felhasználói profil: Garullus (hozzászólások)
-
Hát, ez óriási! Most újra megnéztem, de nem lehet elégszer. Ez a gól Törőcsiktől! Fantasztikus! Meg kéne mutatni Szobónak, hátha le tudná másolni! Egyedül benne érzem, hogy képes lenne rá.
-
Kékben a Honvéd. Na, ilyet sem látott emberfia!
-
Hátborzongató látni a fotókat a stadion jelenlegi állapotáról. A mi Népstadionunkra hasonlít egy számmal kisebb méretben. Egyik oldal emeletes tribün, közvetítő állások, másik oldal szimpla. Szép nagy stadion volt, 50 ezresre írják.
-
Te jó ég! Mekkora klasszis gól ez a Törőtől!
-
Ne, már! A bíró eldöntötte a továbbjutást.
-
Nem volt ez az Újpest sem egy kutyaütő brigád, de a csehek meglepően jól és modern felfogásban játszottak.
-
Micsoda nevek! Mindkét oldalon. Na, jó. Az olaszok valamivel híresebbek voltak. Többségük három év múlva világbajnok lett.
-
Bocsánat! Ez nem azonos a Hanappi-stadionnal, ahol hat évvel később az a csodameccs volt Kiprichhel, Détárival?
-
Törőcsik még beteg volt?
-
Kérem szépen! Az ott hó a Honvéd kapu aljában? Ha igen, akkor perdöntő fotó a klímaváltozásra. November 4-én megmaradó hó Budapesten.
-
Ez csak üres beszéd. Persze, a bolgárok ez alól is kivételek voltak?
Egyébként, a tavaly szeptemberi csehek elleni meccset is 18.00-kor kezdték hétvégén 30 fokban. Amúgy, meg pontosan nyomon követhető, hogy az eb-selejtezőn is minden fordulóban legalább két időpont volt.
De, ha már itt tartunk. Nézzük a hazai bajnokikat is! Villanyvilágítás NBI-ben, NBII-ben. Ennek ellenére a szurkoló dobja el a leveses kanalat a családi ebédnél, mert agyhalott emberek 13.00 órakor rendeznek meccseket a 21. században. Ez már megint a szurkoló lenézése, figyelmen kívül hagyása. Ezen kívül, annál hangulattalanabb meccset, mint ebédidőben focizni, nem tudok elképzelni. És tojok a tv társaságok igényeire! Nekem ezzel ne jöjjön senki! Miért? A tévét kik nézik? Emberek vagy birkák? Állítólag belőlünk élnek. -
A mérkőzés 18.00 órakor kezdődik nyáron. Bravó MLSZ! És ismét bravó! Ha tippmixen kellett volna megtennem, özön pénzt nyertem volna, mert ennyire tuti balfék módon, ahogyan a szövetség szervezi a válogatott meccseit már semmi nem lep meg. Télutó, orkán erejű szél, szitáló eső, másnap munkanap? Sebaj! Kezdési idő 20.45. Száz ágra sütő nap, 35C hőség, hétvége? Kezdési időpont délután 6.
Már az is vicc volt, amikor a múltkor a törökök elleni meccs kezdési időpontját csak pár nappal előtte tudták kibökni, miközben az írek kb. fél évvel a meccs előtt küldték az óra, percet.
Szánalmas.
Mint ahogyan a klubkártya rendszerük is. Először: "minden klubtagsági érvénytelenné válik, újat kell regisztrálni!". Majd: új klubtagsági rendszer összeomolva, hónapokkal később is csak egy üzemen kívüli weboldallal találkozol. Ezután: küldenek egy felszólító e-mail, hogy a korábban általuk megszüntetett klubkártyád le fog járni és hosszabbítsd meg! A gyengeelméjű szurkoló, aki már nem képes mindezt követn... -
Nem értem a helyszínválasztást. Nem értem az MLSZ érzéketlenségét a szurkolók irányába. Először is, nem az ország legnagyobb stadionjában rendezik a meccset akkor, amikor rendre 60 000 néző vesz jegyet - már, ha van olyan szerencséje, hogy kap - a válogatott fellépéseire. Miért nem jó ez?
Azután kiderül, hát azért, mert akkor foglalt a Puskás Aréna más rendezvény miatt. Rendben van, szóból ért az ember. No, de nem az MLSZ szavából. Nem tudom, hány millió forintot fizetnek ki a különböző sajtómunkatársaknak, de hogy annyira lenézik a szurkolót, hogy e fenti tényt sem közlik velünk, hanem innen-onnan való hírmorzsákból kell megtudni, az felháborító.
Másodszor, ott van az ország második legnagyobb stadionja a parlagon heverő, Atlétikai Stadion 40 000 férőhellyel. Miért nem merül fel oda vinni a meccset, hogy többen láthassák? Nem. Inkább elviszik Debrecenbe egy 20 000 fős létesítménybe. A debreceniek biztosan örülnek neki, ezzel semmi baj nincs, de valahol megint azt érzi a szurkoló, ... -
A magyar csapat utóbbi szokásához híven ezúttal is elengedte az első félidőt. A passzok ismét inkább csak oldalra vagy hátrafelé mentek, ami fokozatosan koszovói fölényt okozott. A mieink, hasonlóan a négy nappal korábbi fellépésükhöz, ismét beszorultak saját térfelükre. Talán a letámadás elleni játék gyakorlása volt az elképzelés vagy csak egyszerűen továbbra sincs Szoboszlain kívül senkiben kurázsi felvállalni a kreatív futballt, nem tudjuk. Sajnos, az első játékrész ismét úgy telt el hazai pályán, telt ház előtt, egy nem túl acélos erősségű ellenféllel szemben, hogy nem volt kapura lövése a nemzeti tizenegynek.
Szünet után megismétlődött a törökök elleni recept. erős kezdés, lendületes támadások. Mivel sikerült felgyorsítani a játék ritmusát, azonnal kiütközött a két csapat közötti különbség, jöttek az akciók, a helyzetek a vendég kapu előtt.
