magyarfutball.hu

Budapesti Honvéd SE - Újpesti Dózsa SC 1 : 1 16:30

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
mérkőzés értékelése

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: heimo
    2016.01.10, 20:33
    1969. augusztus 14.

    Jegyelővétel. A bajnoki cím szempontjából is fontos szombati Bp. Honvéd- Újpesti Dózsa rangadó jegyeinek árusítása már megkezdődött, a Sportpropaganda Vállalat központi jegyirodájában, a kispesti, illetve az újpesti szurkolók baráti körének helyiségében és a Bp. Honvéd Dózsa György úti székházában.


    Négy gól… de ki rúgja az ötödiket?

    - El lehet felejteni a kapott gólokat?
    - Nemigen. Az ember mindig visszaforgatja magában a gólok filmjét, nem is egyszer. Mi, hogyan történt, miként lehetett volna megelőzni, hárítani?... Kitörölhetetlenül vésődnek ezek a momentumok az ember emlékezetébe.
    - Szombaton négy gólt kapott, négy gólt egy mérkőzésen.
    - Négyet. Két évvel ezelőtt a Fradi rúgott nekünk öt gólt.

    Szentmihályi Antal csütörtökön nem edzett. A válogatott szerdai edzőmérkőzésén megütötte a térdét, s bár a sérülés nem komoly, Baróti edző pihentette. Beszélgetünk. Gólokról beszélgetünk. A vasárnapi négy gólról.

    Az első

    - A balszélső Királyhegyi ugrott ki egy jó passzal, néhány lépést tett a labdával, aztán a balösszekötő helyéről, mintegy 8-9 méterről lőtt. A labda a rövid sarokra ment. Én nem erre számítottam, az ellenkező oldalra helyezkedtem.
    (Solymosi: „Azt hiszem, nem lehet vita: gyengén játszott a védelem. Nem fogtunk embert, a hangsúlyt nem a védekezésre, hanem a támadásra fordítottuk. Gyakran maradtam így egyedül középen. Én már a mérkőzés előtt is gondoltam, hogy nehéz lesz, de hogy négy gólt kapunk, arra még álmomban sem mertem volna gondolni.”
    Káposzta: „A legnagyobb baj az volt, hogy bizony kicsit könnyelműen vettük ezt a mérkőzést. Nem mondom, hogy tudatosan, csak egyszerűen nem tudtunk olyan elszántsággal a pályára lépni, mint mondjuk egy Fradi, vagy egy Honvéd ellen. Talán még akkor sem kapcsoltunk rá igazán, amikor pedig már a mi hálónkban táncolt a labda.”)

    A második

    - Szabadrúgáshoz jutott az Egyetértés, a lövést a 11-es pont körül álló Káposzta lekezelte, de az egyik ellenfélbe rúgta, talán Kuharszkiba, ő Harangihoz továbbított, Harangi aztán kapásból vágta olyan 6-7 méterről középre, a léc alá a labdát…
    (Káposzta: „Erre rosszul emlékszik a Miska, vagy talán nem is látta jól. Nem én kezeltem le a szabadrúgást, Göröcsről pattant ki a labda egyenesen Harangi elé, s ő kapásból lőtt.”)

    A harmadik

    - Királyhegyi körülbelül húsz méterre járhatott a kaputól, amikor hirtelen lövésre szánta el magát. Számítottam a lövésre, a labda a jobb oldalra tartott, útközben azonban megpattant Káposzta vállán…
    (Káposzta: „Hogy miért kellett nekem akkor éppen ott állnom?!... Csak annyit éreztem, hogy a labda hozzám ér, mire hátrafordultam, már megvolt a baj.”
    - … és irányt változtatott. De én már kimozdultam jobbra, éppen hogy csak vissza tudtam nyúlni, tenyérrel még beleütöttem a labdába. Az egészben a legbosszantóbb: ha egyáltalán nem nyúlok a labdához, Bánkuti a gólvonalról menteni tudott volna. Kár, hogy annyi ideje sem maradt, hogy rám szóljon…
    (Bánkuti: „Láttam, hogy Királyhegyi lőni fog, én is hátráltam a kapu felé. Amikor a labda megpattant Káposztán, olyan helyzetben voltam, hogy biztosan tudtam volna hárítani, Miska azonban az ötösön beletenyerelt a labdába, s így akárhogyan tornáztam, képtelen voltam elérni… Egy lépésen múlt az egész, de akkor éppen nem tudtam megtenni ezt az egy lépést!”)

