magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
Göröcs Titi
Cigány
nemzetiség
Magyarország
életkor
80 éves
poszt
csatár
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Újpesti Dózsa
1957 - 1972
Tatabányai Bányász
1972 - 1974
eredmények / elismerések
Olimpiai bronzérmes (Magyarország 1960)
5-szörös magyar bajnok (Újpesti Dózsa 1959-1960, 1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972)
2-szeres magyar kupagyőztes (Újpesti Dózsa 1969, 1971)
VVK-döntős (Újpesti Dózsa 1968-1969)
KEK gólkirály (1962)
2-szeres Közép-európai Kupa-győztes (Tatabányai Bányász 1973, 1974)

edző

pályafutás
Újpesti Dózsa - ifjúsági edző
1974 - 1976
Al-Sulaibikhat - utánpótlás edző
1976 - 1978
Al Tadhamon SC - utánpótlás edző
1978 - 1984
Újpesti Dózsa
1985 - 1988
? - Irán
1991 - 1992
eredmények / elismerések
Magyar kupagyőztes (Újpesti Dózsa 1987)
Göröcs János 1960
1960-ban a Magyar Válogatottban
Amikor felköltöztünk Újpestre a Ganz Hajógyár meccseire jártam ki, ott volt a pályája a mai Duna Plaza helyén. A szünetben mindig mezítláb rúgtunk kapura a többi gyerekkel. Egyszer odajött hozzám egy pasas, és megkérdezte, nem volna-e kedvem a Jutagyár csapatában focizni. Volt. Leigazoltak, de eleinte csak feketén játszhattam, mert tízéves voltam, és tizenegy év volt az alsó korhatár. Amúgy nem volt egy kutyaütő csapat a Juta, Szusza is ott kezdett a harmincas évek elején. Aztán két évvel később átcsábítottak a Vasas Izzóba. Nem akartak felvenni tanoncnak, a nyolcadikat ugyanis nem tudtam befejezni, mert fizikából kétszer is megbuktatott Párkány tanár úr. Aztán a futballnak köszönhetően mégiscsak ipari tanuló lehettem. Egyébként később befejeztem az általánost, sőt a rendőrtiszti főiskolát is elvégeztem, de ez csak zárójeles megjegyzés. Szóval az Izzóban egy Konkoly nevű ember keze alatt is dolgoztam, aki másodállásban az Újpest intézője volt. Egy szép napon megkérdezte, mi szólnék ahhoz, ha hívna a Dózsa. Elakadt a szavam. Persze hogy repültem - utóbb tudtam meg, hogy a Vasas is keresett, személyesen Hegyi Gyula elnök, de egy órát késett. Így aztán tizenöt évig ott is maradtam a Megyeri úton.1


Újpesti Dózsa, 1957-1972

1958 tavaszán játszhattam először az Újpesti Dózsa színeiben, a Népstadionban, ahol mindjárt vezető gólt szereztem. A végén viszont a Salgótarján örülhetett, mert 3-1-re ők nyertek. Sok, szép emlékem van, például amikor a Népstadionban 3-2-re vertük a Honvédot, ott két gólt rúgtam. Vagy az Ajax kiverését említeném a VVk-ból, amikor a Népstadionban a 3-1-es győzelemhez szintén két góllal járultam hozzá.2

...
A Válogatottban tizenkilenc évesen mutatkoztam be Lengyelország ellen idegenben, 3-1-re győztünk, huszonhárom éves koromra negyvenszeres válogatott voltam. A chilei világbajnokság után Sándor Csikar kikerült a csapatból, és Baróti belőlem akart jobbszélsőt faragni. Belőlem, jobbszélsőt! Attól kezdve alig-alig kerültem be a válogatottba.1


Tatabányai Bányász, 1972-1974

1970-ben, amikor már Hoffer József volt a szövetségi kapitány, súlyos sérülést szenvedtem az osztrák-magyaron. De nem is ez volt a baj, hanem, hogy félrekezeltek. Bevittek a belügy kórházába, ott a sebész megfogta a térdemet, és három másodperces tapogatás után kimondta a szentenciát: porc. Még aznap délután megoperált, de elszúrta, többé már nem volt olyan a lábam, mint azelőtt. Az idény végén Dániel Ernő, a Dózsa elnöke behívatott, azt mondta, vissza kell vonulnom, a XIII. kerületi kapitányságon fogok dolgozni. Nekem ehhez nem volt kedvem, bár őrnagyi rendfokozatban voltam. Szerencsére Lakat Karcsi bácsi megkeresett Tatabányáról, és én örömmel odaszerződtem. Egy idényt játszottam, és még egy évig kaptam a fizetést, nagyon rendesek voltak velem. Viszont 1972-ben majdnem én lettem az első legális magyar légiós. Az Austria Wientől volt ajánlatom, már minden el volt rendezve, de Bíró Mihály, az OTSH elnöke azt mondta, nem lenne biztosított a jövőm akkor, ha majd visszatértem Bécsből. Így aztán lefújták az egészet.1
forrás
Készült az
1 - http://www.origo.hu/sport/magyarfoci/20110531-interju-gorocs-janossal-az-ujpest-legendajaval.html
2 - ?, Jocha Károly
írásainak, interjúinak felhasználásával.
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: HSV
    HSV
    2015.11.21, 10:30
    Az év játékosa (1959-60): Göröcs János

    Milyen üstökösként tűnt fel! Mégis milyen nehezen ismerték el!

    Mennyit dicsőítették! És mennyit szidták!

    Indolkoltan. Mert szemkápráztató, sőt, olykor mulatságosan szellemes játékát sűrűn követte olyan, amelyen nagyítóval kellett keresni, hol is van az a Titi? No, de az eleinte gyakori eltűnések ebben a bajnokságban egyre ritkábbak lettek, a szellemes cselek, gyors előretörések, Zsengellér-féle trükkök és Hidegkuti-féle fölényes labdavezetések, siklószerű átcikázások pedig egyre gyakoribbak.

    Gánti bányamunkás család gyermekeként apró kölyök korában került Pestre, Angyalföldre. Minden mozdulata elárulta, hogy - rongylabdán nevelkedett a "Cigány" (kreol bőre, fekete haja, egy kicsit groteszk arcvonásai miatt ezt a nevet előbb kapta, mint a Titit). Kritikusai két hiányosságot vetettek szemére az év folyamán: játéka nem elég kiegyensúlyozott és lövőbiztonsága nem megfelelő. De igaz is, hogy minden hibája, rapszodikus teljesítménye ellenére egyetlen játékos sem szerzett annyi örömöt a szurkolóknak ebben a bajnokságban, mint ő.

    S az a három gól, amit az MTK-nak rúgott! Egyet, amelyben ezer ötlet, szellemesség, de mindenekfölött találékonyság csillogott, amikor talppal pofozta be a labdát az ellenfél kapujába olyan zavaros helyzetben, tumultusban, amelyben más azt sem tudta "merre van a gyár és merre a temető". Azután bevágott hét méterről kapásból egy labdát, szintén nem mindennapi rafinériával. Végül lőtt egy gólt 25 méterről, cseles labdát küldve, hogy az pontosan a vetődő Gelei előtt megpattanva ugrott át a tehetetlenné vált kapuson. Sőt! Benne volt a Halápi gólját előkészítő akcióban, végül pedig Patakinak is ő tálalta a labdát: jobb szélen "felsiklott", süvítve küldte be a szögletzászló közeléből úgy, hogy Pataki - ügyesen előrevetődve - éppen befejelhette.

    Nemcsak ezért az öt gólért, hanem egész évi teljesítményéért - amellyel Szusza, a csapatkapitány, a "világ legjobb játékosa" vállveregetését is kiérdemelte - kapta az év játékosa címet.


    Forrás:
    Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
     
  4. avatar: fgymat
    2013.03.04, 20:15 (szerk.: 2017.02.12, 17:27)
    GÖRÖCS János (1939), az Újpesti Dózsa jobbösszekötője, 1958 óta 59 (szerk. 62) találkozón öltötte magára a címeres mezt és 19 gólt szerzett. Tagja volt az 1962. évi világbajnokságon részt vett magyar csapatnak. – Az újpesti lila-fehérek csatára nagyon jól képzett labdarúgó. Robbanékony, labdakezelése kifogástalan, ragyogóan cselez, szellemesen osztogat. Villámgyors cseleivel, váratlan húzásaival gyakran meglepi ellenfeleit. Pontos és jól időzített átadásaival nagyszerűen ért társai kedvező helyzetbe hozásához. Sándor Károllyal – annak visszavonulásáig – Európa-hírű jobbszárnyat alkotott. Az utóbbi időben egyre gyarapodó tapasztalatai és nagy játékintelligenciája segítségével a karmester szerepkörét tölti be klubcsapatában – kitűnően. Fejjátéka és küzdőképessége néha kifogásolható. A kapu előtt sem minden helyzetben találja fel magát. „Titi" nemzetközi színvonalú, kiváló játékos, a magyar labdarúgás „kincstárának" igen értékes alakja. Több nagyon jó alakítása közül az 1959. június 28-án, a Svédország elleni találkozón (3:2) nyújtott pompás teljesítménye a legemlékezetesebb.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig