felhasználói profil: fgymat (hozzászólások / 75)
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44
- 45
- 46
- 47
- 48
- 49
- 50
- 51
- 52
- 53
- 54
- 55
- 56
- 57
- 58
- 59
- 60
- 61
- 62
- 63
- 64
- 65
- 66
- 67
- 68
- 69
- 70
- 71
- 72
- 73
- 74
- 75
- 76
- 77
- 78
- 79
- 80
- 81
- 82
- 83
-
A pár nappal ezelőtti mérkőzésen biztos győzelmet vártunk és csalódnunk kellett. Ezért csak óvatosan reménykedtünk, hogy Azerbajdzsánt itthon sikerül legyőzni.
Az első perctől kezdve letámadással kísérletezett a magyar válogatott. Be is szorítottuk az ellenfelet, de hősies és néha kétségbeesett védekezéssel, közel félórán keresztül sikerült a gólt elkerülniük. Ekkor Egressy jobboldali szögletére Sebők érkezett és fejjel a jobbkapufa közbeiktatásával a hálóba jutatta a labdát.
A második játékrész már időnként a szemnek is szép labdarúgást hozott. Még a félidő elején két szép támadás végén növeltük előnyűnket. A hátra lévő időben is akadtak helyzeteink és a játék irama is megfelelő volt.
Most legalább beigazolódtak a várakozások és sima győzelmet aratott a csapat. Könnyed játék is elegendő volt a mérkőzés megnyeréséhez. Nagy erőbedobásra a vendégek nem késztették válogatottunkat, így még pár szép megoldásra is futotta az erőből.
Persze ezeknek a mérkőzéseknek a megnyerése ... -
Meglátogattuk a lichtensteini csapatot. A hazai 5-0-ra nyert mérkőzés után nem sok kétség volt az eredményt illetően. Természetesen mindenki magyar győzelmet várt.
A kapitány pár órával a mérkőzés előtt úgy döntött, négy támadót küld a pályára és Fehért is a kezdő csapatba tette. A hazaiak erre öt embert állítottak a védelembe.
Az említett változtatás érintette a csapat egészét. Nem tudni pontosan volt-e ennek valami köze ahhoz, ami a pályán történt, illetve ahhoz, hogy tulajdonképpen nem történt semmi. Válogatottunk mereven, görcsösen játszott. Nem volt csapatjáték, hiányzott a lendület, a győzni akarás. Álmosan, bágyadtan, sok hibával tarkítva folyt a találkozó. A szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtó csapatunknak még a hazai amatőr gárda is egyenrangú ellenfele volt.
Ez volt a magyar foci egyik legnagyobb kudarca, annak ellenére, hogy döntetlen és nem vereség lett a meccs vége.
A kapitány az első félidőben mutatott játék miatt szégyenét fejezte ki és a játékosok... -
Moldova válogatottja először látogatott el a magyar fővárosba, hogy összemérje tudását a mi csapatunkéval. Egyben ez volt a két csapat legelső találkozása is. Reméltük mindenképpen mi kerülünk ki győztesen az összehasonlításból.
A mérkőzés előtti napon a kapitány úgy döntött annyit változtat a csapat szerkezetén, hogy klasszikus centerjátékot játszhassunk.
Az első félidőben végig támadtunk és többször is sikerült betörni a vendégek védőfala mögé. A kialakuló helyzetekből azonban csak egyet sikerült értékesíteni. Ekkor a támadást kísérő, a második hullámban érkező Sebők, a hátra gurított labdát hét méterről vágta a kapuba. Ezt megelőzően a harmincnyolcadik percben Dombi tört be a 16-oson belülre és gyanús körülmények között esett el, de a játékvezető nem ítélt büntetőt. Mindenesetre legalább a szünetet a vezetés birtokában tölthettük.
A második játékrészben már kevesebbet támadtunk, sőt az egész csapat teljesítménye visszaesett. Ezt még a vendégek is észrevették, mi több ki ... -
[url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1999-03-31/szlovakia-magyarorszag]Szlovákiában egy döntetlent sikerült elérnünk. Talán itthon lehet győznünk is.
A vendégek úgy kezdtek, hogy mindenáron megakadályozzák a gólszerzésünket és semmit sem fognak kockáztatni. Az első pillanattól kezdve betömörültek a kapujuk elé és megpróbálták feltartóztatni a magyar támadásokat. Ebben a szándékukban sikerrel is jártak.
A pálya minden lehetséges részén vezetett akciókat a magyar csapat, a védőfalon is gyakran sikerült áttörni, de az így kialakult helyzetek kihasználatlanok maradtak. Talán ha csak a labdát próbálják meg átjuttatni a védőfalon egy-egy távoli lövéssel, akkor sikerült volna bevenni a vendégek kapuját. Ilyen próbálkozásra azonban nem került sor.
Ami még kellemetlenebb, hogy a szlovákoknak alig volt támadásuk, az egyikből mégis gólt értek el, a kitámadó magyar csapat ellen. A sok kihagyott helyzet után túlzottan a támadásra koncentráló csapatot most is az ilyenkor ... -
A román válogatottakkal szemben veretlenek voltunk. Már [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/987/statisztika]tizenhat alkalommal játszottunk ellenük és még sohasem kaptunk ki. Nagyszerű és megőrzendő sorozatnak gondoltuk ezt.
Nagyon gyorsan került veszélybe a fent említett veretlenségi sorozat. A Hagi vezette román csapat az első percektől nem hagyott kétséget a győzelemmel kapcsolatos elképzeléseit illetően. A kezdés után nagy erővel támadtak és egy szabadrúgásból vezetést szereztek a hazaiak. A védelmünk teljesen tehetetlennek látszott a gyorsan és kiszámíthatatlanul mozgó román csatárokkal szemben. Válogatottunk zavarodottsága nem akart múlni és negyedóra múlva a hazaiak még növelni is tudták az előnyüket. Sőt a harmincötödik percben Ilie is betalált a kapunkba, de ezt a találatot les miatt (tévesen) érvénytelenítette a bíró.
A második félidőre némi reményt csupán az jelenthetett, hogy a románok meghatározó játékosa Hagi, sérülés miatt nem jött ki a pályára... -
Régi nagy ellenfél az angol válogatott. Volt olyan idő is, amikor minimum azonos erőt képviseltünk. De ma már...
Még [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1981-06-06/magyarorszag-anglia]gólt is tizennyolc éve sikerült utoljára elérnünk ellenük, győzelmet pedig [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1962-05-31/magyarorszag-anglia]1962-ben. Legutóbb három éve mi jártunk Angliában és [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1996-05-18/anglia-magyarorszag]háromgólos vereséget szenvedtünk. Most ők jöttek el hozzánk.
Meglepően összeszedetten játszott a magyar válogatott. Minden szempontból egyenrangú ellenfelei voltunk a vendégeknek. Időszakonként határozott fölényben játszottunk és ígéretes helyzeteket is teremtettünk. Az bosszantó volt, hogy míg a mi helyzeteink csupán ígéretek maradtak, addig az angolok néhány szórványos támadásuk után az egyik eredményeként 11-eshez, majd vezetéshez jutottak.
Csapatunk tovább harcolt és támadott. Mi... -
Már megint egy első találkozás. Liechtenstein válogatottjával még nem játszottunk és nem túlzás, ha azt mondjuk voltak szurkolók, akik még nem is hallottak róluk. Az előző bosnyákok elleni találkozó után akadtak, akik nagyon szkeptikusan látták még ennek a mérkőzésnek az esélyeit is, de a győzelmet mindenki "kötelezőnek" gondolta.
A vendégek nem is gördítettek akadályt a sikerünk útjába. Bár a mérkőzés kezdete után az erőteljes kezdéssel meglepték a mieinket, de támadásaik veszélytelenek voltak. Mivel a vendégek nem sok munkát adtak a védelemnek, lehetőségük volt rendszeresen támogatni a támadásainkat. Ilyen akció végén szereztük meg a vezetést. Sőt, a betömörülő és rendkívül elszánt liechtensteini védekezés ellenére a szünetig még kétszer bevettük a kaput. A gólszerző mind a kétszer védelmünk leghátsó embere Sebők Vilmos volt, igazolva, hogy rendszeresen felzárkózott a támadásokhoz.
A második félidőben a vendégek minden energiájukat a védekezésre összpontosították és semmi ... -
Az utóbbi években rendszeresen kerültünk össze olyan válogatottakkal, akikkel addig nem találkoztunk, nem találkozhattunk. Most is egy ilyen mérkőzésre került sor, az Európa-bajnoki selejtezők folytatása előtt. Az előző évet jó játékkal zárta a magyar csapat az ellenfelet figyelembe véve reméltük, hogy ezt az évet jól fogja kezdeni.
A reményeink nem váltak valóra. Pedig az első félidőben sokkal több helyzetünk alakult ki. De az elképzelés nélkül erőltetett beívelgetések, a jobban fejelő vendégvédőkkel szemben nem hozhattak eredményt. Sőt, a kevés bosnyák támadás egyike után hatalmas kavarodás alakult ki a mi kapunk előtt és végül sikerült a hálónkba kotorni a labdát.
A második játékrészben semmi változás nem volt az elsőhöz képest. Talán a bosnyák csapat, a cserék következtében egy árnyalattal kevesebbet mutatott, de mi továbbra is csak a magas beíveléseket erőltettük. Viszont egy csere legalább meghozta számúnkra a gólszerzést. Hiszen a 16-osra betörő Dombi buktatásáért íté... -
A svájci válogatott az elmúlt években, különösen tétmérkőzéseken sok gondot okozott nekünk. Még itthon is csak egy-egy döntetlenre futotta ellenük. De ez most nem tétmérkőzés volt.
Hihetetlenül jól kezdődött a találkozó. Az első percben vezetést szereztünk és a hetedikben már kétgólos volt az előnyünk. Először Pisont baloldali szögletét Hrutka fejelte kapura és a bevetődő Korsós a hálóba is juttatta. Majd Somogyi indítása után Egressy hozta fel a labdát. Sebők Józsefhez továbbított, aki középen egyedül érkezett és a kapus lába között fejelt a hálóba. Ezután svájci helyzetek következtek, de nem maradtunk adósak mi sem a veszélyes akciókkal.
A második félidő első felében továbbra is kiegyensúlyozott küzdelem folyt. A mérkőzés utolsó negyedében azonban a vendégek kerültek fölénybe. Szerencsénkre a védelmünk magabiztosan hárította a támadásokat. Alkalmanként még ebben az időszakban is akadtak helyzeteink.
A kezdés nagyon bíztató volt, ami pedig utána következett az azt igazol... -
Már tizenöt alkalommal játszottunk a román válogatottal és talán hihetetlen, de még sohasem kaptunk ki. Az is hihetetlennek tűnhet, hogy a legutóbbi találkozónk (1981) óta már tizenhét év telt el.
A játék, különösen az első félidőben nagyszerű volt. Mindkét csapat nagy lendülettel, a támadójátékot előtérbe helyezve kezdett. Mindkét kapu előtt akadtak gólszerzési lehetőségek. Remek helyzeteket dolgoztunk ki. A legérdekesebb talán a harminchetedik percben a román kapu előtt alakult ki. Hamar nyolc méterről találta telibe a kapufát, a kipattanó labdát Fehér Miklós rúgta kapura, de Popescut találta el, ám még mindig próbálkozhattunk, ezúttal Pisont huszonkét méterről, de a labda a kapu fölé szállt.
A második félidő ott folytatódott, ahol a szünet megszakította a játékot. Talán annyi változott, hogy csapatunknak kicsit lankadt a figyelme és ez azonnal észrevehetővé vált. A vendég akciók veszélyesebbé váltak és végül, egy védelmi zavar következtében, gólt is eredményeztek. A román... -
Az elmúlt két évben világbajnoki selejtezőkön győztük le az azeri válogatottat. Természetesen most is győzelmet vártunk fiainktól. A keretbe átkerült az olimpiai csapattól a 19 éves Fehér Miklós is.
Bátran és kezdeményezően játszott a magyar csapat. Horváth már az első percben gólhelyzetet alakított ki. A kapus végül mentett, de az esetnél ütközött a magyar csatárral, aki nem is tudta folytatni a játékot. Sok helyzetet alakítottunk ki, de a gólszerzés nem akart sikerülni. Ehhez azért az is hozzájárult, hogy a játékvezető az utolsó tizenöt percben két 11-estől is megfosztott bennünket.
A második félidőben is nehezen "tört meg a jég". De amikor megtört... Hamar beadását Fehér csúsztatta tovább az érkező Dárdai elé, aki nyolc méterről lőtt a kapuba. Az utolsó percekben még további három alkalommal is betaláltunk a hazaiak kapujába. Először Korsós buktatásáért jutottunk 11-eshez, majd Pisont csípett el egy rövid hazaadást, végül Fehér vágta az elé pattanó labdát fordulásból nagy... -
Az első komoly tétmérkőzés, az első komoly megmérettetés előtt állt a "Bicskei-csapat". Annál is inkább így volt ez, mert a portugál válogatottat még sohasem tudtuk legyőzni.
