magyarfutball.hu

portré: Rákosi Gyula
© tempofradi.hu

játékos

pályafutás
Ferencvárosi TC
1957 - 1972
eredmények / elismerések
4-szeres magyar bajnok (Ferencvárosi TC 1962-1963, 1964, 1967, 1968)
2-szeres magyar kupagyőztes (Ferencvárosi TC 1957-1958, 1971-1972)
VVK-győztes (Ferencvárosi TC 1965)
VVK-döntős (Ferencvárosi TC 1968)
UEFA-kupa elődöntős (Ferencvárosi TC 1971-1972)
Olimpiai bronzérmes (Magyarország 1960)
EB bronzérmes (Magyarország 1964)

edző

pályafutás
Ferencvárosi TC - utánpótlásedző
1973 - 1976
Magyarország - az ifjúsági válogatott edzője
1977 - 1980
Kecskeméti SC
1980 - 1982
Ferencvárosi TC - pályaedző
1982 - 1988
Magyarország - a női válogatott szövetségi kapitánya
1987 - 1987
Magyarország - a női válogatott szövetségi kapitánya
1988 - 1988
Ferencvárosi TC
1988 - 1990
Tatabányai Bányász
1991 - 1991
III. kerületi TTVE
1992 - 1992
eredmények / elismerések
?
fénykép helye
Ahogy a többi srác, én is rúgtam a követ iskolából hazafelé, ment a foci ezerrel. Amikor a második cipőmet rúgtam szét, apám fülön fogott, és hogy úgy mondjam, emelt hangon közölte velem, ennek vége, menjek egyesületbe játszani, ott adnak a rugdosáshoz lábbelit is. Először az Újpestről próbáltam beszélni – Szusza neve óriási csáberő volt a fiatalok körében -, de apám ellentmondást nem tű­rően kijelentette: a Fradi, vagy semmi.


Ferencvárosi TC, 1957-1972

A toborzón amire lementem, vagy százötvenen rúgtuk a labdát a népligeti fák között, Száger Misi bácsi választotta ki az ügyesebbeket. „Kicsi, gyere holnap is” – mondta nekem, én meg mentem boldogan. Érdekes és nagyon szép dolog volt, hogy a többieket sem küldték el, hanem vagy az atlétikai, vagy az úszószakosztály fogadta be őket. A toborzón ott volt Albert Flóri is, ő három évvel fiatalabb volt ugyan, így csak később, a nagycsapatban találkoztunk újra, hogy aztán örök barátság alakuljon ki közöttünk.

Iskoláskoromban nem volt olyan sportverseny, amelyben ne vettem volna részt, legyen az háztömb körüli futóverseny vagy éppen tájékozódási futás a Börzsönyben. Megvolt tehát az alap a jó kondícióhoz, ráadásul én nagyon szerettem edzeni. Amikor vége volt az edzésnek, mindig kint maradtam a pályán, és pluszgyakorlatokat végeztem. Szóval az állóképességemre tényleg nem lehetett panasz.

Már az, hogy az ember a Fradiban játszhatott harmincezer, majd később a válogatottban kilencvenezer ember előtt, maga volt a boldogság. Persze a legnagyobb siker, a legnagyszerűbb emlék a Vásárvárosok Kupája – tulajdonképpen a mai Európa Liga – 1965-ös megnyerése volt.

1972-ben az az igazság, még bírtam volna a tempót, volt bennem még egy-két jó év. Ám akkor gőzerővel ment a fia­talítás, így egy napon az elnök behívott, és azt mondta, lassan itt az ideje, hogy visszavonuljak. És nyomban fel is ajánlotta az ifi 1. edzői posztját.
forrás
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: Longinus
    2017.04.30, 09:18
    Beceneve "Matyi" volt, gondolom a keresztneve utáni fricska a "Nagy Vezér" hatására.
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
     
  3. avatar: Longinus
    2015.08.08, 16:39 (szerk.: 2017.05.23, 17:40)
    képRákosi Gyula utolsó válogatott mérkőzése, (1968. 05. 11. Szovjetunió 0:3) jobbról a második. Mellette balról Varga Zoltán, akinek szintén ez volt az utolsó fellépése a válogatottban.
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
    2013.10.09, 14:53 (szerk.: 2017.05.23, 17:47)
    Mik voltak az edzői tevékenység legfontosabb állomásai?

    - 1972 és 1975 között a Fradi ifi csapatának edzője voltam. 1975-ben bajnokok lettünk. Bozsik József kérésére 1975 és 1980 között az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya voltam. Szép eredményeket értünk el. Hosszú idő után 1975-ben és 1976-ban is sikeresen szerepeltünk az UEFA-tornán, ami az ifjúsági EB-nek fele meg. Svájcban bronzérmesek, majd itthon ezüstérmesek lettünk. Sőt 1977-ben Tunéziában, majd 1979-ben Japánban részt vettünk az ifjúsági labdarúgó VB-n is, de a csoportmérkőzések után nem jutottunk tovább.

    Ezután két évig irányítottam a Kecskeméti SC munkáját.

    Ezt követően, Páncsics Miklós közreműködésével két évre Kuvaitba kerültem, a legszegényebb klub, az al-Nasszer ificsapatnál edzősködtem. Ebben az egyesületben játszottak a környező országokból származó vendégmunkások gyermekei. Az első mérkőzésen kétszámjegyű vereséget szenvedtünk. Átszerveztem a csapatot, amelynek eredményeként a közepes szintet el tudtuk érni.

    Hazatérésem után az FTC pályaedzője voltam, és 1987-ben és 1988-ban a női válogatottat irányítottam szövetségi kapitányként. Érdekes feladat volt, jó csapatunk volt.

    Amikor az 1987/88. évi bajnokságban gyengébben szerepelt az NB I-es csapat, a vezetőség edzőváltást tervezett. Albert Flórit és engem magukhoz rendeltek, s kérdezték, vállalnánk-e a csapat irányítását. Vállaltuk.rákosi-albert-edzok Papíron Flóri lett a vezetőedző, én a pályaedző. Mivel azonban Flóritól azt várták, hogy öltönyben, nyakkendőben reprezentáljon, a szponzorokkal tárgyaljon, az edzői munkát gyakorlatilag én végeztem. Természetesen mindent megbeszéltünk, Flóri megbízott bennem, hallgatott rám. Elmondtam viszont a vezetőségnek, hogy ilyen felállás mellett szükség van egy valódi pályaedzőre is, így került – javaslatomra – Szűcs Lajos a csapathoz. Ez nagyjából megfelelt a mai felállásnak: szakmai igazgató, vezetőedző, pályaedző. Az 1988/89. és az 1989/90. évi bajnokságokban tehát a Fradi vezetőedzője voltam. Először a második, majd a harmadik helyet szereztük meg. Ígéretem volt arra vonatkozóan, hogy ha a csapat a dobogón végez, maradhatok a klubnál, ha nem is az első csapatnál. Harmadikok lettünk, de a vezetőség az ígéretét nem tartotta be. Szerződés helyett egy felmondó levelet kaptam…, Szűcs Lajosnak legalább felajánlották az egyik ifi-csapat vezetését. Ez nagyon nagy csalódás volt számomra. Ezután Tatabányán, Újlengyelben, Vácszentlászlón és a III. ker. TTVE-nél is edzősködtem.

    forrás:
    http://www.ftcbaratikor.hu/2013/10/09/beszelgetes-rakosi-gyulaval/
     
  5. avatar: fgymat
    2013.03.08, 14:45 (szerk.: 2017.05.23, 17:38)
    RÁKOSI Gyula (1938), az FTC csatára, 1960 óta 41 ízben játszott a válogatott csapatban és 4 gólt ért el. Tagja volt az 1962. és 1966. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.

    – A zöld-fehérek „perpetuum mobilé"-je örökmozgó középpályás játékos, törékenynek tűnő termetével kifogástalanul bírja a szakadatlan mozgást. Szinte az egész játéktér az övé. A válogatottban a támadósor valamennyi helyén szerepelt már. Rendszerint különleges taktikai megbízással lép pályára. Rákosi játéka eddig nagyszerűen megfelelt a korszerű labdarúgás követelményeinek. Derekasan kiveszi a részét a védekezésből és lankadatlanul indítja, szövi a támadásokat. Érthető, hogy az egész mezőnyre kiterjedő játéka közben ritkán nyílik alkalma a gólszerzésre. Páratlan munkabírása jó labdakezeléssel, magas fokú taktikai érettséggel és fegyelmezettséggel, valamint harcos küzdőmodorral párosul. Lövőereje ugyan átlagon felüli, de az „irányzékkal" gyakran baj van. A mai, rengeteg mozgást igénylő labdarúgásban az ilyen típusú fáradhatatlan játékos nemcsak hasznos, hanem – nélkülözhetetlen is.

    Legkiválóbb teljesítményét 1965. május 23-án, az NDK elleni mérkőzésen (1:1) nyújtotta.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig