magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
Kapa
Fazék
nationality
Magyarország
age
76 years
poszt
csatár
related websites

játékos

pályafutás
Újpesti Dózsa SC
1965 - 1980
RFC Antwerp
1980 - 1984
St. Truiden
1984 - 1985
eredmények / elismerések
Olimpiai bajnok (Magyarország 1968)
9-szeres magyar bajnok (Újpesti Dózsa 1969, 1970 tavasz, 1970-1971, 1971-1972, 1972-1973, 1973-1974, 1974-1975, 1977-1978, 1978-1979)
3-szoros magyar kupagyőztes (Újpesti Dózsa 1969, 1970, 1975)
3-szoros magyar gólkirály (1975-1976, 1977-1978, 1979-1980)
Ezüstcipős (1979-1980)
Az év labdarúgója (1970)
VVK-döntős (Újpesti Dózsa 1968-1969)
BEK-elődöntős (Újpesti Dózsa 1973-1974)

edző

pályafutás
Racing Jet Bruxelles
1985 - 1986
Eendracht Aalst
1986 - 1988
RC Harelbeke
1988 - 1990
Eendracht Aalst
1990 - 1992
Royale Union Saint-Gilloise
1992 - 1994
Magyarország - pályaedző
1994 - 1995
RFC Antwerp
1995 - 1996
eredmények / elismerések
?
fénykép helye

Újpesti Dózsa SC, 1965-1980

Azt sokan nem is tudják, hogy én Újpesten, a kölyök négyben kezdtem el futballozni, és az első pillanattól kezdve kilences mezben, a center pozíciójában játszottam. Aztán amikor felkerültem a felnőttkeretbe, Balogh Sándor azt mondta: fiam, neked a jobb szélen kell szerepelned, vékonyka vagy, ott tudsz pihenni, amikor Zámbó Sanyi a bal szélen vezeti a támadásokat. Ráadásul belül Göröcs Titi, Bene Feri és Dunai Anti szerepelt, őket kiszorítani lehetetlennek tűnt. De a jobb szélen ott volt Kuharszky Béla, a „Kukac", aki kiváló adottságokkal rendelkezett. Aztán mégis helyet követeltem magamnak a csapatban, és két év múlva már a válogatottban is bemutatkozhattam jobbszélsőként. Arra emlékszem, hogy szinte gyerekként, tizennyolc évesen játszottam először a Dózsa felnőttcsapatában, 1965 novemberében a Dorog ellen kettő kettőre végződő találkozón. Gólt is lőttem – nem nyertünk, mégis roppant boldog voltam.
Rendőrcsapat voltunk, így fegyelemben, rendben éltünk, a vezetőink igyekeztek a lehető legjobb feltételeket biztosítani nekünk. Azt gondolják a fiatalok, hogy süket duma, de minket valóban nem a pénz motivált. Persze jó volt az átlagnál többet keresni, autóhoz, lakáshoz jutni, de én például nem voltam rászorulva a nagy keresetre, mert apám maszek esztergályos volt, saját műhellyel, három segéddel a Bajza utcában.
Bemutatkoztam a felnőttcsapatban, aztán szóltak a vezetők, hogy pakoljak, megyek katonának. 1965 végén, cudar téli időben vonultam be az egri laktanyába, többek között Zámbó Sanyival, Dunai Antival, a honvédos Kocsis Lajossal, és több kiváló sportolóval, kajakossal, súlyemelővel. Három hónapig nem mehettünk ki a laktanyából, nem engedtek haza, viszont annál több időt tölthettünk őrségben és a konyhán.1

...

RFC Antwerp, 1980-1984

...