A mérkőzés percei egyre teltek és válogatottunk remekül tartotta magát. A portugálok nem voltak könnyű ellenfelek, de a védelmünk derekasan dolgozott és időnként a csatárok is meg-megvillantak. A vezetést is megszereztük. A vendégek térfelének közepéről Illés indította Dombit. A csatár félmagasan küldte középre a labdát, amit Lisztes kapásból kapura lőtt. A lövés Paulo Madeira hátán irányt változtatott, ami kicsit becsapta a kapust, de még sikerült a kapu sarka felé guruló labda után vetődnie. Horváth azonban bevetődve megelőzte és a hálóba továbbított.
A második félidőt a portugálok erőteljesen kezdték és tíz perc után ennek eredménye is lett. Egy baloldalról középre adott labdába a kaputól négy méterre álló Sá Pinto beletette a lábát és a hálóba irányította azt.
A vendégek egyenlítő gólja után, a ját... -
A szlovének négy éve itthon vertek meg bennünket. Ez a két gárda második találkozása volt és ismét Magyarországon. Ideje volt "helyre billenteni" az eredményt.
A válogatott keret utólag még Dombival is kiegészült.
Küzdelmes, de nem túlzottan nagy iramú mérkőzést vívtunk. Az első félidőben nem sikerült döntésre vinni a dolgot.
Azután megindultak a cserék. A szünetben mindkét kapitány három-három új játékost hozott a pályára. (Mire a találkozó véget ért tizenhárom csere történt.) A mérkőzés utolsó negyedében végre születtek gólok is.
A jobbszélen induló Dombi felé érkezett Halmai labdája. A visszafutó Nováknak azonban sikerült hazafejelnie. Illetve csak majdnem. A fejes túl gyengére sikeredett, így a szemfüles Dombi utolérte a labdát és a kapuba emelte a kimozduló kapus felett.
Ismét Dombi kapott labdát most Kovácstól és a kapu felé indult. A második félidő óta védő Dabanovics megpróbálta szerelni, de Dombi egy csellel becsapta és már nyargalt volna tovább. A szlovén kapuvé... -
Macedónia után újabb olyan csapat, amelyikkel első alkalommal nézünk szembe. A vidéki városban nagyon lelkes közönség várta a két csapatot.
A magyar válogatott sokat támadott, de a litvánok sem maradtak adósak. A vendégcsapat szép, de meddő játékot mutatott be. Igaz, egyik helyzetük gólra váltását a huszonkilencedik percben csak szabálytalanul tudtuk megakadályozni és így büntetőhöz jutottak. A 11-est viszont nem tudták értékesíteni (Buitkus mellérúgta). Meg kell állapítanunk, hogy a szerencsére is szükségünk volt a döntetlen megtartásához, bár akár vezetést is szerezhettünk volna.
A második játékrészt is támadásokkal kezdtük és négy perccel a kezdés után szabadrúgáshoz jutottunk. A labdát Hrutka huszonöt méterről csavarta a kapu bal felső sarkába.
A továbbiakban is mi alakítottunk ki lényegesen több helyzetet, de egyikből sem sikerült a kapuba találnunk.
A litvánok még így a csapat sztárjai nélkül is jó benyomást keltettek, különösen az első félidőben. De mi győztünk![/... -
Érdekes, hogy Teheránba kellett utazni azért, hogy a két válogatott először találkozzon egymással. Mindenesetre nem rossz, hogy egy torna döntőjében jött el ez az első alkalom.
Az első félidő szinte eseménytelenül telt. Ebben azért kicsit jobbak voltunk, de csak annyiban, hogy többet birtokoltuk a labdát, mint a vendégek.
A második félidő közepe táján már helyzetünk is akadt és szemmel láthatóvá vált, hogy játékosaink technikailag képzettebbek ellenfelünknél, de egy felső kapufánál többre nem futotta.
Kilencven percen keresztül birkózott egymással a két csapat. Azután a döntés a 11-esekre maradt.
Ez a mérkőzés is jó alkalom volt a válogatott erejének, összetételének próbálgatására. Bíztató volt, hogy a büntetőkre is erős maradt a csapat, elsősorban idegileg és 4-2 arányban jobban rúgta a büntetőket.
forrás:
mafoci -
A hetvenes években már háromszor is találkoztunk az iráni válogatottal. Minden alkalommal nyertünk.
Most is jól játszott a magyar csapat, mint ahogy az előző találkozón az osztrákok ellen. A mérkőzés elején erőteljes támadásokkal kezdtünk. Egy rövid felszabadító rúgást Illés átfejelt a baloldalon tisztán álló Korsósnak, aki nyolc méterről a kapu bal sarkába helyezett. Egy perc múlva megint veszélyes helyzetünk adódott, de azután elsősorban a védekezésre koncentráltunk. A mérkőzés nagy részében átengedtük a pályát az irániaknak és bizony többször volt szükségünk Hajdu remek védéseire és a szerencsére is.
Amikor azonban lehetőségünk adódott gyors kontratámadásokkal teremtettünk veszélyes helyzeteket. A második félidőben Sebők József először tizenöt méterről lőtt kapufát, majd két perc múlva ügyesen indította a középütt előretörő Illést, aki éppen csak a 16-oson belülről a kapuba emelt.
Jó összeszoktató mérkőzés volt a formálódó válogatott számára. Okosan játszott és jól küz... -
Bár a két katasztrofális Jugoszlávia elleni vereség még az előző év októberében és novemberében volt, a szövetségi kapitány kérdéséről döntés csak most (március 10-én), a mérkőzés előtt két héttel, az MLSZ vezető váltásával együtt született. Így a csapat felkészítésére négy és fél hónappal kevesebb idő maradt, viszont a régi vezetésnek nem kellett vállalnia a döntés felelősségét.
Ismét eltelt két év az utolsó osztrák-magyar óta. Akkor Budapesten vereséget szenvedtünk. Most az új szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan úgy döntött, megpróbál egy teljesen friss, fiatal csapatot létrehozni. Mivel sok próbálgatásra nem volt ideje, egyszerre "dobta be" jelöltjeit. A kezdőcsapatba öt újonc került.
Bíztató játékkal kezdett a válogatottunk. Már az első támadásaink eredményt hoztak. Illés a baloldalon hozta fel a labdát, majd Horváthhoz passzolt, aki tizenegy méterről a kapus mellett-fölött a kapu bal oldalába lőtt.
Ezután is nagyon lelkesen játszott a csapat. A lendületüket az sem tö... -
A budapesti szégyenletes vereség után már csak a bizonyítást várták el a szurkolók. Azt, hogy megmutassa a csapat tud küzdeni, hajtani és lehet, jobb az ellenfél lehet, hogy semmi nem sikerül, de ha kell "meghal a pályán".
Ennek az akarásnak, bizonyítási vágynak azonban a játékosokban nyoma sem volt. A magyar csapat csak testben volt a pályán, lélekben nem. A hazai csapat pedig csupán játszadozott és szinte oda sem figyelve rúgott öt gólt. A biztos továbbjutás tudatában sem tudták jobban "visszafogni magukat". Mijatovics most mesternégyest ért el.
A két mérkőzés után a szövetségi kapitány helyzete alapjaiban rendült meg. A vállalását tejesítette, hiszen a selejtező csoport második helyén végeztünk. Kérdéses volt mi lesz az MLSZ döntése, de erre még több mint négy hónapot kellett várni.
forrás:
mafoci -
A két pótselejtezőre kényszerült csapat nem tartozott azonos "súlycsoportba", de egy-egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Így hát bizakodtunk.
Mint a lufi úgy pukkant szét minden reményünk a mérkőzés kezdete után. Szinte megállíthatatlanul potyogtak a gólok. Alig halt el a játékvezetői sípszó és máris vezettek a vendégek. A tízedik percre már háromszor is a kapuba találtak. ...és még nem volt vége. Az első félidő öt jugoszláv gólt hozott. Mintha magyar játékos nem is lett volna a pályán.
A második játékrészre is maradt még két találata a vendégeknek. Már nem sokat ért, csak egy apró szépségtapasz volt a találkozó végén megszerzett egyetlen magyar gól.
Mijatovics mesterhármast ért el.
Katasztrofális vereség a régi rivális ellen. Ez az eredmény még egy edzőmérkőzésen is túlzás. Teljes volt a megaláztatás. Nem volt a mérkőzésnek olyan időszaka, amikor akár csak egy pillanatra is felemelhettük volna a fejünket. A súlyos "zakóval" a továbbjutás gyakorlatilag eldőlt. A visszavág... -
Itthon legyőztük a finneket és most is "csak" egy döntetlent kellett elérni, hogy legalább még egy kísérlettet tehessünk a továbbjutásra. Ugyanis akkor lehetőségünk van pótselejtezőt játszani.
Talán a játékosaink nem fogták fel azt, hogy mit jelenthet ez a találkozó. Az egész első félidő "rettegéssel" telt, hiszen bármikor gólt kaphattunk volna. Igaz, végülis sikerült megőrizni az oly fontos döntetlent, de a látottak alapján kétséges volt, hogy a továbbiakban is megtudjuk-e tartani az eredményt.
A második félidő azt mutatta, hogy nem. Egy fejes a kapunkban ért földet. Próbálkoztunk persze, hogy visszaszerezzük a döntetlent, de ez egyre reménytelenebbnek látszott. Már a ráadás percei teltek, amikor egy szöglet után Mahlio rúgta ki a kapu előteréből a labdát. Pontosabban csak ki akarta rúgni, mert eltalálta Moilanen karját és onnan a labda bevágódott a finn kapuba.
A finn csapat "berúgta" a magyar válogatottat [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1997-10-29/magya... -
Azerbajdzsán-t idegenben három góllal győztük le, tehát joggal vártuk az itthoni győzelmet is.
Nem is volt semmi gond. A mérkőzés elején gyors góllal alapoztuk meg a további szép játékot. A kétgólos vezetéssel zárult első félidő után a második is magyar fölényben telt. Egy kicsit azonban visszafogtunk a tempón, és amikor a vendégek is betaláltak a mi kapunkba kis zavar és ijedtség is felfedezhető volt a játékunkban. A csoda is megtörtént, hiszen végre nem a mi hálónkban landolt a labda az utolsó percekben.
A győzelemmel megnyílt az út a VB pótselejtező felé. Nem kellett mást tenni "csak" legalább egy pontot szerezni az utolsó selejtezőn Finnországban.
forrás:
mafoci -
Nem világbajnoki selejtező mérkőzés, viszont a két "tétmeccs" közötti lazításnak sem tekinthettük. A legutóbbi két alkalommal, amikor a lengyel válogatottal találkoztunk vereséget szenvedtünk. Mindkét alkalommal mi utaztunk és 3-2 arányban maradtunk alul.
Mindkét csapat felkészülésnek, vagy inkább levezetésnek tekintette a mérkőzést. Csendes, nem túl izgalmas találkozót vívott a két együttes. A legtöbb változatosságot a cserék hozták. A második félidőre hat új játékos lépett pályára és a továbbiakban még hat cserét hajtottak végre a kapitányok.
A hazai csapat irányított a mérkőzésen. Erőteljesen és gyorsan játszottak, de azzal az egy góllal, amit elértek tökéletesen elégedettek voltak. Mi persze nem, de az eredmény megváltoztatására még esélyünk sem nagyon volt.
Küzdött a válogatottunk és bíztunk abban, hogy ez a játék Azerbajdzsán ellen elég lesz.
forrás:
mafoci -
Az előző Svájc elleni világbajnoki selejtező mérkőzést a nyolcvanhetedik percben veszítettük el. Reméltük, hogy hazai környezetben sikerül jobban koncentrálni, mert most nagyon sokat jelenthetett volna egy győzelem. (Meg máskor is!) Ezt a győzelmet akarta látni az a szokatlanul sok néző is, akik a stadionban összegyűltek. Ennyin az 1991-es magyar-szovjet óta nem voltak válogatott találkozóra kíváncsiak.
Küzdelmes és nem túlzottan szép mérkőzést láthattak a szurkolók. A vendégek elsősorban a "gólt nem kapni" elvnek megfelelően játszottak, de időnként, ha lehetőség kínálkozott támadásokkal is megpróbálkoztak. Mi is igyekeztünk, de nem volt az akcióinkban elég átütő erő.
A második félidő végre sikerrel koronázta próbálkozásainkat és megszereztük a vezetést. Kicsit élénkebb is lett a játék, de az igazán izgalmas események a mérkőzés végén történtek. Csak pár perc volt vissza, amikor végre úgy látszott, az utolsó percek most nekünk dolgoznak. Nagy Norbert hatalmas, kihagyhatatlan... -
Még fél éve sincs, hogy Máltán háromgólos különbséggel (4-1) nyertünk. Két világbajnoki selejtező között bizonyára önbizalom erősítőnek szánták a hazai mérkőzést.
Az első játékrészben nem nagyon erősödhetett az önbizalmunk. A vendégek egyenrangú ellenfélnek mutatkozta. Különösen az eredményt figyelembe véve.
A szünet után megélénkült a magyar válogatott játéka. Nagyon gyorsan gólt értünk el és a továbbiakban is fölényben játszottunk, majd újabb gólokat értünk el. Ebben a második félidő kezdetén és első felében csereként pályára lépett játékosoknak fontos szerepe volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a második és harmadik gólt cserejátékos lőtte. A másodikat Sebők, becserélése után mindjárt az első labdaérintéséből fejelte.
Két összetételében és játékában is különböző csapatot láthattunk. Melyik az igazi?
forrás:
mafoci -
A selejtezőben az első mérkőzésünkön otthon elért háromgólos győzelmük után, most hozzánk látogattak a norvégok. Nekünk nagyon kellett a győzelem, ha szerettünk volna tovább jutni. ...és szerettünk volna.
Az elején nagyon "belekezdtek" a vendégek. De miután megszerezték a vezető gólt kicsit csökkentették az iramot. Mi viszont rákapcsoltunk és kimondottan szép játékkal hoztuk nehéz helyzetbe őket. Nem csak egyenlítettünk, de határozottan jobban is játszottunk, mint a norvégok. Labdarúgóink mindent beleadtak, de sajnos nem sikerült megszerezni a vezetést.
A második játékrészben már kicsit visszafogottabb volt a mérkőzés. A vendégek csak a döntetlen megőrzésére törekedtek, a mi támadásainkban pedig már nem volt annyi átütő erő, hogy változtatni tudjunk az eredményen.
Európa egyik legjobb válogatottjától sikerült pontot szerezni és ez mindenképpen siker volt. Sajnos a továbbjutásunkra már nem sok remény lehetett, de legalább a játék jó volt.
A kapitány azt mondta:"Biztos vag... -
Két éve jártunk Svájcban. Akkor Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen szenvedtünk háromgólos vereséget (3-0). Nem is kívánhattunk jobb alkalmat a visszavágásra, mint egy világbajnoki selejtező.
Egészen jól tartotta magát válogatottunk. Nagyon küzdelmes mérkőzésen mindkét csapat előtt nyíltak lehetőségek, de egyik sem tudott gólt elérni. Minden esetre teljesen egyenrangú partnerei voltunk a házigazdáknak. Talán még az sem elfogultság, ha megkockáztatjuk, hogy valamivel jobban is teljesítettünk, mint az ellenfél.
Csakhogy nekünk volt egy lényeges hátrányunk velük szemben. Az hogy nem tudtuk elviselni a mérkőzések utolsó perceit. Most sem volt már vissza tíz perc, amikor egy svájci támadásnál a késlekedő védők elől Grassi fejelte el a labdát. De nem is akárhová, hanem a felelőtlenül üresen hagyott Türkyilmaz elé, aki biztos lábbal, nyugodtan lőhetett a kapu bal oldalába.
Mit mondhatnánk többet, mint ahogy a kapitány összegezte a mérkőzés tanulságait:"...még mindig nyolcvan per... -
Azerbajdzsán még új ellenfél volt a számunkra, de mindenképpen bíztunk abban, hogy most nem csak pontot, de győzelmet is szerzünk idegenben.
Nem is volt olyan könnyű. A házigazdák meglehetősen kemény ellenfélnek bizonyultak. Igaz az első félidő végi eredmény a mi előnyünket mutatta, de a játékrész során az "azeriek" is többször vezetéshez juthattak volna.
A második félidő második felében végre igazán meggyőzően játszott a magyar válogatott. Látványos, szép akciókat és gólokat is láthattunk tőlük.
Bizony most már ellenféltől függetlenül minden megnyert mérkőzésnek nagyon kellett örülni. Így ennek is! Különösen, hogy ez az Európa-bajnoki selejtező sorozatban jelentett idegenbeli győzelmet.
forrás:
mafoci -
Ismét eljött a világbajnoki selejtezők ideje. Elsőnek a finn csapat látogatott hozzánk. Győzni kellett.
Végre nem csak a kezdés volt jó, hanem a mérkőzés nagy részében kielégítően rúgta a labdát a válogatott. Az első félidőben beszorítottuk a vendégeket és a gólon kívül még több helyzetünk is akadt.
A második játékrészre is maradt az erőből és továbbra is mi határoztuk meg a játék képét. Az előnyt azonban nem sikerült növelnünk, mert a finn kapus remekül védett. A végére vagy lazított, vagy elfáradt csapatunk és a vendégek is játéktérhez jutottak. Több támadást is vezettek és a győzelmet csak azért tudtuk megőrizni, mert a mi kapuvédőnk sem teljesített rosszabbul, mint az övék.
A jó rajt mindig sokat számít egy selejtező sorozatban. Nos, ezúttal, ha rendkívül nehezen is, de sikerült begyűjteni a nagyon fontos győzelmet.
Csupán szomorú érdekesség, hogy kétszer egymás után a magyar válogatott 1992 óta nem aratott győzelmet ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valog... -
Angliában rendezték az Európa-bajnokságot és mi is játszhattunk a helyszínen. Szomorú, hogy csak a házigazdák utolsó főpróbáján lehettünk edzőpartnerek. Pedig valamikor itt a Wembleyben...
Igazi labdarúgó szenzációnak számunkra az számított, hogy Puskás Ferenc a mérkőzés előtt bemutatta, hogyan rúgott gólt az angoloknak. Bíztunk benne, hogy a válogatott támadói jól megfigyelték.
Nos, lehet, hogy jól megfigyelték a bemutatót, de más látni valamit és más megtenni. A mérkőzésen "szó sem volt arról", hogy gólt is rúghatnánk. Leginkább azt akartuk elkerülni, hogy gólokat kapjunk.
Végig nagyon markánsan kiütközött, hogy a két válogatott nem tartozik a nemzetközi labdarúgó élet ugyanazon kategóriájába.
Tulajdonképpen félig megismétlődött az 1953-as eredmény. Az angol csapat most is háromszor talált a kapunkba, "csupán" a mi hat gólunk hiányzott. De még mennyire hiányzott...
forrás:
mafoci -
Megint a kétévente szokásos osztrák-magyar következett. Ezúttal nálunk. 1990-ben az osztrákok győztek Ausztriában, 1992-ben mi nyertünk Budapesten és 1994-ben az ismét Ausztriában rendezett találkozón döntetlent értünk el.
A fenti adatokból, óvatosan ugyan, de lehetett előzetes következtetéseket levonni. Ami a pályán történt abból viszont az következett, hogy esélyünk sem volt a győzelemre.
A vendégek mindkét félidőben jobbak voltak és mindkettőben rúgtak egy-egy gólt. Válogatottunk csak asszisztált a "sógorok" nyugodt, kényelmes játékához, amely elegendő volt a biztos győzelemhez.
Hazai pályán még fájdalmasabb a vereség. Legfőképpen, ha nem párosul az utolsó leheletig tartó küzdéssel.
forrás:
mafoci
-
Az új szövetségi kapitány alig vette át a csapatot máris válogatott mérkőzés következett.
A horvát csapat ellen eddig nem veszítettünk mérkőzést. Igaz az öt mérkőzésből hármat még a negyvenes években játszottunk. Két éve nálunk jártak és akkor egy döntetlent sikerült elérnünk. Most hozzájuk utaztunk és a felkészülésünk sem volt ideálisnak nevezhető.
Győzelmi esélyünk csak a mérkőzés kezdetéig volt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a hazaiak válogatottja minden csapatrészében jobb a miénknél. Nem tudtuk felvenni a versenyt sem erőnléti, sem technikai téren. Sajnos csak egy gyenge edzőpartneri szintet produkáltunk. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy emelt fővel vesztettünk.
Az eredmény nem volt váratlan, de mégis... Egy-egy ilyen vereségre a szurkoló sohasem tud igazán felkészülni.
forrás:
mafoci -
Szinte hihetetlen és egyben félelmetes is, hogy az előző három találkozón izlandi győzelem született. Most az Európa-bajnoki selejtező sorozat végén itthon kellet volna megszakítani ezt a rossz sorozatot.
Érdekesség, hogy a magyar válogatottba minden játékos budapesti csapatból került.
Nem volt szép a mérkőzés. Nagy küzdelem, időnként kínlódás jellemezte, de végül sikerült kiharcolni a győzelmet. Sajnos nagyon olyan érzése volt a nézőknek, hogy két azonos erőt képviselő válogatott nem túl színvonalas találkozóját látja. De legalább most mi voltunk a jobbak!
Végre sikerült legyőzni a " mumust" . Ha keservesen is, de megszereztük a győzelmet, ám ezzel is csak a 4. helyen zártunk a csoportban. Egyedül az izlandiakat sikerült megelőznünk.
A kudarcokkal teli selejtező sorozat után (már 1996-ban) távozott Mészöly Kálmán a kapitányi " hídról" . Bár erre előzőleg semmi sem utalt, a márciusi MLSZ ülésen megtörtént a felmentés. Hogy az Izland elleni találkozó után miért kellet... -
Ha a török csapat győzni tud, akkor megszerezheti a selejtező csoport második helyét és továbbjuthat az Európa-bajnokságra. Csakhogy Magyarországon török válogatott még soha nem tudott nyerni.
Amint elkezdődött a találkozó a vendégcsapat nagy erővel vetette magát a küzdelembe és ezek a rohamok elsöpörték a magyar válogatottat. Alig több mint félóra telt el és már kétgólos előnye volt a törököknek.
A második játékrészben kicsit levegőhöz jutottunk és még helyzeteink is akadtak. Nem lehet tudni, hogy csapatunk támadt fel, vagy csupán a törökök fogtak vissza valamit a tempóból. Ez utóbbi is elképzelhető, hiszen komoly veszélyben nem forgott a vendégek előnye.
A törökök örülhettek a továbbjutásnak. Nálunk ilyesmi már szóba sem nagyon került.
forrás:
mafoci
-
Izrael csapatát hiba lett volna lebecsülni. A közelmúltban nagyon jól szerepeltek (hét mérkőzésből kilenc pontot szereztek) olyan válogatottak ellen, mint Franciaország, Lengyelország, Románia, Szlovákia.
A vendégcsapat nem sokat várt, hogy megmutassa, mit tud. A huszadik percben pedig vezetéshez is jutottak. Ezzel meg is elégedtek. A további gólok megszerzését nem erőltették, de a vezetésüket nagyon őrizték.
A második félidő elején az izraeliek még egyszer betaláltak a kapunkba és a maguk részéről ezzel be is fejezték a találkozót. A magyar válogatottban pedig ezúttal nem volt annyi erő sem, hogy legalább szépíteni tudjon.
Nem voltunk egyenrangú ellenfelei az izraeli válogatottnak.
forrás:
mafoci
-
Sajnos a kilencvenes években az izlandiak kellemetlen perceket szereztek nekünk. A világbajnoki selejtező két mérkőzésén nem csak otthonukban, de Magyarországon is győzelmet arattak. Most újabb tétmérkőzésre utaztunk a " gejzírek országába" .
A mérkőzés első felében a magyar csapat határozottan jobb volt. Az egy gólon kívül még sok-sok gólhelyzetet is kidolgoztunk. A kapuba azonban nem sikerült többször betalálni. A szünetre azzal az érzéssel vonulhattunk, hogy a további gólokat majd a második félidő hozza meg.
Így is lett, de ezeket a gólokat nem mi rúgtuk, hanem mi kaptuk. Úgy tűnt, hogy a hazai csapat jobb erőben van. A mieink mintha kicsit elfáradtak volna. Ez az erőnléti különbség lassan technikai fölénnyé vált, és amikor a vendéglátók kiegyenlítettek már azt sem tudtuk megakadályozni, hogy a vezetést is megszerezzék. Ezután még megpróbálkoztunk a teljes letámadással. Azonban ezekben az akciókban már semmi átütő erő, semmi veszély nem rejlett.
Az izlandi gárda immá... -
Az előző két évben egyszer-egyszer játszottunk egymással. A tavalyi találkozó az Európa bajnoki selejtező sorozatban zajlott. Mindkét alkalommal itthon és idegenben is 2-0 arányú vereséget szenvedtünk. Mit várhattunk ettől a találkozótól...
Meglepően jól kezdtünk. A második percben elért találatot azonban nem követték továbbiak. De nem csak mi nem tudtunk a találkozón újabb gólokat elérni, hanem a vendégek sem. Nekik pedig még az az egy sem volt.
Nagy harcot vívott a két együttes. Nem a szép játék, hanem a küzdelem volt a mérkőzés jellemzője. Ebben a csatában végül remekül helytállt a csapat és sikerült megőrizni az első percekben megszerzett találatot.
Voltak, akikben a mérkőzés hatására már-már a nyolcvanas években a világbajnokságra eljutott magyar válogatott képe rémlett fel. Mások azonban arra figyelmeztettek, hogy óvatosan álmodjunk.
A szövetségi kapitány szerint keményen dolgozva ezekkel a labdarúgókkal még szép eredményeket érhetünk el és nem csak egy-egy tal... -
Legutóbb egy éve Magyarországon a " helvétek" nyertek. Az nem tétmérkőzés volt, ez az és mindenképpen meg kellett szerezni a győzelmet.
Látszott, hogy feladatának tudatában van a magyar csapat. Az egész első félidőben lényegesen jobbak voltunk ellenfelünknél és gólhelyzetek sokaságát alakítottuk ki. Hiába volt azonban az erőfölény nem sikerült azt gólra váltanunk.
A második játékrész elején végre fellélegezhettünk, hiszen megszereztük a vezetést. A félidő közepe után már kétgólos volt az előnyűnk és úgy tűnt semmi nem veszélyezteti a biztos győzelmet. A mérkőzés hajrájára túlzottan is megnyugodott a válogatott. Lankadt a figyelem, csökkent a lendület, elfogyott az energia? Az is lehet, hogy mind ez együtt. A tény, hogy a svájciaknak gyenge teljesítményük mellett is sikerült egyenlíteniük és a " potyagól" is ugyanannyit ér, mint bármelyik másik.
