936 és 1938 között 6 válogatott találkozón szerepelt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/379/merkozesek]Kállai Lipót mérkőzései a válogatottban) és 4 gólt ért el,
– „Poldi" kitűnő fizikumú, a mezőnyben és a kapu előtt egyformán értékes labdarúgó volt. Sokat mozgott az egész pályán, jól épített, okosan osztogatott. A kapura lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett.
[url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1936-04-05/ausztria-magyarorszag]Első válogatottsága alkalmával felelősségteljes feladat hárult rá. A bécsi „oroszlánbarlangban" a sérült [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/883/sarosi_gyorgy]Sárosi Györgyöt kellett helyettesítenie a középcsatár helyén. Bemutatkozása 1936. április 5-én nagy sikerrel járt. A nemzetközileg még ismeretlen újonc három góllal terhelte meg az osztrákok hálóját. Ezzel a bravúros teljesítménnyel a szerény, rokonszenv... -
SAS (SOHN) Ferenc (1915), a Hungária FC jobbszélsője, 1936 és 1938 között 17 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/885/sas_ferenc/merkozesek]Sas Ferenc mérkőzései a magyar válogatottban) és 2 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– Az apró termetű játékos legkiválóbb jobbszélsőink közé sorolható. Gyorsaságban talán felül is múlta valamennyi vetélytársát. Labdavezetése villámgyors, zökkenőmentes volt. Nagyszerűen cselezett és kitűnően adott be. Beadás előtt rendszerint felnézett és pontosan a „kívánt" helyre gurította, vagy ívelte a labdát. A rendkívül szolid fiatalember szerénysége a pályán olykor bátortalanságban nyilvánult meg. Ellenállhatatlan lendületével és nagyszerű testcseleivel azonban többnyire elkerülte a védőkkel való ütközést. Nemzetközi k... -
SZTANCSIK (SZATMÁRI) József (1908), a Budai „11" jobbösszekötője, 1936-ban 1 alkalommal szerepelt a legjobb tizenegyben ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1936-03-15/magyarorszag-nemetorszag]Magyarország - Németország 3:2, 1936.03.15).
– Zömök termetű, roppant munkabíró, elől-hátul sokat dolgozó összekötő volt. Szélsőjét jól foglalkoztatta. A kapura is veszélyesnek bizonyult távoli, erőteljes lövéseivel.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KARDOS (KLOTZL) István (1915), a Hungária FC belsőcsatára, 1936-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1936-03-15/magyarorszag-nemetorszag]1 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban. – A magyar labdarúgás történetének talán „legrejtélyesebb" alakja. Szinte minden olyan tulajdonsággal rendelkezett, amelyek birtokában egészen nagy játékos válhatott volna belőle. Kitűnő fizikai adottságok, ragyogó technika és óriási lövőerő – ezek álltak a mérleg aktív oldalán. Ezzel szemben feltűnően lassú volt. Legnagyobb hiányossága azonban: erőteljes fizikumával ellentétben hiányzott belőle a kellő küzdőképesség. Több akaraterővel méltó utódja lehetett volna [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/888/schaffer_alfred]Schaffernek, akihez, alakja és képességei alapján, sok tekintetben hasonlított. Ezt azonban maga Schaffer „Spéci" sem tudta elérni, noha éveken át Kardos edzője volt...
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsák... -
KISS Gyula (1916), a Ferencváros FC jobbösszekötője, 1935-ben és 1937-ben 2 esetben játszott a válogatottban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/434/kiss_gyula/merkozesek]Kiss Gyula mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A zöld-fehérek alacsony összekötője a korszerű játékra törekvő csatárok közé tartozott. Nagy területen mozgott, fáradhatatlanul szerezte meg és vitte fel a labdát, okosan osztogatott. Kitűnő, lapos átadásaiért „a fű alatti passzok mestere" címmel „tüntették ki" társai. A hatalmas mezőnymunka mellett ritkán maradt ereje a befejezésre, góllövésre. Nem megfelelő életmódja miatt fiatalon eltűnt az élvonalból.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GYŐRY II József (1910), a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/57]III. ker. FC hátvédje, 1934-ben 1 alkalommal volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1934-12-16/irorszag-magyarorszag]1934, Írország - Magyarország 2:4)
– A III. kerületiek tehetséges labdarúgója sokoldalú játékos volt. Legtöbb sikerrel hátvédként szerepelt. Gyorsaságával és jó rugótechnikájával tűnt ki a védelemben. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban – cserejátékosként – a jobbfedezet helyén jutott szóhoz.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FUTÓ Gyula (1908), az Újpest FC jobbhátvédje, 1934 és 1937 között 7 esetben öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/270/merkozesek]Futó Gyula mérkőzései a magyar válogatottban).