Végül, megérdemelt magyar siker született, amiért elismerés jár még akkor is, ha ebben a párharcban a magabiztosabb győzelem esélye is ben... -
Egyébként a megdönthetetlen veretlenségi csúcsot az Aranycsapat tartja. 1950.június 4. - 1954. június 30. között 32 mérkőzéssel. Tudjuk, hogy utólag az MLSZ elismerte a Moszkva-Magyarország vesztes barátságos meccset (szovjet bíróval) hivatalosnak, de én nem ismerem el.
Ezt csak azért írtam itt, mert mostanában nagy figyelem fordul a veretlenségi mutatókra és érdemes pontosan emlékezni. -
Kedves Fgymat!
Köszönjük a tételes magyarázatot. A baj csak az, hogy ezt miért nem a hivatalos szervektől halljuk, megfelelő nyilvánosság előtt. Ezért mondom, hogy nem kicsit tartják sötétben a szurkolókat.
Ami meg az érveket illeti, tény szerűen elfogadhatók, de nem részleteiben. Itt most 10-12000 fős különbségekről beszélhetünk. Én a saját szememmel láttam a stadionban: egy kamera állvány 4-5 széket foglal le. azt sem gondolnám, hogy egy ilyen piszlicsáré meccsre ezrével érkeznének a sajtó munkatársai, a vendégek számára elkülönített jegyek száma pedig darabra ismert kellene legyen. A nagy gond az, hogy nem érdemesítik a mélyen tiszteltet arra, hogy a meccs előtt valaki kiálljon és elmondja: ennyi és ennyi jegyet fogunk értékesíteni, ezért és ezért. Sajnos ugyanilyen eset a júniusi debreceni barátságos meccs esete is. Ki a túró találja ki, hogy a 2-3 Puskás Arénát megtöltő jegyigénylések korában egy tizen-húszezres kis stadionba vigye a meccset? Miért nem lehet már az elején közöl... -
Mérsékelt teljesítményt nyújtott ezen az eszén a válogatott. A tét nélküli jelleg valóban érezhető volt, a csapatok inkább arra használták az időt, amire az ilyen meccsek valók, a kísérletező szándék domborodott ki. Az első félidő különösen passzív játékot hozott, a mieink többet birtokolták ugyan a labdát, de jobbára csak a kapuba visszatérő Gulácsit foglalkoztatták végtelen számú hazaadással. Mindössze zavart, de nem helyzetet tudtak okozni a csapatok a kapuk előtt, amiben inkább a vendégek voltak veszélyesebbek.
A szünet után volt egy remek tíz perce a magyar csapatnak. Indítások, szabadrúgás, egy büntető, majd már valódi helyzetek jellemezték ezt az időszakot, melynek során meg is szereztük a vezetést. Egy darabig még meg volt a lendület, de utána fokozatosan fölénybe került a török együttes. a labda inkább a mi térfelünkön pattogott, be is szorultunk, számolatlanul rúgták a szögleteket a Montella tanítványok, levegőben lógott az egyenlítés. Néhány veszélyes kontrát azért vezethe... -
Meteo! Igen, ez engem is nagyon bosszant. Miért kell hülyének nézni a szurkolót?
-
Te jó ég! Mekkora spíler volt ez a Fodor Foci. Borzasztó, hogy olyan fiatalon elment örökre. Isten üdvözítse, hiszen annyi szép percet adott azoknak, akik látták játszani!
-
Jobb oldalt az a nagy fehér a nézőtér tetején az mozivászon. Na, persze nem vászonból, hanem fémből volt. 1986. őszén egy felújítás után újra nyitották a kispesti pályát a Honvéd-Bröndby BEK meccs előtt. Ekkor kapta meg hivatalosan az objektum a Bozsik-stadion nevet. Akkoriban ez még újnak számított, talán az első NBI-es pálya volt nálunk, amit egy személyről neveztek el. Az ünnepség során archív filmrészletet vetítettek természetesen Bozsik Cucuékkal a főszerepben, ehhez kellett a nagy fehér felület. Az ünnepség lement, de a tábla évekig, egészen a stadion lebontásáig ott maradt funkciótlanul.
-
Emlékszem, Sokol rádión hallgattam a meccset éjszaka az ágyban. Hihetetlenül izgalmas volt. az Újpest csak védekezett, tulajdonképpen csak idő kérdése volt, mikor kapnak újabb gólt. Már kezdtük elhinni, hogy megvan a továbbjutás, hiszen pár perc volt hátra, amikor kiderült, mégsem. Nagyon elszomorító volt.
-
Nagypapával voltam kint. Legyen örök emlék e meccs!
-
Itt tört meg a Honvéd tavaszi hadjárata. A második félidőben hihetetlen mennyiségű támadást vezettek. Ám ez a meccs törést jelentett. A jó széria megszakadt, a bajnokság elúszott.
-
A Honvéd második gólja mocskosul nem volt les! Ehhez még VAR sem kell.
-
Válasz magamnak, Faragó Lajos bácsitól:" - Azért volt máshol a meccs, mert a Kispest pályát mindig javítgatták. Vagy a Népligetben, vagy Fradi pályán játszottunk ilyenkor." - forrás 1909.hu.
-
Miért volt, hogy ezekben az években a Honvéd össze-vissza játszotta a hazai mérkőzéseit? Jobbára a Népligetben, de volt Csepel, Újpest, Üllői út stb. csak éppen Kispest nem.
A másik, hogy vajon mi volt az oka annak, hogy az összes pesti csapat is össze-vissza játszott? Például: Vasas-meccs Újpesten, MTK-meccs az Üllőin. Kettős rangadó az átadott Népstadion helyett, mondjuk Csepelen. Ennek mi értelme volt? Ki és milyen megfontolás alapján parancsolgatta a csapatokat ide-oda? -
Hát, ha a fénykép valóban ezen a mérkőzésen készült, akkor ez igazi sártenger volt. Nem is értem, hogyan lehetett játékra alkalmassá minősíteni. Erre utalhatott Zelk Zoltán is. Persze, abban a korban sok mindent parancsra kellett tenni.