St. Truiden, 1984-1985

...
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: heimo
    2019.07.06, 21:41 (szerk.: 2019.07.06, 21:42)
    EURÓPA KAPA

    Ahhoz a labdarúgó-generációhoz tartozott, amelynek megannyi képviselője mindent elérhetett – volna. Mert már a hatvanas évek nagyjaival is együtt futballozott, noha – mint említi – még csak inasként. Mesterré a hetvenes esztendők garnitúrájában vált. Azokban az időkben sem akárkik viselték az újpesti vagy a címeres mezt, ám a játékosok változatlanul extraklasszis tehetsége már nem párosult világra szóló teljesítményekkel, azaz meseszép lett volna, ha a válogatott a legjobb nyolc közé kerül a világbajnokságon. Ezzel szemben a „hatvanasok” kétszer is súlyos csalódást keltettek azzal, hogy vesztettek a vb-negyeddöntőben. Meg 1969-ben – a leszálló ág kezdetén – Marseille-jel…

    Fazekas László úgy számol, két világbajnokságon vett részt négy helyett: az 1970-es és az 1974-es „benne maradt”. Habár más adatokat is sorolhatna: egyetlen újpesti évadát sem zárta érem nélkül, jóllehet tizenöt esztendőn át szerepelt a lila-fehérek felnőtt csapatában. Kilenc arany, négy ezüst, két bronz: ezt tessék utánozni! Nem mellesleg, az Újpestben 408 bajnoki mérkőzésen 210 gólt szerzett, az 1979/80-as évadban 36 góllal lett európai ezüstcipős. De még ez is „smafu” ahhoz képest, hogy 92 alkalommal lépett pályára a válogatottban, elvégre nála többször csak Bozsik József játszott Magyarország legjobbjai között. Közben tízszer járt Közép- és Dél- Amerikában – a mexikói olimpiáról (mi mással?) arannyal tért vissza –, és csupán az edzőtáborokhoz vezető útjai kitettek volna egy (két?) Föld körüli utazást. Az összetartásokra busszal kellett mennie, bár a sportautókért hasonlóképpen bolondult, akár a futballért. Pesten csodájára jártak előbb fehér, majd sárga színű FIAT 850-es Coupéjának, hát még kétliteres Ford Caprijának, amely szintén sárga volt, fekete tetővel. A második FIAT totálkárossá vált a Lehel út és a Róbert Károly körút kereszteződésében, de nem azért, mert Fazekas Forma–1-es pályát álmodott Angyalföldre, hanem azért, mert egy teherautó sofőr nem adta meg neki az elsőbbséget. Ez 1970 decemberében történt; hősünket alig huszonhárom évesen megérintette a halál, noha – szerencséjére – csak a bal keze tört el. Azt is megemlegette, amikor egyszer az édesapja vitte kocsival a tatai táborba. A válogatottba – a Kapának becézett újpesti csatárral együtt – az idő tájt került be Fatér Károly, a csepeli kapus, akit Sós Károly szövetségi kapitány „Faternak” hívott. A papa kitette Fazekast a bejáratnál, majd nyomban hazaindult, Sós pedig azzal fogadta a jobbszélsőt: „Hol a Fater?” – Együtt jöttünk, most ment el – hangzott a válasz. „Hogy-hogy elment? Ki fog itt védeni?” A „vasággyal együtt húszkilós”, ám annál technikásabb csatárt Sós tette be először a nemzeti tizenegybe, méghozzá Fazekas gyerekkori ideálja, a sérült Albert helyett.

    „A gombfoci-világválogatottamban Flóri volt a center, és a fényképét nézegetve mindig arra gondoltam: ilyen nagy futballista soha nem leszek – emlékezik. – Aztán 1968-ban éppen őt kellett pótolnom, nem is akármilyen mérkőzésen: a magyar–szovjet Eb-negyeddöntőn. Nyertünk 2-0-ra, majd Moszkvában Albert visszatért, én nem játszottam, de nem ezért kaptunk ki 3-0-ra…”

    Az az év mégis a legjobbak egyike volt Fazekas számára, hiszen akkor lett ötkarikás bajnok, a IV. kerületben pedig már a találkozók második percében méltatlankodott a közönség, ha a nevezetes Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó ötös nem szerzett gólt. Az esetek többségében nem kellett dühöngeni, hiszen a Szeged például 11-0-ás, a Diósgyőr 9-0-ás vereséggel távozott a lila katlanból. Az más kérdés, hogy a bajnoki címet – az újpestiek 102 gólja ellenére – a Ferencváros hódította el, egyebek közt azért is, mert az FTC–Vasason (2-1) a piros-kékek Varga kapus luftjával torolták meg a Megyeri úti világító-berendezés avatásán elszenvedett 3-0-ás vereséget. A következő hét évadban viszont éppen hétszer nyert aranyat a lila-fehér együttes. Közben bejutott az UEFA Kupa elődje, a VVK döntőjébe, de a visszavágón 2-0-ás vezetés után 3-2-re vesztett a Newcastle ellen, majd a legjobb négy közé került a BEK-ben, ám a későbbi győztes Bayern Münchennel szemben alulmaradt (Fazekas góljával itthon 1-1, majd odakinn 0-3).

