comments

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 4

   2021.06.21, 20:10

   
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2013.01.19, 10:42

   A korabeli sajtó szerint a lehetetlen időpontban eleve nem volt esélye a magyar válogatottnak a németek ellen. 1934. január 14-én a tartalékos magyar együttes 3:1-re kikapott Frankfurtban.
   A kor három kiemelkedő klasszisa, Sárosi György, Avar István és Korányi Lajos nem játszhatott, így tartalékos tizenegy kezdett: Háda – Sternberg, Bíró – Seres, Szűcs, Szalay – Fenyvesi, Vincze, Polgár, Toldi, Titkos. Az ötödik percben a balszélső megsérült, a negyedik ász is kidőlt. Titkos helyére az újonc Tőrös (Turner) István állt.
   
   A bajok a 16. percben folytatódtak, Bíró Sándorról a saját kapujába került a labda. A németek vezetését aztán a 29. percben a sokoldalú, akkor éppen középcsatárt játszó Polgár Gyula tizenegyesből még kiegyenlítette. A második játékrészben aztán a házigazdák felülkerekedtek, előbb Edmund Conen, majd Stubb szerzett gólt. Conennek ez volt az első gólja a német válogatottban, amelyben nagyszerű karrierje során 28 találkozón 27 gólig jutott. A második gólt hozó mérkőzése már világbajnoki volt: az olaszországi Mondialén a németek első találkozóján, a belgák ellen triplázott. Hans Stubb gólja volt az egyik legkülönlegesebb, amelyet valaha magyar válogatott kapott: a balhátvéd 60 méteres szabadrúgásból lőtte a labdát (részben az élete talán legrosszabb meccsét játszó Bíró Sándor hibájából) Háda József kapujába. A gólt a németek is számon tartják: ez a Nationalelf történetében a legnagyobb távolságról lőtt gól.

   
   forrás:
   http://www.mlsz.hu/2013/01/a-magyar-futballtortenelem-egyik-legfurabb-kapott-golja/
    
3. 
   Giovanni

   # 2

   2012.06.23, 00:30 (szerk.: 2021.06.21, 19:33)

   
   Képes Pesti Hírlap, 1934. január 17., szerda, LVI. évf., 10. szám
    
4. 
   admin fgymat

   # 1

   2008.12.24, 21:28 (szerk.: 2021.06.22, 12:17)

   A szokatlanul korai, januári időpont nem volt szerencsés a magyarok számára. Sárosi, Avar és Korányi I. betegség miatt kimaradtak a csapatból. A helyszínül szolgáló stadion szokatlanul széles (70 m) volt.
   
   Nem mondhatni, hogy jól kezdődött a találkozó. Titkos már az 5. percben megsérült, tíz percre rá le is kellett cserélni. Ezt csak tetézte, hogy percek múlva egy német támadás után Bíró szerezte meg a vezetést, sajnos öngóllal. A pech széria látszott folytatódni akkor is, amikor Polgár neki futott a javunkra megítélt büntetőnek. A rúgás pillanatában ugyanis megcsúszott, de a labda végül mégis a német kapuban kötött ki.
   
   A második félidőben mi uraltuk a pályát, támadtunk és kaptunk két gólt. Akcióinkból hiányzott az átütőerő, a lendület, sokak szerínt hiányzott Titkos.
   
   Az elemzők szerín a lehetetlen időponton és a pech szérián kívül összeállítás beli gondok is akadtak. Polgár volt a középcsatár. Ugyanez a csapat Telekivel, mint középcsatárral 3-1-re verte a franciákat és 5-1-re a hollandokat, sajnos ezek nem hivatalos válogatott mérkőzések voltak. Teleki mellőzése most is, mint már oly sokszor a válogatott kárára volt.

   
   forrás:
   mafoci