A vízilabda eredmény is ennek tudható be, nyilván. -
Az első tétmeccs a Népstadionban. Az első bajnoki a Népstadionban. Az első kettős rangadó a Népstadionban.
-
Na, ezért nem tudta belopni magát a szurkoló szívébe Vitray Tamás szt. tiszt. Elképesztő és undorító, ahogyan egy magyar riporter ordít és örvendezik az ellenfél góljainál. - És nem ez az egyetlen ilyen felvétel!
-
Szoboszlai gólja, tiszta Albert. Lesz egy újabb Aranylabdásunk?
-
Minden csapat annyit játszik, amennyit az ellenfele enged neki. Ha nem engedi, akkor viszont ki kell csikarni. Ez a futballbölcsesség bizonyosodott be ezen az estén. Két ellentétes félidőt láttunk. A litvánok ügyesen felkészültek a mieink játékából. Jól zárták le a széleket felfutóink elől, megszállták a középpályát, rámenősen letámadtak, agresszíven játszottak. Ezzel szemben a magyar szövetségi kapitány váratlant húzott. Szoboszlait hátra vonta védekező középpályásnak, kimaradt a rakkolós munkát végző Styles, és három csatárral, támadó szellemben léptünk pályára. A cél már a meccs előtt megfogalmazódott: elvinni a három pontot, még aznap este kijutni az Eb-re. A válogatotton érezhető volt a három nappal korábbi szerb csata nyoma. Lassabb reakcióidő, tompább elán, kevés kreativitás, óvatosabb fellépés. Ennek az eredménye az lett, hogy játékunk megfeneklett a litván középpályán. Bár, csatárainknak Rossi szerint kedvezett volna a középső és a támadó szekciónk között kialakított szellőseb...
-
Őrült meccs volt. Egy kiváló szerb csapatot fogadtunk. Minden mozdulatukon látszott, hogy jó barátságban vannak a labdával. Pontosan passzoltak, jól kezelték a pöttyöst, gyorsak voltak, és elképesztő iramot diktáltak. A mieinken nagyon érződött Orbán hiánya. A két szélen egyáltalán nem tudtuk tartani őket, hosszú percekig csak nyomoztuk a labdát, át sem jöttünk a félpályán. Ezt erősíti a parádésan védő Dibusz Dénes nyilatkozata is:
"Legyünk őszinték, nem játszottunk jól, elég pontatlanok voltunk, kevésszer sikerült jól megjátszanunk a labdákat. De amikor sikerült, akkor egyébként elég szép támadásokat tudtunk vezetni, de ez négy-öt alkalommal történt meg az egész mérkőzésen, amelynek nagy részét védekezéssel töltöttük."
A nyolcvanas évek eleje óta kísérem figyelemmel a magyar válogatott mérkőzéseit, de ilyenre nem emlékszem. Egy délszláv csapat ellen így kibrusztolni a győzelmet! Eddig az ilyen szoros meccseket mindig elveszítettük. Tényleg nem a magyarok játszottak jobban, de mé... -
Nem. Akkor is és most is kísérleteztem jegyvásárlással. Nyitáskor a magyar-szerbre 31000-en álltak sorba előttem!
-
A digitális belépőjegyek korszaka óta nem tudom, volt e ekkora roham a tikettekért valaha.
-
Jó, hogy mondod. Így már nekem is leesett, az valóban Mészöly!
-
Bocsánat! Egy apró észrevétel. A "Puskás utolsó meccsén a Válogatottban" - című képnél nem stimmel valami. A melegítő játékosok ruháján egyértelműen a Kádár-címer van, ami 1957-től volt használatos, míg a "Puskás, Kocsis és Czibor utoljára együtt az Aranycsapatban" - című fotón még az 1956-ban hivatalos Rákosi-címert viselik.
-
A "Mérkőzések" menüpontban szereplő adatok szerint a legtöbben a magyar-olaszon voltak 67.000 fővel. Akkor nem kéne frissíteni a "nézőcsúcs" (65.114) megadását?
-
Kiegyenlített játék folyt. A cseh labdarúgók feltűnően képzettek voltak. A labda csak úgy ragadt hozzájuk, passzokban pontosak voltak, és kellően harcosak. A mieink jól vették fel a kesztyűt, ezért lett kicsit parázs hangulatú a végére a mérkőzés. A párharcokat, az egy-egy elleni csatákat azonban inkább a vendégek nyerték. És ez lett a döntő. A mieink pontatlanul játszottak, és hiába az igyekezet, az egészséges önbizalom, mindig annyit játszol, amennyit az ellenfél enged. Két jól felkészített csapat meccsén igazságos döntetlen született, ami mindenképp dicséret a mi fiaiknak, hiszen nem oly régen a csehek simán vertek volna minket, most meg kapaszkodni kellett nekik az ikszhez.
-
Minden elismerés a vendégcsapatnak és edzőjének. Kulturált, taktikus futballal lefocizták a Honvédot. Ugyanakkor mindkét csapat dicséretet érdemel, mert küzdelmes, jó iramú meccset láthattunk.
Honvéd részről több problémát is látok. A motiváltsággal nincs gond, a fiúk jól harcoltak. Kérdés, a fiataloknál meddig tart a lelkesedés, ha nem párosul eredménnyel? Ez szakvezetői feladat lesz, fenntartani a motivációt.