Ismét kétgólos vezetés után " sikerült" döntetlenre " hozni" a mérkőzést. Talán már meg sem lepődtünk azon, hogy ismét a hajráb... -
Lettország csapatával most először játszottunk.
A mérkőzés során egy pillanatig sem volt kétséges a magyar válogatott sikere. Gyorsan, lendületesen játszottunk. Alig két-három érintésből jutottunk a vendégek kapujáig. Az első félidő ennek ellenére nem hozott gólt.
A második játékrészben végre " megtört a jég" és húsz perc alatt háromszor is a lettek kapujába juttattuk a labdát. Ezután azonban kicsit lazított a válogatott és a helyzetet kihasználó lett csatárt csak szabálytalanul tudtuk akadályozni.
Tizenkét(!) nyeretlen mérkőzés után végre győzelem! Igaz, hogy a legyőzött lett válogatott még az európai középmezőnyhöz sem tartozott. De akkor is!
forrás:
mafoci -
Mexikóban kétszer jártunk és mind a kétszer vereséggel kellett haza utaznunk. Sőt a kapott gólokra egyetlen egyel sem tudtunk válaszolni. Fel is vetődött, hogy szükség van-e erre a találkozóra. Sokak szerint jobb lenne olyan válogatottat választani, amelyikkel a siker reményében vehetjük fel a küzdelmet.
A csapatunk akarásával nem volt semmi baj. Nagyon igyekezett mindenki és a második percben megszereztük a vezetést. A mérkőzés végén azonban szomorúan kellett megállapítanunk, hogy hiába volt a lelkesedés, az elszántság ez csak arra volt elég, hogy a találkozó elején közel húsz percen keresztül vezessünk.
Annyi gólt kaptunk, mint a két előző kint tartózkodásunkkor összesen. Az egyetlen eredmény, hogy most már legalább egy gólt rúgtunk Mexikóban is.
forrás:
mafoci -
1955 óta nem tudtuk a svédeket otthonukban legyőzni. Most egy döntetlen kiharcolását is sikernek könyveltük volna el.
Az egész első félidőt védekezéssel töltötte a magyar válogatott. Szinte a teljes csapatunk a kapuk előtt tartózkodott és minden eszközzel azon igyekezett, hogy a hazaiak folyamatos támadásait hárítsa. Már úgy látszott, hogy sikerül gól nélkül megúszni ezeket a nehéz időket. Az utolsó előtti percben azonban jött Dahlin és addig kevergetett, amíg sikerült magára vonni labdarúgóinkat és így az üresen maradt Brolinnak már nem volt nehéz dolga.
A második játékrészben feladta a folytonos védekezést a magyar csapat és már támadásokkal is megpróbálkozott. Veszélyes helyzetet azonban nem sikerült kialakítanunk így a svédek nyugodtan játszhatták játékukat. Azután ismét Dahlin volt a főszereplő, de most az Ő lábáról került a hálóba a labda.
Számítani lehetett a vereségre, de ez számunkra azt is jelentette, hogy két selejtező mérkőzés után egy ponttal álltunk.[/quot... -
Németország csapatával 1942-ben találkoztunk utoljára. A közben eltelt időben két német válogatottal is meg-megütköztünk. Most ismét az egyesített erőkkel (bár ez a csapaton nem igen látszott) nézhettünk szembe.
Lelkesen, energikusan és bátran játszott a magyar válogatott. Az egész találkozó alatt egyenlő ellenfélként küzdöttünk a vendégek ellen.
A szünetben végrehajtott cserékkel a szövetségi kapitány alaposan átszervezte a csapatot és ez használt a játéknak. A második játékrészben már gólhelyzeteket is sikerült kialakítanunk.
A világ és Európa bajnokok sorát felvonultató német együttes ellen megérdemelten szerzett pontot a magyar csapat.
forrás:
mafoci -
Ismét - immár harmadszor - Mészöly Kálmán vette át a válogatott irányítását.
A közvélemény bízott a selejtező sorozat jó kezdésében, hiszen a török válogatott idehaza mindig sikerült legyőzni.
A kezdés után nagy lendülettel indult a magyar csapat. Gyorsan vezetést szereztünk. A gól után nem álltunk le, hanem továbbra is mi irányítottunk. Az egész első félidőben jobb volt a magyar válogatott és az utolsó percben növelte is az előnyét.
A második félidő elején semmi sem utalt arra, hogy bármi is megváltozott volna. A játékrész közepe tájára azonban a vendégek egyre többet birtokolták a labdát és veszélyes támadásaik is akadtak. A magyar válogatottnak mintha elfogyott volna az ereje, már nem tudta útját állni a kibontakozó török akcióknak. Öt perc sem kellett és egyenlő volt az állás. A mérkőzés hátra lévő idejében sikerült elkerülni az újabb gólt. Arra azonban, hogy mi szerezzük meg a győzelmet már nem volt esélyünk.
Hazai pályán egy pontot szerezni nem éppen bíztató ke... -
Belgium ellen összesen kétszer sikerült győzelmet aratnunk. Egyszer 1958-ban Budapesten nyertünk és egyszer 1926-ban Belgiumban.
A hazaiak a világbajnokságra készülődtek és felkészülési mérkőzésnek szánták a találkozót.
Gyorsan vezetést szereztek a hazaiak és többé nem is engedték ki azt a kezükből. Az első félidő belga támadásokkal és a beszorított magyar csapat védekezésével telt. Ennél többre nem futotta csapatunk erejéből. Néha ugyan megpróbálkoztunk egy-egy indítással, de ezek inkább csak vaktában előre küldött labdáknak tűntek, mintsem átgondolt ellentámadásoknak.
A második félidő elején kicsit feljött a magyar gárda, sőt még gólt is sikerült szereznünk, de azután visszaállt a " rend" . A belgák újabb gólt szereztek és ezen az eredményen Ők már nem akartak, mi pedig nem tudtunk változtatni.
Ezúttal nagyobb ellenállást fejtett ki a magyar csapat, mint egy hete a hollandok ellen, de a jogos vereséget így sem kerülhette el.
A mérkőzés után lemondott a szövetség... -
Dániában 1967-ben nyertünk utoljára.
Most viszont remekül kezdődött a találkozó. Szinte az első akciónkból megszereztük a vezetést és azután is egészen jól játszott a csapatunk. ...és jött a játékvezető. Egyszer csak Laudrup a 16-osunkon belül elesett. A bíró pedig elhitte, hogy bántották és büntetőt ítélt. Ez azonban nem volt elég. Amikor a harminchetedik percben Illés gólhelyzetbe került a dán kapus kétségbeesésében valóban gáncsolta Őt. A síp azonban néma maradt. A félidőt nekünk sikerült még egy bekapott góllal, a hazaiaknak pedig ebből következően vezetéssel zárniuk.
A második játékrészben már nem voltunk egyenlő ellenfelek. A dán csapat a látványos megoldásokra koncentrált és sajnos ebben nem is zavarta meg őket senki. Az " örömjáték" mellett azért még egy gólra is tellett.
A győzelem most is elmaradt, de legalább voltak időszakok, amikor egészen jól játszottunk.
forrás:
mafoci -
Először mérhettük össze erőnket a szlovén válogatottal.
Ráadásul a szövetségi kapitány szerint végre összeállt az Európa-bajnoki selejtezőre készülő csapat.
A szurkolók azt kérdezték egymástól: ha van egy csapat miért nem az játszik ezen a mérkőzésen. Mert amit a pályán láttak az nem csapatjáték volt. Sőt semmilyen játék sem volt. Még gólhelyzeteket sem hagytunk ki, mert nem voltak.
Nem csak a magyar, de a vendégcsapat is kritikán aluli teljesítményt nyújtott. Annyival mégis jobbak voltak, mint mi, hogy megnyerték a mérkőzést. ...és ez nem elhanyagolható!
forrás:
mafoci -
A legutóbbi három alkalommal ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1981-10-14/magyarorszag-svajc]1981, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1984-08-22/magyarorszag-svajc]1984, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1989-04-04/magyarorszag-svajc]1989) amikor a svájci válogatott nálunk járt, mindig 3-0-ás vereséggel kellett távozniuk. Egyébként is [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott/ellenfelek/svajc]még soha nem sikerült győzniük, amikor a vendégeink voltak. 1940 óta pedig valamennyi találkozónkat figyelembe véve 17 alkalommal szenvedtek vereséget és egyszer sikerült kiharcolniuk a döntetlent.
A statisztikák szerint tehát jó esélyekkel léphettünk pályára.
De, hogy mennyire óvatosan kell bánni a statisztikákkal, amikor következtetéseket akarunk levonni belőlük a jövőre vonatkozólag, azt ez a mérkőzés megmutatta. A tízedik percben már vezettek a vendégek és továbbra is ők irányították a játékot. Még az első ... -
Akár egyszerű, barátságos válogatott találkozó is lehetett volna ez a mérkőzés, hiszen tétje már nem volt.
A vendégek nagyon lendületesen és lelkesen játszottak. Minden eszközzel igyekeztek megakadályozni a magyar akciók kibontakozását. Ez többnyire sikerült is, de tudásukból csak ennyire futotta. Sajnos labdarúgóink sem voltak képesek csapatjátékot produkálni, ehelyett az egyéni akciókat részesítették előnyben. Semmi átgondoltságot, szervezettséget nem lehetett látni. Az első félidő közepén elért gólunk is egyéni akciónak az eredménye. Később Détári volt az egyetlen, aki kísérlettet tett az összjátékra, de társak nélkül ezt nem lehetett megoldani.
A győzelem ellenére a csoportban csak a 4. helyet sikerült megszerezni.
forrás:
mafoci -
Nem akármilyen sorozata volt ellenfelünknek. Mióta Jackie Charlton lett a szövetségi kapitányuk azóta csupán egyetlen egyszer szenvedtek vereséget otthon.
Most is ennek megfelelően kezdtek. Már az első percben gólt értek el és a negyedikben egy újabbat. Azt hitték ezzel el is van intézve a mérkőzés. Igaz nem tűnt különösebben veszélyesnek a magyar válogatott. A szövetségi kapitány annyira magabiztos volt, hogy cserékkel próbálgatta csapatát, mintha csupán egy egyszerű edzőmérkőzésen lenne.
A szünetben " Öcsi bácsi" is cserélt. Ketten jöttek be a pályára és Hamar négy perc múlva már betalált az ír kapuba. Most a hazaiak megpróbálták újra felvenni a tempót, de ez nemigen sikerült. Amikor pedig Hamar újra megtalálta az utat a hálóig, teljesen összezavarodtak. A találkozó végén pedig megkapták a " kegyelemdöfést" . Az utolsó öt percben újabb két gólt. Ezek közül az elsőt szintén cserejátékos, Balog lőtte. Ennél jobban nem is lehetett volna átszervezni a csapatot.
A mérkőzés... -
Az " új Oroszországgal" most játszottunk először. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott/merkozesek/1912]1912-ben a " régit" két mérkőzésen összesen huszonegy góllal vertük meg úgy, hogy egyet sem kaptunk.
Most mások voltak az " előjelek" . A mi szereplésünk minden túlzás nélkül csúfosnak nevezhető, míg az oroszok, illetve elődeik a szovjetek, otthon az előző huszonnégy világbajnoki selejtezőjükön összesen egy pontot vesztettek.
A meglévő csöppnyi matematikai esély csak akkor maradhatott volna továbbra is, ha most legyőzzük a házigazdákat.
Erre a győzelemre azonban a mérkőzésen látottak alapján nem volt semmi esély. Az első félidőben egyébként sem sok minden történt. Leszámítva azt a szép labdatovábbítást, amellyel szövetségi kapitányunk juttatta vissza a pályára az elkóborolt labdát. Megmozdulása tapsot is aratott.
A második játékrész meghozta a hazaiak góljait. Csapatunk pedig továbbra sem tudott érdemben beleszólni a játék alakulásába.
Köze... -
A mérkőzés előtt egy héttel volt az az MLSZ ülés, amikor az előző kapitány lemondott és az elnökség azt az egy jelöltet, aki hajlandó lett volna vállalni a megbízatást, nem fogadta el. Hírtelen úgy tűnt, talán nem is lesz szövetségi kapitánya a válogatottnak. Ekkor azonban a jelenlévő Puskás Ferencet javasolta az egyik elnökségi tag. " Öcsi" már megígérte a feleségének, hogy nem vállal több edzői munkát, de most (feleségi jóváhagyással) mégis igent mondott. Igaz, eleve csak négy mérkőzésre, az MLSZ elnökség mandátumának lejártáig bízták meg és ezek olyan gyorsan követték egymást, hogy legfeljebb akkor tehetett volna valamit " Öcsi bácsi" ha természetfeletti képességekkel rendelkezik.
De csodát az új kapitány sem tudott tenni. Legalábbis a hivatalba kerülése óta eltelt egy hét alatt semmiképpen. A kevés néző, kevés magyar akciót láthatott és azok is vérszegények voltak. Simán kikaptunk a magukat túlzottan ki sem hajtó északi válogatott ellen.
