magyarfutball.hu

Ferencvárosi TC - Újpesti Dózsa SC 3 : 8 19:00

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
mérkőzés értékelése

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: heimo
    2018.03.30, 18:32 (szerk.: 2018.03.30, 18:44)
    Gólzáporos rangadó a Népstadionban

    A második rangadó gólzáport hozott: az Ú. Dózsa alaposan visszavágott az ősszel elszenvedett 4:1-es vereségért a Ferencvárosnak. Ezen a találkozón csaknem annyi gól született, mint a forduló másik hét mérkőzésén.

    Rendkívül izgalmas, színvonalas, küzdelmes mérkőzést hozott a bajnokjelölt FTC és a tavalyi bajnok Ú. Dózsa örök rangadója. Mindkét együttes megmutatta a tudását, amelyről ezúttal valóban csak felsőfokban lehet írni. Már a 6. percben vezetéshez jutott a Dózsa: Sarlós ívelt a kapu elé, s a jól érkező Fazekas fordulásból közelről a kapuba lőtt (1:0). Öt percet kellett csak várni az egyenlítésre. Pusztai a kavarodásban megkerülte a védőjét, s átadását Szabó juttatta a hálóba (1:1). A 14. percben ismét a Dózsa jutott vezetéshez: Fazekas futott a félpályáról a labdával az FTC kapuja felé, Bálint szorongatta, s mivel a másik felfutó újpesti csatár lesen állt volna, Fazekas „kényszerűségből” egymaga fejezte be az akciót (2:1). Ismét csak 3 perc telt el az egyenlítésig: Ebedli—Pusztai volt a labda útja, az átadást csak érintette egy Dózsa-játékos lába, és Szabó igen éles szögből Rothermel lába között átgurítva talált a kapuba (2:2). A 23. percben ismét Bálint—Fazekas párharc bontakozott ki az FTC 16-osán belül, s a ferencvárosi védő rossz szerelésén Fazekas fölbukott. A 11-est is ő rúgta, á labda a jobb belső kapufáról pattant a hálóba (3:2). „Forgatókönyv szerint” ismét egyenlítésnek kellett következnie — és jött is. A 30. percben Magyar jól robbant a labdára, amely egy védőt érintve a jól érkező Nyilasi lábáról röpült a hálóba (3:3). A 34. percben Tóth András baloldali szögletét a 11-es pontról fejelte a kapuba Fekete (4:3).

    A második félidő sorozatos ferencvárosi helyzetekkel kezdődött, az első negyedórában féltucat alkalmuk is lett volna megfordítani az eredményt. Mégis a Dózsa rohamozott sikerrel: az 51. percben Törőcsik elszaladt a jobb oldalon, Rabnak nem sikerült szerelnie, s a beadást Fekete értékesítette (5:3). Ezután mindkét oldalon több „ordító” gólhelyzet maradt ki. A Ferencváros érthetően többet kezdeményezett — sikertelenül. Jól rohamozott viszont az újpesti csapat: a 64. percben Fazekas futott el a labdával, jobbra adott át, majd visszakapta, és a hálóba rúgta negyedik — csapata hatodik — gólját (6:3). A 84. percben tovább nőtt a Dózsa-előny: nagy kapushibából Törőcsik emelt a ferencvárosi kapuba (7:3). Nem váratott sokáig magára Fazekas ötödik gólja sem: másfél perccel a befejezés előtt sakk-matt helyzetben beállította a végeredményt: 8:3.

    Magyar Nemzet, 1976. május 16.

    Az a bizonyos 8:3

    — Most bezzeg írnak a Fradiról — hallom gondolatban a megjegyzést. — Akkor persze hallgattak róla, amikor csak győzött és győzött.

    Hát igen, írunk róla. De nem bezzeg... Sőt éppen a Ferencváros érdekében. A 8:3-as eredménnyel végződött Ú. Dózsa—Ferencváros rangadót nem a Népstadion sajtóhelyéről néztem végig, hanem FTC-szurkolókkal voltam együtt. A legvégletesebb véleményeket hallottam. Volt, aki elmondta mindennek a játékosokat, aki szidta őket, hogy a fejükbe szállt a dicsőség, volt, aki közölte, hogy többet nem megy ki a meccsükre. volt, aki Dalnokit szidta a végtelenségig és akadt egy — egyetlenegy —, aki azt mondta, hogy most kell igazán a csapat mellé állni. Sajnos, de kevés az ilyen szurkoló a csapatok mellett!

    A 21. fordulóban a Ferencváros még négy ponttal vezetett a Videoton előtt, héttel az Ú. Dózsa előtt. Négy fordulóval később, tehát szombat óta a Videoton áll az élen egypontos előnnyel, utána következik az FTC, majd újabb egypontos különbséggel az Ú. Dózsa. Négy fordulóban két pontot szerzett a Ferencváros, hetet a Videoton, nyolcat az Ú. Dózsa.

    Az egész bajnokságban nem volt ilyen rossz sorozata az FTC-nek. hiszen 21 fordulón át egyszer vesztett, az utóbbi négy fordulóban háromszor kapott ki. Betetőzésül szombaton 8:3-ra! Nézegettem a magyar bajnokságok eredményeit és utoljára 1931-ben illetve 1952-ben találtam hasonló eredményt a klub történetében. Akkor a „Kinizsi-korszakban” a csapat 8:2-re, majd a következő évben 9:l-re kapott ki a csúcson levő Bp. Honvédtől.

    Előfordult már ilyen súlyos vereség a klub életében és mégsem állt meg a világ. Most különösen nem érdemes valami mélyre ható következtetéseket levonni. Aki végiglapozza csak a mi újságunk sportrovatát, a tavaly őszi és az idei számokban nemegyszer találkozik azzal a véleménnyel, hogy a Ferencváros még nem kiforrott csapat. Erőssége a magyar labdarúgásnak, nagy jövő áll előtte, csupán az a fontos, hogy akkor is töretlenül folytassa az útját, ha váratlan kudarcok érik. Mert érni fogják!

    Csak klasszikusokra illik hivatkozni, mégis idéznék pár sort lapunk 1975. december 7-én megjelent írásából: „Dalnokival elég gyakran beszélgetek és öröm hallani, mennyire reálisan értékeli csapata helyzetét. Nem gondolja, hogy most már sima az út. Pontosan tudja, hogy egy ilyen fiatal gárdánál bármikor bekövetkezhet váratlan visszaesés, és azt is, hogy milyen féltő gonddal és okos szigorral kell vezetni tovább a játékosokat...”

