felhasználói profil: fgymat (hozzászólások / 43)
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44
- 45
- 46
- 47
- 48
- 49
- 50
- 51
- 52
- 53
- 54
- 55
- 56
- 57
- 58
- 59
- 60
- 61
- 62
- 63
- 64
- 65
- 66
- 67
- 68
- 69
- 70
- 71
- 72
- 73
- 74
- 75
- 76
- 77
- 78
- 79
- 80
- 81
- 82
- 83
-
...volt Budai Harihárom Football Club, jelenlegi nevét 1930.02.24-én vette fel. A névváltozásra azért volt szükség, mivel a belügyminiszter – a „”33” FC panaszára – nem hagyta jóvá a „Budai Harihárom FC” nevet. Döntését azzal indokolta, hogy ez a név volt mindig a „33” FC beceneve, tehát a függetlenné vált profiklub nevében sem kötődhet korábbi anyaegyesületéhez.
forrás:
gaborpapi (email) -
BORSÁNYI I (PRUDITS) György (1933), az Újpesti Dózsa balfedezete, 1960-ban 1 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1960-11-13/magyarorszag-lengyelorszag]1960, Magyarország - Lengyelország 4:1)
– Megbízható, határozott, hasznos csapatjátékos volt. Technikai és taktikai téren is elérte az élvonalbeli szintet. A védekezésben és támadásban egyaránt jó teljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SOLYMOSI I Ernő (1940), a Diósgyőri VTK, majd az Újpesti Dózsa jobbfedezete, 1960 óta 38 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban és 7 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/917/solymosi_erno/merkozesek]Solymosi Ernő mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1962. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek.
– „Pixi" nagy munkabírású, erőteljes, kétlábas játékos. A védekezésben és támadásban egyaránt jó teljesítményre képes. Fejjátéka és labdakezelése megfelelő. Mozgékonysága és gyorsasága azonban nem kifogástalan. Erénye, hogy a támadásokat nemcsak ügyesen segíti, hanem erőteljes lövéseivel maga is veszélyt jelent az ellenfél kapujára. Éles, jól csavart szabadrúgásai gyakran eredményeznek gólt. Fiatalon került az élvonalba. Néhány éven át biztos pontja volt a legjobb tizenegynek. Két-három esztendővel ezelőtt... -
SÓVÁRI Kálmán (1940), az Újpesti Dózsa balhátvédje, 1960 és 1966 között 17 alkalommal játszott a válogatottban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/921/sovari_kalman/merkozesek]Sóvári Kálmán mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A lila-fehérek labdarúgója kitűnő fizikai adottságokkal rendelkezik. Játékában „öröklött" vonás a keménység és határozottság. (Édesapja, Sóvári Kálmán, sokszoros birkózóbajnok.) Labdakezelése jó, kitűnően rúg és fejel. Szerelési készsége, küzdőképessége ellen sem emelhető kifogás. Gyorsasága azonban még javításra szorul. A támadásokat megfelelően segíti, és gyakran vállalkozik előretörésekre. 1969-ben az Egyetértés csapatához került.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH Zoltán (1938), a Szombathelyi Haladás balszélsője, 1960-ban 1 ízben öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1960-10-30/belgium-magyarorszag]Belgium - Magyarország 2:1, 1960).
– A bátor, gyors, jól cselező és veszélyesen lövő szombathelyi szélsőről talán kevesen tudják, hogy a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban is szerepelt. Az akkoriban NB II-es Haladásból került a legjobbak közé. Ott sem okozott csalódást.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MOLNÁR János (1931), az MTK balösszekötője, 1960-ban 2 mérkőzésen játszott a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/762/merkozesek]Molnár János mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A kék-fehérek vékony termetű, jó képességű csatára technikás, gyors, az összjátékban is kielégítő teljesítményt nyújtó labdarúgó volt. Legjobban a kapu előtt találta fel magát. Mozgékonysága és szemfülessége sok gólt eredményezett csapatának.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KUHARSZKI Béla (1940), az Újpesti Dózsa csatára, 1960 és 1962 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/508/kuharszki_bela/merkozesek]6 találkozón jutott szóhoz a válogatott csapatban. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A lila-fehérek apró termetű, „Kukac" néven közismert játékosa, mozgékony és bátor labdarúgó. A támadósor minden helyén használható. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban három szerepkörben (jobbszélső, középcsatár és balösszekötő) játszott. Technikás, ötletes, szemfüles és munkabíró. Olykor viszont sokat „játszogat", fölöslegesen cselezget. 1969-ben az Egyetértés játékosa lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
RAJNA Károly dr. (1934), az Újpesti Dózsa jobbhátvédje, 1960-ban 1 alkalommal volt tagja a nemzeti tizenegynek ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1960-10-09/magyarorszag-jugoszlavia]Magyarország - Jugoszlávia 1-1, 1960). – Nyugodt, technikás, megbízható védőjátékos volt. A hátvédsor mindhárom helyén jó teljesítményt nyújtott. Helyezkedése, szerelési készsége és fejjátéka egyaránt kielégítő volt. Gyorsasága már kevésbé. Viszonylag korán abbahagyta a játékot.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
RÁKOSI Gyula (1938), az FTC csatára, 1960 óta [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/694/rakosi_gyula/merkozesek]41 ízben játszott a válogatott csapatban és 4 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A zöld-fehérek „perpetuum mobilé"-je örökmozgó középpályás játékos, törékenynek tűnő termetével kifogástalanul bírja a szakadatlan mozgást. Szinte az egész játéktér az övé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban a támadósor valamennyi helyén szerepelt már. Rendszerint különleges taktikai megbízással lép pályára. Rákosi játéka eddig nagyszerűen megfelelt a korszerű labdarúgás követelményeinek. Derekasan kiveszi a részét a védekezésből és lankadatlanul indítja, szövi a támadásokat. Érthető, hogy az egész mezőnyre kiterjedő játéka közben ritkán nyílik alkalma a g... -
DUNAI I (DUJMOV) János dr. (1937), a Pécsi Dózsa balösszekötője, 1960-ban 1 alkalommal szerepelt a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1960-05-22/magyarorszag-anglia]Magyarország - Anglia 2:0, 1960)
– A pécsi csatársor jó fizikai felépítésű karmestere egy Anglia elleni mérkőzésen (2:0) öltötte magára a címeres mezt. A fiatal, tapasztalatlan labdarúgó nehéz feladatát némileg elfogódottan, de kielégítően oldotta meg. Játéka azóta sokat csiszolódott, színesebbé vált. A mezőnybeli építőmunkája és jó lövőkészsége értékes játékossá avatja. Gyorsasága és fejjátéka azonban nem kifogástalan.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NOVÁK Dezső (1939), a Szombathelyi Haladás, majd az FTC szélsőhátvédje, 1959 óta 9 alkalommal öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/802/novak_dezso/merkozesek]Novák Dezső mérkőzései a magyar válogatottban)
– A legképzettebb hátvédjeink közé tartozik. Mindkét lábbal kitűnően kezeli a labdát, jól rúg és fejel, gyors, határozott. Nagyszerű érzékkel szerel és ötletesen adogat. Sokszor maga vezeti fel a labdát és pontosan íveli a kapu elé, vagy veszélyesen lő. Jelentős hiányossága viszont, hogy taktikailag nem mindig fegyelmezett. Ellenfelét olykor elhanyagolja, könnyelműsködik. Biztosan értékesíti a büntetőket és szabadrúgásai is veszélyesek. Kiváló képességeinek legjelentősebb nemzetközi elismerése: 1968. november 6-án tagja volt a Világválogatottnak, amely a brazilokkal szemben 2:1 arányban alulmaradt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ALBERT Flórián (1941), az FTC középcsatára, 1959 óta 69 mérkőzésen játszott a nemzeti tizenegyben és 31 gólt szerzett. Tagja volt az 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – Kivételes képességű labdarúgó. Már első válogatottsága idején a legnagyobb ígéretek közé tartozott, de teljesítménye éveken át meglehetősen hullámzott. 1962 óta játéka egyre inkább kiegyensúlyozottá, egyenletessé vált. Ennek eredményeként a világklasszisnak számító játékosok sorába lépett. 1966-ban és 1967-ben a válogatott csapatban és egyesületében egyaránt a nagy elődökhöz méltó karmesternek bizonyult. (Ennek „külső" elismerését jelenti, hogy 1967 óta mindkét együttesben csapatkapitány.) Technikailag és taktikailag kifogástalanul képzett. Játékfelfogása ötletekben gazdag, sziporkázóan szellemes. Cselezési készsége egészen kiváló. Pompásan irányít, mesteri módon készíti elő a helyzeteket társai számára. A befejezéseknél is rendszerint a helyén van. Az ellenfél kapujára lább...