A másik: nagyon kiáltó, hogy nincs vezéregyéniség a kispestieknél (mondjuk, ez évek óta baj). Nincs olyan spíler, aki fel tudná mérni, mit kell reagálni az ellenfél játékára. A vendégek remekül megszállták a középpályát, csak idő kérdése volt, mikor egyenlítenek ki. A Honvéd nem találta az ellenszert. Nem tudom, ebből a szakmai stábnak mi jött le, mit tudtak tenni a szünetben, de az ilyenkor hatásos mélységi indítások elmaradtak. Nyerő lehetett volna a gyors szélsőjáték, ami adottságként a csapatban benne van, de bosszantó volt, hogy nem mernek élni vele. Ami pedig szintén e... -
Bozsik József (Kispest, 1925. november 28. – Budapest, 1978. május 31.) olimpiai bajnok magyar labdarúgó, jobbfedezet, az Aranycsapat tagja, a magyar labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya. A sportsajtóban Bozsik II néven is ismert volt Beceneve: „Cucu”.. Bátyja, Bozsik István szintén a Kispest labdarúgója volt.
Bozsik József egy ötgyermekes kispesti családból származott. Édesapja, aki portás volt a település vágóhídján a mai Honvéd sporttelep edzőpályája helyén álló egykori városi kislakások egyikében kapott elhelyezést családjával. A szintén városi alkalmazott Id. Puskás (Purczeld) Ferenc szintén ide költözhetett családjával. Ráadásul a Bozsik és a Puskás családok szomszédok is lettek. A néhány házból álló lakótelepen 132 gyerek élt, akik a közeli Lipták-telep grundján éjjel-nappal fociztak. A későbbi két világhíres labdarúgó, Bozsik József és Puskás Ferenc itt kötöttek életre szóló barátságot. Érdekesség, hogy ugyanitt kezdett el ismerkedni a labdarúgás alapjaival a kés... -
Telefonon értük el Lázár Lajost, a mérkőzésről tudósító sportújságírót a Népsport korábbi főmunkatársát:
"Olyan is előfordult, hogy csak utólag állt össze nekem a kép, mint például az 1986–1987-es idény hajrájában rendezett Dunaújvárosi Kohász–MTK mérkőzés esetében. Az MTK a bajnoki címre tört, és játékosai annyira magabiztosak voltak a sikerükben, hogy hiába kínálták fel előzetesen a meccset a dunaújvárosiak, visszautasították az ajánlatot. Aztán amikor már 2–0-ra vezetett a kiesőjelölt ellenfél, észbe kaptak, és menet közben felajánlották a vetélytársnak a győzelemért központilag járó négyszázezer forint prémiumot, ha engedik a fordítást. Ment a telefon Budapestre Fekete János klubelnöknek, a Magyar Nemzeti Bank akkori alelnökének, aki azon nyomban meghitelezte az összeget, és elindította emberét a kölcsönpénzzel. A mercedeses küldönc viszont csak a lefújás után tizenöt-húsz perccel ért a helyszínre, a dunaújvárosiaknak addig is biztosíték kellett, ezért a meccs alatt néhán... -
Tényleg! Erre a kiskutyára emlékszem.
-
Köszönöm az információkat. Tudtam, hogy lehet rád számítani.
-
Régi szép idők..! Amikor még a lehetséges két cserét sem használták ki az edzők, így hozták le a meccseket. Ma meg a fél csapatot kicserélik, ha kell, ha nem. Az utolsó percben pl. kettős csere. X játékos pályára lép, az ellenfél vezet, tehát maguktól húzzák az időt, eltelik 15 mp. és a bíró lefújja. Ez aztán a szakértelem!
-
Köszönöm a cikk bevágást. Hogy neked mik meg nem vannak?! Varga I, Varga II. ez érdekes. Mit lehet tudni erről a II-es számú Varga Józsefről?
-
Ez volt a "bajnoki döntő". Győzelmével a Bp. Honvéd lett volna a bajnok. A hátra lévő két meccsen a Honvéd 4, míg a Dózsa 3 pontot szerzett. A kispestiek egy hullámzó őszi teljesítmény után elképesztően jó tavaszt produkáltak, mindössze ezen az egy meccsen kaptak ki. Annyira összeszedték magukat, hogy ijedtükben majdnem bajnokok lettek. Fájdalmukra ez az egyetlen vereség a bajnoki címbe került. De ami késett nem múlott, két év múlva révbe értek.
-
Biztos, hogy Varga Józsiból kettő volt a pályán egyszerre?
-
Ráadásul ez már egy "tavaszi" forduló? Hogyan van ez megkeveredve? Nem is az őszi lejátszási sorrendben követik egymást a meccsek. Azt tudom, hogy már lázasan folyt a válogatott felkészítése az argentínai vb-re, de ez tényleg fura.
-
Ez hihetetlen! Karácsonykor bajnoki forduló? Volt máskor erre példa nálunk?
-
Végig járta a magyar futball alsó- és felsőházát, otthon volt a kiscsapatok és a nagy csapatok öltözőiben is, sokszoros válogatott, nagy csaták tanúja, harcosa, olykor hőse, külföldön is letette névjegyét, több országban is játszott, a kor legendáinak keze alatt pallérozódott (Tichy, Mészöly, Dalnoki, Mezey) nyelveket beszél, ráadásul az intelligensebb játékosok közé tartozott (a név kötelez). Kitűnő edző lehetett volna belőle. Olyan, aki sokat visszaadhatott volna a magyar focinak abból, amit kapott. Vajon miért nem lett az? Elherdált érték.
-
Emlékszem a meccsre. Ez volt a Bozsik Stadion névadó meccse a felújított pályán, hosszú albérlet után újra hazai környezetben.
Sajnos az odavágó elég rosszul sült el. 1-4-gyel jöttek haza a lelkes, de nem túl nagy játékerőt képviselő Bröndbytől. Valójában itt lehetett már látni, hogy az olló mennyire kezd nyílni. Taktikailag, gyorsaságban már Európa sehol nem jegyzett csapatai is leiskolázták a magyar ellenfeleiket. Pedig most is azt mondom, Sallai, Garaba, Détári, Fodor, Kovács K. játékát ma is öröm visszaidézni és igazi klasszisok voltak. De, hát mit számított akkor egy BEK meccs a 16 közé jutásért? (Ja, hogy ma hónapokig selejteznek, mire ide el lehet jutni?)
Egy hétvégi bajnoki fontosabb volt. Nem volt követelmény sajnos.
Így a szurkoló csak azt sajnálja, hogy a honvédos aranygeneráció egy pici nemzetközi eredményt sem tud felmutatni.
A meccsre visszatérve, nem hittük, hogy lehetetlen 3:0-lal hazaküldeni a vendégeket, mert ez egy nagyon erős Honvéd volt. 2:0-ig egészen jól is... -
Vajon mit érzett Garaba a harmadik hazai gólnál?
-
Ez a nézőszám nagyon különös. A stadion befogadóképessége ugye, 67.000 fő. Erre az MLSZ, mint rendező azt mondja, ha minden jegy elkelt, akkor 60.000-en lesznek. De, mi van a hiányzó 7000-rel? Oké, pár száz jegyet kaptak a vendégek. Voltak is szép számmal, kb. 1000-en. Igen, kell a pufferzóna is a vendégszektor szélein. De még így is marad kb. 5000 jegy. Miért nem akart ezen is keresni a szövetség? A helyszíni nézőszámot pedig lehetetlen megbecsülni, mert 5000 ember simán elveszik ekkora létesítményben. Akinek a harmadik szint tetejére szólt a jegye, érthető, ha a kerengőről nézi a meccset az első szinten, valamint ennyi ember közül a büfében meg a WC-n is van egyszerre több száz.
-
Az első félidőben minden szempontból egy parádésan játszó magyar csapatot láthattunk, amely kérdést sem hagyott afelől, melyik a jobb. Sajnos a második játékrészben már kopott az elán, pedig a biztos vezetés tudatában igazi fiesztát is tarthattak volna. Mint nézőnek, rosszul is esett, hogy ennek ellenére már csak hátrafele gurigázást láttunk, pedig az ellenfél már a padlón volt. Kár, hogy nem szolgálták ki maradéktalanul a szurkolókat, mert ilyen lehetőség, ha évtizedenként egy akad. A válogatottban legalább két gól benne maradt még.
Külön élmény volt Szoboszlai játéka. Ehhez hasonlót utoljára Détáritól lehetett látni, de ez még azt is felülmúlta. Minden bizonnyal ez volt pályafutása legjobb teljesítménye eddig, akik élőben láthatták, örülhetnek a szerencsének. Kívánjuk, hogy mégse ez legyen neki a legjobb, a legemlékezetesebb, hanem sok másik jövőbeni válogatott meccse! -
Köszi, Fagymat. Tényleg nem tudtam.
-
Nem értem, miféle számítás alapján lett a Győr bajnokká kikiáltva. Ha a gólkülönbséget nézem, akkor a Honvéd az első, ha a legtöbb lőtt gólt, akkor az FTC. Talán a kevesebb kapott gól döntött? Ki találhatta ki ezt a szamárságot? Teljesen idegen a futballtól.
-
Ezeket a pocsék meccsfelvételeket az 50-es - 60-as évekből mindig csak szidni tudom. Botrányos vágások, futball analfabéta rendezés, ráadásul ezúttal még az összes gólról is lemaradtunk. Ja, amúgy is csak egy volt. Gratulálok!
-
Valami zavar van az időpontok körül. A felvételen Szepesi a bajnokság utolsó meccseként hivatkozik a találkozóra, holott csak a 9. fordulóban vagyunk, van még hátra 4 kör. Viszont, ha tényleg november 27-én játszották e mérkőzést, akkor már néhány napja véget ért a pontvadászat. A kilencedik forduló meccseit sem novemberben tartották, hanem hetekkel korábban. Ez akkor egy elmaradt meccs pótlása volt? Ha igen, akkor valóban nagy blama lehetett a Fradinak, hogy nem tudták hozni a győzelmet.
-
Fagymat!
Nagyon figyelmes vagy. Köszi. -
Ezt a fiatal Hajdú B. közvetíti?
-
Arra emlékszem, nem értettük, mire a nagy készültség. Kutyás rendőrök meg minden más. Egy békés Honvéd meccsre mentünk. Teli volt a lelátó fradistákkal. Rengeteget petárdáztak. Ez akkor hozzá tartozott a meccsekhez sajnos. Volt egy labdaszedő srác. Éppen egy pénztárgépszalagot akart eltakarítani. Pechjére benne volt egy odadobott petárda, a kezében robbant be. Azóta sem tudom, mi lett szegénnyel.
A meccsből viszont semmi nem maradt meg. Dögunalom volt. Pedig ez egy erős Honvéd volt, de akkor valamiért hullámvölgyben voltak.
Még valami. Emlékeim szerint játszott Gregor Józsi is a piros-fehéreknél. De lehet, hogy tévedek. -
Kapja be a FIFA! Ha már a jelen focit nézhetetlenné teszik, mert szarnak a szurkolókra, csak dagadtra akarják magukat keresni, meg a globalizáció szolgái lettek, akkor legalább a múltat hagyják élvezni!
-
Ez sem semmi! A Sallai 10-es mezben. Erre mondta Mészöly Kálmán a k.va anyázós filmben, hogy "az nem lehet, hogy középen a Sallai szervezi a játékot!"
De ezek szerint lehetett.
Egyébként a Kicsi Európa legjobb jobbhátvédje lett Mezey alatt. -
Kedves Tibipapa!
Jó történet. Tökéletesen benne van egy korszak életérzése. Mi még a focival együtt éltünk. Nekünk a foci életforma volt. Öreg estéig rúgtuk a bőrt a grundon. Bár, már nem láttunk semmit, de nem tudtuk abbahagyni. Megvoltak a kedvenc játékosaink, a példaképeink. Anyukánkkal az ő mezszámaikat varrattuk a melegítőfelső hátára, hiszen akkor még álmodni sem lehetett klubmezekről.