Mindenesetre köszönet " Öcsi bá... -
Ha most győzünk, akkor még mindig őrizhetjük a továbbjutás reményét. Az idegenben elért döntetlen az előző görög-magyaron adott némi alapot a bizakodásra. Annyi szurkoló gyűlt össze a stadionban, mint egy éve, amikor az angol csapat járt nálunk.
Azután elkezdődött a mérkőzés és gyorsan szertefoszlott minden álom. A görög válogatott egyértelműen jobb volt, mint a mi csapatunk. Csak azon lehetett csodálkozni, hogy képtelenek voltak gólt rúgni. Az elkeseredett, magukba roskadt nézők döbbenten nézték azt, ami a pályán történt. A magyar labdarúgók görcsösen, elképzelés nélkül játszottak.
Még az is lehet, hogy így is kihúztuk volna döntetlennel, de a játékvezető megsajnálta a vendégcsapatot és adott nekik egy soron kívüli lehetőséget a gólszerzésre, ha már a saját helyzeteiket folyton elrontották. Egy erősen vitatható 11-est ítélt ellenünk és olyan volt a stadion, mintha egyetértett volna az ítélettel. Szinte nem is tiltakoztak a szurkolók. Igaz a görög csapat mindenképpen megér... -
Kikapni semmiképpen sem volt szabad Görögországban, mert akkor a továbbjutás reménye, ami már így is nagyon kicsi volt, fényévnyi távolságra került volna.
Az első húsz percben egészen jól játszott a magyar válogatott. Gólt azonban nem értünk el. Ettől kezdve azonban minden energiánkkal arra kellett összpontosítanunk, hogy ne kapjunk. A hazaiak hihetetlen nyomás alatt tartották a kapunkat. Szinte a saját félpályánkig sem tudtunk eljutni. Elszántan és sokszor kétségbe esetten védekeztünk. Azt azonban, hogy végül sikerült megőriznünk a gólnélküli döntetlent elsősorban a hiba nélkül, rendkívül jól védő Petrynek köszönhettük.
Az idegenbeli pontszerzés mindig értékes, világbajnoki selejtezőn és a magyar csapat helyzetében pedig különösen annak lehet tekinteni. Némi remény tehát maradt a továbbjutást illetően.
forrás:
mafoci -
Három nap alatt már másodszor játszott egymással a két csapat. Két lényeges változás volt, és mint később kiderült mindkettő döntőnek bizonyult. Az egyik változás, hogy Détári visszautazott klubjához Olaszországba. A másik, hogy ezúttal egy hazai játékvezető dirigálta a mérkőzést.
A hazai sípmester mindent elkövetett, hogy a katari gárda ne hagyja el néhány napon belül másodszor is vesztesen a pályát. Ügyködése ellenére csak a hajrában egy jogtalan büntetővel sikerült egyenlíteniük a hazaiaknak. Mindezek ellenére ezt az ellenfelet, játékvezetővel együtt is illett volna legyőzni. Szomorú, ha egy ennyire gyenge ellenfél elleni döntetlent kell így indokolni. A végére most is volt magyar játékos akinél " elszakadt a cérna" és idő előtt kellett az öltözőbe vonulnia.
A labdarúgó vezetés komolyan gondolkodott azon, hogy a játékvezető ténykedése miatt a mérkőzést nem tekinti hivatalos nemzetek közötti találkozónak.
forrás:
mafoci -
Az első találkozón idegenben sikerült, még ha csak az utolsó percekben is, győzelmet aratni.
A játék nem volt magas színvonalú. Mindkét csapat egyformán gyenge teljesítményt mutatott. Illetve mégsem, hiszen a vendégek vezetéssel zárták az első félidőt. Ennél többet erről a játékrészről nem is kell és nem is érdemes mondani. Abban bíztunk, hogy csak jobb jöhet.
A második félidőben azonban folytatódott minden, mintha nem is lett volna szünet. Pontosabban még negyedóra sem telt el, amikor az egyik ukrán csatárnak el kellet hagynia a játékteret így létszámfölénybe kerültünk. Ennek ellenére úgy látszott, hogy az előző, Izland ellen elszenvedett vereség után, most is szégyenletes kudarcot kell elviselnünk. Már tíz perc sem volt hátra, amikor sikerült egyenlítenünk. Szerencsénkre a találkozó nem ért véget a rendes játékidőben és így lehetőségünk adódott, hogy a 92. percben mégiscsak a magunk javára fordítsuk a találkozót. (A jegyzőkönyvbe ez a találat természetesen a 90. perchez ... -
Négy évvel ezelőtt a Népstadionban és Izlandon is 3-0-ra nyertünk. Senki sem gondolt arra, hogy ez a világbajnoki selejtező sorozat máshogyan is kezdődhet, mint győzelemmel.
Ennek megfelelően már a 2. percben megszereztük a vezetést. Jól kezdődött tehát a mérkőzés. De ezután nem folytatódott ugyanígy. Támadásaink, helyzeteink voltak, de egyszerűen nem létezett olyan biztos gólhelyzet, amelyet csatáraink ne tudtak volna kihagyni. Többen gondolták úgy a nézőtéren és a képernyők előtt is, hogy ennek nem lesz jó vége.
A második félidő azonban minden elképzelést alul múlt. A kritikán aluli játék mellett azonban még rosszabb is történt. A vendégek először egyenlítettek és bármilyen hihetetlen a kitámadó magyarok fellazult védelme mellett a vezető találatot is bevitték. Ekkor még mindig volt közel húsz perce a válogatottnak, hogy megmentse a becsületét. Nem élt ezzel a lehetőséggel.
A Népstadionban, világbajnoki selejtezőn vereséget szenvedtünk Izlandtól! Aki nem látta a mérkő... -
A hazaiak a náluk sorra kerülő, Euro '92-re készültek, nekünk pedig egy hét múlva már világbajnoki selejtezőt kellet játszanunk.
Tizenkét éve 2-0-ra, huszonöt éve pedig 3-0-ra győztünk az északi tizenegy ellen.
A mérkőzésen gyorsan bebizonyosodott, hogy sok minden megváltozott az említett találkozók óta. A hazai csapat nagyon könnyedén játszott és így is kétgólos vezetéshez jutott. A továbbiakban sem erőlködtek, így nekünk is nyílt némi játéktér. Sajnos csak egyszer sikerült az ellenfél kapujába találnunk.
Egy héttel a VB selejtezők rajtja előtt újabb vereség. Ez zsinórban már a negyedik volt.
A főpróba tehát nem sikerült. Ekkor még mindenki abban bízott: az előadás talán jobb lesz majd.
forrás:
mafoci -
Az angol csapat vendégjátéka mindig nagy érdeklődést vált ki. Most is így történt.
1962-ben győztük le utoljára az Angol válogatottat ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1962-05-31/magyarorszag-anglia]Magyarország - Anglia 2:1, 1962). Az azóta lejátszott nyolc mérkőzésből még döntetlenre is csak egyet sikerült " hozni" .
A mérkőzés alatt többnyire az angol csapat irányított. Válogatottunk mindent megpróbált. Voltak ügyes ellentámadásaink is, de nagyon lassan és körülményesen vittük fel a labdát, ezzel időt adva a vendégeknek a felzárkózásra. Így azután a felállt védelem ellen még gólhelyzetet sem sikerült kialakítanunk. Az angoloknak is csak két igazán veszélyes akciójuk volt. Mindkettőnél Lineker volt a főszereplő. Egyik alkalommal sem sikerült a hálónkba találnia, de Telek akaratán kívül a segítségére sietett.
Öngóllal kikapni egy jobb csapat ellen nem szégyen, de nagyon bosszantó. Ezen a találkozón a mieink nem érdemeltek vereséget.
forrás... -
A román állampolgárságú, de magyar ajkú Jenei Imre kapott megbízást a szövetségi kapitányi poszt ellátására. A magyar labdarúgás történetében először fordult elő, hogy nem magyar állampolgár töltötte be ezt a beosztást.
1988 óta kétévente játszik a két csapat egymással. 1988-ban két mérkőzés is volt és akkor a budapestit 4-0-ra vesztettük el. A magyar becsület úgy kívánta, hogy most igazán mindent bele kellett adni a győzelemért.
Az első félidőt figyelve úgy tűnt, hogy nincs sok esélyünk a jó eredmény elérésére. Végig a vendégek irányítottak és a félidő végén még a döntetlen állást is elvesztettük.
A második játékrészben azonban " lábra kapott" válogatottunk és sok helyzetet dolgoztunk ki. Ha az osztrák kapus nem véd kivételesen jól, akkor nem csak kétszer találunk a kapuba. Viszont ennyi is elég volt a találkozó megnyeréséhez.
A szövetségi kapitány bemutatkozása sikeres volt, hiszen fordítani tudtunk az örök rivális osztrákok ellen.
forrás:
mafoci -
Sok szervezési probléma előzte meg a közép-amerikai túra két mérkőzését. Mexikó a két legutóbbi mérkőzésünkön legyőzött bennünket és most sem lehettek illúzióink.
A várakozásokhoz képest, sokkal jobban kezdődött a mérkőzés. Igaz, hogy nem sikerült gólt szereznünk, de az első félidőben nem is kaptunk.
A második játékrészre azonban elfáradtunk és nem tudtuk útját állni a hazai támadásoknak. A legtöbbek szerint az első mexikói gól óriási lesből született és ez vette el a magyar játékosok kedvét a további küzdelemtől. Nem lehet tudni, de tény, hogy mire megszólalt a mérkőzés végét jelző hármas sípjel, addigra már háromszor táncolt a hálónkban a labda.
Az közép-amerikai túra első mérkőzésén sima vereséget szenvedett a magyar csapat.
forrás:
mafoci -
Ezt az Európa-bajnoki selejtező sorozatot Norvégiában kezdtük és akkor jó kezdésnek is tekinthettük az elért gól nélküli döntetlent. Most itthon fogadtuk az északi válogatottat és akár barátságos találkozónak is tekinthettük a mérkőzést, hiszen a továbbjutásunk lehetősége már régen " elúszott" .
Jó iramú, küzdelmes mérkőzés volt. A magyar válogatott akarásával nem volt hiba, de a játék tele volt hibákkal és pontatlanságokkal. A szervezettség, átgondoltság, a folyamatos támadás vezetések, az ötletes megoldások helyett csak küzdelmet, izzadást láthattunk, de ezt legalább láthattunk. A vendégek sokkal pontosabban hajtották végre az elképzeléseiket. A pálya közepén letámadtak és igyekeztek megszerezni a labdát. Többnyire sikerült is nekik. Ekkor gyors és pontos labdákkal indítottak támadásokat. Örülhettünk, hogy az eredményességgel nekik is voltak gondjaik.
Már a negyedik 0-0-ás döntetlennel végződő mérkőzést játszotta a két válogatott.
Ezzel csak a negyedik lett a magyar c... -
Új szövetségi kapitánnyal készült fel a válogatott a mérkőzésre. Glázer Róberttel, aki csak az ez évben hátra lévő négy találkozóra kapott megbízást.
Magyarországon belga csapat még nem aratott győzelmet. Ezt mindannyian egy megőrzendő, nemes hagyománynak gondoltuk.
A magyar válogatott azonban nem sokat tett, illetve nem sokat tudott tenni a vereség elkerülésének érdekében. A vendégek nem csak gyorsabban és erőszakosabban, de sokkal veszélyesebben is játszottak. Ha időnként hozzánk került a labda nem hogy támadást nem tudtunk vezetni, de még megtartanunk sem sikerült a játékszert. Mindegyik félidőben betaláltak a kapunkba és elkönnyelműsködtek legalább négy 100%-os gólhelyzetet.
Még az erőviszonyokat figyelembe véve is szégyellni való, hogy válogatottunk szinte észrevétlen maradt a pályán.
A belgák megérdemelt győzelmet arattak a lelkes fehérvári közönség és az ország szurkolóinak nagy bánatára.
forrás:
mafoci
-
Tétmérkőzés igazi tét nélkül. Bár ez is Európa-bajnoki selejtező, de számunkra már...
Látható volt, hogy a szovjet csapatban nincs akkora elszántság, mint amekkorát (sajnos) megszoktunk tőlük. A magyar válogatott kihasználta ezt a kínálkozó lehetőséget és lendületesen, energikusan kezdett. Ennek eredményeként a vezető gólt is megszereztük. Ez azért a hazai csapat önbecsülését is " felpiszkálta" és nagyobb sebességre kapcsoltak. A félidő végére már egyenlő volt az állás.
A második játékrészben a szovjetek kezdtek erőteljesebben és ők szerezték meg a vezetést is. Ezután lefékeztek és ismét előttünk nyíltak lehetőségek. A mérkőzés végéhez közeledve egyenlítenünk is sikerült.
Az egész találkozó alatt jól játszott válogatottunk. Minden csapatrész megállta a helyét. Az eredmény pedig akár sikerként is elkönyvelhető.
A mérkőzés után az MLSZ felbontotta a Mészöly Kálmánnal kötött szerződést. A szövetségi kapitány saját kérése volt ez, mert szeretett volna elfogadni egy kedve... -
A találkozó egyben stadionavató is volt. Valamikor, 1932-ben tétmérkőzésen, a római stadion avatóján három góllal nyertünk. Akkor nem érvényesült a labdarúgó babona, miszerint pályaavatókon mindig a hazai csapat nyer.
