magyarfutball.hu

Magyarország † Dósai István (? 1926 - 1983.06)

alias
Dvorszky István
nationality
Magyarország
poszt
csatár

játékos

pályafutás
Budapesti TK
? - ?
Kispesti AC/Honvéd SE
1947 - 1950
Elektromos MSE/Vasas Elektromos
1950 - 1952
Szekszárdi Dózsa
1952 - 1956
Pécsi Dózsa
1956 - 1957
Szekszárdi SC/Szekszárdi Dózsa
1957 - 1964
eredmények / elismerések
?
0 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
8 elsőosztályú bajnoki

Dósai István magyar bajnoki mérkőzései:

NB I 1947/1948

# date round match substitutions cards goals result
1 1947.08.24 2 MOGÜRT SC - Kispesti AC 3 : 4
2 1947.09.02 3 Kispesti AC - Szolnoki MÁV SE 1 x gól 2 : 1
3 1947.09.07 5 EMTK - Kispesti AC 3 : 3
4 1948.04.17 27 Elektromos MSE - Kispesti AC 1 : 4
5 1948.06.13 32 Kispesti AC - Szeged AK 1 x gól 5 : 0
6 1948.06.20 33 Szombathelyi Haladás - Kispesti AC 1 : 2
7 1948.06.26 34 Kispesti AC - Debreceni VSC 4 : 0
7 mérkőzés 2 x gól

NB I 1948/1949

# date round match substitutions cards goals result
8 1949.05.29 28 Ferencvárosi TC - Kispesti AC 4 : 1
1 mérkőzés
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: fgymat
    2018.08.30, 08:38
    Görbe élet
    Szerdán este Dósai Dvorszky István bosszúsan tolakodott át a tömegen és bement a szekszárdi főtéren lévő Pipa-étterembe. A fehér abroszokkal terített asztaloknál összezsúfoltan ültek az emberek. Végre az egyik asztalnál felfedezett egy üres helyet és odaült. Nem ismerte asztal társait, de azok névről szólították, meghívták, hogy igyon velük. Dósai szívesen elfogadta ajánlatukat, így legalább nem kell kunyerálni senkitől...
    Egy pepitaruhás, sovány férfi kínálgatta különösen. Dósaihoz fordult és dicsérte labdarúgó tudományát. A játékos pedig élt az alkalommal és rendelt két féldecit a pepitaruhás számlájára.
    — Na, csodacsatár, hogy ízlik?
    — Valódi kérem, valódi. Olyan rézfalú gyomor kell hozzá, mint az enyém.
    A pepitaruhás ragyogott a büszkeségtől.
    — Akkor ne sajnáljuk, Igyunk még eggyel.
    Az éhes gyomorba öntött pálinka rettenetes szomjúságot okozott. Körülnézett, hogy a pincértől szódavizet kérjen, amikor újabb ismerősökre akadt a szomszédos asztalnál. Percek múlva átköltözött a pepita ruhás asztalától, valaki mindjárt rendelt is neki a legutóbbi mérkőzésen rúgott szép góljáért.
    Dósai érezte, hogy már sokat ivott, de — ma legalább van értelme — gondolta.
    — Egy edzőmérkőzés miatt... — motyogta maga elé. — Majd én megmutatom nekik .,.
    Dósai egy évtizeddel ezelőtt a magyar labdarúgás egyik csatár-reménysége volt. A Kispestben Bozsikkal együtt tanulta meg a labdarúgás alapelemeit. Országos ifjúsági válogatott lett, néhány alkalommal balszélsőt játszott annak idején. Sportszerűtlen életmódja miatt azonban nem fejlődött tovább, hamarosan kikerült a csapatból. Mielőtt Szekszárdra került volna, az Elektromosban rúgta a labdát.
    Hét-nyolc évvel ezelőtt a Szekszárdi Dózsa a megyei bajnokságban olyan együttest alakított ki, amely a siker reményével vehette fel a küzdelmet az első helyért. Ekkortájt került Dósai Szekszárdra és a vörösbor hazájának dédelgetett kedvence lett. A csapat jól szerepelt, megnyerte a megyei bajnokságot és hajszálon múlott, hogy a Pécsi Dózsa helyett nem a Szekszárdi Dózsa került az NB II-be. A következő évben még a 2-ik helyen végzett a Dózsa, de utána az új bajnoki idényben már teljesen visszaesett. Dósai azonban változatlanul kedvence maradt a szurkolók egy részének, akik, ha találkoztak vele — rendszerint a mulatóhelyeken — fröccsel, sörrel, pálinkával kínálták az örökké szomjas „Pityukát”. Már 1951—52-ben is nehezen tudták fegyelmezni 54-ben pedig annyira a szesz rabja lett, hogy elvonókúrára küldték. A kúra sikerrel Járt, hosszú ideig nem fogyasztott szeszesitalt.
    Amikor a Pécsi Dózsa bekerült az NB I-be, Dósai a pécsi csapat játékosa lett. Egy ideig csak a tartalékcsapatban jutott szóhoz — gyenge erőnléte miatt. Később ismét az ivásnak adta magát és még kevesebb reménye volt arra, hogy NB I-es játékos lehet.
    Egy év múlva visszakerült Szekszárdra. Nagy reményeket fűztek szerepléséhez, de kezdettől fogva nagyon sok baj volt vele. Már a megyei bajnokok tornáján is ritkán állt rendelkezésre. Először csak a mérkőzések után feledkezett meg magáról, majd a mérkőzések után nem ment be a munkahelyére. Az is megtörtént, hogy pénteken, szombaton sem volt józan. Előfordult, hogy vidékre induláskor derült ki, hogy nem lehet számítani a szereplésére. Történtek elégtelen kísérletek, hogy jobb belátásra bírják. Szakosztályvezetője nemegyszer elvitte pénteken saját lakására és ott tartotta a mérkőzés időpontjáig, hogy ne jusson italhoz, de ez sem segített. Könnyen kimondták rá, hogy „menthetetlen".
    Néhány hete a szekszárdi játékosok is fogadalmat tettek, hogy a tavaszi fordulóban szolgalmasabban látogatják az edzéseket. De már az első előkészületi mérkőzésen nem tudták beállítani Dósait, mert előző este részegen vitték haza. A paksi mérkőzés után már a csapat tagjai követelték a vezetőktől, hogy vessenek véget a Dósai-ügynek.
    A Szekszárdi SC vezetősége megtárgyalta a játékos ügyét és úgy határozott, hogy mindennemű sport- tevékenységtől eltiltja és a sportkör tagjai sorából kizárja.
    Ennyi a 32 éves játékos elrontott életének története. Aki most is — itt az étteremben — ki tudja, mennyit ivott már. De továbbra is émelygő szomjúság gyötörte. Az alkohol szenvedélyében élő emberek őrjítő vágya az ital után. Nemsokára megint jött a pincér az újabb rendelésekkel. Alig tette le, máris odaszólt a mellette ülőkhöz:
    — Vegyük már kézbe, mert megromlik itt a pohárban.
    Egyetlen hörpintéssel lehúzta az italt. Még csak nem is köhintett utána.