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1934-05-27/magyarorszag-egyiptom]1934. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A magas, jó fizikai felépítésű játékos kitűnően helyezkedett, jól szerelt, biztosan rúgott és fejelt. Egyszerű, biztonságos eszközöket alkalmazott. Higgadtan és sportszerűen játszott. Gyorsasága azonban elmaradt említett erényeitől. A legjobbak között is dicséretesen megállta a helyét.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
VÁGÓ (VANICSEK) József (1906), a debreceni Bocskai FC jobbhátvédje, 1934 és 1937 között 13 alkalommal szerepelt a legjobb tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/594/vago_jozsef/merkozesek]Vágó József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
[url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1934-05-10/magyarorszag-anglia]1934-ben tagja volt az angolok ellen először győztes (2:1) és a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A kitűnően képzett, intelligens játékos ragyogó érzékkel helyezkedett, nagyszerűen szerelt. Kifogástalanul rúgott és taktikailag is érettnek bizonyult. A higgadtság és a labda pontos továbbítása szintén erényei közé tartoztak. Fejjátéka és gyorsasága azonban kevésbé volt kielégítő. Aránylag későn, 28 esztendős korában, érkezett el az első válogatottsághoz. Akkor viszont – befutott.
forrás:
Antal... -
SOLTI IV József dr. (1911), a Phöbus FC középcsatára, 1934-ben és 1939-ben 2 alkalommal öltötte magára a címeres mezt és 2 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/915/solti_jozsef/merkozesek]Solti IV. József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Technikailag jól képzett, intelligens, gólerős csatár volt. Kitűnően irányított, ötletesen osztogatott. A kapura lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett. Küzdőképessége és gyorsasága azonban nem érte el a legjobbak színvonalát.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TAMÁSSY István dr. (1911), az Újpest FC jobbszélsője, 1934-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/634/tamassy_istvan/merkozesek]2 alkalommal volt válogatott.
– Apró termetű, gyors, technikás játékos volt. Ügyesen cselezett, jól futott el és pontosan adott be. Bátran vállalkozott egyéni megoldásokra is. önzetlensége ellen sem lehetett panasz.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TŐRÖS I (TURNER) István (1908), a Phöbus FC jobbhátvédje, 1934-ben 2 ízben volt a válogatott együttes tagja. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/677/toros_istvan/merkozesek]Tőrös István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az újpesti csapat játékosa erőteljes, kitűnően rúgó, jól helyezkedő hátvéd volt. Határozottan szerelt, nehéz helyzetekben is feltalálta magát. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban a balszélső helyén mutatkozott be – meglepő ügyességgel. Második alkalommal jobbhátvédet játszott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZŰCS György (1912), az Úpest FC középfedezete, 1934 és 1939 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/990/merkozesek]25 alkalommal jutott szóhoz a legjobbak soraiban. 1934-ben tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1934-05-10/magyarorszag-anglia]angolok ellen először győztes (2:1) és a világbajnokságon szerepelt, továbbá az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-06-19/olaszorszag-magyarorszag]1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. – A kitűnő fizikumú, ideális termetű újpesti játékos éveken át nagyszerűen töltötte be a középfedezet kulcsfontosságú szerepkörét. Jó érzékkel helyezkedett, mindkét lábbal kifogástalanul rúgott, biztosan szerelt. Fejjátékával különösen kitűnt. Okosan váltogatott, pontosan irányított rövid és hosszú átadásaival igen ésszerűen és eredményesen támogatta a csatársor munkáját. Nem a csillogó, hanem az egyszerű, megbízható és éppen ezért nagyon hasznos me...