    Azért emlékeztetek ezekre a sorokra, hogy bizonyítsam: Dalnoki nem ma állítja, hogy törvényszerű a jelenlegi hullámvölgy. hanem számolt vele előre. Nem is számolhatott másként. Amikor 1973 őszén átvette a csapatot és valakinek azt mondta volna, hogy két év múltán nyolc akkori válogatott játékossal lesz szegényebb az együttes és mégis a bajnoki táblázat élén áll majd, s ez az utánpótlás korú csapat eljut egészen a KEK döntőjéig, akkor — enyhén szólva — kinevették volna. Dalnoki persze nem pontosan ezekben a sikerekben hitt, csak egyszerűen bízott abban, hogy a teljesen átalakított, új szellemű együttes évről évre erősebb lesz. De egy ennyire fiatal gárda képtelen hónapról hónapra, szezonról szezonra tartani a formáját.

    Éppen legutóbbi számunkban mondta el Rákosi Gyula, hogy az ifjúsági válogatott várható eredményeire nem nagyon mer tippelni, mert az egyik nap csillognak, villognak a fiatalok, másnap alig találják el a labdát. Az FTC játékosai már nem ennyire fiatalok, náluk nem egyik napról a másikra jelentkezik a formahullámzás, de egyszerűen elképzelhetetlen, hogy az ismeretlenségből az élvonalba, a felnőtt- és utánpótlás- válogatottba került, még egyáltalán nem érett futballisták egy-egy visszaesést könnyen át tudjanak vészelni.

    Aki látta a BEK döntőjét, az megfigyelhette, hogy a Bayern München igazán nem játszott csúcsformában. De a sok-sok nemzetközi tapasztalat hatására azonnal megtalálta azt a játékstílust, ami sikerre vezet. Maier, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Hoeness, Müller már kétszer volt BEK-győztes csapat tagja és világbajnoki címet is szereztek. Kipróbált, rafinált, sokoldalú futballisták ők is, társaik is.

    A ferencvárosiak ma még csak annyit tanultak meg. hogy lendülettel, akarással, szívvel, folytonos rohamozással fel lehet őrölni az ellenfél erejét, de ha formahanyatlás miatt ez a stílus nem válik be, képtelenek átállni másfajta játékmodorra.

    Majd megtanulják, ha hagyják őket. Lehet, hogy a 8:3 ellenére bajnok lesz az FTC, de az sem baj, ha nem kerül az élre. Akadt már jó néhány fiatal labdarúgó, akinek megártott a gyorsan jött siker. Nem baj, ha ezek a nagyon tehetséges és értékes fiatalok megtanulják: keservesen kell megküzdeni az eredményekért és akkor válik valakiből igazi sportember, amikor megerősödve
    képes kikerülni a válságokból.

    Szombaton egy nagyon jó Újpesttel találta magát szemben az FTC. Egy olyan csapattal, amely most akar arra az útra lépni, amelyre két éve lépett a Ferencváros. A különbség csupán annyi, hogy Újpesten könnyebb az átállás, mert ma még a régi, sok sikert aratott gárdájából is maradt jó néhány tapasztalt, ütőképes játékosa. (Lásd: Fazekas.) Fiataljai pedig szintén tehetségesek.

    A Videoton pedig talán a legegységesebb csapata ma az NB I-nek. A hátralevő öt fordulóban a három élen álló csapatnak a harca végre izgalmas bajnoki hajrát ígér.

    Huszonkét éve, amikor az NSZK válogatottja a VB-n 8:3-ra kikapott Magyarországtól, a Der Spiegel című lap azt írta, hogy a szurkolók csupán azon tanakodnak, hogy melyik fára kössék fel Herberger szövetségi kapitányt. Az NSZK aztán világbajnok lett. Nem érdemes meggondolatlanul mindjárt az akasztásra gondolni...

    Magyar Nemzet, 1976. május 18.
     
  2. avatar: heimo
    2018.03.29, 14:38 (szerk.: 2018.03.29, 18:33)
    A hétvége legizgalmasabb labdarúgó-mérkőzésének kétségtelenül a Ferencváros — Újpesti Dózsa rangadó ígérkezik. Nem csupán azért, mert két patinás klub gárdája csatázik egymással, vagy mert egy ilyen találkozón nyerni presztízskérdést is jelent, hanem, mert ennek a csatának a végeredménye döntő módon befolyásolhatja a bajnoki cím sorsát.

    Pillanatnyilag két együttes, a Videoton és a Ferencváros fej fej mellett halad az élen, a sorrendet mindössze a jobb gólarány dönti el a székesfehérvári együttes javára. Ha a Videoton ezen a héten is győz — s papíron erre megvan minden esélye, hiszen azt az SBTC -t fogadja, amelyet ősszel saját otthonában is legyőzött —, akkor továbbra is az élen marad. Ha veszít és a Ferencváros győz, akkor viszont lépéshátrányba kerül.

    Ehhez viszont két dolog kell.
    1. Hogy kikapjon.
    2. A Ferencváros győzzön.

    Tehát a zöld-fehérek helyzete a nehezebb. Nekik nem szabad kikapni, mert ebben az esetben, ha a székesfehérváriak győznek, akkor a Ferencváros két ponttal leszakadna, s ez most már, a bajnokság hajrájában talán döntő is lehetne.

    De más nyerni otthon, egy papírforma szerint kisebb tudású ellenfél ellen, mint diadalmaskodni egy rangadón, a sokszoros bajnokkal szemben. Mert noha jelenleg az Újpesti Dózsa három pont hátránnyal a 3. helyen tanyázik, még aligha mondott le végleg arról, hogy bajnok lehessen. Ám ha szombaton veszít, erre már kevés reménye lehet.

    Ami az erőviszonyokat illeti, a Ferencváros nagy őszi „offenzíváját” tavasszal nem tudta folytatni. Az együttes veszített lendületéből, harcosságából, s az utóbbi mérkőzésein a frisseség is hiányzott a zöld-fehér játékosokból. De az újpestiek megfiatalodott együttese sem a régi. Ők sem játsszák a korábbi magabiztos, pontos, gólerős játékukat. Mindezek a tények azonban nem biztos, hogy perdöntőek lesznek szombaton, Ugyanis mind a két csapat képes arra, hogy egy ilyen rangadón csodákat műveljen. Vagyis feledtetve korábbi gyengélkedését, parádés játékkal rukkoljon ki.

    Az Újpesti Dózsában Bene sérült, s Nagy László sincs teljesen rendben. A válogatott szélső még fájlalja a derekát, gyógykezelést kap, de hogy játszhat-e szombaton, ez csak a mérkőzés előtt dől el.

    Balogh II. Sándor tippje: FTC - Ú. Dózsa 1.

    Népsport, 1976. május 15.

    A lila-fehérek parádés játékkal, bravúrosan nyertek

    Ferencváros - Újpesti Dózsa 3-8 (3-4)
    Népstadion, 50.000 néző. Vezette: Petri (****), (Bauer, Vincze dr.)

    Ferencváros: Hajdú 5 - Martos 5, Bálint 4, Rab 4, Viczkó 3 - Nyilasi 5, Ebedli 5, Mucha 6 - Pusztai 6, Szabó 8, Magyar 5.
    Edző: Dalnoki Jenő
    Újpesti Dózsa: Rothermel 7 - Kellner 7, Dunai III. 6, Sarlós 6, Tóth J. 6 - Kolár 6, Nagy L. 6, Tóth A. 7 - FAZEKAS 10, Törőcsik 8, Fekete 8.
    Edző: Várhidi Pál

    Csere: Kolár h. Zámbó (6) a szünetben, Rab h. Vépi (-) a 60. percben, Viczkó h. Juhász (-) a 65. percben.

    Góllövő: Fazekas az 5. percben, Szabó a 11. percben, Fazekas a 14. percben, Szabó a 16. percben, Fazekas (11-esből) a 24. percben, Nyilasi a 30. percben, Fekete a 34. percben, Fekete az 50. percben, Fazekas a 64. percben, Törőcsik a 83. percben, Fazekas a 88. percben.

    Szögletarány: 11:7 (4:1) az Ú. Dózsa javára.


    kép
    Választanak a kapitányok

    Mindkét csapat maximális erőbedobással, nagy lendülettel kezdett. Már az 5. percben megkezdődött a gólok sorozata. Baloldali partdobás után az ötösön helyezkedő Fazekas elé került a labda. A válogatott szélsőt Viczkó hátulról támadta, mégis meg tudott fordulni és laposan a jobb sarokba helyezett... 0:1

    (Fazekas ugyanilyen gólt lőtt Svájc válogatottjának Lausanne-ban, csak ott bal lábbal fejezte be az akciót. Mondhatni tehát, hogy specialistája ennek a megoldásnak. A pozíciónak ilyen "kifogása", a hátvéd tehetetlen helyzetbe kényszerítése általában robusztus csatárok fegyvere, hiszen itt nem csupán talpon kell maradni... Fazekas robusztusnak nem nevezhető, még csak nem is erős alkatú, viszont jól érzi a helyezkedést, a mozdulat végrehajtását. Nyilván nagyon sokat gyakorolta!)

    kép
    Támadásban a pályaválasztók

    A 8. percben Pusztai közelről a bal oldali kapufát találta el,

    kép
    Egy kis zavar az újpesti védelemben. Pusztai elcsúszva a kapufát találta el, Tóth elkésett, Dunai III. és Rothermel tehetetlen. Itt még szoros volt a rangadó...

    majd a 11. percben egyenlített az FTC. Pusztai viharzott el a szélen, egy csellel becsapta Tóthot, majd visszagurított Szabóhoz. A középcsatár meg is állította a labdát, úgy lőtt 12 méterről a kapu közepébe. 1:1

    Újrakezdés után Fekete hibázott négy méterről, de a 14. percben újra a hálóban táncolt a labda. Fazekas félpályáról indult, elhúzta a labdát a becsúszva szerelni akaró Rab mellett, 15 méterről lőtt, s a labda a vetődő Hajdút érintve a kapu jobb oldalába került. 1:2

    Két perc múlva Ebedli Pusztai futtatta. A szélső középre lőtt labdája Dunai III.-ról az alapvonal irányába pattant. Szabó utána futott, s majdnem a vonalról, a bal kapufa mellől, Rothermel lába között a hálóba bombázott. 2:2

    kép
    Szabó az alapvonalról egyenlít

    A 24. percben Fazekas ismét a félpályáról indult. Becsapta Fazekas Bálintot és a 16-oson belül Viczkó csak buktatni tudta. Fazekas 11-ese nyomán a labda a jobb kapufa belső lapjáról vágódott a bal sarokba. 2:3

    kép
    Ez volt a harmadik... Fazekas kitört, elment Bálint mellett, Viczkó csak szabálytalanul tudta megállítani. A sértett úgy rúgta a büntetőt, hogy a jobb kapufáról befelé pattant.

    (Fazekas eddig minden hozzá került labdát megjátszott és három gólt lőtt. Ha itt fejeződött volna be a mérkőzés, az osztályzata vitathatatlanul tízes lett volna!)

    A 30. percben Magyar ívelt középre, Sarlós a kapu előterében összeütközött Dunai III.-al, s olyan rosszul fejelt a labdába, hogy az Nyilasi elé pattant, aki hat méterről, senkitől sem zavartatva helyezett a hálóba. 3:3

    kép
    Nyilasi gólja, az utolsó egyenlítés...

    A 34. percben Tóth ívelt középre a bal oldalról szögletet. A kaputól mintegy 13 méterre álló Fekete nagyszerű ütemben ugrott fel és fejéről védhetetlenül vágódott a labda a jobb felső sarokba. 3:4

    Ezután is az Újpestnek volt helyzete. Nagy László, majd Törőcsik bombája zúgott el centiméterekkel a kapu fölött. A befejezés előtt előbb Pusztai, majd Nyilasi közeli lövésébe vetődött bele jó ütemben Rothermel.

    A második félidőben

    még nem gyulladt ki a 46. perc végét jelző lámpa, s az FTC kihagyta az egyenlítési lehetőséget: Magyar hat méterről vágta az üres kapu fölé a labdát.

    Egymás után több szögletet rúghatott a Ferencváros, és az 50. percben mégis a zöld-fehérek kaptak gólt.

