Heteken keresztül zajlott a találgatás, melyik csapatban folytatja pályafutását a dunaújvárosiak középpályása, Rósa Henrik. A kétszeres válogatott labdarúgónak június 30-án lejárt a szerződése a Dunaferrnél, így kedvező pozícióból várhatta a tárgyalásokat, hiszen a német Unterhaching, az osztrák Rapid és Salzburg mellett a legutóbbi bajnokság első hat helyezettje egyaránt szívesen látta volna a soraiban. A döntés nem volt könnyű, ugyanis a játékos elhatározta, csakis olyan együttesben kíván futballozni, amellyel esély lehet az utóbbi négy év újvárosi sikereinek megismétlésére. Mostanra kiderült, a választott csapat az Újpest lesz; Rósa Henrik két évre kötelezte el magát a lilákhoz.

– A felkészülést még Dunaújvárosban kezdte el, a legutóbbi héten azonban már egyénileg tréningezett. Sokáig töprengett, mire elhatározta, melyik csapat ajánlatára mond igent?
– Nem volt könnyű a döntés, hiszen igyekeztem az optimális megoldást megtalálni – válaszolta Rósa Henrik. – Úgy gondolom, huszonnyolc évesen már nem engedhetek meg magamnak egy rossz választást.
– Sokáig szinte biztosra lehetett venni, hogy Ausztriában játszik majd az új bajnoki évben…
– Tény, hogy csakúgy, mint tavaly, az idén is nagyon szerettem volna külföldre igazolni. Ajánlatokban nem is volt hiány, a salzburgiak például még az elmúlt héten is mondták, hogy csakis hozzájuk kötelezzem el magam. Nem tagadom, Sáfár Szabolcsnál is érdeklődtem a klub helyzetéről, és azt hallottam, hogy vannak bizonyos pénzügyi problémák. Noha biztos vagyok abban, hogy ezek a gondok végül rendeződnek, nem akartam a szerződés aláírásával az utolsó pillanatig várni. Kedden elvileg már csak a szerződés aláírása miatt kellett volna Ausztriába kiutaznom, ám eldöntöttem, maradok Magyarországon. Már csak azért is, mert közben az otthoni pozícióim kezdtek gyengülni…
– Ez pontosan mit jelent?
– Amíg az osztrák szerződésre vártam, természetesen tárgyaltam magyar klubokkal is. Megbeszéltük, milyen feltételekkel szerződtetnének, ám azt is közölték velem, ha bizonyos határidőre nem írom alá a megállapodást, akkor az ajánlat már nem érvényes.
– Többen biztosra vették, követi dunaújvárosi csapattársát, Tököli Attilát a Ferencvárosba, akivel amúgy is remekül megértették egymást a Dunaferrben.
– Volt ennek is realitása, ugyanis tárgyaltam valamennyi élcsapattal. Az első gondolatom az volt, hogy maradok Dunaújvárosban, még akkor is, ha tisztában voltam vele, ez a gárda már nem ugyanaz, mint ami volt a korábbi években. Beszéltem az MTK és ZTE irányítóival is, ám igazán komolyan az Újpesten kívül a Videoton és a Fradi akart megszerezni. Az Üllői úti alakulattal egyetlen probléma volt: amikor megjelent náluk a román Bogdan Andone, egyszerűen rám sem hederítettek… Az újpestieken viszont végig éreztem, hogy rám van szükségük, a tulajdonos, Lukács Ferenc éreztette velem a tárgyalások során, engem akar a csapatában látni.
– Egyetért azzal a megállapítással, hogy bár korábban az élvonalban játszott a Vasas, a Videoton és a Csepel színeiben is, igazán Dunaújvárosban lett jegyzett futballista?
– A korábbi csapataimnak is köszönettel tartozom, hiszen a pályafutásom egészéhez hozzátettek valamit, ám tény, a Dunaferrben lettem bajnok, válogatott, magyar szinten nevesebb játékos. Csodálatos élményekkel lettem gazdagabb Dunaújvárosban, éppen ezért nem volt könnyű a váltás. Két hétig edzhettem a most formálódó gárdával, és ez az idő elég volt annak a megállapításához, hogy lássam, ismét jó csapatuk lehet az újvárosiaknak. Sok sikert kívánok nekik, sajnálom, hogy nem lehetek velük.
– Lát esélyt arra, hogy Újpesten hasonló sikerekben lesz része, mint a Dunaferrnél?
– Azért választottam a lila-fehéreket, mert indulnak az UEFA-kupában, és mert a még várható új igazolásokkal érzésem szerint bajnokesélyes csapatuk lesz. Nagyon bízom abban, hogy a dunaújvárosi sikerek a Megyeri úton is megismétlődnek.