-
PÁL II Tibor (1935), a Csepel SC, majd a Vasas SC csatára, 1959-ben és 1964-ben 2 mérkőzésen kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/812/pal_tibor/merkozesek]Pál Tibor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Apró termetű, a támadósor minden helyén használható, mozgékony, technikás, ügyesen cselező és jól adogató csatár. Taktikai fegyelmezettsége, munkabírása és küzdőképessége is kifogástalan. 1968-ban az Egyetértés csapatába lépett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BODON Tibor (1931), a Salgótarjáni Bányász balösszekötője, 1958-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1958-11-23/magyarorszag-belgium]1 válogatott mérkőzésen szerepelt. – A bányászok szorgalmas, ügyesen építő labdarúgója nagy területen játszott. Fáradhatatlanul dolgozott a mezőnyben és a kapu előtt is feltalálta magát. A[url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott] legjobb tizenegyben – noha nem vallott szégyent – már szünet előtt lecserélték. Ez a szakvezetői türelmetlenség további pályafutása során hátrányosan éreztette hatását.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÖRÖK Gábor (1936), az Újpesti Dózsa kapusa, 1958-ban és 1960-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/674/torok_gabor/merkozesek]3 mérkőzésen védte a válogatott együttes hálóját. – Az Újpest, majd a Csepel és a Salgótarján volt kitűnő kapusának helyezkedése, labdafogása, bátorsága egyaránt kifogástalan. Igaz, bravúros megoldások mellett olykor nagyobb hibák is becsúsztak játékába. Formája tetőpontján, egy amerikai portya során, súlyos lábtörést szenvedett. Ez hosszú időre visszavetette. Nagy akaraterővel ismét felküzdötte magát az élvonalba.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GÖRÖCS János (1939), az Újpesti Dózsa jobbösszekötője, 1958 óta [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/293/gorocs_janos/merkozesek]59 (szerk. 62) találkozón öltötte magára a címeres mezt és 19 gólt szerzett. Tagja volt az 1962. évi világbajnokságon részt vett magyar csapatnak. – Az újpesti lila-fehérek csatára nagyon jól képzett labdarúgó. Robbanékony, labdakezelése kifogástalan, ragyogóan cselez, szellemesen osztogat. Villámgyors cseleivel, váratlan húzásaival gyakran meglepi ellenfeleit. Pontos és jól időzített átadásaival nagyszerűen ért társai kedvező helyzetbe hozásához. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/878/sandor_karoly]Sándor Károllyal – annak visszavonulásáig – Európa-hírű jobbszárnyat alkotott. Az utóbbi időben egyre gyarapodó tapasztalatai és nagy játékintelligenciája segítségével a karmester szerepkörét tölti be klubcsapatában – kitűnően. Fejjátéka és küzdőképessége néha kifogásolható. A kapu előtt sem minden hely...
-
BAKÓ Béla (1928), a Csepel SC kapusa, 1958-ban 3 mérkőzésen állt őrt a magyar csapat hálója előtt.
([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/82/merkozesek]Bakó Béla mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A kitűnő alakú, nyúlánk játékos már fiatalon felhívta magára a szakemberek figyelmét. Erősen hullámzó teljesítménye és nem mindig sportszerű életmódja miatt azonban nem váltotta be maradéktalanul a szerepléséhez fűzött reményeket. Sorozatos bravúrok mellett olykor feltűnő hibák is becsúsztak a játékába. Leginkább a levegőben volt ura a helyzetnek. A magas labdákat kifogástalanul hárította.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MONOSTORI II Tivadar (1936), a Dorogi Bányász belsőcsatára, 1958 és 1963 között 9 találkozón öltötte magára a címeres mezt és 4 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/766/monostori_tivadar/merkozesek]Monostori Tivadar mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja, volt az 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar csapatnak.
– A dorogiak volt kitűnő labdarúgója fáradhatatlan, nagy területen játszó, ügyesen irányító csatár. Legnagyobb erénye, hogy mindkét lábbal és fejjel egyaránt veszélyes a kapura. Távoli, erős és pontos lövéseivel igen sok gólt szerzett. 1968 óta a Tatabányai Bányász csapatának tagja.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
VASAS Mihály (1933), a Salgótarjáni BTC jobbösszekötője, 1958-ban 2 alkalommal volt válogatott és 2 gólt szerzett ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/604/vasas_mihaly/merkozesek]Vasas Mihály mérkőzései a Válogatottban és a magyar bajnokságban).
– A technikás jobbösszekötő ügyesen kombinált és veszélyesen lőtt. Az utóbbi években a fedezet helyén is színvonalas játékot nyújtott. Munkabírása, jó áttekintése, ötletes és pontos átadásai értékes játékossá tették.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZIGETI Oszkár (1933), a Diósgyőri VTK hátvédje, 1958-ban 1 esetben kapott helyet a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1958-04-20/magyarorszag-jugoszlavia]Magyarország - Jugoszlávia 2:0, 1958.04.20).
– A diósgyőriek erős fizikumú, kitűnő labdarúgója rendszerint a védelem tengelyében szerepelt. A válogatottban a balhátvéd helyén játszott. Pompásan rúgott és fejelt, kitűnően helyezkedett, jól szerelt. Fegyelmezett, higgadt, megbízható játékával csapatának nagyon értékes tagja volt. Külön dicséretet érdemel példás sportszerűsége és klubhűsége.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LENKEI (LELENKA) Sándor (1936), a Vasas SC balszélsője, 1957-ben 4 alkalommal szerepelt a legjobbak között
([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/530/lenkei_sandor/merkozesek]Lenkei Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– Zömök, lendületes, jól képzett játékos volt. Mozgékonysága és cselezési képessége jóval meghaladta az átlagot. Ez utóbbit azonban gyakran túlzásba vitte. Sokoldalú labdarúgó volt, aki a támadósor minden helyén, sőt fedezetként is jó teljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SIPOS (SIPSZKY) Ferenc (1932), az MTK, majd a Bp. Honvéd hátvédje és fedezete, 1957 és 1966 között 77 mérkőzésen volt válogatott és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/909/sipos_ferenc/merkozesek]Sipos Ferenc mérküzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A „non-stop", a megszakítás nélküli válogatottság „világrekordere". Sorrendben 57 alkalommal kapott helyet a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar válogatottban! Erényei közismertek. A középhátvéd és a balfedezet helyén ért el kimagasló sikereket. Higgadt, körültekintő játékos volt. Kitűnő helyezkedésével, nagyszerű ütemérzékével és szerelési készségével általában már csírájában igyekezett elfojtani az ellenfél támadását. Rúgótechnikája és fejjátéka kifogástalan volt.... -
GILICZ István (1934), a Szegedi EAC, majd a Bp. Honvéd balösszekötője, 1957-ben és 1959-ben 3 mérkőzésen volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/287/gilicz_istvan/merkozesek]Gilicz István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Jól képzett, nagy területen mozgó, ötletes labdarúgó volt. Játékából azonban hiányzott a kellő harcosság. Ügyesen cselezett, de ezzel olykor „visszaélt": sokáig tartotta a labdát.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BUNDZSÁK Dezső (1928), a Bp. Vasas és a Vasas SC játékosa, 1956 és 1961 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/163/bundzsak_dezso/merkozesek]25 mérkőzésen játszott a válogatottban és 1 gólt szerzett. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. – A Vasas sokoldalú, kitűnő labdarúgója a kapus és a szélsők helyének kivételével mindenütt játszott és jó teljesítményre volt képes. Legnagyobb sikereit a jobbfedezet, a támadó szellemű „középpályás" játékos szerepkörében aratta. Higgadt, kulturált játékmodorával, irányítókészségével csapatának karmestere tudott lenni. Nagyszerűen vitte fel a labdát, és körültekintően, ötletesen szőtte a támadásokat. Fedezetként is feltűnően gólképesnek bizonyult. Labdakezelése és fejjátéka kifogástalan volt. Ügyesen cselezett és veszélyesen, pontosan lőtt távolról is. Gyorsasága elmaradt egy...
-
BERENDI II Pál (1932), a Bp. Vasas és a Vasas SC balfedezete, 1956 és 1960 között 24-szer szerepelt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/114/merkozesek]Berendi Pál mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. évi világbajnokságon részt vett magyar együttesnek.
– „Botond", a piros kékek kitűnő játékosa, a megbízható, fegyelmezett, roppant hasznos labdarúgók nem túl népes csoportjába tartozott. Szinte az önfeláldozásig szívós harcos volt. Kitűnően helyezkedett és szerelt, a támadásokat is megfelelően segítette. Alacsony termete a fejjátékban sem jelentett nagy hátrányt számára, mert igen ruganyos volt. Taktikai érettsége kulcsfontosságú szerepkör ellátására is alkalmassá tette. A Vasas csapatában éveken át mintaszerűen játszott a „beállós" (negyedi... -
MÁTRAI (MAGNA) Sándor (1932), a Bp. Kinizsi és az FTC hátvédje, 1956 és 1967 között 80 alkalommal (szerk.: 81) játszott a válogatottban.([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/739/matrai_sandor/merkozesek]Mátrai Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban.)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958., 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A magas, hosszú lábú, tehetséges atlétapalántából másfél évtized leforgása alatt sokszoros válogatott labdarúgó lett. Gólerős középcsatárként kezdte élvonalbeli pályafutását. Hamarosan kiderült azonban, hogy a hátvédsorban – középen és a jobb oldalon – egyenletesebb, hasznosabb teljesítményre képes. Atléta múltjának eredményeként éveken át a leggyorsabb magyar labdarúgónak bizonyult. Gyorsaságához az elröppent esztendők folyamán egyre több „szakmai", labdarúgó erény csatlakozott. Technikailag sokat csisz... -
SÁROSI László dr. (1932), a Vasas SC balhátvédje, 1957 és 1965 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/884/sarosi_laszlo/merkozesek]46 alkalommal játszott a magyar válogatottban. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt együttesnek. – A piros-kékek rokonszenves, sportszerű, kiváló képességű védőjátékosa kitűnően helyezkedett, mindkét lábbal biztosan rúgott, jól fejelt. Mindehhez nagy gyorsaság, rendkívüli lelkiismeretesség, taktikai érettség és fegyelmezettség járult. Ellenfelét szorosan őrizte, de nem feledkezett meg a korszerű hátvédjáték támadással kapcsolatos követelményeiről sem. Mint balszélső kezdte pályafutását. A csatársorban szerzett tapasztalatait hátul is jól hasznosította. Ügyesen vezette fel a labdát és pontosan ívelte a kapu elé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar válogatottnak[/url...
-
ILKU I István (1933), a Dorogi Bányász kapusa, 1956 és 1963 között 9 (szerk.: 10) alkalommal védte a válogatott csapat kapuját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/358/merkozesek]Ilku István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A dorogi bányászok jeles kapusának képességei közismertek. Labdafogása, helyezkedése, határozottsága és kifutásai egyaránt kifogástalanok. Megbízható, bravúrokra is képes játékos volt évtizedeken át. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula]Grosics „ konkurenciája" miatt azonban „csak" kilenc mérkőzésen állhatott őrt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott hálója előtt. További 75 esetben tartalékként, a kispadon szurkolta végig a mérkőzéseket. Ez utóbbi teljesítménye alighanem ... -
KOVÁCS III Ferenc (1934), a Bp. Vörös Lobogó balfedezete, 1955-ben 1 mérkőzésen szerepelt a nemzeti tizenegyben ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1955-11-13/magyarorszag-svedorszag]1955, Magyarország - Svédország 4:2)
– Klubcsapatában többnyire balfedezetet játszott, de a balhátvéd helyén is jó teljesítményt nyújtott. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban is itt kapott helyet. Jól képzett, megbízható, fegyelmezett és ezért nagyon hasznos csapatjátékos volt. 1968 ősze óta az MTK edzőjeként tevékenykedik.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KERTÉSZ Tamás (1929), a Bp. Kinizsi jobbszélsője, 1955-ben 2 válogatott találkozón szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/419/merkozesek]Kertész Tamás mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Jó fizikumú, lendületes, gyors szélső volt. Ügyesen futott el, jól adott be. Erőteljes lövéseivel és pontos fejeseivel a kapura is veszélyt jelentett. Különféle sérülések gyakran kényszerítették rövidebb-hosszabb pihenésre.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DUDÁS Zoltán (1933), a Diósgyőri Vasas, majd a Bp. Honvéd jobbhátvédje, 1955-ben és 1960-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/212/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott. – Szívós, technikailag fegyelmezett, hasznos védőjátékosnak bizonyult. Mindkét lábbal jól rúgott. A hátvédsor jobb és bal oldalán egyenértékű teljesítményt nyújtott. Inkább a támadások elhárításában jeleskedett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MACHOS Ferenc (1932), a Bp. Honvéd, majd a Vasas SC belsőcsatára, 1955 és 1963 között 28 mérkőzésen (szerk.: 29] játszott a válogatott együttesben és 12 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/720/machos_ferenc/merkozesek]Machos Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Technikailag és taktikailag kitűnően képzett játékos volt. Jó „iskolában", a Bp. Honvéd „aranycsapatában", [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/451/kocsis_sandor]Kocsis és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1/puskas_ferenc]Puskás között érett válogatott labdarúgóvá. Eleinte elsősorban a befejezés, a gólszerzés terén jeleskedett. Sportpályafutásának második felében ötletesen szervezte a támadásokat, ügyesen irányította társainak játékát. Hatalmas erejű, pontos lövéseivel a kapura mindig veszélyt jelentett. Cselezési készsége és mozgékonysága szintén jóval meghaladta az átlagot. 1957. június 23-án, a [url=http://www.magyar... -
RADULY József (1927), a Bp. Vasas jobbszélsője, 1955-ben 2 alkalommal játszott a válogatott csapatban. – A szélvészgyors labdarúgó kitűnően futott el, ügyesen adott be, de a kapura ritkán jelentett veszélyt. Harcossága és helyezkedése nem mindig volt kifogástalan. A válogatott találkozók légkörét idegileg nemigen bírta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FAZEKAS Árpád (1930), a Bp. Vörös Lobogó kapusa, 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/240/merkozesek]5 mérkőzésen védte a magyar együttes kapuját. – Jó képességű, határozott, megbízható teljesítményt nyújtó kapus volt. Egyszer sem szerepelt vesztes válogatott csapatban. 1956-ban külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZIMCSÁK I (SZIRMAI) István (1933), a Bp. Vörös Lobogó és az MTK balszélsője, 1955 és 1961 között 6 válogatott találkozón szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/978/szimcsak_istvan/merkozesek]Szimcsák István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A gyors, ötletesen játszó, igen hasznos szélső lendületes elfutások után rendszerint pontosan adott be. Olykor a kapura is veszélyt jelentett. A védelemben is sokat segített. Taktikailag érett, fegyelmezett játékos volt. Éveken át – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/254/fenyvesi_mate]Fenyvesi dr. mögött – a második legjobb balszélsőnek számított.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TICHY Lajos (1935), a Bp. Honvéd belsőcsatára, 1955 és 1964 között 70 alkalommal játszott a legjobb tizenegyben (szerk.: 72] és 49 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/642/tichy_lajos/merkozesek]Tichy Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A piros-fehérek középcsatára – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/720/machos_ferenc]Machos Ferenchez hasonlóan – kiváló társak között fejleszthette ki nagyszerű képességeit. Már ifjúsági játékos korában a Bp. Honvéd „aranycsapatába" került, nevelő egyesületéből, a BVSC-ből. Új környezetében, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2]Bozsik, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1]Puskás, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap... -
CSERNAI Pál (1932), a Csepeli Vasas balfedezete, 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/179/merkozesek]2 esetben szerepelt a legjobbak között. – A csepeli labdarúgó technikás, kulturáltan játszó, körültekintően osztogató, főként a támadásban jeleskedő fedezet volt. Gyorsasági hiányosságát kitűnő helyezkedésével nagyrészt ellensúlyozni tudta. Külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HEGYI Sándor (1932), a Pécsi Dózsa hátvédje, 1955-ben 2 mérkőzésen szerepelt a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/325/hegyi_sandor/merkozesek]Hegyi Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A pécsi játékos bátor, határozott, kemény labdarúgó volt. A hátvéd- és fedezetsor mindegyik szerepkörében jól megállta a helyét. Pontos helyezkedésével, pompás rúgótechnikájával és fejjátékával tűnt ki. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban jobbhátvédet játszott – jól.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DANKA Imre (1930), a Pécsi Dózsa kapusa, 1955-ben 4 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/194/merkozesek]Danka Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Nyúlánk, kitűnő alakú, nagyszerű képességű labdarúgó volt. A vonalon és a kapu előterében egyaránt biztosan mozgott. Olykor azonban könnyelmű, kockázatos megoldásokra is vállalkozott. Egy súlyos sérülés hosszabb pihenésre kényszerítette. Később még évekig kitűnő őre volt a pécsi lila-fehérek kapujának.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FARAGÓ Lajos (1932), a Bp. Honvéd kapusa, 1954 és 1957 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/232/farago_lajos/merkozesek]7 mérkőzésen őrizte a magyar csapat hálóját. – Jó fizikumú, megbízható, bátor kapus volt. Pontosan helyezkedett, kitűnően öklözött, kifutásai is általában sikerültek. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3]Grosics „árnyékában" sokáig a tartalékok „keserű kenyerét" ette.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PALOTAI János (1928), a Győri Vasas kapusa, 1954-ben 1 ízben állt őrt a válogatott csapat hálója előtt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-10-24/magyarorszag-csehszlovakia]1954, Magyarország - Csehszlovákia 4:1)
– Egyszerű megoldásokat alkalmazott, nagyon megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A lapos és magas labdákat egyaránt jól hárította.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FENYVESI I Máté dr. (1933), a Bp. Kinizsi és az FTC balszélsője, 1954 és 1966 között 76 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 8 gólt ért el. ( [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/254/fenyvesi_mate/merkozesek]Fenyvesi Máté mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A zöld-fehérek népszerű, „Tüske" néven becézett, szűkszavú játékosa a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozott. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (Klubcsapatában – kevesebb taktikai megkötöttséggel –... -
KOTÁSZ (GOTTLIEB) Antal (1929), a Sztálinvárosi Vasmű Építők, majd a Bp. Honvéd balfedezete, 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/477/kotasz_antal/merkozesek]Kotász Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1958-06-17/wales-magyarorszag]1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A technikailag és taktikailag kitűnően képzett, gyors és sokoldalú játékos a legjobb tizenegyben balhátvédként is jól megállta a helyét. Klubcsapatában néhányszor csatárt is játszott. Pompásan szerelt, ügyesen cselezett és pontosan, ésszerűen adogatott. Bár bebizonyította, hogy fegyelmezett, hasznos csapatjátékra is képes, gyakran vállalkozott könnyelmű megoldásokra. Az első – és eddig egyetlen – dunaújvárosi labdarúgó (1954-ben még Sztálinváros volt) a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jateko... -
VARHÍDI (VINKOVICS) Pál (1931), a Bp. Dózsa és az Újpesti Dózsa középhátvédje, 1954 és 1957 között 10 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/603/varhidi_pal/merkozesek]Várhidi Pál mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– Magas, kitűnő fizikumú védőjátékos volt. Jól helyezkedett, határozottan szerelt. Kifogástalanul rúgott és fejelt, gyorsasága szintén megfelelt. A közelharcokban rendre felülmaradt, de néha átlépte a szabályok kereteit. A legjobbak között sem okozott csalódást.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOMÁROMI Tibor (1930), a Vasas Izzó kapusa, 1954-ben 1 mérkőzésen védett a legjobb tizenegyben.
– A nyúlánk, ruganyos játékos határozott közbelépéseivel, jó labdafogásával és öklözéseivel tűnt ki. Olykor azonban a mutatós védés hibájába esett. Egy súlyos sérülés szinte derékba törte a karrierjét.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
Ez a Pécsi TVE téma már egyszer előjött.
Abban maradtunk akkor, hogy valószínűleg elírás történt.
Pontosan és ugyanez igaz a többi csoportra. -
A Széna Téri (akkor vásártér) az liba levegő volt , nem volt állandó pálya
Mayer Gábor (email) -
SZOJKA Ferenc (1931), a Salgótarjáni Bányász és a Salgótarjáni BTC fedezete, 1954 és 1960 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/980/szojka_ferenc/merkozesek]27 mérkőzésen (szerk.: 28) volt válogatott és 1 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert és az 1950. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A kitűnő képességű, sportszerű labdarúgó legrokonszenvesebb játékosaink közé tartozott. Technikai és taktikai felkészültsége egyaránt válogatott színvonalon mozgott. Kitűnően helyezkedett, pompásan szerelt és ötletesen osztogatott. Klubcsapatában kifogástalanul töltötte be a játékmester szerepkörét. Ezt a feladatot a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott tizenegyben is többször igen jól látta el. Egyesületében rendszerint jobbfedezetet játszott, de a legjobbak között töb... -
VIRÁG István (1928), a Bp. Dózsa balösszekötője, 1953-ban 1 alkalommal játszott a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953).