    Törőcsik megkerülte és lefutotta Rabot, mesterien középre tálalt, s a teljesen egyedül érkező Fekete hat méterről növelte a lilák előnyét. 3:5

    Továbbra is izgalmas volt a mérkőzés, felváltva kerültek veszélybe a kapuk.

    (Az újpesti védők ebben a szakaszban - némi szerencsével, de - helytálltak. A mérkőzés során most az ő kapujuk előtt szakadt meg az "egy helyzet - egy gól" sorozat, s ez, a ferencvárosi helyzetek kimaradása, döntő volt a mérkőzés kimenetelére!)

    A 64. percben Zámbó Fazekast hozta helyzetbe, a nagyszerű formában lévő csatár a gólvonallal párhuzamosan befelé cselezett, és négy ferencvárosi védő gyűrűjéből, tíz méterről, ballal helyezett az üresen hagyott kapuba. 3:6

    A ferencvárosi közönség hamar elindult hazafelé, az elfogulatlanok azonban élvezték a játékot, mert még mindig tartogattak a csapatok, különösen a lilák a tarsolyukban jó néhány érdekes fordulatot, sőt gólt is.

    kép
    Zámbó beállása új színt hozott a játékba

    A 83. percben Törőcsik vezette be a labdát a 16-oson belülre és a tétovázó Bálint mellől, 15 méterről ritkán látható nagy gólt lőtt. A jobbösszekötő helyéről átemelte a labdát a kapujából kifelé helyezkedő Hajdú fölött, a labda pedig a jobb felső sarokba hullott. 3:7

    A 88. percben Zámbó elfutott, visszagurította a labdát Fazekasnak, aki maga elé tette és 12 méterről nagy nyugalommal a jobb sarokba helyezte. 3:8

    ★ ★ ★ ★ ★

    Felejthetetlen, pompás mérkőzés volt! Azzá tette a mérkőzés nagy részében magas színvonalú és kiegyenlített játék, a sok gól, amelyek közül nem egy korszerű támadásból született, és a nagy iram, a sokáig kiélezett küzdelem. Olyan időszakok is voltak, amikor a szurkolók valósággal tomboltak a nézőtéren. Több mint egy órán keresztül gyors, lendületes, küzdelmes volt a játék, a játék ritmusa magával ragadta a közönséget.

    Az Ú. Dózsa alaposan megfiatalított csapata tele volt tűzzel, harcossággal. Végig meglepően bátran, higgadtan játszottak, viharos támadásokat vezettek, s állandóan a játék irányítására törekedtek. Taktikailag is alaposan felkészültek a mérkőzésre, ügyes húzásnak bizonyult például az, hogy a mozgékony Ebedlire, a karmesterre, a hasonló erényekkel rendelkező Nagyot állították, s ezzel jelentős mértékben megbénították a Ferencváros középpályás játékát. Egy órán keresztül kitett magáért a Ferencváros is. Játékosai lelkesen harcoltak. Mindig volt erejük újítani, egy ideig egyenlíteni, még a második félidő elején is fergetegesen támadtak, de kihagyták a helyzeteiket, s a Dózsa egyre inkább fölénybe került. Kitűnő csapatjátékkal teljesen átvette a játék irányítását. A Ferencváros a középpályán képtelen volt megfékezni a támadásokat, a védelmet tetszés szerint játszották át a lila-fehér csatárok, szétesett a Ferencváros csapatjátéka, s a hajrára valósággal összeroppant a zöld-fehér együttes. Az Ú. Dózsa pompás játékkal bravúros győzelmet aratott. Olyat, amelyre joggal lehet büszke.


    A Ferencváros kapusa, Hajdú, nem oka a nagy vereségnek, sokszor vert helyzetben volt. A hátvédeket rendre átjátszották. Középpályán csupán Mucha lelkes, harcos játéka érdemel említést. Elöl pedig a gólra törő, mozgékony Szabó tűnt ki.

    Az Ú. Dózsában Rothermel csupán a második gólnál ügyetlenkedett, egyébként számos nehéz helyzetben, jó érzékkel tisztázott. A jól játszó hátvédsorból különösen Kellner dicsérhető, szerelések után támadásokat vezetett. A középpályások sokat fáradoztak, elsősorban Tóth A ., aki hosszú labdákkal is indított. A csatárok közül Fazekas parádés alakításokkal tűnt ki, nagyon ritkán látható, kitűnő csatárteljesítményt nyújtott. Látványos megoldásai, öt gólja sokszor ragadtatta tapsra a közönséget. Mezőnyben és a kapu előtt egyaránt nagy érdemeket szerzett Fekete és Törőcsik is.

    Dalnoki Jenő: Gratulálok a Dózsának, remekül játszottak.

    Várhidi Pál: Rendkívül magas színvonalú mérkőzésen alaposan kitett magáért a csapat, nagyon jól kihasználtuk helyzeteinket.

    Népsport, 1976. május 16.

    Egy igazi fociszombat

    kép

    A Népstadionban ötvenezren, a tévé előtt ki tudja, hány százezren szórakoztak szombat este — élvezték a focit...

    Ennyire magabiztosan bizony már régen írtam le, hogy élveztük a focit, az elmúlt évek során inkább csak az óhaj hangzott el sűrűn: milyen jó lenne már, ha visszatérne a stadionokba a jókedv. Biztató ígéret volt már korábban, hogy eltűnt az ásító, méla unalom, hogy „hajtottak” kedvenceink, hogy a pályákon a győzelmeket nem adták ingyen, hogy a különböző intézkedések nyomán az unatkozó, ácsorgó focistatípus nem válhatott jellemző figurává.

    A jókedvhez, az örömhöz ez a szombat este kellett, amikor küzdelemmel, szellemes akciókkal, gólokkal fűszerezték a játékosak azt a kilencven percet, amelynek kedvéért otthagyunk csapot-papot, víkendtelket, ultipartit, jó könyvet, baráti társaságot, s rohanunk a stadionba.

    Ezen a szombat estén, az Újpesti Dózsa—Ferencváros mérkőzésen láthattunk hatvan perc kemény küzdelmet (nem durvaságot, s nem tervszerűtlen csapkodást!), s harminc perc virtuozitást, amit az újpesti csapat mutatott be.

    kép
    Nyilasi lövésébe Sarlós lép bele

    Tizenegy gólt láthattunk a rangadón, ebből a Dózsa nyolcat, a Ferencváros hármat ért el.

