magyarfutball.hu

Kolozsvár, Kolozsvári Városi Sporttelep (lebontva)

  1. alias
    1. Sétatéri sporttelep
  2. címkék
  3. cím
  4. térkép, megközelítés
  5. befogadóképesség
    összesen : ?
    ülőhely: ?
    állóhely: ?
  6. hazai csapat
      megszűnt / már más pályán játszó
      1. Kolozsvári AC (? - ?)
    1. nézőcsúcs
    2. pálya mérete
    3. talaj típusa
    4. eredményjelző tábla
    5. világítás
    6. futópálya
    7. átadás éve
      1911
    8. nyitómérkőzés
      1911.09.17 Budapesti-Csepeli Atlétikai Club - Kolozsvár válogatott 4:1
    9. kapcsolódó mérkőzések
    10. segítség
     
     

    új hozzászólás

    Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

    hozzászólások

    1. avatar: Giovanni
      2012.05.31, 17:45
      Kolozsvári sportpályák

      54. oldal Városi Sporttelep

      http://mek.oszk.hu/10700/10709/10709.pdf
       
    2. avatar: magyarfutball.hu
      2011.02.28, 12:23 (szerk.: 2013.08.19, 17:22)
      Én ezt a ragyogó cikket mindössze annyival egészíteném ki, hogy a Sétatéri pályát, amit évtizedek óta az Universitatea használ 1960-ban építették (és most kezdték el bontatni). Ekkor a fotókon is látható lelátót nem lebontották, hanem Aranyosgyéresre telepítették át, ahol a mai napig megvan!!!
      Vagyis ezek egy 99 éves lelátó képei:
      kép
      kép

      forrás:
      lg23
      http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=90&na_step=30&t=9065992&na_order=
       
    3. avatar: pirospont
       
    4. avatar: fgymat
       
    5. avatar: magyarfutball.hu
      2010.03.18, 00:29
      Egy korszerű kolozsvári sporttelep gondolata foglalkoztatta a kolozsvári sportvezetőket már az 1900-as évek elejétől. Mindenki egyetértett, hogy szükség van egy olyan sportlétesítményre, amely a modern európai sport szabályainak megfeleljen, ahol országos, de akár nemzetközi versenyeket is rendezni lehessen. A kolozsvári sportegyletek viszont elsősorban a saját érdekeiket követték: a KEAC atlétikapályát szeretett volna, a labdarúgók saját pályájukat követelték, a céllövők a Lövölde felújításáért harcoltak, a tenisz kedvelői pedig újabb teniszpályák kialakítását kérték. Az összhang az egyeletek és sportvezetőik között hiányzott, ezt kihasználta a városvezetés, hogy az anyagi befektetést késleltesse.

      1908-ban dr. Somodi István kolozsvári magasugró, a KEAC atlétája, a londoni olimpián ezüstérmet nyert magasugrásban. Eredményét az egész város ünnepelte, sikere pedig felvetette újra a sporttelep ötletét, ahol helyet találjanak az atléták, a labdarúgók, a teniszezők is. A városi tanács is belátta ekkor, hogy szükség van az új sporttelepre, hiszen Kolozsváron is lehetne rangos versenyeket rendezni. Példaként ott állt a sétatéri tó, amely 1908-tól Magyarország második központja lett a korcsolyázás terén, és amely évről évre rangos versenyek színhelye volt.

      A városi tanács határozatát, amely szerint az új sporttelepet a Sétatér mögött, a fásberek és a Lövölde helyén építik fel, 1911-től lehetett előkészíteni, hiszen ekkor járt le a szerződés a városi kincstár és a tűzifa kitermelők között erre a területre. A sporttelep tervét Kovács Gyula városi mérnök készítette el a Ferencváros Torna Club pályájának mintájára, a munkálatok is az ő irányítása és felügyelete mellett zajlottak.

      1911. szeptemberére elkészült a sportlétesítmény. Kovács Gyula figyelembe vette a labdarúgók észrevételét, hogy a pályát ne kelet-nyugat irányba tegye, mert így délutánokon az egyik csapat mindig a nappal szemben játszott volna (elsősorban Koncz Rudolf korabeli labdarúgó beszélgetett sokat a tervező mérnökkel és osztotta meg addigi tapasztalatait a labdarúgó pályákkal kapcsolatban). Az új pálya így észak-dél fekvésű lett, a nyugati oldalra került a fatribün, a keleti oldalon pedig az állóhelyek. A tribün 1500 férőhelyes volt, alatta meleg-hideg vizes zuhanyú fürdő, illetve minden kolozsvári egyesületnek saját öltözője volt. A pálya mögött hat teniszpályát alakítottak ki, a tribün mögött pedig egy kis lakóházat építettek a sporttelep felügyelőjének részére.

      A pálya felépítését és felavatását a budapesti sportvezetés, valamint a sportsajtó is üdvözölte. Mert tudnunk kell, hogy Kolozsvár ma is gócpontja, szellemi vezetője Erdélynek. Ami ott bevett divat, az csakhamar divattá lesz a sok kicsi erdélyi városkában is. Amit ott a fiatalok megszoknak, megszeretnek, az elvándorol Erdélyország minden zege-zugába. Amit most Kolozsvár művel, az arányaiban olyan hatalmas nemzetmentő munka, amilyent eddig Nagy-Magyarországon egy város sem produkált. A Nemzeti Sport az ünnepük alkalmával velük örvendezik. Kolozsvár dicsősége nekünk is dicsőségünk! Szeretettel köszöntjük a magyar sportok első hajlékát Erdélyben és a megalkotóit testvéri gyöngédséggel dicsérjük. (Nemzeti Sport, 1911. szeptember 3.)

      A pálya felavatását 1911. szeptember 16–17-én rendezték – az ünnepélyes megnyitó után országos atlétikaversenyt, majd labdarúgómérkőzést rendeztek. A város elöljárói mellett az eseményen részt vett a honvédelmi-, valamint a közoktatási miniszter képviselője, illetve Magyarország legjobb atlétái 21 sportegyesületből. Itt volt Bodor, Jankovich, Horner, Mudin, Déván, és természetesen a kolozsvári kedvencek, Somodi István és András. Sajnos a megnyitót beárnyékolta a rossz idő, a kiemelkedő eredmények elmaradtak, a hangulat viszont fantasztikus volt. Szegény kolozsváriaknak igazán nem volt szerencséjük nagyarányúra tervezett pályamegnyitó versenyükkel. Minden feltétel meg volt hozzá, hogy nagy sikerű legyen: a város által fejedelmi bőkezűséggel létesített pálya, a nagyszámú kiváló versenyző, lelkes hangulat, de Jupiter Pluvius megnyitá az ég csatornáit és egész délután zuhogott a sűrű, hideg, őszi eső, tönkretéve az óriási fáradsággal és körültekintéssel létrehozott versenyt. (Nemzeti Sport, 1911. szeptember 24.)

      A város nevében Fekete-Nagy Béla polgármester átadta a sporttelepet a KAC elnökének, br. Jósika Samunak, ezután pedig elkezdődtek a pályaavató versenyek. Az atlétikavetélkedők után labdarugómérkőzés zárta a versenyeket, a Budapesti-Csepeli Atlétikai Club csapata 4:1 arányban legyőzte Kolozsvár válogatottját.

      A két világháború között a sporttelep rangos atlétikai versenyek színhelye volt, hiszen a Somodi István vezette KAC, a 20-as évek elején pedig az Universitatea is híres atlétagárdával büszkélkedett. 1940 után a magyar állam anyagi hozzájárulásával rendbe tették a pályát. 1941. szeptember 11-én, fennállásának 30. évfordulóján, a homokos labdarúgópályát füves pályára cserélték, mivel a magyar labdarúgó szövetség szabályzata szerint csak gyeppel borított pályán lehetett bajnoki mérkőzéseket rendezni. A KAC labdarugó csapata meghálálta a befektetést, hiszen az 1943–1944-es magyar bajnoki idényben harmadik, ugyanakkor a Magyar Kupában második lett.

      A hatvanas évekre a régi lelátó már kicsinek bizonyult, ekkor bontották le és épült fel az ovális betonteknő. A kilencvenes évek közepén az atlétika pályát is korszerűsítették, majd 2008-ban a stadion lebontásáról és újraépítéséről döntöttek.


      forrás:
      http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/print,PrintScreen.vm/id/21114/mainarticle/false;jsessionid=9A0057F8B02BC8E0C346CDC0528DE177
       
    6. avatar: magyarfutball.hu
       
    7. avatar: fgymat
      2010.01.10, 20:50 (szerk.: 2013.08.19, 17:23)
      kép

      forrás:
      Nemzeti Sport - Pesti szemmel, vidéki pályákon
      1941. szeptember 4.