Még 1965-ben is legyőztük az olaszokat, de ma már mások voltak az erőviszonyok. Ennek a selejtező sorozatnak az első összecsapása Budapesten volt és akkor, remek játékkal döntetlent sikerült elérni.
Nem tudni, hogy az olasz Donadoni gondolt-e 1932-re vagy a babonára. Az azonban tény, hogy alig több, mint tizenöt perc után már kétszer betalált a kapunkba. De még ez sem volt elég. A további erőteljes rohamok ugyan nem hoztak gólt, de a 23. percben büntetőhöz jutott a hazai csapat. Vialli viszont nem volt biztos lábú ítéletvégrehajtó, ugyanis a felső kapufára rúgta a labdát. Ezután kicsit a magyar csapat is szóhoz juthatott, mert eddig csupán asszisztált a pályán folyó eseményekhez.
A második félidőben már kiegyenlítettebb volt a játék. Az első gólt most is a... -
Amióta lezajlott a rendszerváltás, még nem találkoztunk a szovjet válogatottal. Reménykedtünk, hátha a labdarúgó pályán is sikerül "váltani". Persze a bizakodásra nem csak ez szolgáltatott okot, hanem a ciprusi és mindenek előtt a három héttel ezt megelőző spanyolországi remek teljesítmény.
Az érdeklődés óriási volt. Ennyi néző már nagyon régen volt a Népstadionban. (1986-ban amikor a brazil válogatott volt a vendégünk.) Mindenki "az év mérkőzésének" tekintette a találkozót. A szövetségi kapitány ugyan óvott a túlzott reményektől, de annyira ki voltunk éhezve a sikerekre, hogy minden apró öröm felfokozta a várakozásokat.
A pályán azután kiderült mennyire igaza volt a kapitánynak. Nem mondhatni ugyan, hogy a válogatottunk rosszul játszott volna, hiszen akartak, küzdöttek, de ez kevés volt. A szovjet csapat nagy csatában ugyan, de mégiscsak magabiztosan szerezte meg a győzelmet.
Hogy csalódás volt-e a mérkőzés. Tulajdonképpen nem. Hiszen mindvégig tudtuk, hogy a várakozások... -
Csak az elmúlt hét év tétmérkőzésein találkoztunk a ciprusi válogatottal. Eddig mind az öt alkalommal legyőztük Őket. Legutóbb ebben a selejtező sorozatban Budapesten. Természetesen most idegenben is győzni kellett.
Az eredményt még nem lehetett biztosan tudni az első percek után, de az már akkor sem volt kétséges, hogy a magyar válogatott most is jobb, mint ellenfele. A második félidőben a kétgólos vezetés birtokában már nem erőltette a csapat a gólszerzést, inkább a látványos megoldásokra törekedett. A hazai válogatott tudomásul vette, hogy nem tud változtatni az eredményen és nem nagyon zavarta meg a bemutatót.
Az idegenben szerzett győzelem minden selejtező sorozatban komoly érték. Nem volt ez másként most sem.
A szovjet szövetségi kapitány a mérkőzés után megállapította, hogy a magyar és a szovjet válogatott között fog eldőlni a továbbjutás sorsa. Ezt mi is így gondoltuk és lélekben már arra, a mindent eldöntő, két hét múlva sorra kerülő találkozóra készültünk.[/qu... -
A Nehru Kupán szereplő csapatnak ez volt az egyetlen olyan mérkőzése, amely hivatalosnak számított. Ennek az volt az oka, hogy gyakorlatilag a B válogatott szerepelt ezen a küzdelem sorozaton. Az Indiai Labdarúgó szövetség kérését fogadta el az MLSZ és kívánságukra tekintjük ezt a találkozót is hivatalos nemzetek közötti mérkőzésnek.
Nem volt könnyű dolga a magyar gárdának. Talán csak jobb fizikai állapotának, állóképességének köszönhette a győzelmet. Ez, a győztes csapaton kívül még egy magyar számára jelentett elismerést. Gelei József számára, aki ekkor az indiai válogatott szövetségi kapitánya volt.
forrás:
mafoci -
Csak az elmúlt hat év tétmérkőzésein találkoztunk a ciprusi válogatottal. Eddig mind a négy alkalommal legyőztük Őket, de két gólnál többet sohasem sikerült rúgnunk nekik.
A találkozót a Hungária körúton rendezték, ahol legutóbb 1939-ben volt válogatott találkozó.
Nagyszerű, mondhatni elsöprő volt a kezdés. Az első percben már a vendégek hálójában táncolt a labda. Alig tíz perc múlva még egyenlítettek, de a szűnni nem akaró rohamok teljesen összezavarták a ciprusi védelmet. Idegesen, kapkodva játszottak és ennek eredményeként egy öngóllal és egy büntetővel növelhettük előnyűnket.
Az egész találkozó alatt rengeteg helyzetet hagytunk ki és még a negyedik gólunk is " csupán" 11-esből született. Végül az utolsó percben a vendégek szépítettek egy kicsit az eredményen.
Nem volt nehéz mérkőzés és akár kétszer ekkora különbséggel is győzhettünk volna.
forrás:
mafoci -
Az alig több mint egy évvel ezelőtti utolsó találkozásunkról nagyon rossz emlékeink maradtak. Akkor az olasz csapatnál vendégeskedtünk és 4-0-ás kiütéses vereséget szenvedtünk. Az nem volt tétmérkőzés. Ez most az lesz, és a Népstadionban játsszuk. Kell ennél jobb alkalom a visszavágásra?
Érezték ezt a magyar játékosok is és nagyszerű labdarúgással ajándékozták meg a szurkolókat. Harcosan és ötletesen játszottak. Most az előző találkozón gyengén teljesítő középpályások és csatárok voltak talán a legerősebbek. Az olasz próbálkozások rendre elakadtak és már futottak is a magyar akciók. Nagyon beszorítottuk a vendégeket, szinte támadást sem vezettek.
Egyenlíteniük azonban egyetlen felfutásból, egy vitatható 11-es segítségével mégis sikerült. Ezután még erősebben támadtuk a kaput. Az olasz védelem végül már nem is gondolt arra, hogy indítson, csak a rombolás volt a célja. A győzelmet így is megszerezhettük volna, hiszen nagyon sok lehetőségünk volt, de a helyzeteink ismét kimar... -
Az angolok a világbajnokságon, a negyedik helyen végeztek. Ez nem sok jót ígért a vendégként Angliába utazó magyar válogatott számára.
A mérkőzésen azonban nem látszott, hogy komoly különbség lenne a két válogatott között. Talán valóban csak egy gólnyi, ahogy azt a végeredmény mutatta. Igaz, ha Petry nem véd, olyan remekül aligha ússzuk meg ekkora különbséggel.
A hazaiak kétszer találtak a kapunkba. Az egyik találat teljesen szabályos körülmények között született, míg a másik előtt Garabát egyszerűen ellökték a labda elől. Ez utóbbit adta meg azonban a játékvezető, míg a szabályosat (Wright találatát) nem.
Ez az eredmény azt jelentette, hogy " csupán" tisztes vereséget szenvedtünk a Wembleyben.
forrás:
mafoci -
1956 óta mindig legyőztük a török válogatottat. Reméltük, most sem lesz ez másként.
Ami az első percekben történt, azt még a legvérmesebb reményekkel rendelkező szurkolók sem remélték. Fergetegesen kezdett a magyar válogatott. A fergeteghez gólok is társultak. Nyolc perc telt el és 3-0-t mutatott az eredményjelző tábla. A csapat minden K-betűse betalált a vendégek kapujába. Sokan számítgatták, hogyha ezt így folytatjuk, akkor túlszárnyaljuk a nemzetközi mérkőzések 1951-es gólrekordját (Anglia-Ausztrália 17-0), sőt akár elérhetjük a skót bajnokságban felállított világrekordot is, amikor az Arbroath 36-0-ra diadalmaskodott.
De nem folytatódott abban az iramban és a törökök is magukhoz tértek kissé. A győzelem persze egy ilyen kezdés után már nem foroghatott és nem is forgott veszélyben.
forrás:
mafoci -
Na, gondoltuk, most meglátjuk mire képes az előző találkozón, egy hete, oly szépen szerepelt fiatal csapat, egy komoly ellenfél ellen.
Láthattuk, hogy óriási különbség van a két ország labdarúgó csapatai között. Míg a vendégek ötletesen, gyorsan szervezték akcióikat, addig mi szinte csak szemlélői voltunk ezeknek. A francia kaput nem veszélyeztettük és a támadásaikba sem tudtunk bele avatkozni. Az eredmény csak azért nem mutat nagyobb különbséget, mert a " gall" labdarúgók sem álltak a helyzetkihasználás magaslatán.
Mi volt a legnagyobb tanulsága ennek a 90 percnek? Az út mindig hosszabb felfelé, mint amilyennek látszik.
forrás:
mafoci -
Ismét új szövetségi kapitány és ismét Mészöly Kálmán. A válogatottban pedig sok-sok újonc. A kezdő csapatban hatan kaptak helyet és a cserék közül még ketten jutottak szóhoz. Egyébként is, a pályára lépő összesen tizenhat magyar labdarúgóból mindössze ketten voltak, akik legalább tíz alkalommal már játszottak a válogatottban.
Másodszor játszott egymással a két nemzeti csapat és mielőtt bárki legyintett volna az USA labdarúgó válogatottja hallatán emlékezetébe lehetett idézni az első mérkőzést. Akkor, 1979-ben a Népstadionban kétgólos vereséget szenvedtünk.
Szerencsére a fiatal reménységekből álló válogatottunk nem foglalkozott a korábbi eseményekkel, csak a mérkőzésre koncentrált. Az eredmény:" cserkészcsapatunk" könnyedén és elegánsan aratott sikert.
Mészöly Kálmán második kapitánysága jól indult. Reménykedni kezdtünk, hogy vannak olyanok magyar földön, akikkel lábra lehet állítani a magyar labdarúgást.
forrás:
mafoci -
Azt a sokat hangoztatott matematikai esélyt a spanyol csapattal szemben kellett megőrizni, ami nem ígérkezett könnyű feladatnak.
A szövetségi kapitányt a csapat összeállításán és felkészítésén kívül azok a hírek is foglalkoztathatták, hogy az MLSZ-ben már keresik az utódját.
Mindezekkel a spanyolok végképp nem foglalkoztak. Játszottak. Az első félórát sikerült kihúznunk, de szinte csak védekeztünk, helyzetünk nem adódott... Ezután öt perc alatt két gólt rúgtak. Gólszerzéssel " megbízott" labdarúgóink nem tudtak érvényesülni. Szükség volt a védelmünk segítségére is. Érkezett is Pintér és sikerült a két spanyol találatra legalább egy kapuba gurított labdával válaszolnunk.
A mérkőzés hátralévő részében csapatunk lelkesen küzdött és végre többször is sikerül veszélyes helyzeteket kialakítania. Ennek nem sokkal a találkozó vége előtt lett eredménye. Ismét a védelem és ismét Pintér segített. Hatalmas bombája a vendégek hálójában landolt.
Ez az eredmény a két ország futball... -
Kis " lazítás" a világbajnoki selejtezők sorában. Bár, ha az ellenfeleket megnézzük kérdés, hogy melyik találkozók jelentettek nagyobb erőpróbát.
A mérkőzés előtt csak nagyon szerény várakozásai voltak a magyar labdarúgást szerető közönségnek.
A pályán kiderült, hogy ezek a várakozások is erősen túloztak. Mintha nem is ugyanazt a játékot játszotta volna a két válogatott. Az olaszok könnyedén, különösebb erőbedobás nélkül is simán győztek. Szinte semmilyen ellenállást nem fejtettünk ki. Sokszor volt az érzése a nézőknek, hogy a magyar labdarúgók küzdelem nélkül, már az első gól után (pedig azt a nyolcadik percben kaptuk) feladták a reménytelen próbálkozást.
A kiütéses vereség nem ígért sok jót a selejtező sorozat további mérkőzéseire sem.
forrás:
mafoci -
Egy hete a felkészülési mérkőzés a svájci csapat ellen nagyon jól sikerült. Most éles mérkőzésen mutathatta meg a válogatott valóban van-e elmozdulás.
Megmutatta. Még szerencse, hogy ez a mérkőzés is csak kilencven percig tartott. A magyar csapat (és a nézők is) szenvedtek a találkozó alatt. Mindjárt az elején Busuttil (aki az előző találkozón is csapata mindkét gólját lőtte) szerzett vezetést. Hosszú cselsorozat után talált a kapuba, ami közben két védőnket is úgy játszott át, hogy " köténnyel" ajándékozta meg Őket.
Csak a második félidő elején sikerült, akkor is 11-esből, egyenlítenünk. Ezek után a továbbiakban játékot inkább a vendégek mutattak és csak a szerencsének köszönhető, hogy több " halálbiztos" helyzetükből nem sikerült megszerezniük a győzelmet.
Három döntetlen a világbajnoki selejtezők első három mérkőzésén és nem mondhatni, hogy " erős" csapatok ellen, jó kezdésnek semmiképpen nem nevezhető.
forrás:
mafoci
-
A még tartó " bundaügyi" vizsgálatok miatt, most is nagyon erősen korlátozva volt a válogatott összeállításánál figyelembe vehető játékosok köre. Az egész labdarúgó világ (és az ország is) ideges és feszült volt.
A máltai csapattal kétszer játszottunk eddig, mindkétszer világbajnoki selejtezőt és mindkétszer győztünk, győznünk is illett.
A találkozó elején nagy erővel kezdtünk játszani és gyorsan gólt is szereztünk. A félidő egész hátralévő ideje alatt támadtunk és további gólok szerzésére is számtalan lehetőségünk akadt, de mindegyik csupán lehetőség maradt.
A második játékrész a gyorsan ébredő hazaiak egyenlítésével kezdődött. A magyar csapat ettől újra " összekapta magát" és nagy lendülettel vezette támadásait. Most végre eredménye is volt a sok helyzetnek, ha " csak' egy 11-es is. Lassan a végéhez közeledett a találkozó és kezdtünk örülni az idegenben megszerzett győzelemnek. Korán... Amikor Busuttil a kapura lőtte a labdát és legalább kilenc magyar játékos nagyon k... -
Észak-Írország válogatottjával most találkoztunk első alkalommal és mindjárt egy fontos sorozat első mérkőzésén.
A magyar csapat nem udvariaskodott. Az első pillanattól kezdve végig támadtuk az egész találkozót. A vendégek pedig elszántan és eredményesen védekeztek.
Már lélekben mindenki elkönyvelte, hogy ez a selejtező sorozat hazai pontvesztéssel kezdődik. Talán csak a szövetségi kapitány nem gondolta így. Cserét határozott el. A pályára küldte Vinczét, nyilvánvalóan azzal a feladattal, hogy a friss csatár megszerezze, azt a nagyon hiányzó vezető gólt. Pilu nem próbálta meg áttörni a védőfalat, hanem inkább megeresztett egy távoli lövést. Ezzel a bombával, három perccel a csere után, 21 méterről a kapuba vágta a labdát.
A válogatott játéka nem volt igazán bíztató, de tétmérkőzésen az eredmény mindennél fontosabb.
forrás:
mafoci -
Alig két évvel az 1986-os világbajnokság után ismét Mezey György ült a kispadra. Ez idő alatt négy szakembert " fogyasztott el" a válogatott.
Máris lehetőség kínálkozott, hogy az előző mérkőzésen elszenvedett súlyos vereségért revánsot vegyünk. Ez a találkozó volt a 129. alkalom, hogy a két válogatott egymás ellen pályára lépett. Nem volt két másik nemzet a világon, amelyik ilyen sorozattal dicsekedhetett. De nekünk, " sógoroknak" , ez természetes.
Ezen a találkozón hiába várták a hazai szurkolók csapatuktól a Budapesten mutatott játék megismétlését. Küzdelmes, de nem túlzottan izgalmas volt a játék. Akadtak olyan pillanatok, amelyekben úgy látszott, hogy a mérkőzés nem marad gól nélküli. Leginkább a 69. percben álltak közel a vendéglátók a gól megszerzéséhez. Ekkor büntetőhöz jutottak, de Polster elszalasztotta az alkalmat és a labdát a kapufára lőtte.
Mezey György második kapitányi " korszaka" nem kezdődött rosszul. A hazai 0-4 után az idegenbeli döntetlen az osztráko... -
Régi nagy riválisunkkal találkoztunk. Három éve otthon vertük a " sógorokat" három góllal, négy éve pedig ugyanitt, nálunk győztünk ellenük. Bizakodva készültünk tehát erre a találkozóra is.
Ezen a mérkőzésen azonban gyorsan kiderült, hogy most nem " teremhet nekünk babér" . A vendégek ötletesen, látványosan játszottak. Nemcsak technikailag, de erőnlét szempontjából is felülmúltak bennünket. A mérkőzés végén, már biztos kétgólos előny birtokában is lendületes és eredményes támadásokat vezettek. Az eredmény elszomorító volt.
Ennyire simán régen, 1932 óta nem szenvedtünk vereséget a " sógoroktól" (http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/1238 ). (Ők pedig idegenben 1951-ben értek el utoljára győzelmet ilyen különbséggel.) Olaj volt a tűre, hogy hazai pályán kellett végig szenvedni a nézőknek a stadionban és a televízió előtt a csapat szánalmas vergődését.
A vereség három búcsút is vont maga után. Lemondott az MLSZ elnöke, lemondott Bálint László technikai igazgató, aki tul... -
Belgiumban négy éve ugyanebben a stadionban döntetlent játszottunk. Alig egy év múlva (1985. május 29-én) ugyan itt BEK döntőt rendeztek és a televízió egyenes adásban közvetítette a labdarúgás talán legnagyobb tragédiáját. Még mindenki, játékosok és szurkolók is emlékeztek ezekre az eseményekre, amikor elkezdődött a mérkőzés.
A lelkesen játszó hazai csapatot a magyar válogatott kétségbeesetten próbálta megfékezni. Az első félidőben, annyiban mindenképpen eredményes volt az igyekezet, hogy gól még nem esett.
A második félidőre kezdett felőrlődni csapatunk. Idegesség, kapkodás, fáradtság. Mindez párosulva a belgák szűnni nem akaró támadásaival természetes módon eredményezte a találkozó végére kialakuló szomorú eredményt.
forrás:
mafoci -
Ismét új ember a válogatott élén.
Újabb nagyon kevés szurkolót vonzó találkozó. Sem a válogatott közelmúltbeli teljesítménye, sem az ellenfél nem csábította a szurkolókat a stadionba.
Ismét a fejetlenség volt a jellemző a mérkőzésre. A játékosok nem értették meg egymást, nem tudott kialakulni folyamatos játék. Lassú és körülményes labdázgatás folyt. Ezen az ellenfél jelenléte sem változtatott. A kevés támadás nem jelentett igazi veszélyt egyik kapura sem. Kevés gólszerzési lehetőségűnket a török kapus ügyesen hárította. Teljesen érthetetlen volt, hogy a vendégek kapitánya az utolsó percre miért határozott el kapuscserét, de ez a döntés hozta meg a találkozó döntő fordulatát. A frissen beállt Okanról ugyanis egy lövés kivágódott és Kiprich résen volt. Mint az előző mérkőzésen, most is az utolsó percben szereztük meg a győzelmet jelentő gólt.
Az MLSZ még októberben létrehozta a technikai igazgatói posztot, amely szövetségi kapitányi tisztségnek is számított. Ezt a beosztá... -
Már egyik csapatnak sem volt semmiféle Európa-bajnoki érdekeltsége, vagyis nem volt tétje a találkozónak. Persze olyan időkre is emlékezünk, amikor minden mérkőzésen volt tét. Ha más nem, akkor a győzelem.
Csak nagyon kevés szurkoló akarta látni a mérkőzést. A pálya talaja annak ellenére, hogy decembert írtunk, nagyon mély és sáros volt.
Nagyon gyenge játékot produkált mindkét csapat. Szinte semmi említésre méltó nem történt a játéktéren. A szünetben a tribünökről már sokan hazaindultak és ez a szállingózás a találkozó hátralévő idejében folyamatosan tartott.
A második félidő elején Détári kihagyott egy 11-est, azután megint nem történt semmi. Kiprich, jegyzőkönyv szerint a 90. percben, a valóságban már két perccel a rendes játékidő letelte után a hosszabbításban lőtt gólját csak nagyon kevesen látták a helyszínen.
A találkozó után megint távozott az éppen a válogatott munkáját irányító szakember. Garami József eredetileg is öt mérkőzésre, az Európa-bajnoki selejtező... -
A német csapat a legjobb összeállításában lépett pályára.
1983-ban és 1985-ben is selejtező mérkőzések között játszottunk egymással és döntetlent illetve győzelmet sikerült elérnünk. Most is reménykedtünk.
A találkozón nagy küzdelem alakult ki. A játék fordulatos, izgalmas és néha még szép is volt. A nagynevű vendégcsapat nem bírt a mieinkkel. Nálunk pedig úgy tűnt, nem akarták elhinni, hogy akár győzni is lehetne. Így azután a mérkőzés igazságosnak tekinthető döntetlennel zárult.
Nagyon értékes döntetlen volt ez, egy kitűnő német válogatott ellen.
forrás:
mafoci -
Számunkra az Európa-bajnoki továbbjutás már nem sikerülhetett, de azért mindkét csapatnak akadt miért küzdenie.
Ez már a kilencedik tétmérkőzés volt a görög csapat ellen. Az utóbbi öt alkalommal, 1978 óta, Európa-bajnoki selejtezőkön találkoztunk és egyetlen alkalommal sem sikerült legyőzni Őket. [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1986-11-12/gorogorszag-magyarorszag]Legutóbb ebben a selejtező sorozatban, tizenegy hónapja Görögországban nyertek. Most úgy érkeztek, hogy vezették a csoportot, és ha sikerül megszerezniük a győzelmet meg tudják tartani csoportelsőségüket.
Csakhogy ez a mérkőzés másképpen kezdődött, mint az eddigiek. A világ akármelyik válogatottja játszik is, csak ritkán látható olyan első negyed óra, mint amilyet a magyar csapat produkált. Tizenöt perc alatt három gól lett az eredménye a lerohanásnak. Itt akár vége is lehetett volna a találkozónak, hiszen az eredmény már semmit sem változott. A továbbiakban két egyenlő ellenfél csatáját láth... -
Tavasszal Magyarországon sikerült legyőznünk a lengyeleket, most nagyon " fenték ránk a fogukat" . Érdekes, hogy a Népstadionban többen voltak kíváncsiak az összecsapásra, mint most.
Technikai okok miatt a himnuszok lejátszása elmaradt.
Újra szép és élvezetes játékot produkált a két csapat. Egyenlő erők küzdelmét hozta a találkozó. Kis szerencsével azonban mégis a hazai csapat győzelmét hirdethette az eredményjelző. Sokak szerint, ide tartozott a lengyel szövetségi kapitány is, a magyar válogatott most jobban játszott, mint előző alkalommal, amikor győzött.
Most is megállapíthattuk: A szép játéknak csak akkor lehet örülni igazán, ha eredménye is van.
forrás:
mafoci -
Ismét új kapitány ült a kispadon. Garami József egyelőre az Európa-bajnoki selejtezők végéig, öt mérkőzésre kapott mandátumot.
Az Európa-bajnoki selejtezők folytatása előtt szükség volt egy bemelegítő, felkészülő mérkőzésre. Ezt a célt szolgálta volna ez a mérkőzés.
A skót válogatottal eddig hat alkalommal játszottunk és csak [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-12-07/skocia-magyarorszag]a legelső 1938-as találkozón szenvedtünk vereséget.
Nem mutatott rossz játékot a válogatott. Az egész mérkőzés alatt egyenlő ellenfelei voltunk a hazai csapatnak. Legalább annyi veszélyes támadást vezettünk, mint ők és legalább annyi helyzetet dolgoztunk, ki mint ők. Mi volt hát az a különbség, ami miatt nem mi nyertünk? McCoist. Pontosabban az, hogy nekünk nem volt olyan csatárunk, aki a kínálkozó lehetőségeket ki tudta volna használni.
Bár a játékkal akár elégedettek is lehettünk volna, de végső soron mégis csak az eredmény számít. Az pedig nem sok jót ígért a... -
Az Európa-bajnoki selejtezők csak az ősszel folytatódtak, ezért közben játszottunk egy-két mérkőzést.
Az NDK csapata nem számított könnyű ellenfélnek. Hét éve, amikor utoljára találkoztunk legyőztek bennünket.
A kezdőcsapatban négy játékos a szövetségi kapitány csapatában az MTK-VM-ben játszott (Verebes József a válogatott mellett ott is edző volt). Mire vége lett a találkozónak ez a szám hatra növekedett.
Az első félidőben csak a védelem emberfeletti munkáján és a jó kapusteljesítményen múlott, hogy a hazaiak nem tudták gólra váltani hatalmas fölényüket. Érezhető volt, hogy még egy félidőt nem fogunk megúszni.
A kapitány öt helyen változtatott a csapaton és javult is a játékunk. Gyakrabban és veszélyesebben vezettünk támadásokat. Most kétszer is a német kapusnak volt szüksége szerencsére, hogy " érintetlen" maradjon a kapuja.
A magyar csapat értékes (ha selejtező pontokat nem is hozó) döntetlent ért el a keletnémetek ellen. Gondolt-e valaki akkor arra, hogy az ND... -
Sajnos az Európa-bajnokság szempontjából számunkra tétje már nem volt a találkozónak. Persze a győzelem az mindig fontos, ha már más nem, legalább az motivál.
Végre labdarúgást láthatott a Népstadion kisszámú közönsége. Meglehetősen kiegyenlített, de jó színvonalú játék folyt, amelyben a lengyelek álltak kicsit jobban.
Csak a második félidőben sikerült 11-esből egyenlítenünk. Senki sem gondolta, hogy a hátra lévő félórában még ugyan annyi gól esik, mint addig összesen és főleg azt nem, hogy hármat a magyar csapat szerez. A három találat között volt Détárinak az alapvonal mellől, a 11-es pont magasságából a kapuba csavart szabadrúgása is.
Bár a továbbjutás szempontjából jelentősége nem volt, de jólesett ez a szép győzelem.
forrás:
mafoci -
Amikor a selejtező sorozatban első mérkőzésünkön nálunk jártak a hollandok, legyőztek bennünket. Azóta megváltozott a szövetségi kapitány és reménykedni lehetett csak, hogy talán az erőviszonyok is. Legalább erre a kilencven percre.
