comments

1. 
   admin fgymat

   # 1

   2018.02.26, 11:55

   A nela szerint Erdős Jenő (1916-os születéssel) volt a Lampart hátvédje:
   

   BESZÉL A SZÜRKE JÁTÉKOS
   Erdős Sándor, a Lampart jobbhátvédje azt már elérte, hogy „a sport“ írjon róla, most már csak válogatott szeretne lenni...
   
   Zsengellér, Lázár, Polgár, Csikós stb. , véleményét, nyilatkozatait jól ismeri a közönség, ők a nagyok, akiket minden vasárnap különös figyelemmel néz a közönség.
   Beszéljünk most egy olyan játékossal, akinek nincs ismert neve, aki legfeljebb csak ígéret, szürke játékosa egy szürke csapatnak.
   Így esett a választásunk Erdős Sándorra, a Lampart fiatal jobbhátvédjére. A Lampart is fiatal NB I-csapat, Erdős sem ette meg még kenyere javát.
   
   Középtermetű erős, vállas fiatalember. Mosolygós, barna arcú. Saját bevallása szerint 174 centi magas, 74 kiló a súlya. Tehát meglehetősen tömör alkatú. Izmos fiatalember. Mindössze 23 éves. A Szentlőrinci AC-ban kezdett játszani (a most diósgyőri Füzérrel együtt), játszott a Szürketaxiban is, de csak kétszer szerepelt az első csapatban. Már három éve játszik a Lampart- ban.
   — Nem csodálkozik, hogy interjút kémek az ismeretlen játékostól?
   — De igen, Mindig el szoktam olvasni, mit mond Zsengellér Gyuszi, meg Polgár Drumi, és a többi nagyok. Valaha az volt az álmom, hogy egyszer „a sport" írjon rólam. De azt hittem, még nincs itt az ideje.
   Nyílt beszédű, öntudatos fiatalember, egy cseppet sem zavart, mégis szerény. Látszik rajta, hogy nem érti: miért akarnak róla cikket írni.
   — Tudom, hogy észre fognak venni — mondja. — Szorgalmas vagyok és akarok is jól játszani.
   — Gyors?
   — Igen. Ifjúsági koromban nyertem 100 méteres futóversenyt is. Diszkoszban és súlyban is versenyeztem. A rajtom is gyors. Technikailag sokat fejlődtem. Az szorgalom dolga. Valaha a ballábam egész süket volt. Most kapásból talán jobban tudok ballal rúgni, mint jobbal.
   — Szeretne válogatott lenni?
   — Nagyon. Szeretnék egy jó kemény mérkőzést játszani például az olaszok ellen. Én kemény játékos vagyok, bár a durvaságot nem szeretem. Blaskovics-Budaival játszottam együtt. Sok puhaságot nem tanultam tőle...
   — Ki a hátvéd-eszménye?
   — Sesta,
   — Hát az sem éppen mimóza...
   — Durva nem vagyok, de olyan játékost nem ismerek, akitől megijednék.
   Szerényen, csendesen mondja, de látszik rajta, hogy így is gondolja. Felöltözve nem fest félelmetesnek, legfeljebb a figyelmes szemlélő veszi észre, hogy barna sportkabátját meglehetősen feszítik a vállai.
   — Hogy ízlik az NB első osztály?
   — Kicsit szokatlan. Rosszul indult számunkra. Mégis arra kérem a Lampart szurkolóit, hogy bízzanak bennünk. Még sok örömet szerzünk nekik.
   — Most vasárnap sem szaporíthatják túlságosan a pontjaikat...
   Erdős Sándor nagyot lélegzik.
   — Azt nem lehet tudni. Csütörtökön az egész csapat kint volt a Fradi-pályán. Megnéztük a Fradit. Hát tanulságos mérkőzés volt. Én vitéz Bohust figyeltem nagyon, jól fogta Gyetvait, de néha szabadon hagyta.
   — Ön nem hagyja majd szabadon?
   — Én csak azt szeretném, ha úgy menne a játék ellene, ahogy a Honvédkórház ellen ment. Ott is Gyetvai ellen játszottam.
   — És?
   — Hát ott nem nagyon élt.
   — Azt csak nem akarja mondani, hogy Gyetvai könnyű ellenfél?
   — Dehogy. Csak nem „lehetetlen" lefogni. Figyeltem csütörtökön, hogy merre fordul, merre mozog. Gyorsaságban nem maradok le mögötte.
   — Ki a legveszélyesebb csatár, aki ellen eddig játszott?
   Kis gondolkozás.
   — Nagy, a Debreceni VSC balszélsője.
   — Miért?
   — Mert rengeteget mozog. Előre, hátra, jobbra, balra. Mindig dolgot ad az embernek.
   — Milyen szélsőt szeret?
   Milyet nem szeret?
   — Amelyik összevissza mozog, befelé húz, változatosan veszi át a labdát, egyszóval az ember sose tudja, hányadán áll vele.
   Nagyon szereti a labdarúgást. Szolidan él, vigyáz az erőnlétére, este 10-kor már ágyban van.
   — Érzem, hogy most feljöttem, tovább akarok javulni. Nem is nősülnék meg. Az édesanyámmal lakom együtt. Majd ha harminc éves leszek, akkor megnősülök. Emlékszem, amikor a Lamparthoz kerültem, vőlegény voltam. Egyik lelki válságból a másikba estem. Nem is ment a játék.
   Hentes a szakmája, de nem folytatja. Túlságosan nehéz foglalkozás, nem labdarúgónak való. Erdős pedig válogatott szeretne lenni. Ennek érdekében áldozatokat is hajlandó hozni.
   Nagy szeretettel beszél Tomecskó edzőről.
   — Nagyon ismeri a futballistákat. Ha valaki elkéredzkedik az edzésről azzal, hogy dolga van, Tomi bácsi legyint: nincs neked dolgod! Ha nem lettem volna én is futballista, akkor elhinném. De így ne is kísérletezzetek!...
   — Sokat tanulták a Ferencváros — DiMAVAG mérkőzésen?
   — Igen. Láttuk, hogy a Fradi védelme könnyelmű, Sárosi Béla agyondolgozza magát az állandó labdavezetéssel és kifullad, a csatárokat pedig nem is olyan nehéz lefogni. Csak meg ne táltosodjanak hirtelen, mert akkor harapnak.
   — Egyszóval meglepetés nincs kizárva ?
   — Talán nincs. Egy pont is meglepetés lenne...
   Most már el is válunk egymástól. Siet a többiekhez. Együttesen színházba mennek, nevetni. Megnézik a Becskereki menyecskét.
   — Még jobb lenne, ha vasárnap este lenne jókedvünk — mondja még búcsúzáskor.
   Ki tudja, vasárnap talán nemcsak „a sportba" kerül be Erdős Sándor, hanem talán a Hét tizenegyébe is...

   
   Nemzeti Sport
   1941.08.31.