-
MIKES (MONOSTORI, MICK) Károly (1913), a Kispest FC jobbszélsője, 1933-ban 1 alkalommal öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/765/monostori_karoly/merkozesek]1933, Magyarország - Olaszország 0 :1).
– A sokoldalú labdarúgó a fedezetek és belsőcsatárok helyén is ügyesen játszott. A jobbszélen gyors, hasznos játékosnak bizonyult. Pontosan adott be, de ritkán tört kapura.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
Nem ez a Hutter SC, vagy a pesti - ez a valószínűbb - ( http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/3655 ) vagy a győri ( http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/7981 ) Hutter SC volt. A Hutter és Schrantz osztrák tulajdonú vasipari gyár volt (a rendszerváltás óta újra Magyarországon vannak). Az eladó leírása szerint a szappangyár csapata volt a Hutter SC, csakhogy a szappangyár csapata az Elida SC ( http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/3921 ) volt, a Hutter SC-ék a növényolaj gyártás egyesületei voltak. Mindegyik gyár/csapat a Hutter és Lever Rt. tulajdonában volt, az Elida gyárból később Caola lett.
-
RÖKK Ede (1911), a Budai „11" jobbszélsője, 1933 és 1935 között 3 mérkőzésen játszott a válogatottban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/714/rokk_ede/merkozesek]Rökk Ede mérkőzései a Magyar Válogatottban)
1934-ben tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1934-05-10/magyarorszag-anglia]angolok ellen először győztes (2:1) magyar csapatnak.
– A budai labdarúgó gyors, energikus, kapura is veszélyes szélső volt. ötletes játéka bátor vállalkozó kedvvel párosult. Jó beadásaival és főleg kapu előtti határozottságával igen eredményes csatárnak bizonyult. Rökk Ede egyébként testvérbátyja volt a három évtizeddel ezelőtt világhírű filmcsillagnak, Rökk Marikának.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PUSZTAI (PACHERT) Ferenc (1910), az Újpest FC jobbszélsője, 1933-ban és 1938-ban 2 alkalommal volt tagja a legjobb tizenegynek. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/868/pusztai_ferenc/merkozesek]Pusztai Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A technikás, gyors játékos belsőcsatárként is megállta a helyét. Beadásainak pontosságával és szorgalmas, előkészítő munkájával tűnt ki leginkább. A kapura ritkán jelentett veszélyt. A közelharc nem volt kenyere, lehetőleg elkerülte.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MÓRÉ János (1910), a debreceni Bocskai FC, majd a Ferencváros FC középfedezete, 1933-ban és 1934-ben 3 esetben volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/767/more_janos/merkozesek]Móré János mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A magas termetű, jó fizikumú játékos kellő áttekintéssel rendelkezett, ésszerűen irányított. Technikailag is megfelelt, fejjátéka pedig jóval túlszárnyalta az átlagot. Ügyesen, ötletesen támogatta a támadósort. A Ferencvárosban csatárerényeket is csillogtatott. Edzőként szintén aratott sikereket. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/31]Szolnoki MÁV csapata jó negyedszázaddal ezelőtt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-06-29/szolnok-salgotarjan]ő vezetésével hódította el a Magyar Kupát és harcolta ki a harmadik helyezést a bajnokságban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
EÖRY (ENGELHARDT) Mihály (1909), a debreceni Bocskai FC balösszekötője, 1933-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1933-04-30/magyarorszag-ausztria]1 esetben öltötte magára a címeres mezt. – Sokszoros amatőrválogatottság után, de még kezdőnek számító NB l-es játékosként került a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegybe. A hajdani híres, debreceni ötösfogat, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/732]Markos, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/619]Vincze, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/640]Teleki, Eőry, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/20434]Hevesi összetételű támadósor balösszekötője mozgékony, ügyesen építő és gólképes csatár volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SERÉNYI (STEINER) Imre (1909), a Kispest FC balszélsője, 1933-ban 2 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/901/serenyi_imre/merkozesek]Serényi Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A gyors, nagyon gólképes kispesti szélső jól adott be, de ha lehetőség nyílt rá, inkább maga fejezte be a támadásokat. Klubcsapatában sokszor ellenállhatatlanul játszott. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban kevesebb siker kísérte szereplését. Rendkívül kedélyes sportembernek, nagy tréfamesternek ismerték.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
JÁVOR (JAKUBE) Pál (1907), az Újpest FC középcsatára, 1932-ben 1 alkalommal kapott helyet a válogatottban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1932-11-27/olaszorszag-magyarorszag]1932, Olaszország - Magyarország 4:2)
– Mozgékony, a mezőnyben is tevékeny csatár volt. Legértékesebb erényének eredményességét, gólképességét tartották. Mindkét lábbal és fejjel egyaránt veszélyt jelentett a kapura. Hosszabb ideig játszott Csehszlovákiában is. A felszabadulás után sikeres edzői tevékenységet fejtett ki.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZANISZLÓ II Zoltán (1910), a Hungária FC balfedezete, 1932-ben 1 mérkőzésen volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1932-11-27/olaszorszag-magyarorszag]Olaszország - Magyarország 4:2, 1932.11.27).