    A negyedik

    - Halápi betört, levitte egészen az alapvonalig a labdát, s onnan beadás helyett váratlanul lőtt. A rövid sarkot zártam, a lövés azonban kissé meglepett, s csak beleütni tudtam a labdába, az pedig ismét Halápi elé került. A fiúk közül sokan úgy látták, hogya labda már, a magam részéről ehhez nem tudok hozzászólni, én csak Halápit figyeltem. Ő beadott, egyik védőnkről pattant a labda Kuharszki elé…

    Az ötödik?

    - És lesz-e ötödik?
    - Úgy érti, hogy most a Honvéd ellen?
    - Magyarán: mit várnak ettől a találkozótól, amely sokkal több nehézséget ígér, mint az egy héttel ezelőtti? Esetleg éppen ez a váratlan eredmény serkenti majd a csapatot jobb teljesítményre?
    - Véleményem szerint ilyen szempontból nem jelent semmit a múlt heti döntetlen. A Honvéd ellen mi akkor is céltudatosan készülünk, ha 6:0-ra győzzük le az Egyetértést. Úgy vélem, valamennyien tisztában vagyunk azzal, hogy elsősorban rajtunk, védőkön múlik a dolog. Mint ahogy rajtunk múlt most is, hiszen végső soron négy gólt a Dózsa is rúgott…

    Az érdekes azonban most nem a Dózsa négy gólja volt, hanem az Egyetértésé. Lehet rájuk sokféleképpen emlékezni, de a tények tények maradnak, a gólok pedig gólok.
    S ebben a játékban éppen ez a legszebb.
    Szombaton pedig megszületik majd az ötödik gól, ma még azonban nem tudjuk, hogy Szentmihályi vagy Bicskei töprenghet-e rajta utólag…


    1969. augusztus 16.

    NB I. Tartalékcsoport

    Bp. Honvéd- Újpesti Dózsa 2:3 (0:2)
    Kispest, Honvéd-pálya, 14.45 ó., 5.000 néző, V.: Vadas

    Bp. Honvéd: Lévay-Kári,Kamarás,Vári-Pál,Dudás-Bogáti,Bús (Korponai),Molnár,Bódi,Tóth K.
    Ú. Dózsa: Borbély-Komáromi,Horváth,Szini-Hartyáni,Simon-Hegyi,Kollár (Nagy J.),Kellner,Nyírő,Tóth A.

    Gólszerző: Molnár,Bódi – Kellner,Simon,Nagy J.

    Jó: Bogáti,Tóth K. – Simon,Kellner,Tóth A.


    A szombati rangadó előtt

    Kispesten legalább döntetlent, Újpesten győzelmet várnak

    „… - Szeretnénk megnyerni a bajnokságot – vette át a szót Gálos László, az Újpesti Dózsa elnökhelyettese. – Hadd tegyem hozzá, hogy célkitűzésünket valósnak érzem, hiszen csapatunk megérett az elsőségre. Ezért várok most győzelmet a Honvéd sokat fejlődött, egyre jobban játszó csapatával szemben még Kispesten is. Az elmúlt heti pontvesztés talán fel is rázta kicsit a fiúkat. Szombaton minden bizonnyal egy másik Dózsa játszik majd Kispesten.”