    A társaság nemsokára szedelőzködött és Pityu ismét más asztalhoz került. Nem tudta, hogy hogyan jutott oda. hogy kikkel ivott együtt, de az nem is fontos. Inkább az volt a hiba, hogy azok sört ittak. A bort és a pálinkát jobban szereti, de a jéghideg sört is élvezettel szürcsölte. A nyelve hegyétől a gyomra fenekéig érezte az italt. Már apró karikák kezdtek táncolni a szeme előtt, fejében összevissza kezdtek szaladgálni a gondolatok ...
    Elborult szemmel látta, hogy ismét mások szólítgatják magukhoz, poharakat raknak elébe. Már túl jártak az éjfélen, amikor egy pincér karonfogta.
    — Jó lenne, ha haza mennél...
    Ketten is mellette teremtek és rászóltak a pincérre:
    — Eressze el, mert odavágok — lökte el egyikük a pincért. — Sehova se megy. Pityu te vagy a csapat lelke, fél lábbal is jobban játszol, mint közülük bármelyik.
    Dósai csak érzéketlenül vigyorgott és tovább ivott.
    — Kizártak ... Kizártak ... Megint magamra hagytak ... — suttogta részegen és potyogtak a könnyei.
    Pityu görbére sikerült életéért elsősorban ő a felelős. Nem volt ereje, hogy más emberekhez hasonlóan az egyszerű józan életúton haladjon. De ha már neki nem volt. legalább azoknak lett volna, akik sorsának alakulásáért ugyancsak felelősek, akik elnézték a körülötte lebzselő felelőtlen ígérgetőket, akik nem nyúltak sokkal korábban és határozottabban olyan eszközökhöz, amellyel még idejében meg lehetett volna menteni Dósai Dvorszki Istvánt a társadalomnak és a sportnak. Nem árt, ha ezen Szekszárdon — tanulságain pedig szerte a hazában — jónéhányan elgondolkoznak!
    Strokmány Lajos

    Népsport
    1958.02.24.
     
  2. avatar: fgymat
    2018.08.30, 08:19
    kép

    forrás:
    Tolnai Népújság
    1996.11.26
     
  3. avatar: fgymat
    2018.08.30, 08:17
    Megrendültén tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és tisztelték, hogy
    DÓSAI (DVORSZKY) ISTVÁN,
    a Szekszárdi Dózsa Sportegyesület volt labdarúgó-játékosa életének 57. évében váratlanul elhunyt. Temetéséről később történik intézkedés.
    . Szekszárdi Dózsa SE

    Tolna megyei Népújság
    1983.06.22