Hát megváltoztak! Nőtt a különbség a két csapat között! Sajnos jót szinte senkiről sem lehetne mondani. A hazaiak látványos és ötletes akciókat vezettek. Könnyedén játszották át a középpályát és különösebb erőlködés nélkül a védelmen is átjutottak. A kapusunk jelentett egyedül nehézséget, mert remek védésekkel őrizte a hálót. Amíg tudta. Az első félidő végén hibázott és máris vezettek a vendéglátók. Az első után jött a második is és a kétgólos előny birtokában a hollandok elégedetten vonulhattak pihenni.
A második félidőben már kevesebb dolga akadt a magyar kapusnak. Nem azért, mert csapatunk nagyobb akadályt jelentett, vagy mert több támadást vezettünk. Nem. Csupán azért, mert a hollandok elégedettek voltak az eredménnyel és nem hajtottak anny... -
Már az új szövetségi kapitány irányította a csapatot. A ciprusi csapat nem ígérkezett " nehéz falatnak”.
Az egész találkozó alatt jobb volt a magyar válogatott. A hazaiak mindent megtettek, amit csak lehetett, de mégsem nekik, hanem Hannich Péternek köszönhető, hogy a győzelem csak egy gólos lett. Miért? Mert sokkal nagyobb különbséggel is győzhettünk volna, csak a középpályás még az első félidőben a kapufára lőtt egy tizenegyest. Ez sem volt elég azonban, két másik alkalommal is a kapufát találta el a mérkőzés során. (Ennek a " pech-sorozatnak" azonban volt előzménye is. A szállodai liftből tűzoltóknak kellet kiszabadítaniuk az ott bennragadt játékost.) Még szerencse, hogy Boda 25 méteres bombája nem a kapufán csattant és így megvolt a kötelező győzelem.
Az új kapitány bemutatkozás sikerült. Igaz az ellenfél sem volt " világverő tizenegy" , viszont az ő legyőzésük is ugyanannyi pontot ér a selejtezőn, mint bármelyik másik csapat feletti diadal.
forrás:
mafoci -
A görögök ellen eddig mindig tétmeccset játszottunk, összesen hetet. A legutóbbi négy alkalommal, 1978 óta, Európa-bajnoki selejtezőket és egyetlen alkalommal sem sikerült legyőzni Őket.
Válogatottunk nagy akarással, elszántan lépett pályára és küzdött is derekasan. Azonban még mindig nem keltette egységes csapat benyomását. Hiányzott a szervezett összjáték, a sebesen gördülő akciók, támadásaink gyakorlatilag veszélytelenek voltak. Nem volt meglepő, hogy a félidőben már a hazaiak vezettek. A játék képe semmit nem változott a második játékrészben sem. Legfeljebb annyiban volt kedvezőbb, hogy most a görög gólra tudtunk válaszolni. Az egyenlítésnek azonban nem volt semmi esélye.
A találkozó egészét talán az fejezi ki legjobban, amit a görög szövetségi kapitány mondott a mérkőzés lefújása után. " Ilyen biztosan még egyszer sem nyertünk a magyarok ellen."
Már a találkozó előtt is " felröppent" , hogy vereség esetén változás várható a szövetségi kapitányi poszton. Nos, a mér... -
Még lett volna lehetőség a továbbjutásra, de ehhez mindenképpen le kellett volna győzni a francia csapatot. Ez viszont a " gallok" kiesését jelentette volna, ezért tudni lehetett, hogy nekik is lesz ehhez egy-két szavuk. (Azt a helyzetet, ami akkor állt volna elő, ha Kanada legyőzi a Szovjetuniót (gyakorlati lehetetlensége miatt) figyelmen kívül hagytuk. Már akkor is.) A franciáknak persze a döntetlen elég lett volna, de nekünk az ugyan úgy a kiesést jelentette, mint a vereség.
Komoly gondokat jelentett a magyar csapat összeállítása, amin nem is lehet csodálkozni.
A francia csapat nem úgy kezdett játszani, mint akik megelégszenek a döntetlennel. Ügyes ritmusváltásokkal már ekkor is gyakran hozták zavarba védelmünket, de ekkor még a hősies akarat segített. Látni lehetett azonban, hogy igazi esélyünk nincs a frissen, szervezetten játszó ellenfelünkkel szemben.
30. perc: A jobboldalról, a 11-es pont magasságából Giresse küldte a labdát ívelten a másik oldalon az ötösnél sz... -
Az előző mérkőzés kudarca után most mindenképpen nyerni kellett.
Nagyon kevés idő telt el a Szovjetunió elleni első mérkőzés óta. Kérdéses volt, hogy túljutott-e (túl juthatott-e) a válogatott az akkor elszenvedett sokkon.
A szövetségi kapitány megpróbálta helyrehozni a csapatot. A hat kapott gól után (még akkor is, ha nem tehetett róla) a kapust mindenképpen cserélni kellett és rajta kívül még két helyen változtatott. Kérte a játékosokat őrizzék meg önbecsülésüket és küzdjenek minden erejükkel, hiszen csak így őrizhető meg a nehezen kivívott nemzetközi tekintély és a szurkolók szimpátiája.
A játékosok igyekeztek megfelelni a kapitányi és a szurkolói elvárásoknak és úgy tűnt ez sikerül is.
2. perc: Détári a pálya közepéről, bal oldalról ívelt a 16-os másik oldalánál helyezkedő Kiprich felé. Ő középre adta a labdát, ami az egyik védő lábáról pattant Esterházy elé, aki jobboldalról öt méterről lőtt a kapu bal oldalába. 1-0
Hiába volt a gól, valahogy mintha más magya... -
Az első csoportmérkőzésünk.
A Szovjetunió válogatottja rendszeresen okozott gondokat nekünk. De a szép felkészülési sorozat után jogosan bizakodtak a magyar szurkolók. Nagyon sokan voltak, nem csak Magyarországon, akik ezt a találkozót a csoport döntőjének tekintették.
Azután elkezdődött a mérkőzés:
A szovjet csapat hatalmas lendülettel kezdte a mérkőzést.
3. perc: Belanov a jobbszélen száguldott előre szinte megállíthatatlanul. Péter csak szabálytalanul tudta útját állni a 16-ossal egyvonalban. A szabadrúgást szintén Belanov ívelte a kapu elé Zavarovhoz. Ő az ötös sarkánál álló Jakovenkóhóz továbbított, aki két magyar védő között kapásból lőtt a bal alsó sarokba. 1-0
4. perc: Éppen csak elvégeztük a középkezdést. A gól okozta bénultságból azonban még nem tértünk magunkhoz, amikor máris Rácz (Szovjetunió) kapott egy előre vágott labdát a 16-osunknál. Hátragurított a középen érkező Alejnyikov elé, aki futtából, huszonhat méterről hatalmas bombát küldött a bal felső... -
Most először játszott a neves dél-amerikai együttes Magyarországon. A Népstadion természetesen megtelt, de sokkal többen voltak, akik nem tudták élőben megnézni a mérkőzést. (Állítólag 300.000-nél is több jegyigénylés érkezett.)
A magyar válogatott világbajnoki felkészülésének utolsó mérkőzése. Az előző találkozók, szerényebb képességű csapataihoz képest, most egy nemzetközi szinten is komoly erőnek számító válogatott ellen. Ez a minősítés még akkor is igaz, ha a brazil csapat néhány meghatározó játékosa nem utazott hozzánk a csapattal.
A mérkőzés csalódást okozott. Persze csak azok számára, akik a brazilok sziporkázását, varázslatait akarták látni. Ehelyett a magyar válogatott fegyelmezett, biztos védekezésének, összeszokott, gördülékeny, ellenállhatatlan támadásainak lehettek a tanúi. Természetesen ezért senki sem szomorkodott.
A szép és élvezetes játék mellett az eredmények sem maradtak el. Már az ötödik percben sikerült betalálni a vendégek kapujába és a második fél... -
Számunkra már csak presztízs értéke volt a találkozónak. A hollandoknak viszont cseppet sem volt mindegy, hogyan alakul az eredmény. Ha győznek, még próbálkozhatnak a pótselejtezőkön, ha nem akkor ezt Ausztria teheti meg.
A hazai szurkolók nagy örömünnepre készültek. Ha a holland csapatot odahaza le tudtuk győzni, akkor a Népstadionban is sikerülnie kell, főleg akkor, ha meg tudjuk ismételni az osztrákok elleni nagyszerű játékot.
Válogatottunk most is sokat támadott, helyzetet is sokat dolgoztunk ki, de valahogy a befejezések most nem sikerültek. A játékosok nem összpontosítottak megfelelően. Talán fáradtak voltak, talán nem eléggé motiváltak. Ki tudja? Tény az, hogy bár a szögletarány 11-1 volt a mi javunkra a találkozó mégis a vendégek győzelmével ért véget.
A továbbjutás és a csoportelsőség most is megvolt, de valahogy így más volt. Felemásra sikerült a hazai ünneplés.
A közönség egy része dühödten tüntetett, de fel-felhangzott a hajrában, a "Szép volt fiúk!" és a... -
Most már második alkalommal találkoztunk a "szigeti" gárdával és tudtuk, hogy nem számíthatunk könnyű mérkőzésre.
Valóban. A vendégcsapat minden erejével és minden eszközzel védekezett. Hallatlanul kellemetlen és szívós ellenfélnek bizonyultak most is. Idegeskedtünk és kapkodtunk is és természetesen ez tovább rontotta az esélyeinket. Egy egész félidőn keresztül tehetetlenek voltunk velük szemben.
Végre a második félidő elején sikerült túljutni az "élő falon" és megszereztük a vezetést. Ettől sem nyugodtunk meg, de legalább vezettünk és ez cseppet sem volt elhanyagolható. Már a vége felé közeledett ez a rendkívül embert próbáló találkozó, amikor másodszor is sikerült betalálni a ciprusi kapuba, ezúttal fejjel.
A győzelmet sikerült megszerezni és mindenki úgy érezte ennél nehezebb találkozó talán már nem is jöhet.
forrás:
mafoci
-
Mint ahogy két évvel ezelőtt az Európa-bajnoki selejtezők szünetében, most a világbajnoki selejtezők között játszott egymással a két csapat. Havas, jeges pályán került sor a mérkőzésre.
Meglepően jól helyt állt a magyar válogatott. Végig egyenrangú ellenfele volt a remek német válogatottnak. Taktikailag is érett játékot mutattunk, és ami legalább ilyen fontos erőnlétileg sem maradtunk el semmiben ellenfeleinktől. Óriási küzdelemben, nagyon nehéz körülmények között, a második félidő elején rúgott góllal sikerült a győzelmet is megszereznünk.
Hihetetlenül értékes, és ami talán ennél is fontosabb megérdemelt győzelmet arattunk.
A magyar gólszerző egy egészen különleges, nagyon sok stoplis cipőben játszott a mérkőzésen.
forrás:
mafoci -
Először találkozott egymással a két válogatott. A ciprusi csapat arra készült, hogy legalább ne legyenek könnyű préda egyetlen csapat számára, így a mi számunkra sem. Mértéktartó és becsülendő cél, de nekünk erre nem kellene tekintettel lennünk.
A hazai csapat rendkívül elszántan lépett pályára. Fantasztikus hősiességgel védekeztek és ez, most minket zavart meg. Nem tudtunk épkézláb támadást vezetni, de legfőképpen befejezni. Miközben pedig minden idegszálunkkal a gólszerzésre koncentráltunk, egy óvatlan pillanatban a ciprusi válogatott megszerezte a vezetést. Eddig mindkét selejtező mérkőzésen az első félidő közepe táján kaptunk gólt. Most is.
Az egygólos hazai előnyt csak a második félidő elején sikerült kiegyenlítenünk. Továbbra is nagy volt a küzdelem, de úgy látszott az eredményt nem tudjuk megfordítani. A mérkőzés utolsó perceiben a rettenetesen elfáradt ciprusi védelem egy pillanatra kiengedett és ez elég volt a győzelem megszerzéséhez.
Érdekes, hogy a három sele... -
Hollandiának jó csapata volt. Ezt mi tudtuk. De ekkor már nekünk sem volt lebecsülendő a válogatottunk. Ezt mintha a hollandok nem nagyon tudták volna. Kicsit fölényesen készülődtek a mérkőzésre.
Nálunk sokan latolgatták. Egy világbajnoki selejtezőn idegenben, ráadásul egy erős csapat ellen, vajon döntetlenre kell játszani? A szövetségi kapitány úgy gondolta, nem feltétlenül.
Most is, mint az előző mérkőzésen azt a módszert alkalmaztuk, amely sokmozgásos, mindenkit megtámadó, rendkívül eredményes, de ugyanilyen mértékben fárasztó is. A labdát felhozó hazai játékosokat már a saját térfelükön megtámadtuk. Ha valaki mégis átjutott a középpályásokon, akkor következtek még csak a védők. Most is mint az előző találkozón az ellenfél az első félidő közepe táján minden igyekezetünk ellenére megtalálta a kapunkat és a hálóba juttatta a labdát. De ugyanúgy, mint az előző találkozón ez a gól semmit nem változtatott a taktikánkon, játszottuk tovább a saját játékunkat és ugyanúgy, mint ...