    Miképpen szenvedhetett ilyen nagyarányú vereséget az a zöld-fehér gárda, amelyik az elmúlt idényben a megújhodó honi labdarúgás vezérképviselője volt? S miképpen győzhetett a lila-fehér csapat ilyen nagy arányban?

    Ami a Ferencvárost illeti...

    A tét óriási volt, nemcsak presztízs-győzelmet szerezhettek volna, de talán bajnoki címet is. Náluk rutinosabb csapat is sokkot kaphat ilyen alkalomkor, hatvan percig keményen csatáztak, s csak az utolsó félórában adták meg magukat. Ha hibáikat, gyengeségeiket akarjuk számbavenni, körülbelül ez az értéksorrend: a szélső hátvédek képtelenek voltak „egy az egyben” csatázni ellenfelükkel, rendre alulmaradtak, a középpályások a villámgyorsan kierőszakolt támadások után, másodrangúnak tekintették a védekezést, a mérkőzés végefelé feladták a középpályát, hátsó emberüket, Bálintot magára hagyták, sokszor három, négy játékossal kellett volna megbirkóznia, ezt nem tudta megoldani, kapusuk jó párszor hibázott.

    Az Újpesti Dózsa a már említett hatvan percben egyenlő ellenfélnek bizonyult, sőt a gólcsatában mindig ő szerzett előnyt. Középpályásai nemcsak támogatták a támadójátékot, de aktívan részt is vettek benne, s az esetek túlnyomó többségében sikeresen ütköztek meg a labdáért folyó harcban. A hátralevő harminc percben pedig kíméletlenül kihasználták az ellenfél minden gyengeségét, s a gyorsan potyogó gólok szünetében nem engedtek időt arra, hogy magához térjen a Fradi S mindehhez járult még egy különleges játékosteljesítmény — Fazekasé. Éveket kell várni, amíg ilyen vagy ehhez hasonlót láthat az ember. Ez a különleges képességű labdarúgó már sokszor bebizonyította, hogy nem mindennapi a labdaérzéke, de a legnagyobb napjaiban adós maradt a befejezés gyönyörűségével. Most a szellemes húzogatások, az utánozhatatlan „bicikli-cselek”, a
    villámgyors megindulások után gólok is következtek. Szám szerint — öt!

    Öt gólt rúgni egy rangadón... mit írhat az ember?

    Bravó Fazekas!

    Képes Sport, 1976. május 18.

    Még sokáig beszédtéma lesz!

    Az igazi szenzációt azonban a második mérkőzés hozta és az Ú. Dózsa 8:3-as győzelme nemcsak egy elvillanó tűzijáték volt. Beszédtéma lett. A televízió közreműködésével a két csapat lázba hozta a vidéket is, egymásután érkeztek a táviratok, telefonok, amelyekben a sportbarátok elismerésüket fejezik ki a lila-fehéreknek, vagy bátorítják, erősítik a fradistákat


    Várhidi Pál: Hetekig készültünk, mindent kielemeztünk

    kép

    — Az az igazság, hogy a mérkőzés előtt nekünk nem sok esélyünk volt. Beszéltünk is erről, igyekeztem előre felkészíteni a fiúkat arra, hogy telt hát lesz a Népstadionban, és a Ferencváros mindent elkövet majd,hogy a bajnokság hajráját a maga szempontjából jól előkészítse. Az, ugye, köztudomású, hogy legutóbb kétszer is megvertek minket. Különösen az hagyott mély nyomokat bennem, hogy ősszel taktikailag múltak felül. Nem figyeltünk fel arra , hogy Kelemen helyett Pusztait küldte pályára Dalnoki. A szélső gyorsasága nagy zavart okozott. Gólt is kaptunk egy gyors lerohanásából. Ahogy visszapergettem a dolgokat, egyre világosabban láttam, hogy már Pusztainak az indítását is zavarni kellett volna. Azaz: jobban, szorosabban kellett volna őrizni Ebedlit. Most erre, a középpályás játék megszervezésére fektettem a fő súlyt.

    - Mielőtt rátérnénk: változtattak-e valamit hétközben az edzésmunkán? Már úgy gondoljuk, végeztek-e valami speciális gyakorlást? És ha már itt vagyunk: minek tulajdonítja, hogy most, a bajnokság végén felfelé ívelő formában játszik csapata?

    — Menjünk visszafelé: nem akarok panaszkodni, de egész sor kellemetlen momentum okozta hetekkel ezelőtt az átmeneti visszaesést. Tíz napon belül kétszer játszottunk a Honvéddal, ezen kívül a Győrrel, a Zalaegerszeggel és - nyolc sérültünk volt! Számomra nem volt tehát meglepő, hogy kiestünk az MNK-ból és elvesztettünk négy bajnoki pontot. Az volt iszonyatosan nehéz, hogy felrázzuk a gárdát és újra egyenesbe hozzuk. Rengeteget számolgattuk velük együtt, hogy ki hány pontot szerezhet még. Megmondom őszintén, jól jött, hogy az ellenfelek is elhullajtottak egyet-kettőt azokból a pontokból, amiket még mi is "nekik adtunk". Ez lélektanilag segített rendbe hozni a gárdát.

    — Az elmúlt héten a szokott munkát végeztük. Szerdán Debrecenben játszottunk, tehát ötszáz kilométert utaztunk, s hét közben sokat gyakoroltuk azokat a variációkat, amelyeket a Ferencváros ellen be akartunk dobni. Különösen a pontrúgásokat, a kapu elé játszást, mert most nincs Dunai II., aki átlagon felüli fejelő tudásával befejezhetné az akciókat. Viszont fürgék, mozgékonyak a csatáraink, jól tudnak helyezkedni a belőtt labdákra, felvillanó helyzetekre.

    - Most már visszatérhetünk a taktikai elképzelésre. Mi adott biztatást a négy csatárral való játékhoz, általában ahhoz, hogy az erőnlétéről, rohamozó harcmodoráról híres Ferencvárost a saját fegyverével "támadják" vissza?