– A robbanékony, technikás labdarúgó játékát mozgékonyság, jó kombinációs érzék és megfelelő lövőkészség jellemezte. Nem kifogástalan életmódja miatt formája gyakran hullámzott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SAMUS Lajos (1928), a Bp. Dózsa jobbösszekötője, 1953-ban 1 esetben volt válogatott. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]1953, Bulgária - Magyarország 1:1)
– A lila-fehérek csatára a támadósor minden helyén szerepelt. A gyors, mozgékony, gólerős játékos a mezőnyben is kitűnt, de leginkább robbanékony kiugrásaival hívta fel magára a figyelmet.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ASPIRÁNY (ALMÁSI) Gusztáv (1925), a Bp. Dózsa és az Újpesti Dózsa összekötője, 1953-ban és 1957-ben 2 alkalommal kapott helyet a legjobbak között és 2 gólt lőtt. – A Dózsa zömök termetű csatára ügyesen építő, munkabíró játékos volt. Nemcsak jól készített elő, hanem a kapura is veszélyt jelentett erőteljes, távoli lövéseivel. Második válogatottsága alkalmával (Franciaország ellen 2:0) két pompás góljával döntő érdemeket szerzett a győzelem kivívásában.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH II József (1929), a Csepeli Vasas és a Csepel SC jobbszélsője, 1953 és 1957 között 12 ízben jutott szóhoz a nemzeti tizenegyben és 5 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/662/toth_jozsef/merkozesek]Tóth II József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar gárdának.
– A sokoldalú csepeli csatár klubcsapatában a támadósor minden helyén szerepelt. A válogatott együttesben csak a jobbszélen játszott – kitűnően. Technikás, jól cselező, gyors és kapura is veszélyes szélsőnek bizonyult. A kombinatív játékban ügyesen vett részt. Beadásai használhatók voltak. Bátorsága, küzdőszelleme ellen sem lehetett kifogást emelni.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GYURIK László (1925), a Bp. Dózsa balfedezete, 1953-ban 1 mérkőzésen játszott a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953).
– A lila-fehérek fedezete jó képességű, szorgalmas játékos volt. Inkább a védekezésben jeleskedett, de a támadásokat is kielégítően segítette. Taktikai érzéke és fegyelmezettsége külön említést érdemel.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TAKÁCS György (1924), a Csepeli Vasas balhátvédje, 1953-ban és 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/630/takacs_gyorgy/merkozesek]3 alkalommal kapott helyet a legjobbak között.
– A zömök termetű, kitűnően helyezkedő labdarúgó taktikailag érett, megbízható védőjátékot nyújtott. Határozottan, gyorsan lépett közbe, jól rúgott és fejelt. Hatalmas bedobásai szögletrúgásnak is beillettek. Ez a specialitása kézilabdázó múltjából származott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SIPOS (SIPSZKY) István (1928), a Szegedi Honvéd jobbhátvédje, 1953-ban 1 mérkőzésen ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953.10.04)kapott helyet a legjobb tizenegyben. – A keménykötésű, megbízható, jó képességű szegedi játékos határozottan szerelt, kitűnően rúgott és fejelt. Különösen hosszú előreadásai voltak hasznosak. Ezekkel veszélyes ellentámadások kibontakozását segítette elő.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HORVÁTH György (1929), a Szombathelyi Lokomotív kapusa, 1952-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-10-19/magyarorszag-csehszlovakia]1952, Magyarország - Csehszlovákia 5:0)
– Magas termetű, gyors mozgású, bátor kapus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DALNOKI Jenő (1932), a Bp. Kinizsi és az FTC balhátvédje, 1952 és 1961 között 14 válogatott mérkőzésen szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/192/merkozesek]Dalnoki Jenő mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán aranyérmet nyert magyar együttesnek.
– A zöld-fehérek kemény, határozott játékáról közismert hátvédjét jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Kisebb gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Bajnoki pályafutásával ellentétben – elég sok időt töltött „tétlenül" többszöri eltiltása miatt – válogatott találkozón egyszer sem állították ki. A címeres mezben magatartása és küzdőszelleme kifogástalan volt. A játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alber... -
CSORDÁS Lajos (1932), a Bp. Vasas és a Vasas SC csatára, 1952 és 1959 között 19 alkalommal szerepelt a legjobbak soraiban és 8 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/187/merkozesek]Csordás Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban.)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/az_olimpiai_valogatott_merkozesei]1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar csapatnak. – A piros-kékek játékosa rendkívül mozgékony, gólképes labdarúgónak bizonyult. A válogatott csapat támadósorában a balszélső kivételével valamennyi helyen játszott. Technikailag kitűnően képzett, kétlábas, a mezőnyben szorgalmas és kapura is veszélyes csatár volt. Robbanékonyan rajtolt, villámgyorsan cselezett, a közelharcot azonban lehetőleg elkerülte. Legjobb teljesítményét 1953. október 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/csehszlovakia-magyarorszag]Csehszlovákia elleni találkozón (5:1) nyújtotta.
Elég korán viss... -
A budapesti Hutter Olaj csapatából igazolta le a Ferencváros Budai II. Lászlót az Aranycsapat későbbi legendás jobbszélsőjét. Az évszám 1948.
A Hutter Olaj csapata nem ez, hanem ez volt: http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/3655 -
PALOTÁS (POTELECZKY) Péter (1929), a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó középcsatára, 1950 és 1956 között 24 mérkőzésen lépett pályára címeres mezben és 18 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/818/palotas_peter/merkozesek]Palotás Péter mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-06-30/magyarorszag-uruguay]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– Nagy munkabírású, ügyesen osztogató, jól fejelő és veszélyesen lövő labdarúgó volt. Ö töltötte be eleinte az „aranycsapat" hátravont középcsatárának szerepkörét. 1952 őszén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/330/hidegkuti_nandor]Hidegkuti vette át tőle ezt a feladatot, de továbbra is teljes értékű tagja maradt a [url=http://www.magyarfutball... -
GELLÉR II Sándor (1925), a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó kapusa, 1950 és 1956 között 8 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/284/geller_sandor/merkozesek]Gellér Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A kék-fehérek jeles játékosának sportpályafutása „nehéz" időszakra esett: [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula]Grosics kortársa volt. A rendkívül megbízható és szorgalmas labdarúgó a nagy vetélytárs mellett általában csak tartalék lehetett. Töretlen akaraterejét és jó képességeit dicséri, hogy nyolc alkalommal így is szóhoz jutott az „aranycsapat" kapujában.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH III Ferenc (1925), a Bp Honvéd balhátvédje, 1950-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/657/toth_ferenc/merkozesek]2 ízben volt válogatott.
– A megbízható, fegyelmezetten küzdő játékos pontosan helyezkedett, ellenfelét szorosan őrizte. Határozottan lépett közbe és biztosan rúgott. Fejjátéka és gyorsasága nem volt kifogástalan
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BABOLCSAY György (1921), a Bp. Honvéd balszélsője, 1950-ben és 1953-ban 4 találkozón szerepelt a válogatott együttesben. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/78/merkozesek]Babolcsay György mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Lelkiismeretes, szorgalmas, hasznos csapatjátékos volt. Lendületes elfutásait többnyire jól használható, pontos beadásokkal fejezte be. A kapura azonban ritkán jelentett veszélyt. Válogatottbeli szereplésének érdekessége, hogy nem volt tagja vesztes csapatnak.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BÁNYAI (BREIER) Nándor (1928), a Bp. Honvéd balfedezete, 1950-ben 2 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban.
