Emberként és futballistaként is sokat fejlődtem. Market Harborough a Leicestertől nagyjából huszonöt kilométerre található kisváros, itt működik egy futballakadémia, amelyen az iskolai tanulmányaimat is folytathattam, megtanulhattam a nyelvet rendesen. A suli erős volt, három-négy hónap után már normálisan tudtam kommunikálni, mondhatom, gyerekként mentem ki, és felnőttként tértem haza. A családot nyilván nehéz volt itt hagyni – a szüleimet és a nővéremet, aki szintén sportol: tánciskolát működtet a városban –, egyedül mentem, magamra voltam utalva. A futballban főleg fizikailag fejlődtem, erősödtem, nagy harc volt minden edzésen a csapatba kerülésért, megedződtem. Mai fejjel visszatekintve mindenképpen hasznos volt az Angliában eltöltött két év.

Az akadémiának nem volt felnőttcsapata, az U19-es bajnokság után tudtam volna egyetemre menni, és az Egyesült Államokban is lett volna lehetőség továbbtanulni, de akkor a labdarúgást nem űzhettem volna magasabb szinten. Viszont megvolt a motivációm, és haza tudtam jönni Kecskemétre az NB III-ba, gondoltam, megpróbálom, adok egy esélyt magamnak.¹

Az első évad rögtön félbeszakadt a koronavírus miatt, az első teljes idényem után feljutottunk az NB II-be, a másodikat követően az élvonalba, most fejeződik be a harmadik teljes bajnoki évem.¹