Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
43 évesen még mindig bírja a tempót. Plókai Attila az alábbi interjúban sem panaszkodik, amire nincs is oka a Gyálról Délegyházára szerződő sportembernek, hiszen jobban elviselte a terhelést a pokoli hőségben is, mint egynémely fiatal.
Majdnem visszavonult. Aztán megszólalt a telefon és az a hívás megváltoztatta az elhatározását. A beszélgetést tett követte, így Plókai I Attila a fiával, Plókai II Attilával együtt Gyálról Délegyházára szerződött.
– Elküldték?
– Nem, mi jöttünk el – felelte Plókai I Attila. – Úgy volt, hogy a nyáron befejezem, aztán az öregfiúk-csapatom kapusa, a Délegyháza edzője, Székely János felhívott, mi lenne, ha? Avagy nem akarom-e folytatni? Azt mondtam neki, térjünk rá vissza két-három hét múlva, aztán ez lett belőle. Gyálon nagyon korrektek voltak, elmondták, hogy fiatalítani akarnak és köszönik, hogy ott voltam.
– Mi fogadta az új állomáshelyén?
– Istenigazából csak Jánost ismertem egyedül, senki mást, bár ellenfélként, amikor annak idején Kókán voltam, futballoztunk náluk, így tudtam, milyen a pálya, meg aztán előtte még a Honvéddal voltunk ott egy edzőmeccs erejéig, de azt még a régi pályán játszottuk. Nagyon kedvesen fogadtak, fiatal srácok vannak, a tavalyi csapatból jó, ha hatan-heten maradtak, bár egyet-kettőt látásból már ismertem közülük.
...
– Weimper István, korábbi társulatának rutinos mestere a középpályán számolt önnel. Délegyházán mi a helyzet?
– Szintén, mivel ugyanúgy a védősor előtt vagyok, már-már ugyanazon a poszton, mint Gyálon.
– Nagyobb esély lesz arra, hogy több időt töltsenek el együtt a pályán a fiával?
– Igen, mivel az edzőmérkőzéseken kezdők voltunk, én meg is fiatalodtam, mert minden meccset végigjátszottam a 40 fokos melegben is, míg egy-két fiatal lejött, de ez van.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Majdnem visszavonult. Aztán megszólalt a telefon és az a hívás megváltoztatta az elhatározását. A beszélgetést tett követte, így Plókai I Attila a fiával, Plókai II Attilával együtt Gyálról Délegyházára szerződött.
– Elküldték?
– Nem, mi jöttünk el – felelte Plókai I Attila. – Úgy volt, hogy a nyáron befejezem, aztán az öregfiúk-csapatom kapusa, a Délegyháza edzője, Székely János felhívott, mi lenne, ha? Avagy nem akarom-e folytatni? Azt mondtam neki, térjünk rá vissza két-három hét múlva, aztán ez lett belőle. Gyálon nagyon korrektek voltak, elmondták, hogy fiatalítani akarnak és köszönik, hogy ott voltam.
– Mi fogadta az új állomáshelyén?
– Istenigazából csak Jánost ismertem egyedül, senki mást, bár ellenfélként, amikor annak idején Kókán voltam, futballoztunk náluk, így tudtam, milyen a pálya, meg aztán előtte még a Honvéddal voltunk ott egy edzőmeccs erejéig, de azt még a régi pályán játszottuk. Nagyon kedvesen fogadtak, fiatal srácok vannak, a tavalyi csapatból jó, ha hatan-heten maradtak, bár egyet-kettőt látásból már ismertem közülük.
...
– Weimper István, korábbi társulatának rutinos mestere a középpályán számolt önnel. Délegyházán mi a helyzet?
– Szintén, mivel ugyanúgy a védősor előtt vagyok, már-már ugyanazon a poszton, mint Gyálon.
– Nagyobb esély lesz arra, hogy több időt töltsenek el együtt a pályán a fiával?
– Igen, mivel az edzőmérkőzéseken kezdők voltunk, én meg is fiatalodtam, mert minden meccset végigjátszottam a 40 fokos melegben is, míg egy-két fiatal lejött, de ez van.
forrás:
http://fociakobon.hu/ms/node/37421