[url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/97/merkozesek]Bányai Nándor mérkőzései a Magyar Válogatottban
– A megbízható, fáradhatatlanul harcoló, fegyelmezett játékosok közé tartozott. A Bp. Honvédban és a válogatottban egyaránt megértő, hasznos társa volt [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2/bozsik_jozsef]Bozsik Józsefnek. Elsősorban a védőjátékban jeleskedett, de a támadások szervezésében is értékes munkát végzett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ZSÉDELY Sándor (1924), a Salgótarjáni Tárna balszélsője, 1949-ben 1 alkalommal volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1949-10-16/ausztria-magyarorszag]Ausztria - Magyarország 3:4, 1949).
– A bányászok játékosa gyors, ügyes labdarúgó volt. Jó érzékkel vett részt az összjátékban. Mozgékonyságával és cseleivel nehéz feladat elé állította az ellenfél védelmét. A kapura is veszélyt jelentett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
CZIBOR Zoltán (1929), az FTC, az ÉDOSZ, a Csepeli Vasas, majd a Bp. Honvéd balszélsője, 1949 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/172/czibor_zoltan/merkozesek]43 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 17 gólt szerzett. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. – Kiváló képességű, világklasszisnak számító, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páratlan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az „aranycsapat" támadósorának roppant veszélyes tagja volt. „Sátáni" játéka ellen sok ellenfele bizonyult tehetetlennek. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és i...
-
SÁNDOR Károly (1928), az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó jobbszélsője, 1949 és 1964 között 75 alkalommal lépett pályára címeres mezben és 27 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/878/sandor_karoly/merkozesek]Sándor Károly mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A higanymozgású „Csikar" méltán sorolható labdarúgásunk legtöbb sikert aratott, érdekes egyéniségei közé. A népszerű játékos minden idők egyik legkiválóbb magyar jobbszélsőjének bizonyult. Rendkívüli gyorsasága, mozgékonysága és kiismerhetetlen cselei, sokszor a vakmerőséggel határos bátorsága, viharos lendületű elfutásai, váratlan lövései és csukafejesei egyaránt pompás mozzanatai voltak játékának. Képességei, adottságai inkább egyéni megoldásokra tették alkalmassá, ugyanakk... -
TURAI (TILL) István (1925), a Vasas SC kapusa, 1949-ben 1 ízben állt őrt a válogatott csapat hálója előtt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1949-04-10/csehszlovakia-magyarorszag]Csehszlovákia - Magyarország 5:2, 1949).
– A jó képességű játékos megfelelő tapasztalatok nélkül került a „mély vízbe". A legjobbak közötti szereplése (Csehszlovákia ellen 2:5) nem járt a remélt sikerrel. Klubcsapatában megbízható kapusnak bizonyult. Jól helyezkedett, bátran futott ki. Különösen a magas labdák elhárításában jeleskedett. Csak rövid ideig szerepelt az élvonalban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LÓRÁNT (LIPOVICS) Gyula (1923), a Vasas SC, majd a Bp. Honvéd középhátvédje, 1948 és 1955 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/536/lorant_gyula/merkozesek]37 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar együttesnek. – Az „aranycsapat" gránitkemény középhátvédje hosszú utat tett meg a hármas számú mezig. Sokáig csatárt (többnyire jobbszélsőt), majd fedezetet, azután szélsőhátvédet játszott. Végül a védelem tengelyébe állt, és annak valódi pillérévé vált. A válogatottban – két mérkőzés kivételével, amikor jobbhátvéd volt – már állandóan a középhátvéd helyén szerepelt. Ragyogó fizikai felépítése, mintaszerű állóképessége jelentette azt az alapot, amelyre labdarúgó-tulajdonságai...
-
Régi idők focija II. - A nagy magánzó
2009.01.21. 11:00 heinrich
Kezdetnek vettünk egy jó kapust, most mellé tesszük minden idők talán legellentmondásosabb magyar játékosát, a nincstelenségből a Csillag börtön érintésével milliomossá vált, megtörhetetlen bekket, védelmünk tartópillérét. Ő maga legszívesebben a jéghideg, acélkemény profi álcáját öltötte magára, de mi ezt csak szimpla túlélési technikának könyveljük be. Elő a hideg-meleg ellátmánnyal, monstre, életét hűen tükröző, káosz szagú posztban következik az NST oldtimer válogatott középhátvédje:
Lóránt (Lipovics) Gyula (1923 – 1981)
Becenév: Lóri
Klubjai: Kőszegi SE, Szombathelyi FC, Nagyváradi AC, Nemzeti Vasas, Nagyváradi Szabadság SK, IT Arad, Vasas Budapest, Budapesti Honvéd, Budapesti Spartacus, Váci Vasas
Válogatottság: 37 (1948-1955 - 31gy, 3d, 3v)
Lóránt Gyula, a Bundesliga edző (1965 – 1981)
• 1965-1967 FC Kaiserslautern
• 1967-1968 MSV Duisburg
• 1969-1971 FC Kaiserslautern
• 1971... -
„Lóóóri! Meddig villog még a center?”
THURY GÁBOR - 2011.05.12. Utolsó módosítás: 2012.08.21 02:47:29
Az Aranycsapat középhátvédjét, az 1981. május 31-én elhunyt Lóránt Gyulát a németországi Endingenben kísérték utolsó útjára, azonban özvegye engedve Lóri szülővárosa, Kőszeg többszöri kérésének, majd’ 30 évvel a halálát követően hazahozatta az egykori futballista hamvait. Pénteken 8 órakor a kőszegi Jézus Szíve-templomban gyászmisével emlékeznek, a temetői gyászszertartás 10-kor kezdődik. Ki is volt Lóránt Gyula? A Nemzeti Sport Online ennek próbált utánajárni.
Barcs Sándor, az Aranycsapat idején az MLSZ elnöke Somos István és Peterdi Pál Lóri című, Lóránt Gyula életéről szóló könyv előszavában így jellemzi a védőt: „...mintha nem is ehhez a társasághoz tartozott volna. Érdekes módon az ember nem állíthatja róla, hogy bárkit is lekezelt vagy lenézett volna, mégis úgy viselkedett, mintha valamilyen kaszthoz tartozott volna. (…) Meglehet, a magyarázat abban állhatott, hog... -
BÖRZSEI János (1921), az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó középhátvédje, 1948 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/151/borzsei_janos/merkozesek]23 alkalommal öltötte magára a címeres mezt.
– A legkiválóbb magyar középhátvédek egyike. Játékát sallangmentes egyszerűség, de igen nagy biztonság jellemezte. Mindig kifogástalanul, tökéletes taktikai érzékkel helyezkedett. Lábbal és fejjel egyaránt nagyszerű ütemben avatkozott az ellenfél támadásaiba. Nyugalma, pompás fejjátéka és rúgótechnikája lehetővé tették, hogy nemcsak felszabadított, hanem többnyire pontos, a helyzetnek megfelelően rövid, vagy hosszú átadással ellentámadást indíthatott. Nem tartozott az erőteljes, mindenkit „elsöprő" típusú védőjátékosok közé. Szinte minden [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottbeli szereplése alkalmával kifogástalan teljesítményt nyújtott. A 23 mérkőzés közül mindössze kettő végződött a magyar cs... -
MÉSZÁROS József (1923), a Kispesti AC középcsatára, 1948-ban 1 alkalommal játszott a legjobb tizenegyben ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-06-06/magyarorszag-romania]1948, Magyarország - Románia 9:0) és 2 gólt szerzett.