    — Minél többet gondolkoztam a mérkőzésen, annál erősebben éreztem, hogy három csatárral semmire sem megyünk a Ferencváros ellen. Bálint és Rab igen jól összegyakorolt válogatott védőpár: ha egy ember jut rájuk, azt "megeszik". A bajnokságban pedig középpályásaik is kitűnően játszottak, s azt biztosra vettem, hogy igyekeznek minket lerohanni. Meg kellett hát őket kontrázni valahogy. Nem véletlenül játszunk most már huzamosabb ideje négy csatárral úgy, hogy a két középpályásnak is fel kell zárkózni az akciók befejezéséhez. Arra számítottam, hogy ha Sarlós fogja Nyilasit és a mozgékony, taktikailag nagyon fegyelmezett Nagy Laci Ebedlit, akkor a kapura is veszélyes Kolárt nemigen meri otthagyni Mucha. És ha a középpályán nem lesznek fölényben, Bálinték is kétszer meggondolják, hogy üresen hagyják előretolt csatárainkat és inkább a támadást erőltessék. A lényeg tehát a Ferencváros irányító központjának a megbénítása volt, az, hogy kétfelé szakítsuk a zöld-fehéreket, megakadályozzuk a folyamatos mezőnymunkát! Hogy ebben némi kockázat is volt? Persze... Azt előre tudtam, ha valamelyik hátvédünket kicselezik Szabóék, akkor nyitva az út a kapunkig, hiszen nincs biztosító, aki segítene. De egy rangadón, nagy ellenféllel szemben ennyit vállalni kell.

    kép
    A mérkőzés kulcsa: Nagy László védekezik Ebedli ellen

    - Mit mondott a játékosoknak a félidőben?

    — Éreztem, döntő lehet, hogy mi vezettünk a félidő lefújásakor. Befelé menet felötlött bennem, nem kellene-e most átszervezni a csapat játékát és biztonságosabb játékkal megpróbálom megőrizni az egygólos előnyt. Kolár már jelezte, hogy érzi a régi sérülését és kicsit el is fáradt. A megbízhatóbb védekezés érdekében Juhászt kellett volna pályára küldenem, de egy hátvéddel óhatatlanul lefékeződött volna a támadójátékunk. S ha magunkra húzzuk a Ferencvárost, akkor vége. Egygólos előny ellenük semmit sem jelent. Így esett a választás Zámbóra, és azt mondtam a fiúknak, hogy a döntetlen semmit sem ér, menjenek, ne engedjék a Ferencvárost lendületbe jönni, mert akkor baj lehet. Magamban tudtam, hogy sok gól lesz, mert ezek szerint egyik csapat sem áll be védekezni. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy Bálinték zavarban vannak.

    - Lehet, hogy egy kicsit furcsán hat de egy ilyen győzelem után, öt mérkőzéssel a befejezés előtt, feltétlenül meg kell kérdezni: hogyan tovább, Úgy érzi, hogy ennek a győzelemnek a lendülete elég lehet esetleg a bajnoki cím megvédéséhez is?

    — Nagyon nehéz sorsolásunk van. Háromszor megyünk vidékre és játszunk a Vasassal, mag az MTK-VM-mel. Ilyen nagyszerű játékra sorozatban nem lehet számítani. Persze, igyekszünk egyenesben tartani a gárdát. Megelőzni, hogy bárki is megelégedjen a népstadionbeli siker emlékeivel. Szorgalmasan, szerényen akarunk tovább harcolni a pontokért. A - két pontokért...

    Népsport, 1976. május 17.

    kép

    kép
    Rothermel tisztáz

    kép
    A Dózsa védekezése a 2 félidőben megszilárdult

    kép

    kép

    kép

    kép
     
  3. avatar: Longinus
    2017.10.10, 08:45
    képFazekas László egyik gólja az öt közül, Bálint és és Vépi figyeli. Kép: nol.hu
     
  4. avatar: heimo
    2016.10.16, 11:30 (szerk.: 2016.10.16, 11:31)
    Ú. Dózsa-Ferencváros 8:3 (4:3)

    Vízilabda-mérkőzésnek is beillően potyogtak a gólok a Népstadion második rangadóján, amikor már esti fényben több mint 50 000 néző figyelte a pettyes labda útját a zöld gyepen. Az ütemet az újpestiek diktálták, ők játszottak — mégpedig nagyszerűen — míg a ferencvárosiak inkább csak küszködtek. A tavalyi bajnok már az első 45 percben végig tempóelőnyben volt és ezt a szünet után még csak fokozni tudta. Mindig a lilák szerezték meg a vezetést, a zöld-fehérek, amíg telt erejükből, csak egyenlíteni tudtak. Izgalmas gólpárbaj zajlott 3:3-ig, ekkor az Ú. Dózsa újra előnyhöz jutott (4:3).
    A második félidőben a Ferencváros még megpróbálta a lehetetlent, és igyekezett kiegyenlíteni. Ez nemcsak hogy nem sikerült, hanem a lilák fokozatosan magukhoz ragadták a játéktéren az uralmat, és főleg a pálya középső harmadában kerültek döntő fölénybe.

    Az Ú. Dózsa a második félidőben úgy játszott, mintha az egész tavaszi szezonban erre a mérkőzésre tartogatta volna erejét. Nyugodtan, szellemesen kombinált és négy újabb gólt lőtt (8:3). S még lehetett volna több is. Mindenesetre a találkozó rangadó volt a javából. A gólok sorrendje: 5. p. Fazekas, 1:0, 10. p. Szabó 1:1, 14. p. Fazekas 2:1, 16. p. Szabó 2:2, 27. p. Fazekas (11-esből) 3:2, 30. p. Nyilasi 3:3, 34. p. Fekete 4:3, 49. p. Fekete 5:3, 64. p. Fazekas 6:3, Törőcsik 84. p. 7:3, Fazekas 88. p. 8:3.

    Ú. Dózsa: Rothermel — Kellner, Dunai III., Sarlós, Tóth J. — Kolár (Zámbó, 46. p.), Nagy — Fazekas, Törőcsik, Fekete, Tóth A.
    Ferencváros: Hajdú — Martos, Bálint, Rab (Vépi, 60. p.), Viczkó (Juhász, 65. p.) — Nyilasi, Ebedli, Mucha — Pusztai, Szabó, Magyar.


    Népszabadság, 1976. május 16.
     
  5. avatar: heimo
    2016.08.14, 12:15
    Hegyi Iván: Öt fazék gombóc (részlet)

    Hetvenhat májusában kétharmad ház előtt rendezték minden idők legemlékezetesebb budapesti derbijeinek egyikét, a ­8-3-as Újpest–FTC-t. A Népsportban már akkor az látott napvilágot: „Erről mit írhat az ember?!” A lilák produkcióját valóban látni kellett, hűen visszaidézni nem lehet, mert úgy, ahogyan a Megyeri útiak futballoztak, az életben egyszer játszik ugyanaz a csapat.

    A negyedik kerületi közönséget hiába szoktatták akár 11-0-ás meg 9-0-ás gólfesztiválokhoz, a ferencvárosiakat nyolccal meglepni összehasonlíthatatlanul nagyobb fegyvertény volt, mint két számjegyű eredményt elérni a Szeged ellen vagy egy híján tízet „gurítani” a Diósgyőrnek. A korabeli zöldek kitöméséhez nemhogy osztályon felüli, de egyenesen ihletett formát kellett nyújtani...

    Így játszott Törőcsik András és Fekete László.

    Fazekas László pedig kegyelmi állapotban futballozott. Az akkor az ötvenedik válogatott mérkőzésére készülő – a nemzeti együttesben végül 92-szer szereplő – csatár a föld felett járt, ellenfelei úgy festettek ­mellette, mintha rugósfoci-figurák lennének, mert dermedten nézték, miként cselez, halad ellenállhatatlanul és rúgja a gólt közöttük a már-már transzcendens erőktől mozgatott jobbszélső. A vékony virtuóz ötször zörgette meg a ferencvárosi hálót, ráadásul úgy, hogy kétszer a félpályáról indulva jutott a kapu közelébe – másodszorra Viczkó Tamás elbuktatta, és a boszorkányosan szlalomozó játékos a tizenegyessel iratkozott fel újra a táblára –, előtte pedig lőtt egyet-egyet lefordulásból, az alapvonalról visszafelé cselezve, ­illetve Zámbó Sándor finom átadásából.

    Az Újpest keretének akkori gazdagságát jellemezte, hogy Zámbó, a technika másik ördöge csak a második félidőre szállt be...
    A cserejátékos 7-est kapott a Népsporttól, ahogyan Kellner Jenő, valamint a ragyogó koponyával és precíziós bal lábbal osztogató Tóth András is. A pazar átemelős gólt szerző Törőcsik és a duplázó Fekete játékát egy­aránt 8-assal honorálta a lap, Fazekasét pedig 10-essel. Ez volt az újság történetének ötödik felülmúlhatatlan érdemjegye és a második maximális osztályzata, amelyet öt gól nyomán ítélt oda. Először az a Szabó Ferenc ért el ötössel tízest (1974: FTC–Győr 6-1), aki a 8-3 első félidejében két gólt is szerzett, ám kettőzését elmosta a szűnni nem akaró újpesti gólzápor. Egy másik Szabó Ferencnek, a Népszabadság különleges fantáziájú, fiatalon elhunyt újságírójának a kommentárja viszont máig nem sikkadt el: „Égiekkel játszó lila tünemény...” Lapunk így foglalta össze az örökkévalóságnak szóló másfél órát: „Az Ú. Dózsa – különösen a második félidőben – úgy játszott, mintha az egész tavaszi szezonban erre a mérkőzésre tartogatta volna erejét.” A Népsport pedig ekképpen áradozott: „Felejthetetlen, pompás mérkőzés volt! A szurkolók valósággal tomboltak a nézőtéren.”

    Fazekasról ezt írta a sportnapilap: „Parádés alakításokkal tűnt ki, nagyon ritkán látható csatárteljesítményt nyújtott. Látványos megoldásai, góljai sokszor ragadtatták tapsra a közönséget.” A Képes Sport szintén leborult az ötgólos csatár nagysága előtt: „Éveket kell várni, amíg ilyet vagy ehhez hasonlót lát az ember. Ez a különleges kvalitású labdarúgó már sokszor bebizonyította, hogy nem mindennapi a labdaérzéke, és most a szellemes húzogatások, az utánozhatatlan biciklicselek, a villámgyors megindulások után gólok is következtek.”


    nol.hu
     
  6. avatar: heimo
    2016.04.22, 18:36 (szerk.: 2016.04.22, 19:04)
    Gólszüret

    Ú. Dózsa—FTC 8:3 (4:3)
    Népstadion, 50 000 néző, vezette: Petri.

    Góllövők: Fazekas, Szabó, Fazekas, Szabó, Fazekas, Nyilasi, Fekete, Fekete, Fazekas, Törőcsik, Fazekas.

    Ú. Dózsa: Rothermel — Kellner, Dunai III., Sarlós, Tóth J.- Kolár, Tóth A. — Fazekas, Törőcsik, Fekete, Nagy L.
    FTC: Hajdú — Martos, Bálint, Rab, Viczkó — Ebedli, Nyilasi- Mucha, Pusztai, Szabó, Magyar.

    A mérkőzés kedvező kimenetele mindkét csapat számára fontos volt. A Ferencváros az elsőséget kívánta, a lilák a felzárkózást. Négy perc sem telt el a mérkőzésből, amikor Fazekas forgolódott a 16-oson belül, majd félfordulattal a hosszú sarokba lőtt (1:0). Viharos zöld-fehér rohamok következtek. A 10. percben Pusztai mintaszerű elfutás után tálalt középre, Szabó még állított is egyet a labdán, majd a hálóba lőtt (1:1). Mozgalmas volt a játék, mindkét csapat bátran támadott. A 13. percben Rab óriási hibáját kihasználva Fazekas a kapuig vezette a labdát, és nem is hibázott (2:1). Egy perc múlva ismét Pusztai száguldott el, beadása nyomán Szabó csaknem az alapvonalról lőtte az FTC egyenlítő gólját (2:2). A 23. percben Fazekas tört ki, majd elesett. Petri 11-est ítélt, amit Fazekas értékesített (3:2). A 29. percben Magyar ment el, beadását Nyilasi elegánsan emelte a hálóba (3:3). Folytatódott a gólszüret. A 34. percben Tóth A. szögletét Fekete felhőfejessel küldte a hálóba (4:3). Két újpesti helyzet maradt ki — ezek a Dózsa percei voltak —, de az utolsó percben Nyilasi egyenlíthetett volna.

    A rangadót végül is az Újpest nyerte 8:3 (4:3) arányban.

    Régen fordult elő, hogy egy rangadóról annyit beszéljenek, mint az Ú. Dózsa—Ferencváros mérkőzésről. Mert nemcsak gólokban bővelkedett ez a találkozó, hanem eseményekben, érdekességekben is.