– A szorgalmas, fáradhatatlan labdarúgó a védőjátékban jobban kitüntette magát, mint a támadások segítésében. A pontos adogatás nem tartozott erősségei közé.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DÉRI (DEUTSCH II) Károly (1910), a Törekvés, majd a Kispest FC balszélsője, illetve balösszekötője, 1932-ben és 1939-ben 4 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/199/deri_karoly/merkozesek]Déri Károly mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az igen jó képességű, apró termetű, zömök csatárt kifogástalan labdakezelés, robbanékonyság, „ördöngös" cselek, hatalmas munkabírás és óriási lövések jellemezték. 1932-ben váratlanul tört be az élvonalba és teljes sikert aratott. Ezután – az Újpest FC játékosaként – hosszú időre visszaesett. Később a kispesti gárda egyik erőssége lett. 1939-ben, hét évi szünet után került ismét a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegybe. Mindhárom gólja „válogatott" színvonalú, nagyszerű teljesítmény volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KORÁNYI II (KRONENBERGER) Mátyás (1910), a Szeged FC jobbszélsője, 1932-ben és 1935-ben 4 mérkőzésen játszott a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/469/koranyi_matyas/merkozesek]Korányi Mátyás mérkőzései a magyar válogatottban)
– Alacsony, de – bátyjához hasonlóan – nagyon gyors labdarúgó volt. Fürge, ötletes játékával, jó beadásaival, veszélyes lövéseivel érdemelte ki a válogatottságot.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NEMES II (MICHALOVSZKY) István (1905), a Törekvés jobbszélsője, 1932-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1932-09-18/magyarorszag-csehszlovakia]1 ízben szerepelt a legjobbak között. – A sokszoros amatőr válogatott kőbányai labdarúgó alacsonyabb osztályú csapatból került a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott tizenegybe. A fürge szélső ügyes, bátor játékos volt. Nemcsak jó beadásaival tűnt ki, hanem határozottan tört kapura is.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÁRPÁTI II (KALTENECKER) Pál (1909), a Budai „11" szélsőfedezete, 1932-ben és 1933-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/394/karpati_pal/merkozesek]3 mérkőzésen szerepelt a legjobbak között. – A jól képzett, megbízható labdarúgó tetszetősen, stílusosan játszott. Jól helyezkedett, ügyesen szerelt és pontosan passzolt. Fejjátéka ellen sem lehetett kifogást emelni. Gyorsasága azonban nem volt kielégítő.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HÓRI (HORN) György (1909), a Budai „11", majd az Újpest FC kapusa, 1932 és 1936 között 3 mérkőzésen védte a legjobb tizenegy hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/337/hori_gyorgy/merkozesek]Hóri György mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– „Csini" biztos kezű, gyors mozgású és ruganyos kapusnak bizonyult. Labdafogásával, helyezkedésével és kifutásaival egyaránt kitűnt. Vidám természetű, nagy mesélő volt. Kortársai „Háry János"-ként emlegették.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HÁDA József (1911), a Ferencváros FC kapusa, 1932 és 1938 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/307/hada_jozsef/merkozesek]16 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. Tagja volt 1934-ben az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1934-05-10/magyarorszag-anglia]angolok ellen először győztes (2 :1) és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-06-05/magyarorszag-holland-india]1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. – Kiváló képességű, vakmerő, rendkívül ruganyos kapusnak bizonyult. (Ifjúsági sportoló korában magasugrásban kerületi csúcsot ért el.) A labdát biztos kézzel fogta, jól helyezkedett és határozottan, gyorsan avatkozott a játékba. Kitűnő adottságai kellő nyugalommal, higgadtsággal párosultak. A kifutás azonban nem tartozott erősségei közé. Kiváló teljesítményt nyújtott 1934. április 29-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1934-04-29/csehszlovakia-magyarorszag]C...
