Tele volt a keret jó játékosokkal, a nyáron is erősítettünk, csak az eredmény nem jött. Volt két edzőváltás is, ami némi fejetlenségről árulkodik. A végén már káosz volt a klubnál. Jó lett volna, ha csupán széthúzás uralkodik az öltözőben. De nem volt ritka, hogy verekedés tört ki a játékosok között. Előfordult, hogy edzés közben a száztíz kilós kapusunk azért ütlegelte a feleakkora csatárunkat, mert az rosszul reagált egy szituációra. Mindeközben az edzőnk ült a lelátón, és figyelte, ki nyer…A bajnokság végén mehetett mindenki, amerre akart. Mindenképpen el akartam jönni, és végül Wuppertalba igazoltam.¹