    Hasonló becsvággyal készültek a másik rangadó játékosai is. És meglepetésre a bajnokjelölt Ferencváros szenvedett súlyos vereséget az ismét magára talált Dózsától. De vajon meglepte-e ez a nagyszerű játék Várhidi Pált, az újpestiek edzőjét, ugyanúgy, mint ahogyan a lila-fehérek közönségét?

    — Számomra nem volt meglepetés csapatom jó játéka. Igaz, a gólarány számomra is váratlan, de hát mindkét csapat nyílt sisakkal játszott, s így törvényszerű volt a sok gól. Ami a csapatot illeti, nem először játszott ilyen jól. A Szeged ellen a második félidőben, a Csepel ellen is volt olyan félóra, amikor ugyanúgy játszottak, mint a rangadón. A Népstadionban persze a befejezések is jól sikerültek.
    — Nem a ferencvárosi védők gyengélkedése javította az újpesti csatárteljesítményeket?
    — Ezt nem mondanám. Mert a gólokon kívül is volt jó néhány nagy helyzetünk.,persze ugyanezt elmondhatják a ferencvárosiak is. Sőt, ha a második félidő elején Nyilasiék kihasználják helyzeteiket, talán szorosabb eredmény születhetett volna.

    Dalnoki Jenő edző a súlyos vereség után sem hagyta magára válogatott játékosait, elkísérte őket az utánpótlás EB mérkőzés visszavágójára, Újvidékre, s minden bizonnyal a zöld-fehérek hamar kiheverik a bajnoki mérkőzés nyomasztó emlékét.

    Népszava, 1976. május 16.
     
  7. avatar: heimo
    2016.01.31, 20:01 (szerk.: 2016.03.02, 14:46)
    Újpesti Dózsa–Ferencváros 8–3 (4–3) – NB I 1976. május 15

    Tönkreverte az Újpest a Fradit! Micsoda tizenegyes, micsoda ötös

    Újpesti Dózsa: Rothermel – Kellner, Dunai III, Sarlós, Tóth J. – Kolár (Zámbó, a félidőben), Nagy L., Tóth A. – Fazekas, Törőcsik, Fekete.
    Edző: Várhidi Pál

    FTC: Hajdú - Martos, Bálint, Rab (Vépi, 60.), Viczkó (Juhász, 65.) – Nyilasi, Ebedli, Mucha – Pusztai, Szabó, Magyar
    Edző: Dalnoki Jenő

    Gólszerző: Fazekas (5., 14., 24., 64., 88. – a harmadikat 11-esből), Fekete (34., 50.), Törőcsik (83.), ill. Szabó (11., 16.), Nyilasi (30.)


    Messze nem volt telt ház 1976. május 15-én a Népstadionban, az ötvenezer kilátogató drukker, no és a tévék előtt ülő százezrek aztán hetekig emlegették az Újpest és a Fradi fergeteges mutatványát. Volt is miről beszélni, a lilák nyolcszor, a zöldek háromszor zörgették meg az ellen kapuját.

    Kivételes nap volt és kivételes meccs. A kettős rangadók történetének legtöbb gólt hozó találkozója a futball ünnepe volt, egy olyan találkozó, amelyről a mai napig szuperlatívuszokban beszélnek azok, akik látták. Az utókornak azonban nincs esélye újraélni az 1976-os csodát, a meccsről egyetlen felvétel sem maradt meg. Hegyi Iván sportújságíró nemrégiben kiderítette : egyebek közt mezőgazdasági szakfilmműsorokkal törölték le a rangadókat, új tekercsekre állítólag nem volt pénz a közszolgálati televízióban.

    Micsoda tizenegyes, micsoda ötös

    Az már az első játékrészben kiderült, az érzelmek mellett a játék is főszerepet kap az 1976-os derbin. Már a meccs elején felváltva potyogtak a gólok, a Fradi háromszor egyenlített, 3-3 után azonban Fekete 13 méteres fejesére már nem volt válasza a zöldeknek. Igaz, a fordulás után Magyar a meccs helyzetét puskázta el, hat méterről lőtt az üres kapu fölé.

    A Fradi továbbra is támadott, a gólokat azonban a lilák lőtték, számszerűen még négyet. A találkozó főhőse az öt gólt szerző Fazekas volt, aki a kivételes meccs után 10-es osztályzatot kapott a Népsporttól.

    - Egy gólt nem tudok kiemelni pályafutásomból, ötöt igen - mondta egy interjúban Fazekas László. - A Fradi elleni öt gól unikum, ilyen nagyon ritkán fordul elő, hogy valaki egy rangadón rúgjon ennyi gólt. Akkor kaptam a 10-es osztályzatot a Népsporttól, ez életem egyik legszebb emléke...

    Felejthetetlen, pompás meccs

    A korabeli sportnapilap nem fukarkodott a jelzőkkel.

    "Felejthetetlen, pompás mérkőzés volt. Azzá tette a mérkőzés nagy részében magas színvonalú és kiegyenlített játék, a sok gól, amelyek közül nem egy korszerű támadásból született és a nagy iram, a sokáig kiélezett küzdelem. Olyan időszakok is voltak, amikor a szurkolók valósággal tomboltak a nézőtéren."(Népsport, 1976. május 16.)

    Az edzők azonban visszafogottan értékeltek.

    Dalnoki Jenő: Gratulálok a Dózsának, remekül játszottak.
    Várhidi Pál: Rendkívül magas színvonalú mérkőzésen alaposan kitett magáért a csapat, nagyon jól kihasználtuk helyzeteinket.

    Táncolt Törő

    A 25. forduló válogatottjában aligha véletlenül hat újpesti labdarúgó kapott helyet. A többi között Fazekas és Törőcsik is, előbbi ötöt rúgott, utóbbi egyet, az viszont bődületesre sikerült. Tizenöt méterről a jobbösszekötő helyéről emelte át a kapujából kint álló Hajdút.

    - Nekem az a bizonyos 8-3 a csúcs, hiszen abban az évben, 1976-ban a Fradi lett a bajnok, én pedig abban az idényben játszottam be magam az Újpestbe - mondta Törőcsik. - A derbin Fazék (Fazekas László) öt gólt lőtt, én egyet, azután kaptam szerepet, hogy Bene Feri – Isten nyugosztalja – megsérült.

    A nagy verés ellenére az 1976-os bajnokságot a Fradi nyerte.

    hmgy