-
Emlékezzünk Cseh II Lászlóra
2011-01-06 21:36:23 - Szepesi_Gyorgy
Adósságot szeretnék törleszteni, hiszen tavaly volt száz éve, hogy megszületett Cseh II László, az egyik legtechnikásabb magyar futballista. Játékára az összes riporter a „zseniális” jelzőt mondaná.
Cseh II 1931 és 1939 között a Hungáriában (az MTK akkori profi csapatában) 184 bajnoki mérkőzésen 197 gólt rúgott, mellette többszörös bajnok és gólkirály is volt egyben. Egy mérkőzésére jómagam is emlékszem, amikor a Megyeri úton 5–1-re nyert a Hungária. Legendás mozdulatsorát is visszaidézem, amikor is megindult a félpályáról, többeket kicselezett, majd a kapuhoz érve letérdelt, és fejjel juttatta a hálóba a labdát a gólvonalról!
Harmincháromszor volt [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott, és itt is több remek teljesítmény fűződik a nevéhez, többek között az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1932-03-20/csehszlovakia]1932-es prágai győzelem, vagy az 1936-os A... -
CSEH II LÁSZLÓ (1910), a Hungária FC belsőcsatára, 1932 és 1939 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/177/cseh_laszlo/merkozesek]34 alkalommal volt válogatott és 15 gólt szerzett. – „Matyi" a magyar labdarúgás kivételes képességű, színes, de sokat vitatott egyénisége. A kerek bőrlabdának valóságos művésze volt. Tökéletes technika, nagy játékintelligencia, irányítókészség, szellemes, ötletekben gazdag húzások és „félelmetes" gólerősség jellemezte a játékát. Mint egy virtuóz zenész a hangszerén, úgy játszadozott a zöld gyepen a labdával, önfeledten élvezte, hogyan teremt egy-két váratlan mozdulattal meglepő helyzeteket maga körül, hogy kelt zavart az ellenfél soraiban. Nagyszerű képességeivel azonban nem párosult kellő megbízhatóság és küzdőszellem. „Matyi" – mint oly sok művész – a gyorsan változó, pillanatnyi hangulatok bohém szemléletű embere volt. Nemcsak a labdarúgást, hanem az életet is csupán játéknak tekintette. Ez önmagában még nem lett...
-
ZÁVODI (ZAVADSZKY) István (1906), a MÁVAG jobbszélsője, 1932-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/555/zavodi_istvan/merkozesek]2 mérkőzésen kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt szerzett.
– A sokszoros amatőr válogatott játékos alsóbb osztályú együttesből került a nemzeti tizenegybe. A gyors, ügyesen cselező, jól adogató szélső bátran tört kapura is. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1932-03-20/csehszlovakia]Prágai bemutatkozása alkalmával egy nagyszerű gólt lőtt a világhírű Planicska hálójába.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZABÓ Antal (1910), a Hungária FC kapusa, 1932 és 1939 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/935/szabo_antal/merkozesek]41 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját (szerk.: 42). Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1934. évi világbajnokságon szerepelt, valamint az 1938-as világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– Minden idők egyik legkiválóbb magyar kapusa volt. Kivételes ruganyosság, reflexek, vakmerőség, biztos labdafogás és határozott kifutások jellemezték játékát. A védelem munkáját karmesterként irányította. A tizenegyesek biztos végrehajtásával szintén kitüntette magát. Kivételes képességei azonban gyakran könnyelműsködésre, pózolásra késztették. Jó kedélyű sportember volt, aki a pályán is szívesen mókázott. Néhány alkalommal túlságosan kockázatos kifutásaival – egészen a félpályáig! –, a mezőnyben bemutatott „hangulatos" cselezgetések...