A korábbi csapataimnak is köszönettel tartozom, hiszen a pályafutásom egészéhez hozzátettek valamit, ám tény, a Dunaferrben lettem bajnok, válogatott, magyar szinten nevesebb játékos. Csodálatos élményekkel lettem gazdagabb Dunaújvárosban, éppen ezért nem volt könnyű a váltás.³

Az egyik ok, amely miatt az MTK mellett döntöttem, mindenféleképpen Sanyi bácsi személye volt. Korábban Dunaújvárosban dolgoztunk együtt, s mondanom sem kell remek viszony alakult ki közöttünk. A másik tényező, mely az MTK mellett szólt, az a szakmai előrelépés volt, hiszen köztudottan az utóbbi időben nem számítottak rám Újpesten. Olyan csapatot kerestem magamnak, amely nem csak a magyar, de a nemzetközi futballban is jól ismert, s megtiszteltetés a színeiben játszani. Az MTK egy ilyen egyesület volt.¹

Nem okozott csalódást a szakítás, hiszen eredetileg is úgy állapodtunk meg, hogy kezdetnek fél évig leszek az MTK játékosa, s a további egy évről majd azt követően tárgyalunk. Folyamatos játéklehetőséget biztosítottak nekem egy jó csapatban, mely sokáig dobogóesélyes volt, s amelyben sikerült újra visszanyernem az erőnlétemet. Az elmúlt félévet megelőzően rengeteg pofont kaptam, úgyhogy számomra nagy segítség volt, hogy a Hungária körúton játszhattam. A kék-fehéreknél mindvégig rendkívül korrektek voltak velem, úgyhogy csak ismételni tudom magam, köszönöm az MTK-nak az ott eltöltött időszakot.²