Minden focis újságot elolvastunk. A kisszoba falát Képes Sportból vett focista portrék, csapatképek díszítették. Betéve tudtuk kedvenc csapatunk összeállítását, eredményeit. Télvíz idején, a szobába szorulva, meg gombfociztunk. Mindannyian eljártunk valamilyen klub szintű edzésre. Azután valakiből igazolt játékos, másból örök szurkoló lett. Ha eljutottunk egy NB I-es, netán egy válogatott meccsre vidékről, az maga volt az ünnep, a mennyország.
A tiédhez hasonló sztorim nekem is volt. Pár esztendővel későbbre datálódik, de én is ellógtam a szakmunkásból egy szerdai napon és kora délután vonatra... -
Micsoda meccs volt! Sok ezer magyarhoz hasonlóan én is tévén néztem, de életem legnagyobb futballélménye azóta is. Ez a csapat ahogyan játszott, még ma is gyönyörködve nézem!
-
A tévében láttam a meccset. Ennél jobb magyar bajnoki szerintem azóta sem volt.
-
Gratulálok a csapatnak, Rossi mesternek, a szakmai stábnak! Kitűnően felkészített válogatottat láthattunk, lelkes, motiváltan küzdő, a nemzeti színekért bátran harcoló együttest. Emlékezetes, szép estét szereztek, köszönet érte.
-
Girgily-nek válaszolom magam is Kispest szurkolóként, hogy lehetett némi hasonlóság. Bár nekem a fekvése miatt inkább a Fáy utcai Vasas pálya hangulatát jobban idézte.
-
Én is sokat futkároztam itt a salakon. A füves pályának volt egy nagy hibája. Igen ritkán engedtek rá minket kiskölköket. Általában a nagyok edzettek rajta, mi meg a hátsó salakoson nyomtuk.
Egyik alkalommal - akkoriban szombat reggel is volt edzésünk - direkt jó korán érkeztünk, hogy a még teljesen üres pályán focizzunk egy jót. (Nem tudom, a mai focipalántáknak mennyire értelmezhető ez: foci edzés előtt focizni.) El is kezdtük, lehetett vagy fél nyolc, sehol egy lélek rajtunk kívül. Egyszer csak megjelent az irodaházból az elnök néni (igen, néni!) aki leparancsolt minket a gyepről, talán ha nem engedelmeskedünk olyan megszeppent ábrázattal még rendőrt is hívott volna. Na, valahol ott kezdtem megérteni, miért beteg a magyar futball...
Az előttem szóló Pancsónak köszönet a részletes bemutatásért, amit Kósa Karcsi helytörténész munkája segített, így őt kell kissé kiigazítanom. Az általa citált régi térképen valóban Viktor János utcára nyílt a pálya kapuja, de az én időmben már a chi... -
Kettősrangadót játszottunk a Népstadionban a Honvéd ellen. Nem volt telt ház, talán ha 25 ezren lehettek. Utánunk a Fradi játszott a Dózsával, de ott sem voltak többen 40 ezernél. A 60. perc környékén kaptuk a harmadik gólt. Zombori Sanyival gyakoroltuk ezen a meccsen a középkezdést. A Sanyi jó focis volt, de negatív. Morgott a bajusza alatt („Már három nem ide, mit csinálnak ezek ott hátul, jól el fognak verni minket” stb.). „Gyere velem, Sanyi” – szóltam rá. Bambán nézett, de jött. Ez még az az időszak volt, amikor még lehetett előre kezdeni. Gólt rúgtam, majd még egyet. A Komjáti Bandi egyenlített egy csodálatos góllal: előbb ernyőt adott a Dzsukinak (Kocsis István – a szerk.), majd ballal a hosszúba beverte. Nem nyertünk: három három lett.
/Forrás: Nosztalgia Kiss Lászlóval fourfourtwo.hu/ -
Többször megemlékeztek a Vasas-szurkolók a Boavista elleni mérkőzésünkről. A hazai meccsen borzasztó rossz játékkal sima, megérdemelt kettő nullás vereséget szenvedtünk. Évekig hallottuk később a Vasas B-közepet, ha gyengébben ment a csapatnak: „Boavista… Boavista!”. De azt nem tudja senki, hogy ki miatt estünk ki a kupából: miattam! Odakint egy nullra nyertünk, jómagam rúgtam a győztes gólt. Talán életem egyik legjobb játékát nyújtottam azon a meccsen. (Egyből kaptam ajánlatot is!) A kilencvenedik percben jártunk, amikor kicseleztem mindenkit, egészen az ötös magasságáig, majdnem az alapvonalig jutottam. Felnéztem, a kapu elé érkezett a Zombori Sanyi egyedül. Gondoltam, megviccelem a kapust. Benéztem a Sanyira, majd hanyag mozdulattal a kapura gurítottam. A kapus nem mozdult ki a kapujából. Sanyi arca még most is előttem van. Azt hiszem, meg akart verni. Igaza volt. Ha begurítom neki, biztos, hogy továbbjutunk. Elnézést kérek szurkolótól, vezetőtől, játékosoktól.
/Forrás: Nosztalgi... -
Hogy ez a Nyilasi mekkora egy nulla volt. Lehet, hogy a hetvenes években ügyeskedett, de itt már nagyítóval sem lehet észrevenni a pályán. Alig találkozik a labdával, egy nagy alibi az egész játéka. Sem egy indítás, sem egy jó szerelés, nem kéri a labdát, nem mutatja magát. Az újonc Kiprichnek megköthette volna a cipőfűzőjét és kezitcsókolomot köszönhetett volna. Csak azt tudnám, mi a fenét ettek rajta a sógorok az Austriában.
-
Kocsis lemaradt a képről.
