A pályán kissé már öregesen érzem magam, de még elbír a csapat, ameddig a többiek nem szólnak, hogy nélkülem erősebbek lennénk, addig folytatom. Én már inkább rutinból focizom, nem a gyorsaságomra alapozok, igyekszem használni a fejemet, előre gondolkodni, jól helyezkedni, pontosan érkezni. Sokat számít a tapasztalat, azért ha szemben állok a kapuval, általában be is rúgom a helyzeteket, ezért a többiek nem engedik, hogy vezetőedzőként ne állítsam be magam a csapatba. Azt gondolom, nemcsak a pályán tudom segíteni a csapatot, edzőként új színt hoztam a játékunkba, agresszívebben futballozunk. A focistáim felnéznek rám, hallgatnak a tanácsaimra, és talán a múltamnak köszönhetően igyekeznek küzdeni, hajtani, nem ismernek elveszett labdát, főleg, ha én is a pályán vagyok.²