You need to create a user account to be able to use all functions of the site: match rating, getting notified of important news about favourite players and clubs, getting featured on the hungarian groundhopper top list, helping us with missing data and commenting.
43 évesen még mindig bírja a tempót. Plókai Attila az alábbi interjúban sem panaszkodik, amire nincs is oka a Gyálról Délegyházára szerződő sportembernek, hiszen jobban elviselte a terhelést a pokoli hőségben is, mint egynémely fiatal.
Majdnem visszavonult. Aztán megszólalt a telefon és az a hívás megváltoztatta az elhatározását. A beszélgetést tett követte, így Plókai I Attila a fiával, Plókai II Attilával együtt Gyálról Délegyházára szerződött.
– Elküldték?
– Nem, mi jöttünk el – felelte Plókai I Attila. – Úgy volt, hogy a nyáron befejezem, aztán az öregfiúk-csapatom kapusa, a Délegyháza edzője, Székely János felhívott, mi lenne, ha? Avagy nem akarom-e folytatni? Azt mondtam neki, térjünk rá vissza két-három hét múlva, aztán ez lett belőle. Gyálon nagyon korrektek voltak, elmondták, hogy fiatalítani akarnak és köszönik, hogy ott voltam.
– Mi fogadta az új állomáshelyén?
– Istenigazából csak Jánost ismertem egyedül, senki mást, bár ellenfélként, amikor annak idején Kókán voltam, futballoztunk náluk, így tudtam, milyen a pálya, meg aztán előtte még a Honvéddal voltunk ott egy edzőmeccs erejéig, de azt még a régi pályán játszottuk. Nagyon kedvesen fogadtak, fiatal srácok vannak, a tavalyi csapatból jó, ha hatan-heten maradtak, bár egyet-kettőt látásból már ismertem közülük.
...
– Weimper István, korábbi társulatának rutinos mestere a középpályán számolt önnel. Délegyházán mi a helyzet?
– Szintén, mivel ugyanúgy a védősor előtt vagyok, már-már ugyanazon a poszton, mint Gyálon.
– Nagyobb esély lesz arra, hogy több időt töltsenek el együtt a pályán a fiával?
– Igen, mivel az edzőmérkőzéseken kezdők voltunk, én meg is fiatalodtam, mert minden meccset végigjátszottam a 40 fokos melegben is, míg egy-két fiatal lejött, de ez van.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Majdnem visszavonult. Aztán megszólalt a telefon és az a hívás megváltoztatta az elhatározását. A beszélgetést tett követte, így Plókai I Attila a fiával, Plókai II Attilával együtt Gyálról Délegyházára szerződött.
– Elküldték?
– Nem, mi jöttünk el – felelte Plókai I Attila. – Úgy volt, hogy a nyáron befejezem, aztán az öregfiúk-csapatom kapusa, a Délegyháza edzője, Székely János felhívott, mi lenne, ha? Avagy nem akarom-e folytatni? Azt mondtam neki, térjünk rá vissza két-három hét múlva, aztán ez lett belőle. Gyálon nagyon korrektek voltak, elmondták, hogy fiatalítani akarnak és köszönik, hogy ott voltam.
– Mi fogadta az új állomáshelyén?
– Istenigazából csak Jánost ismertem egyedül, senki mást, bár ellenfélként, amikor annak idején Kókán voltam, futballoztunk náluk, így tudtam, milyen a pálya, meg aztán előtte még a Honvéddal voltunk ott egy edzőmeccs erejéig, de azt még a régi pályán játszottuk. Nagyon kedvesen fogadtak, fiatal srácok vannak, a tavalyi csapatból jó, ha hatan-heten maradtak, bár egyet-kettőt látásból már ismertem közülük.
...
– Weimper István, korábbi társulatának rutinos mestere a középpályán számolt önnel. Délegyházán mi a helyzet?
– Szintén, mivel ugyanúgy a védősor előtt vagyok, már-már ugyanazon a poszton, mint Gyálon.
– Nagyobb esély lesz arra, hogy több időt töltsenek el együtt a pályán a fiával?
– Igen, mivel az edzőmérkőzéseken kezdők voltunk, én meg is fiatalodtam, mert minden meccset végigjátszottam a 40 fokos melegben is, míg egy-két fiatal lejött, de ez van.
forrás:
http://fociakobon.hu/ms/node/37421