    Komora: A Dózsa a legjobb csapat

    S vajon hogyan vélekednek a főszereplők egymásról? Erre is kíváncsiak voltunk a rangadó előtt. …

    - Az Újpesti Dózsa az elmúlt években a legszebben játszó, legjobb magyar csapattá formálódott – mondta a Honvéd kapitánya. – A csapat stílusának kialakításához olyan kiváló, sokszoros válogatott játékosok járultak hozzá, mint Göröcs, Bene, Káposzta, a gólkirály Dunai Anti, de része van ebben néhány nagyon tehetséges fiatalnak is, gondolok Fazekasra, Dunai III.-ra, Zámbóra és Noskóra. A csapat fiatal átlagéletkorát tekintve azt hiszem ez a gárda még nem is érte el formája, teljesítménye csúcsait, további sikerek előtt áll, amelynek egyik újabb állomását a bajnokság elnyerése jelenthetné. És éppen ezért azt hiszem, hogy az Egyetértés elleni múlt heti kisiklást kétszeres erővel igyekeznek most helyrehozni. Kispesten másként játszanak majd a lila-fehérek…

    Mit vár a semleges?

    Ez a semleges ugyan a jelen esetben egy kicsit érdekelt, Rákóczi László, az újpestiektől egy hete pontot rabló Egyetértés edzőjét kerestük fel ugyanis ezután, aki volt kispesti játékosként érthetően nem tagadja Honvéd érzelmeit.

    - Mi azzal okoztunk meglepetést, hogy nem álltunk be teljesen védekezni, a megszerzett labdákkal váratlan ellentámadásokat is indítottunk. Kispesten azonban ez már nem jelenthet meglepetést. A Honvéd jelenlegi csapata még csak kialakulóban van, de ha nem következik be törés, már az idén képesnek tartom őket a második hely megszerzésére. Ami az esélyeket illeti, a helyzetek kihasználása dönthet.

    A készülődők között

    A pénteki, utolsó edzést tekintve az újpestiek szerencsésebbek voltak, mert délelőtt tartották edzésüket a Megyeri úton. A jó hangulatú, egyórás munka után Baróti mester örömmel közölte, hogy játékosai valamennyien rendben vannak, így a Dózsa legjobb csapatával játszik szombaton. …

    A mi tippünk

    Az idei bajnokság egyik legjobb, legizgalmasabb mérkőzését várjuk a válogatottakkal teletűzdelt két csapat alapjában véve háromesélyes játékától. Szeretnénk remélni, hogy a VB selejtező előtt négy héttel az egyéni teljesítményeket, a mérkőzés színvonalát tekintve is elégedettek lehetünk majd. Mindkét csapat ereje a gyors támadásokban rejlik, így a Honvéd erősen megérezheti Kocsis hiányát. A védelemnek mindkét oldalon akadnak sebezhető pontjai. Hiszen nemcsak a Dózsa kapott négy gólt a múlt héten, hanem az első két fordulóban a Honvéd kapuját is háromszor vette be az ellenfél.

    Így óvatosan tippelünk: X.


    Óriási küzdelem, izgalmas, jó játék

    A kispestiek sokkal többet támadtak, küzdőképesebbek voltak – Váratlan újpesti gól – A hazaiak azért nem nyertek, mert kihagyták a helyzeteket – A lila-fehérek a szokottnál mérsékeltebben játszottak – A szövetségi kapitány véleménye

    Bp. Honvéd- Újpesti Dózsa 1:1 (0:0)
    Kispest, Honvéd-pálya, 16.30 ó., 18.000 néző V:Almási (Szilvási, Wottava)

    Bp. Honvéd: Bicskei-Ruzsinszky-Kelemen,Tussinger,Tajti,Marosi-Tichy,Komora-Pusztai,Kozma,Karakas.
    Edző: Preiner Kálmán
    Ú. Dózsa: Szentmihályi-Solymosi-Káposzta,Dunai III.,Noskó,Bánkuti-Fazekas,Göröcs,Zámbó -Bene,Dunai II.
    Edző: Baróti Lajos

    Csere: Zámbó h. Nagy L. (szünetben), Karakas h. Szurgent (66p.).

    Gólszerző: 0:1 Nagy L. (60p.), 1:1 Kozma (69p.).

    Szögletarány: 10:5 (4:4)

    Igen, a rangadó valami egészen más, különösen akkor, ha a kimenetele döntően befolyásolja az elsőséget! Baróti mester, aki már nagyon sok csatát átélt, a szokottnál idegesebben járt-kelt az újpesti öltözőben.

    - Aggaszt Zámbó állapota – mondta. – Sanyi a mérkőzés előtt még próbarúgásokat végez. Meglátjuk, játszhat-e.

    Szentmihályi törzsdöntögetéseket végzett, a felsőteste úgy járt, mint a ventilátor. Bánkuti és Bene a folyosón passzolgatott. Noskót megkérdeztük, mi lesz az eredmény?

    - 3:1-re győzünk.

    A kis Dunai azt mondta, hogy 2:1-es eredményt vár. Persze, a Dózsa javára. Baróti még megemlítette, hogy a döntetlennel is elégedett lenne.

    És a másik öltözőben? Preiner edző arra a kérdésre, hogy döntetlennel elégedett lenne-e, így felelt:

    - Jobb, mint a vereség…

    Marosi megjegyezte, hogy az a csapat győz, amelyik jobb támadójátékot nyújt. Komora izgatottan dörzsölte a kezét. Minden játékos feszült idegállapotban készülődött. Preiner igyekezett nyugtatni őket.

    Nagy hangzavar, taps fogadta a pályára lépő csapatokat. A lilákkal Zámbó is kifutott. Már az első percekben kitűnt az, ami később még inkább jellemzője volt a játéknak: mindkét csapat elszántan küzdött. Óriási volt az iram. A Bp. Honvéd fergetegesen kezdett, s az egész első félidőben úgyszólván végig támadott. A közönség nagyon élvezte a játékot, sűrűn felcsattant a taps. Érdekes volt megfigyelni, hogy alapjában véve mindkét együttes azonos felállási, hadrendi alakzatban játszott. Csupán az volt a különbség, hogy a Dózsa három középpályást szerepeltetett és két csatárt tolt előre, míg a hazaiak két fedezettel és három befejező, elől tartózkodó csatárral játszottak.
    Meglehetősen ideges volt a légkör, s ennek következtében sok a szabálytalanság. Marosi, Bánkuti, Káposzta, majd Ruzsinszky kapott figyelmeztetést. Az újpestiek nem tudtak kibontakozni. A Honvéd játékosok frissebbek, mozgékonyabbak voltak. Mintha még lelkesedésben is felülmúlták volna az újpestieket. Sok tapsot kapott Tichy, aki időnként régi napjaira emlékeztetően játszott. A 12. percben egy pompás beadását Karakas a kapu szájából fejelte mellé. Bene kapáslövése alig csúszott el a jobb sarok mellett. A 16. percben Komora lövését ütötte ki Szentmihályi. Zúgott a „Hajrá, Honvéd!” A 18. percben Pusztait Bánkuti a 16-oson belül szabálytalanul szerelte, de a játékvezető nem így látta, tovább engedte a játékot. A 26. percben Fazekas lövése irányt változtatott Tussingeren. Már-már úgy látszódott, hogy a hálóba vágódik a labda, amikor Bicskei óriási bravúrral, a levegőben úszva szögletre ütötte a labdát. A másik kapunál Pusztai közelről fölé emelt. A 30. percben Kozma a 16-oson belül járt, amikor Dunai III. lövés közben szerelte. A közönség 11-esért tüntetett, de szerintünk Almásinak most igaza volt, amikor nem ítélt büntetőt. A 36. percben Bene beadott, Fazekas lövésébe azonban Bicskei remekül belevetődött. A félidő hajrája is igen izgalmas volt. A 44. percben Pusztai a balösszekötő helyéről, 10 méterről ballal a jobb kapufát találta el.

    Szünet után az első percekben Noskó hibájából Tichy gólhelyzetbe került, de mellé lőtt. Ebben a játékrészben kiegyenlítettebb volt a küzdelem, fáradtabbak voltak a játékosok, no meg idegesek is. Ennek következtében elég pontatlanok voltak az átadások és változatlanul sok szabálytalanság akadt. Az 59. percben Tichy átadása nagy helyzetben találta Karakast, de a szélső nem találta el jól a labdát. Váratlanul a vendégek értek el gólt. A 60. percben Fazekas az alapvonal közvetlen közeléből középre ívelte a labdát, s a fedezetlenül hagyott Nagy L. 5 méterről a jobb sarokba fejelt. 0:1. Ezután pár percre a Bp. Honvéd megzavarodott, lélektanilag visszavetette a gól. Aztán ismét belelendültek a hazaiak. Egy alkalommal Kozma a 16-oson belül két csel után önzősködött, s emiatt társai – gólhelyzetben – hiába vártak. A 69. percben Pusztai ellökte (!) Káposztát, aztán lőtt, Szentmihályi kiütötte a bal kapufa tövénél a labdát. Komora rácsapott a labdára, erőteljesen rálőtte, a labda a gólvonal felé tartott, amikor a berobbanó Kozma besegítette a hálóba. 1:1. Zúgott az aréna, nagy volt az izgalom. Tajti lövését Szentmihályi bravúrral hárította. A 84. percben Szurgent kiugratta Kozmát. Szentmihályi kifutott, a csatár elrúgta mellette a labdát, de a berohanó Bánkuti a gólvonal elől kapásból kivágta. Az utolsó pillanatig nagy volt a küzdelem, amelynek végén a közönség ütemes tapssal fejezte ki elégedettségét.

    ××××

    Az Újpesti Dózsa közvetlen védelméből Solymosi dicsérhető, aki nehéz helyzetekben szerelt. A hátvédsor tagjai közül Bánkuti tette meg a magáét. Noskó feltűnően enerváltan játszott. Zámbó láthatóan sérült volt, Dunai III. alig tudta tartani Kozmát. A középpályások sem tűntek ki, sőt Bene és Dunai II. sem.

    Hegyi Gyula, az MLSZ elnöke: Remek mérkőzés volt, olyan, mint egy igazi kupaküzdelem. Az Újpesti Dózsában többen nem játszottak képességükhöz mérten. Úgy vélem, a Honvéd közelebb állt a győzelemhez.

    Soós Károly, szövetségi kapitány: Nagyon tetszett az éles küzdelem, az iram. A Bp. Honvéd sokkal lendületesebb játékával kizökkentette az Újpesti Dózsát megszokott küzdőmodorából. Meglepő volt, hogy az újpestiek egyáltalán nem tudták átvenni a kezdeményezést, a játék irányítását. Kevés volt a kiemelkedő teljesítmény. Nekem leginkább Komora tetszett, és időnként Kozma és Kelemen.

    Börzsei János, az MLSZ főtitkára: Nagy volt a tét, ezért egy kicsit idegesen küzdöttek a játékosok. A közönség joggal élvezhette a játékot. Ilyen találkozókra van szükség!

    Baróti Lajos: A döntetlen igazságos. Szerintem a Honvéd gólját Pusztai részéről szabálytalanság előzte meg.

    Solymosi Ernő: A Honvéd jobb volt.

    Káposzta Benő: A Honvéd szerencsés gólt rúgott, de elismerem, hogy több helyzetük volt.


    Két vélemény a rangadóról

    Jávor Pál még mindig nosztalgiával nézi a labdarúgó mérkőzéseket. 1940-ben játszott utoljára a Csepel színeiben, a győri mérkőzésen megsérült, visszavonult. Az edzőséget 1967-ben hagyta abba. De azért egy kicsit edzői szemmel is figyelte a szombati Bp. Honvéd- Újpesti Dózsa rangadót:

    - Az volt a benyomásom, hogy a Honvéd csapata sokkal jobban akart és keményebb is volt. Ha az egyik Honvéd csatár elvesztette a labdát, ott termett a másik. Nemigen hagyták kibontakozni az újpestieket.
    - Ön szerint a 18. percben Bánkuti a 16-oson belül szabálytalanul szerelte Pusztait?
    - Igen. A tévében, különösen az ismétlésnél, tisztán látszott a szabálytalanság.
    - Szóval az a véleménye, hogy jobb volt a Honvéd?
    - Jobb, persze.
    - Baróti edző nyilatkozata szerint igazságos a döntetlen.
    - Ezzel a nyilatkozattal nem értek egyet.

    Komlós Tibor neves fotóriporter, a Dózsa kapu mögött „lőtávolságban” állt a Honvéd egyenlítő góljánál. Íme, az objektív véleménye:

    - Hogy Pusztai szabályosan, vagy szabálytalanul lökte-e Káposztát, még nem láttam, mert a kapura koncentráltam. Egy biztos: a Dózsa védelme a gól előtt csődöt mondott, csak nézték a labdát, az meg szépen gurult a kapu felé.
    - A döntetlen megfelel a játék képének?
    - Nem, egyáltalán. A helyzetek alapján a Honvédnak több góllal kellett volna győznie.
    - Mi tetszett a legjobban?
    - A játék. Vagyis a küzdelem. Végre vérbeli rangadó volt. A Dózsából elsősorban Bánkuti érdemel dicséretet. A Honvédban Tichy feltámadt, lelke volt a csapatnak. És írja meg: Komorának óriási tüdeje van.

    Ezúttal ezt a két véleményt jegyeztük fel a sok közül.


    A döntetlennek a Dózsa örülhet…

    Ú. Dózsa- Bp. Honvéd 1:1. És mit takar az eredmény? Kétségtelenül jó játékot. Örömmel írjuk ezt, hiszen mindnyájan meguntuk már a siralmasan gyenge mérkőzéseket, az unalmas rangadókat. Kellemesebb dicsérni, mint korholni, eleget is teszünk kellemes funkciónknak. Tehát:

    A Bp. Honvéd lelkesen, ötletesen játszott. Sok gólhelyzetet teremtettek a lila-fehérek kapuja előtt, s érzésünk szerint győzelmet érdemeltek volna. A védekezésben is jeleskedtek.

    Az Ú. Dózsa valamivel halványabb teljesítményt nyújtott, feltűnően tartózkodóan játszottak a válogatott jelöltek. Védelmük néhányszor megingott. De ők is vezettek formás támadásokat, s teremtettek jó helyzeteket.

    Hajlamosak vagyunk arra, hogy egy-egy jó mérkőzés után mindent elfelejtsünk. A színvonalas rangadó alkalmas arra, hogy ismét elfelejtkezzünk a hibákról. Így hát emlékeztetőül:

    Mindkét csapatnak akadtak gyenge percei. Álldogáltak a játékosok, s persze ilyenkor elemi hibákat követtek el.

    Lyukas volt a Dózsa védelme. Néha könnyen átjátszották őket, s amikor ajtó-ablak tárva volt, már minden csak a Honvéd csatárokon múlott…

    A legjobb formában levő csatárok sem tudják kihasználni helyzeteiket. Pepecselnek a kapu előtt, bátortalanul lőnek – nincs biztonságérzetük.

    Hamar beletörődnek egy kedvezőnek tűnő eredménybe. Egy gól előnnyel már elégedettek, a döntetlenbe is hamar belenyugszanak. Több harcosságra lenne szükség…

    Mégis igazságtalanok lennénk, ha nem dicsérnénk meg külön néhány játékost. Átlagon felül játszott Bicskei, Tichy és Komora. (Sajnos a lila-fehéreknél nem találtunk átlagon felüli teljesítményt.)

    Tichy ki tudja mikor játszott ilyen kedvvel? Bizony régen. Most ismét tanár volt a pályán. Osztogatott, helyzetbe hozta társait, s ha kellett, bombalövésekkel ostromolta Szentmihályi kapuját.

    Bicskei ismét bebizonyította, hogy nagyszerű kapus. Sallangmentesen védett. Helyesen azt tekinti bravúrnak, ha nem kap gólt. Nem is hiányoltuk a látványos robinzonádokat.

    Komora a szorgalom mintaképe. Alig hisszük, hogy a szakembereknek nem tűnik fel ez az áldozatkész játék.

    A jó ízeket megőrizve távoztunk Kispestről. De megjegyezzük: vannak még hibák…

    Nemzeti Sport, Képes Sport

    hmgy