– „Dodó" kitűnő képességű, technikás, mozgékony, intelligens labdarúgó volt. Pompásan épített a mezőnyben, szellemesen osztogatott. A kapu előtt is feltalálta magát, amit a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban elért góljai bizonyítanak. Egyetlen hiányossága akadt: nem volt elég határozott, erőteljes. Mégis mindössze egyszer, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/196/deak_ferenc]Deák megbetegedése folytán került be a válogatottba. Edzőként is ért el említésre méltó sikereket. Az FTC csapata 1963 és 1965 között az ő szakmai irányításával kétszer nyert bajnokságot és egy évre [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1965-06-23/juventus-ferencvaros]megszerezte a Vásár... -
KOCSIS Sándor (1929), az FTC, az ÉDOSZ, majd a Bp. Honvéd jobbösszekötője, 1948 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/451/kocsis_sandor/merkozesek]68 mérkőzésen játszott a válogatott együttesben és 75 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. – Az „aranycsapat" legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait – főleg szélsőjét – pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával...
-
KOVÁCS I Imre (1917), a Győri ETO középhátvédje, 1946-ban 1 esetben öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-06/magyarorszag-ausztria]Magyarország - Ausztria 2:0, 1946)
– A nagyszerű fizikumú, magas, erőteljes „Murok", a Rába-parti város két évtizeddel ezelőtt legnépszerűbb labdarúgója, kitűnő helyezkedésével, pompás fejjátékával, higgadtságával és sportszerű magatartásával hívta fel magára a figyelmet. Csupán gyorsasága nem érte el a kívánt szintet. A győriek közül ő kapott először helyet a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NAGY II István (1922), a Csepel SC középhátvédje, 1948-ban 1 ízben szerepelt a legjobb tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/magyarorszag-csehszlovakia]1948, Magyarország - Csehszlovákia 2:1).
– A csepeliek keménykötésű hátvédje lelkes, nagy munkabírású, kitűnően rúgó és fejelő játékos volt. Határozott közbelépéseivel nagy tekintélyt szerzett ellenfelei körében. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]A válogatott csapatban is kifogástalanul helytállt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZABÓ Ferenc (1921), az FTC játékosa, 1948-ban 1 ízben játszott a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/albania-magyarorszag]Albánia - Magyarország 0:0, 1948.05.23). – Az erőteljes fizikumú, sokoldalú játékos a hátvéd- és csatársorban egyaránt jól megállta a helyét. Mindkét lábbal biztosan rúgott, gyorsasága is megfelelt. Erőteljes lövéseivel szintén kitüntette magát. A legjobb tizenegyben a jobbszélen szerepelt. Sógora, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/752/mike_istvan]Mike István, szintén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott játékos volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PINTÉR József (1917), a Csepel SC balszélsője, 1948-ban 1 mérkőzésen játszott a válogatottban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/albania-magyarorszag]1948, Albánia - Magyarország 0:0)
– Elsősorban gólképességével tűnt ki vetélytársai közül. Lendületesen futott el, pontosan adott be, de leginkább a kapu előtt találta fel magát. Szélső létére a legeredményesebb csatárok közé tartozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KUBALA László (1927), a Vasas SC jobbösszekötője, 1948-ban 3 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/507/kubala_laszlo/merkozesek]Kubala László mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A piros-kékek kivételes képességű csatára a mezőnyben rendkívül mozgékonyan, ötletesen kombinált. A kapura is nagy veszélyt jelentett. Itthon csak rövid ideig játszott az élvonalban. 1949 januárjában külföldre távozott. A csehszlovák és a spanyol válogatott színeiben is szerepelt. Éveken át kontinensünk legjobb csatárai között emlegették. Mint spanyol játékos, 1953-ban, az Anglia–Kontinens mérkőzésen (4:4) az Európa-válogatott egyik legjobbjának bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOVÁCS II József (1923), az MTK, a Textiles és a Bp. Bástya jobbhátvédje, 1948 és 1951 között 5 alkalommal volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/490/kovacs_jozsef/merkozesek]Kovács II. József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az erőteljes fizikumú labdarúgó játékát határozott közbelépések, nagy felszabadító rúgások jellemezték. Nyugodt, megbízható, jól helyezkedő hátvéd volt. Gyorsasága és mozgékonysága már némi kívánnivalót hagyott maga után. Hatalmas erejű szabadrúgásai sok kellemetlenséget okoztak a kapusoknak. Az MTK-s Kovács Imrének az öccse. Néhány évig az EAK-ban edzősködött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TAGÁNYI Árpád (1919), a Szentlőrinci AC balfedezete, 1948-ban 1 alkalommal volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-02/ausztria-magyarorszag]Ausztria - Magyarország 3:2, 1948).
– Az apró termetű, zömök „Buci" ellenfelét szorosan és szívósan őrizte. Erélyesen, gyorsan lépett közbe, ügyesen szerelt és a támadásokat is jó átadásokkal segítette.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HENNI I Géza (1926), az FTC, az ÉDOSZ, majd a Bp. Dózsa kapusa, 1948 és 1953 között 16 alkalommal őrizte a magyar együttes hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/326/henni_geza/merkozesek]Henni Géza mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága, kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula]Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált. 1956-ban külföldre, az Egyesült Államokba távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GŐCZE Sándor (1921), a Győri ETO balszélsője, 1948-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/292/gocze_sandor/merkozesek]2 válogatott mérkőzésen játszott és 1 gólt ért el. – Technikás, gyors, ügyesen cselező szélső volt. Pontos beadásaival és váratlan lövéseivel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. A legjobbak között is jól megállta a helyét.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÓNYA I József (1920), a Csepel SC balhátvédje, 1948-ban 3 mérkőzésen szerepelt a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/466/konya_jozsef/merkozesek]Kónya József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A keménykötésű „Pepi" jó képességű labdarúgó volt. Ügyesen szerelt, kifogástalanul rúgott és fejelt. Játékának jellemző vonásai a határozottság és a keménység. Egy kis bátorságért valóban nem kellett a szomszédba mennie ...
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MARIK György (1924), a Vasas SC balfedezete, 1947-ben és 1948-ban 2 alkalommal szerepelt a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/731/merkozesek]Marik György mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– A piros-kékek nyurga fedezete technikás, taktikailag érett, jó képességű labdarúgó volt. Fejjátékával, a labda pontos továbbításával és higgadtságával egyaránt kitűnt. Jobb lábbal gyengébben kezelte a labdát. Nagy nyugalma olykor „halvérűségnek" hatott. 1949 januárjában külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
A legnagyobb zongoracipelő
Zakariás József a visszaemlékezések szerint rendelkezett és élt is azzal a kiváltsággal, hogy a válogatott mérkőzések előtt is megihatott egy savanykás fröccsöt. Némelyek szerint azért tehette ezt, mert Sebes Gusztáv szövetségi kapitány falubelije lévén (mindketten budafokinak számították magukat, bárhol laktak is életük során) nem volt nehéz megértetnie a szakvezetéssel, hogy akinek a szervezete fiatal korában megszokta a kisfröccsöt, annak nem szabad a közérzetét, erőnlétét kockáztatnia azzal, hogy olykor elmulasztja a napi penzumot.
Zakariás József (jobbra, Bozsik Józseffel) híres volt ragyogó megelôzô szereléseirôl
No, de természetesen méltatlan volna, ha Zakariás Józsefről a kisfröccs jutna eszünkbe, már csak azért is, mert nála profibban gondolkodó, fegyelmezettebben élő és futballozó játékost keveset ismert a huszadik század. Zakariás az Aranycsapat néven legendává lett futballcsapat alig észrevehető, de nélkülözhetetlen tagja volt, olyan f... -
GROSICS Gyula (1926), a MATEOSZ, a Teherfuvar, a Bp. Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusa, 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula/merkozesek]Grosics Gyula mérkőzései a magyar válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A dorogi származású „fekete párduc" a magyar labdarúgás legnagyobb kapusainak egyike. Csaknem két évtizedes élvonalbeli pályafutása során [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/207/domonkos_laszlo]Domonkos, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/544/zsak_karoly]Zsák, [url=http://www.ma... -
ZSOLNAI János (1924), a MATEOSZ balösszekötője, 1947-ben 2 alkalommal volt a válogatott együttes tagja és 2 gólt szerzett.
