magyarfutball.hu

Magyarország † Sarlós László (? 1929.02.22 - 2016.02.20)

nationality
Magyarország
age
† deceased at age of 86
(born 95 years ago)
poszt
csatár

játékos

pályafutás
Szombathelyi SE Pamut
? - 1948
Szombathelyi VSE/Lokomotív
1948 - 1950
Szombathelyi SzMTE
1950 - ?
Szombathelyi Postás
? - ?
Szombathelyi Törekvés
1955? - ?
eredmények / elismerések
?

edző

pályafutás
Szombathelyi Dózsa
? - ?
eredmények / elismerések
?
0 nemzetközi kupa
0 hazai kupadöntő
12 elsőosztályú bajnoki

Sarlós László magyar bajnoki mérkőzései:

NB I 1948/1949

# date round match substitutions cards goals result
1 1948.12.26 15 MTK - Szombathelyi VSE 3 : 0
2 1949.02.27 17 Szeged AK - Szombathelyi Lokomotív 1 : 3
3 1949.03.06 18 Szombathelyi Lokomotív - Ferencvárosi TC 0 : 4
4 1949.03.13 19 KISTEXT SE - Szombathelyi Lokomotív 2 : 1
5 1949.03.20 20 Szombathelyi Lokomotív - Salgótarjáni BTC 7 : 1
6 1949.03.27 21 Győri Vasas ETO - Szombathelyi Lokomotív 1 : 1
7 1949.06.26 29 MATEOSZ MSE - Szombathelyi Lokomotív 6 : 1
7 mérkőzés

NB I 1949/1950

# date round match substitutions cards goals result
8 1949.12.11 13 Szentlőrinci AC - Szombathelyi Lokomotív 1 : 1
9 1949.12.31 14 Szombathelyi Lokomotív - Ferencvárosi TC 2 : 7
2 mérkőzés

NB I 1955

# date round match substitutions cards goals result
10 1955.08.21 16 Légierő SK - Szombathelyi Törekvés SK 0 : 1
11 1955.08.28 17 Szombathelyi Törekvés SK - Budapesti Honvéd SE 0 : 4
12 1955.09.04 18 Budapesti Kinizsi SK - Szombathelyi Törekvés SK 5 : 3
3 mérkőzés
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2017.02.17, 10:04
    Erre a hétre terveztük egy szűkebb baráti társasággal megünnepelni Sarlós László 87. születésnapját. A soproni szanatóriumból hazaérkezése után egyeztünk meg az időpontban. Ilyen a sors, ünnep helyett a végső búcsúra készülünk.
    Jómagam Laci felhatalmazása alapján ülök a gép előtt. Közel három éve, műtétem után meglátogatott a kórházban. Alig tudtam megszólalni, miután azt mondta: „Megkérlek, mit megkérlek, felhatalmazlak, hogy a nekrológomat csak te írhatod meg.”
    Pénteki váratlan halálhíre óta készülök az írásra. Több változatot is elvetettem már. Laci ugyanis különleges ember volt, irigylésre méltóan tudott élni. Sokszor hangoztatta: „Gyönyörű az élet!” Amikor összejöttünk, emlékeket idézett. Legbüszkébb 12 első osztályú meccse közül az elsőre volt. A zsúfolásig megtelt falelátós stadionban 1948. december 26-án ugyan 4:0-ra kikaptak a Fraditól, de olyan labdarúgók ellen játszhatott, akik jó részének nevét a sportág magyar aranykorszakában az egész világ megismerte. Csak néhány név: Rudas, Kispéter, Lakat, a csatársor pedig Budai, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor.
    Több kitérő, katonaság, edzősködés, s egyéb tisztség után előbb négy, majd 17 évre, immáron vezetőként tért vissza a Rohonci útra. Szakosztály-, majd technikai vezetőként fő támasza volt a mindenkori edzőnek.
    Annak idején a Haladás vasutas csapat lévén vonattal utazott. A játékosok ételcsomagokat kaptak. Egyik alkalommal viszont semmit. Egyikük meg is kérdezte Lacit, miért? „Öcsikém! NB I-es csapathoz az nem méltó.” Irány az étkezőkocsi, ahol a személyzet nagy örömmel fogadta a gárdát.
    A játékosok döntő része szerette, tisztelte napjainkban is. Az egyik átigazolási időszakban kérdésemre adott válasza egy nap alatt teljesen megváltozott. Meglepetésemre így reagált: „Uram! Labdarúgásban nem naponta, hanem szinte percenként változik a helyzet...” Egy külföldi útról hazafelé, amikor a gép leszállni készült, a légiutas-kísérő „mindenki üljön le!” felszólítására így válaszolt: „Kisasszony! Nekem magyarázol, amikor én berepülő pilóta voltam?” Németországi edzőtáborozás után Oberwartba érve fogadott Fitossal, hogy fejelésben megveri. 200 schilling volt a tét. Melegítők a kapuk, Rákli Kálmán bácsi a bíró. Helyszín az akkori Zema áruház nézőkkel teli parkolója. Persze, hogy Laci nyert. Fitos nyújtotta a fogadás összegét, mire Sarlós így válaszolt: „Öcsikém! Csak igazi futballistáktól fogadok el pénzt.”

    Amikor megbeszélt találkozóról egy-két percet késtünk, órájára nézett: „Uraim! Mikor volt a középkezdés?” Mindig pontos, pedáns, s főleg a hölgyekkel udvarias volt. Nehezen viselte, ha ennek ellenkezőjét tapasztalta. De azokat is, akik semmit sem csináltak, de állandóan dicsekedve a mellüket verték. Ezért nem járt legalább másfél évtizede meccsekre, taszította az, ami körülvette a sporteseményeket. Sorolhatnám a baráti találkozókat is, amikor a kitűnő tenort, Sárdy Jánost idézve énekelni kezdett. Tudott mulatni.
    Odafönn Rákli doktorral, Hegyi Oszival - akik szintén autóbaleset áldozatai lettek -, volt focistákkal, aztán Tóth Gézával, Németh Palival és másokkal együtt emlékeznek régmúlt időkről, eredményekről, az életről, amit imádott.
    Uram! Bocsánat, Lacikám! Isten Veled!
    Bodor Ferenc

    2016.02.24
    http://vaol.hu/vasifoci/in-memoriam-sarlos-laszlo-1929-2016-1755059