-
Ilyen a világon egyetlen országban sem fordulhatna elő, hogy utólag, önként és dalolva megveretjük magunkat. Ép ésszel felfoghatatlan. Hát maguk a ruszkik nem ismerik el hivatalos meccsnek! Nem baj, 48 év után, törpe percemberek csákánnyal és vésővel mernek belebarmolni az Aranycsapat márvány obeliszkjébe. Kik ezek? Honnan veszik a bátorságot? Egyáltalán éreznek valamit ami kicsit is magyar a szívükben? Szégyelljék magukat! Ha a FIFA hoz ilyen döntést még akkor is harcolunk ellene, de hogy mi magunk legyünk ekkora barmok, ilyen a Földön nincs!
-
Ez nem semmi. Egy ócska szpartakiád miatt eltolnak egy bajnokit. Ma meg hagyja ott a paraszt a levest, menjen ebédidőben NB II-es bajnokira, nehogy ütközzön egy háromszáz kilométerrel arrébb játszódó NB I-es meccs tévéközvetítésével.
-
Ez kizárt, hogy hajnali fél kettőkor játszották.
-
Hol van Kozma Mihály a Honvédból ezekben a hónapokban?
-
A képről:
Van egy gyanúm, hogy a képen nem Garaba, hanem Dajka szerepel. Egyébként, mi lehet az az épülő szerkezet a nézőtér mögött? Nem emlékszem ilyenre Kispesten. -
Ha nem elírás a dátum, akkor ezt a bajnokit miért játszották hétfőn?
-
Köszönet a vaksik nevében.
-
Erről a meccsről volt egy filmhíradó. Még a nyolcvanas években láttam, mint archív felvételt a Népstadionról. Jó lenne, ha még megvolna és feltennék.
-
HOGYAN NEM VOLTAM KINT ÉLETEMBEN ELŐSZÖR A NÉPSTADIONBAN
Én addig még soha nem voltam a híres Népstadionban. Kisfiúként hetekkel előtte kipécéztem, hogy erre a meccsre kivitetem magam. Egyéb okok miatt nagypapát próbáltam megfűzni. Rá is állt. Mérhetetlen boldogság töltött el, alig vártam a napokat. Tűkön ültem. Csütörtökön viszont valami rossz előjelem támadt. Az addigi gyönyörű, kellemes tavaszi idő után hidegfront érte el Budapestet erős lehűléssel, esővel. - Sebaj, még van két és fél nap a várva vártig, addig megjavul. Pénteken még mindig hideg volt, újra elő kellett venni a télikabátokat. Na, majd holnap, holnap kisüt a nap, minden rendben lesz. Nem lett. Nagy pelyhekben elkezdett havazni. Áprilisban, Budapesten! A méregtől majd megfulladtam. No, de nem olyan fából faragtak engem, hogy egy kis hideg elvegye a kedvem a meccsre menéstől. Pláne, ha Népstadionról meg a kettős rangadóról volt szó. Nem így boldogult nagypapám, aki józan felnőtt ésszel törölte a programunkat. Na, ebbe a... -
Egy magát futball adatbázisnak nevező orgánum számára szégyen, hogy ennyire hiányos és pontatlan Kocsis Lajos szócikke. Bajnoki mérkőzéseinek száma a wikipédia szerint 308, góljaié 112. Ennek töredékét közlik itt. ezek alapján egy "futottak még" kategóriába sorolnak egy korszakos zsenit.
-
Ma már elérhető a mérkőzés teljes felvétele. Ezt megnézve kiderül, hogy az, ami a toposzokban él erről a meccsről mind-mind érzelmi alapokból táplálkozott és kevés köze volt a valósághoz. Persze, a tény tény, kikaptunk 2:1-re, és volt hátra két bitang nehéz meccs, melyeket már egy demoralizált társaság vívott meg.
De nézzük nyitott szemmel a nyitómeccset! Egy elképesztően küzdelmes, éles találkozóról van szó. Azt lehet látni, hogy nem csak a meccs általában, hanem az ember-ember elleni párharcok is rendkívül erőteljesek. Nyilván ezt az argentinok forszírozhatták, mert nálunk a technikás játékosoknak ez nem volt kenyere. De láss csodát! Egy erőnlétileg és küzdőszellemében is jól felkészített magyar csapatot van a pályán, akik bátran felveszik a kesztyűt. Nem mondom, volt egy-két perc a találkozón, amikor a hazaiak beszorítottak minket, de ez valóban csak néhány momentum volt. Az egész meccsre az argentinok agresszív letámadásos taktikája nyomta rá a bélyegét, amely alól azonban rendre... -
Mi a túrónak vették fel a meccset több kamerával is, ha a gólokat nem látni?
-
Heimo!
Fájdalmasan gyönyörű történet. Azt nem írtad, hogy valódi avagy fiktív, de filmre kívánkozna. -
1. gólnál. Vitray MNVK/2 Tamás: Gól! Kovács.
Hangosbemondó: Góllövő Pusztai.
2. gólnál. Vitray MNVK/2 Tamás: Gól! Ez most már valóban Várady.
Hangosbemondó: Góllövő Nyilasi.
Vicces. -
Nem bírom már elviselni ezeket a korai filmhíradós összefoglalókat. Ki a búbánatos futball analfabéta vágta ezeket? Minden gólt kizárólag a kapu mögül, béka perspektívából mutatnak, de abból is már csak azt a pillanatot, amikor a kapus hátra nyúl. Ráadásul valami álművészi hatásra a gól alatt előszeretettel a közönség soraiból kipécézett arcokat villantják fel. Egyértelmű, hogy több kamerával dolgozott a stáb, az is egyértelmű, hogy felvették a tribünről is, jó látószögből a gólokat, miért kellett szétvagdosni, meg belesnittelni a marhaságaikat? Így teljesen élvezhetetlenek például az Aranycsapat meccseinek az összefoglalói is. Nagy kár érte. Mi maradt az utókornak? Nemzetellenes bűntett amit ezek a vágóasztalon műveltek!
-
A jegy nem a páholyba szólt. Két ok miatt. 1. a Népstadion páholyába soha nem értékesítettek jegyeket. 2. láthatóan a "K" szektorba szól a jegy, ami a páholy fölött helyezkedik el. Az tény, hogy a páholy közelsége, illetve a pálya középi elhelyezés emelhette olyan értékessé a jegyet, hogy külön, reprezentációs célú kiosztásra szánták.
-
Kedves Fgymat!
Köszönöm válaszod. Már nem az első, hogy nem hagysz kételyek között. Úgy látom, amúgy egy korosztály vagyunk. Isten éltessen! -
Valaki meg tudja mondani, Katzirtz miért került ki a kezdőből? Tavasszal ő védett, ősszel már Mészáros Bubu. Mi történhetett? Egyébként mindkettőt kiváló kapusnak tartom, óriási dolog volt, hogy kapus poszton is két ekkora klasszis szerepelt a keretben, no meg akik azon kívül voltak: Zsiborás, Gujdár, Kakas például. Bárcsak ilyen kvalitású játékosok szaladgálnának a pályákon az NB I-ben! Ők sem voltak hibátlanok, sokat bosszankodtunk rajtuk akkoriban, de minden megbocsátva. Most derült ki, hogy ők legalább tudtak paszolni, láttak a pályán, jóban voltak a labdával.
-
Egész penge volt ez a Kékesi. Ilyen beadásokat sem látni már, mint amit tőle ezen a videón. Egyáltalán, beadásokat sem lehet már látni csak elrúgott, eltört labdákat.
-
Ott voltam a Bozsik-stadionban a Honvéd ultrák között, amikor kivédte a szemünket az MTK színeiben. Én még kapust nem láttam úgy védeni. Már mindenki gólt kiáltott, amikor ő földöntúli képességgel kifogta. Az őrületbe kergetett minket. Nem is volt meglepő, hogy másnap tízest kapott a Népsporttól. A halálhíre lesúlytó volt. Isten nyugosztalja!
-
Ez a honvédos Gyimesi?
-
Fgymat!
Köszi a segítséget. Hozzászólásod hatására megtanultam olvasni, így már egyértelmű, hogy Ú.Dózsa gyerekekkel, nem pedig Ú.Dózsa-Rába ETO. Sőt. Látni is jobban látok, nem csak nézek. Valóban gyerekek fociznak fehér mezben. Én is emlékszem tibi bácsi műsorára, természetesen ez nem bunda. Ettől függetlenül mégsem értem, mit keres ez a videó ezen a helyen. Szép kortörténeti emlék, de semmi köze az NBI hivatalos mérkőzéséhez. -
Vagy a mérkőzés adatlapja a hibás, vagy rossz helyen szerepel a video, mert abban két győri gól látható, vagyis 0:2. Nem mellesleg akkora bundában játszanak a fiúk, hogy még harmincöt év múlva is meleg. Az újpesti védők látványosan felkínálják a gólszerzést a győrieknek. Ráadásul, a két gól annyira jól eltervezett forgatókönyv alapján gyártódik le, hogy többször is meg kell nézni a felvételt, mire rájön az ember, hogy nem az első gól visszajátszását látta.
-
Nagyon nem vagyok Dózsás, de kell ennél jobb meccs? Micsoda idők! Micsoda cselek! Micsoda játékosok! Törőcsik fenomenálisan játszott. Kiss Sanyi meg mindig ott volt, ahol kellett. Istenem! Hát akkor még voltak csatárok. Ideje volna törvényileg levédetni ezt a megjelölést, mert amit ma "csatár" poszton bemutatnak nálunk, az még nyomokban sem tartalmaz semmi ilyet. Szánlmas fetrengésben merül ki a produkciójuk.
-
9 évesen tévén néztem a meccset. Ezt is, meg az Aranycsapat gálát is, ami az előmérkőzés volt. Óriási élmény volt, jónéhány részlet örökre beégett az emlékezetembe. Például Puskás öcsi nagy hasa. Kb. olyan hatása volt a zöld (fekete-fehér tévénken csak gondolatban zöld) gyepen, mint az elhízott Elvisnek a színpadon. Később olvastam, hogy amikor a fellépés előtt az öltözőben a szerelést osztották erős pánikot okozott, hogy Öcsi bácsira egyik gatya sem ment fel, úgy kellett két gatyából összeollózni egyet neki. (Képzelhetjük, hogy abban az időben, amikor egy eredeti Adidas sportcucc kb. olyan értékes volt, mint egy űrruha ez mit okozott a szertárosnak. Na, de megérte.)
Egy ismerősöm említette, aki már érett, felnőttként ott volt a Népstadionban hogy amikor az öregfiúk bemelegítettek mindenki Puskás hasán élcelődött. Egyszer csak úgy próbából Öcsi bácsi kapura tette a lasztit, de úgy hogy mindenkinek leesett az álla akkora gólt lőtt.
No, a meccsen is szerzett azután gólt. Egy előred... -
A brit szpíker mondja: "Hungarian team seems but shadow of the world beating team..."
"A magyar csapat úgy tűnik, hogy csak árnyéka a világverő együttesnek..."
Ezek szerint nem ájultak el tőlünk. Igaz, az itthoni sajtóban is inkább a fiúk küzdőszellemét emelték ki. Mellesleg, elnézve a filmkockákat, a szerencsével is jó passzban voltunk ezen a meccsen.
Egyébként van ilyen. Még egy olyan csodacsapat sem tündökölhet minden meccsen, mint az Aranycsapat. A nagyság pont abból fakad, hogy az ilyen összecsapásokat is hozni tudják. Ha sikítva is, ha brusztolva is, de győznek. Nem a skótok ellen, hanem önmaguk rossz formája ellen. -
Meg tudná mondani valaki, hogy a skótok gólját miért nem adták meg az elején? Elfut a bal szélen, bead, lövés, gól. A bíró lest ítél, pedig láthatóan Faragó előtt, majdnem a gólvonalon ott egy védőnk. A beadott labda visszafelé, hátrafelé mozog.