([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/550/zsolnai_janos/merkozesek]Zsolnai János mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A tehetséges, technikás labdarúgó nagy területen játszott, ügyesen kombinált és veszélyesen lőtt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban is bizonyságot tett jó képességeiről. Egészségi okok miatt korán búcsút kellett mondania a tényleges játéknak.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BOZSIK II József (1925), a Kispesti AC és a Bp. Honvéd jobbfedezete, 1947 és 1962 között 101 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 11 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2/merkozesek]Bozsik József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]Válogatott labdarúgóink rangsorában az első helyen áll!
– „Cucu", az egyetlen százszoros magyar válogatott labdarúgó, hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt e sportág legkiválóbb egyéni... -
RÁKOSI (RÁTKAI, ROTTENBILLER) Ferenc (1921), a Csepel SC balfedezete, 1947-ben és 1948-ban 2 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/693/rakosi_ferenc/merkozesek]Rákosi Ferenc mérkőzései a magyar válogatottban)
– Kitűnően helyezkedett, pontosan adogatott, stílusosan játszott. Fáradhatatlanul tevékenykedett az egész pályán. Fejjátékával és higgadtságával szintén kitűnt. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1947-06-29/jugoszlavia-magyarorszag]Első válogatottsága alkalmával a csapat legjobbjai közé tartozott. Feltűnő lassúsága azonban nagy hátrányt jelentett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LABORCZ (LANGA) Lajos (1920), az UTE balhátvédje, 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/517/laborcz_lajos/merkozesek]4 alkalommal volt válogatott. – A nyurga termetű játékos középcsatárként kezdte sportpályafutását. Nagyon gólképesnek bizonyult. Később kiderült, hogy a balhátvéd helyén még jobb teljesítményt nyújt. Bár jobb lábát kevésbé tudta használni, megbízható védőjátékot mutatott. Fegyelmezetten őrizte ellenfelét, pontosan helyezkedett. Erőteljesen, jól szerelt és ügyesen indított. Fejjátékával is kitűnt. Hiányosságai: nem volt elég gyors és nehézkesen fordult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÁROLYI József (1925), a Diósgyőri VTK, majd az UTE kapusa, 1947-ben és 1948-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/392/karolyi_jozsef/merkozesek]3 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. – A nyurga diósgyőri játékos első válogatottsága alkalmával a legjobb magyar kapusok méltó követőjének ígérkezett. Az alapvonalon és a kapu előterében egyaránt kitűnő volt. Ütemérzéke és reflexei egészen kiválónak bizonyultak. Mikor azonban felkerült a fővárosba, nem tudta beváltani a játékával kapcsolatos reményeket. Talán idegileg nem bírta a nagyobb felelősséggel járó megterhelést.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZILÁGYI I Gyula (1923), a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/7]Vasas SC középcsatára, 1947 és 1950 között 12 alkalommal öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/976/merkozesek]Szilágyi Gyula mérkőzései a magyar válogatottban) és 9 gólt szerzett.
– A piros-kékek nyurga, hosszúra nőtt ,Sziszi"-je kitűnő képességű, korszerűen játszó középcsatár volt. A labdát mindkét lábbal jól kezelte. Fejjátékban kevesen vehették fel vele a versenyt. Sokat mozgott a mezőnyben és ügyesen osztogatott. Kapu előtti helyzetfelismerése és gólképessége egyenesen „félelmetesnek" bizonyult. Lábbal és fejjel állandóan veszélyeztette az ellenfél hálóját. Mindig sportszerű eszközökkel és példás lelkesedéssel harcolt. Talán egyetlen hiányossága akadt: elég nagy helyre volt szüksége a labda lekezeléséhez és a lövéshez. Legjobb játékát 1950. június 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1950-06-04/lengyelorszag-magyarors... -
PATKOLÓ Rezső (1922), az UTE balszélsője, 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/824/patkolo_rezso/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott. – A lila-fehérek játékosa harcos szellemű, mozgékony, gyors és gólratörő szélső volt. A negyvenes évek végén Lengyelországba költözött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ÓNODY Andor (1920), az FTC balhátvédje, 1946-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-30/luxemburg-magyarorszag]1 mérkőzésen játszott a nemzeti tizenegyben. – Az okosan játszó, higgadt, megbízható hátvédek közé tartozott. Gyorsasága kitűnő helyezkedéssel és rúgótechnikával párosult. A megszerzett labdát lehetőleg pontosan továbbította. Éveken át egyenletes, jó átlagteljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH Lajos (1917), a Vasas SC középhátvédje, 1946-ban 1 mérkőzésen ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-30/luxemburg-magyarorszag]Luxemburg - Magyarország, 2:7, 1946.10.30) volt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott együttes tagja. – A piros-kékek erőteljes fizikumú, kitűnő képességű védőjátékosa nagyszerűen helyezkedett, jól rúgott, pompásan fejelt. Határozottan és biztos lábbal szerelt. Óriási erejű, veszélyes szabadrúgásaival is kitűnt. Hajlamos volt azonban könnyelmű, kockázatos megoldásokra. Életmódja körül is akadtak hiányosságok.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DEÁK I Ferenc (1922), a SZAC Barátság, majd az FTC középcsatára, 1946 és 1949 között 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 29 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/196/deak_ferenc/merkozesek]Deák Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/891/schlosser_imre]Schlosser, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/888/schaffer_alfred]Schaffer, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/631/takacs_ii_jozsef]Takács II és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/546/zsengeller_gyula]Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem „csillogott" a két évtizeddel ezelőtt rendkívül népszerű „Bamba", de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/mag... -
KOVÁCS I Imre (1921), az MTK, a Textiles és a Bp. Bástya jobbfedezete, 1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/484/kovacs_imre/merkozesek]Kovács I. Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai játékokon aranyérmet nyert magyar együttesnek.
– Kiváló képességű, technikás, intelligens, nagyszerűen irányító, nemzetközi színvonalat elérő játékos volt. A kék-fehér csapat egykori karmestere a védekezésben is teljes mértékben helytállt. Leginkább azonban a támadások pompás szervezésével tűnt ki. A mezőnyben ügyesen szerezte meg a labdát, fáradhatatlan szorgalommal vitte fel és ötletesen, pontosan osztogatott. Váratlan, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. Csupán gyorsasága ellen lehetett némi kifogást emelni. Sokoldalúságát dicséri, hogy a hátvéd és támadó... -
HORVÁTH Ferenc (1920), a Szolnoki MÁV kapusa, 1946-ban és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/342/horvath_ferenc/merkozesek]3 mérkőzésen őrizte a válogatott együttes hálóját. – A szolnokiak nyúlánk, jó alakú játékosát biztos labdafogás, ésszerű helyezkedés és vakmerőséggel határos bátorság jellemezte. A kifutás viszont nem tartozott erősségei közé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben is beváltotta a szerepléséhez fűzött reményeket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NYERS István (1924), az UTE balszélsője, 1945-ben és 1946-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/803/nyers_istvan/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott és 2 gólt szerzett. – A zömök, rendkívül robbanékony, jól képzett, gólveszélyes játékos a legjelesebb magyar balszélsők méltó utódjának ígérkezett. 1946-ban azonban külföldre távozott. Franciaországban és Olaszországban ért el sikereket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig