comments

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2015.05.11, 16:01

   Gyagya Attila: Sokszor voltam mélyponton, néhányan biztosan feladták volna
   
   Gyagya Attila a DVTK elleni bajnokin játszotta 100. élvonalbeli meccsét a KTE színeiben. A jubileum alkalmából a Nemzeti Sport is felkereste, Borbola Bence beszélgetett vele.
   
   Van akinek az ölébe hullik az élvonal, akad aki vért izzad érte.
   
   Gyagya Attila nem szégyelli, korábban a futball mellett dolgozott személyi vagyonőrként, kőművessegédként, pályamunkásként és az orosházi üveggyárban is – ehhez képest a hétvégén a Diósgyőr elleni (2–1) bajnokin századik élvonalbeli találkozóján lépett pályára. Az erdélyi születésű futballista olykor éhezett, előfordult, hogy a közeli vendéglőből kért egy szelet kenyeret, hogy ne legyen üres a gyomra.
   
   „Megszenvedtem az NB I-ért – vágott bele Gyagya Attila. – Sok mindenen mentem keresztül, laktam kollégiumban, volt hogy éheztem, előfordult, hogy reggelire, ebédre és vacsorára is lekváros kenyeret ettem. Sokszor voltam mélyponton, néhányan biztosan feladták volna, ám én tudtam, egyszer úgyis az élvonalban fogok futballozni.”
   
   Így is lett. De a kecskeméti bemutatkozásig finoman fogalmazva is kacskaringós út vezetett.
   Gyagya Attila magyarországi története a román fővárosban kezdődött, a Steaua Bukarest igazolt futballistájaként két lehetőség közül választhatott, kiöregedett ifistaként kölcsönadják egy alacsonyabb osztályú román együttesnek, vagy belevág a magyar kalandba. Az akkor tizennyolc esztendős futballista ekkor aláírt egy kecskeméti menedzserirodához.
   
   „Bár ne tettem volna… Több klubhoz elvittek próbajátékra, voltam a Honvédnál is, de az első edzőmérkőzésen az első labdaérintésemből odapasszoltam a labdát a csatárnak, naná hogy bevágta a kapunkba. Abban a pillanatban éreztem, nem kapok szerződést Kispesten. Fél évvel később végül Kiskunfélegyházán kötöttem ki, de néhány hónap után megszűnt a klub, így átmentem Dabasra, ahol aztán a második meccsemen elszakadt a combizmom. Hamar megköszönték a munkámat. Miután felépültem, a menedzserek Hetényegyházára irányítottak, ahol a futball mellett pályamunkásként dolgoztam.”
   
   A most 32 esztendős védő délelőttönként a benzines fűnyírót tologatta a pályán fel és alá, locsolta a gyepet, délután pedig a karjában jókora izomlázzal részt vett a csapat edzésén. Gyagya Attila sok helyen dolgozott a futball mellett, de azt mindenhol kikötötte, ahhoz hogy a hétvégi meccsen friss legyen, pénteken nem hajlandó semmit sem csinálni. A játékos szorgalmára sohasem lehetett panasz, pályamunkásként gyakran előfordult, hogy kihozott két labdát a szertárból, és órák hosszat gyakorolta a szabadrúgásokat.
   
   Később a harmadosztályú Szenteshez kerülve középhátvéd mellett kőművessegédet is faragtak belőle.
   „A csapat körül voltak támogatók, akik szóltak, ha kell egy kis kereset kiegészítést, mehetek kőművesnek. Naná, hogy mentem. De azt sem felejtem el soha, amikor a csapattársaim az egyik meccs után félig spiccesen kiröhögtek, hogy dehogy játszom én majd az NB I-ben. Szentesen aztán egy iskolába is beiratkoztam, marketing menedzser és logisztikai szakügyintéző szakra, minden reggel hatkor keltem, hogy átérjek Csongrádra a suliba.”
   
   A játékos később Orosházán sem csak a futballból élt, személy és vagyonőrként dolgozott az üveggyárban, és egy építkezésen.
   
   „Dehogy volt képzettségem – mondja. – Elintézték a papírokat, még fegyverem is volt. Szerencsére ebben az időben nem éheztem, az ilyen alacsonyabb osztályú csapatoknál mindig volt egy kis bográcsozás a meccsek után. Pályafutásom alatt annyi pörköltet ettem, hogy ha valaki elkezdene most minden nap azt enni, akkor sem érne soha utol.”
   
   Aztán eljött a nagy nap, a KTE edzője az a Török László lett, aki Szentesről ismerte a védőt. Gyagya Attila elismeri, ugyan voltak nehéz pillanatai, de sosem adta fel, hogy NB I-es futballista legyen.
   
   „Mire Kecskemétre kerültem, alaposan megedződtem. Nem érhetnek meglepetések, a kritikák leperegnek rólam. Megtanultam az élet nehéz, semmit sem adnak ingyen. Mondogatom is a csapatnál lévő fiataloknak, becsüljék meg, hogy NB I-es futballisták lehetnek, bizony nem mindenkinek ment ez olyan könnyen.”
   
   Gyagya Attila 2006 nyarán lett a lilák futballistája. A történet innentől már ismerős…

   
   http://kesport.hu/2015/03/12/gyagya-attila-sokszor-voltam-melyponton-nehanyan-biztosan-feladtak-volna/