    „Mindig elcsúsztunk valamin” – mondja a szélső, és ez korántsem csupán az Újpestre vonatkozik…

    A válogatottal jött előbb Marseille, majd Edström. (Érdekes, e két keserves vb-selejtező közül az 1969-es magyar–csehszlovákot a város, az 1973-as magyar–svédet az egyenlítő-kiejtő gólt fejelő skandináv csatár szimbolizálja.)

    „Sőt, már Prágával kell kezdeni, hiszen ha ott nem egyenlít a csehszlovák csapat, akkor nincs Marseille. A második félidő elején elért gólommal 3-1-re vezettünk, amikor Sós lehozta Mészölyt. Kálmánt már a szünetben le akarta cserélni, de – Göröcs Titi közbenjárására – visszahívta őt a zuhany alól.” Göröcs nevének említésekor nagyot sóhajt.

    „Ma tízmilliókat adnának érte euróban, akkora művész volt. Ha kérted, az orrod hegyére rúgta a labdát negyven-ötven méterről.”

    Közbevetem: valamit mondjon Fazekasról is…

    „Az újpesti kölyökben centerként kezdtem, de az egybe középen nem lehetett bekerülni. Így kaptam helyet a szélen, ahol kiszúrtam, hogy a legtöbb balbekk a jobb lábával el van veszve. Ezért sokszor befelé cseleztem, és ballal rúgtam gólt, miután a falnál napról napra gyakoroltam a sutával.”

    Nagyszerű előmenetele dacára a világbajnokságokkal később sem volt szerencséje. Noha mind az 1978-as, mind az 1982-es torna selejtezőin remekelt a válogatott, az argentínai vb-t megelőző angol–magyar barátságos mérkőzés előtt elvesztette két gólvadászát, Váradi Bélát, majd Fazekas Lászlót… Itt meg kell állni, hiszen valójában csak a Németországban megsérült Váradi dőlt ki, de Fazekasra sem lehetett számítani, mert ő (társai egybehangzó szavai szerint) lelkileg összeomlott, amikor kiderült, hogy felesége – Törőcsik András menyasszonyával együtt – fehérneműt emelt el egy londoni áruházból. „Felfújták” – jegyzi meg ma Fazekas, aki többet nem is akar mondani az ügyről. Nem sokkal lelkesebben mesél az 1982-es magyar–belgáról sem, hiszen azon potyagóllal egyenlített az ellenfél, ráadásul 1-0-ás magyar vezetésnél White angol játékvezető szinte megbocsáthatatlan hibát követett el: nem állította ki Pfaff kapust, aki a tizenhatoson kívül brutálisan leterítette Fazekast.

    „Az utóbbi években talán ezt a pillanatot elevenítettem fel a legtöbbször, mert Antwerpenben ötpercnyire lakom Pfafftól, akinek az unokája ugyanabba az óvodába jár, amelyikbe az enyém. Harag régóta nincs, de ez nem változtat azon, hogy Elchében nem mi jutottunk tovább…”

    Antwerpenbe 1980-ban került; a második magyar labdarúgó volt – Bálint László után –, aki akkoriban külföldre szerződhetett. Európa legjobb bajnokságainak egyike várta, hiszen Belgium válogatottja ’80-ban Eb-döntőt vívott, és olyan játékosokat vonultatott fel, mint Gerets, Renquin, Ceulemans vagy az Aranycipőt Fazekas előtt (39 góllal) elhódító Vandenbergh. A légiósok sem voltak akárkik: annak idején Belgiumban futballozott a csehszlovák Dobias, a lengyel Lato és Lubanski, a holland Haan, a német Hrubesch, a dán Morten Olsen és Elkjaer-Larsen, valamint a klubtárs Müller Sándor.

    „Fazék” két évre írt alá, de annak leteltével – harmincöt esztendős korában! – újabb kétéves szerződést kínáltak neki.

    „Belgiumban döbbentem rá, honfitársaimmal miért nem jutottunk el az igazi nagy sikerig. A beállítottság miatt. Otthon bármit meg lehetett magyarázni, itt csak az eredmény beszél. S miközben a feltételeket valamennyi klub – a lehetőségeihez mérten – maximálisan megteremti, mindenki magára van utalva; nincs Pista bá’, Sanyi bá’… Az értékes labdarúgóknak pedig kijár a tisztelet. A belgákkal nem fordulhat elő olyasmi, hogy ötödosztályú hotelben lakjon a nemzeti együttes, akár a miénk az argentínai vb-n, vagy hogy a fél csapatot hazaküldjék, miként történt az velünk az Aero Szállóban, a válogatott dél-amerikai túráinak egyike előtt. Azért nem utazhattunk, mert nem zakóban érkeztünk a találkozóra…”

    Fazekas közismertté vált Belgiumban, és pályafutásának befejezése után még több mint tíz évig edzősködött a kétnyelvű országban (Racing Jet, Aalst, Union, Harelbeke, Antwerpen). Miután harmadik lánya már Antwerpenben született, letelepedett odakinn; ma píárcége van, és a névjegyét most sem bogarásszák sokáig. Elgondolom, idehaza vajon hány fiatal tud róla. Göröcs néhány éve megjelent a Megyeri úti stadionban, bemutatkozott, mire az őr a bejáratnál azt válaszolta: „Na és?” Tartok tőle, Fazekas is így járna. Ebben azonban nem elsősorban napjaink őrző védői a hibásak. Fazekas legnagyobb meccseinek egyike az 1976 májusában rendezett Újpest–FTC volt. A lilák 8-3-ra győztek, „Kapa” öt gólt szerzett, és 10-es osztályzatot kapott az akkoriban még valódi szaklapként működő Népsporttól. Fazekas nemrégiben megpróbálta megszerezni a találkozó felvételét, de egyetlen kópia sem maradt fenn a hajdani meccsről. Mivel új tekercsek vásárlására nem volt pénz, egyebek közt mezőgazdasági szakfilmműsorokkal törölték le a rangadókat. Liverpool 1966-os slágerszámát, a magyar–brazilt (3-1) az NDK televíziójától kellett kölcsön kérni a karácsonyi ismétlésre…

    Pedig nemcsak Eddie Murphyvel lenne érdekes a Szentfazék.

    Magyarok nagy pályán 5. - Hegyi Iván
    Népszabadság, 2009. július 04.
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2019.02.16, 09:51
    Fazekas karakteréhez hozzátartozik még, hogy mivel korán bizonyított, 21 évesen már elvárta és ezt éreztette is, hogy olyan, nála idősebb tekintélyek, mint Göröcs, Solymosi, Szentmihályi, Bene, Zámbó, stb. egyenrangú félként kezeljék. Ezt ki is vívta, és mivel a pályán odatette magát a csapatért, megengedhette magának, hogy egyébként különc legyen. Önérzetes pali volt és az ma is.

    Fazekas nem kisebb célt tűzött ki maga elé Újpesten, mint azt, hogy Benét akarja felülmúlni. Ezért amikor már egy-egy bajnoki meccsen 2 góllal vezettek, nem is passzoltak egymásnak, maguk akartak gólt rúgni. Ez odáig elment, hogy válogatott meccsen Svájcban Fazekas tört kapura, kisodródott, Bene meg egyedül várta középen a labdát. Fazekas azonban belőtte a hosszúba. Bene meg kiszólt neki: Laci, nem ez volt a játék...

    Ja, és Fazekas azon kivételek közé tartozik, akinek nem kellett kamu kifogásokkal hazakullognia, mivel elismerten jól játszott odakinn is, pedig nem túl fiatalon került ki. Akkoriban más világ volt, csak idősebb játékosokat engedtek külföldre.

    60 kilos volt vasaggyal,de jo technikaja volt es remekul erezte a kaput.Mekkora golt lott az olahoknak a 82-s VB selejtezon....Megerdemelte volna,hogy kapjon egy lehetoseget az Ujpest kispadjan...

    Igen, emlékszünk, 2 évre előre kérte a fizetését, mivel bizonytalan az anyagi helyzet. Kapa mindig is a maga érdekeit nézte, nem nagyon komázott senkivel, vége lett a meccsnek, fröccsözni sem ment a többiekkel, hanem indult az ügyeit intézni. Igaz, nem is volt generációs társa, mert a fröccsözők (Göröcsék, Bene, Dunai II. Zámbó) idősebbek voltak, akik pedig később lettek kerettagok (Dunai III., Juhász Péter, Nagy László, Tóth András) fiatalabbak, Törőcsik és Fekete pedig sokkal fiatalabbak. Fazekas így egyedül állt a közösségben, mindig egymagáért állt helyt minden megmérettetésben, lábteniszt sem nagyon játszott párosban, csak szólóban. Dunai II. ugyan évtizedek óta komázik vele, de ez későbbi barátság. Dunai II. is tudott bánni a pénzzel, spanyolországi edzősége idején nyilván meggazdagodott, Fazekas pedig anyagilag a legtöbbre vitte abból az Újpestből. Suba subához, guba gubához.

    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2684201
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
    2017.10.16, 17:22
    Óriási klasszis volt! Én a koromnál fogva és újpesti révén szinte minden hazai meccsen láttam és ott voltam az első NBI-es meccsén a Megyeri úti stadionban a Dorog ellen. Bombagólt lőtt azon a meccsen. Már korábban, az ifi 3-ban, 2-ben is láttam játszani a hátsó földes (most műfüves) pályán.
    Edzés után kinn maradt egy haverjával aki beadta neki a labdákat és ő a 16-os vonaláról hanyatt vetődve próbált meg kapura lőni!
    Nagyon szorgalmas, elkötelezett játékos volt, extra technikával megáldva.
    Boldog szülinapot, további hosszú életet és egészséget kívánok Fazekas Lacinak!

    Basszus, mekkora játékos volt! Szerintem tartsa szerencséjének, hogy nem lett szövetségi kapitány. Kár lenne érte, egy szép pályafutás egyáltalán nem méltó befejezése lett volna lejáratni magát a válogatottal. Megégtek itt olyanok is, mint Puskás és Jenei Imre.

    Későn ültem a géphez, "elloptad" előlem a sztorit, de nem bánom. Harmadéves közgázosként én is ott voltam Fazék első NB I-es meccsén, a góljára is emlékszem. Én addig az előmeccsekről ismertem őt, illetve a játékát. Azért is emlékezetes számomra az az utolsó fordulóbeli meccs a Dorog ellen, mert nekik nagyon kellett egy pontocska, hogy biztosan megelőzzék a kieső helyen álló Komlót. Fazék gólja után a Dorog fordított, aztán a meccs vége felé Sóvári kiegyenlített, így lett a végeredmény 2-2. A Dorog bennmaradt. A hazafelé induló szurkolók közül valaki megjegyezte: na, megvan már a szenünk erre a télre...

    Van egy érzésem, hogy miért nem lehetett kapitány. A 80-as évek végén volt egy nyilatkozata a Népsportban, amiben kendőzetlenül megmondta, hogy szerinte a magyar NB1 színvonala a béka feneke alatt van, már eleve csak a tempót nézve is. Szerintem ez sokakanak nem tetszett. Isten éltesse!

    Fazekas "Fazék, Kapa" az 1960-as, 1970-es évek egyik legjobb magyar labdarúgója volt, aki egy igazi jelenség volt, klasszis támadó, olyan volt ő amilyenek már régen nincsenek a magyar pályákon. Sikerei: Olimpiai aranyérem, 9 Újpesti bajnoki cím, 92 válogatott fellépés. A Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó ötösfogat, csatársor minden idők legjobb és legeredményesebb magyar támadó alakzata volt klubszinten.
    Az extraklasszis labdarúgó szerint mégsem kerek a pályafutása. Hiányzik, hogy nem nyertünk nemzetközi kupát. Sem BEK-et, sem VVK-t. Legalább ennyire hiányzik, hogy később nem ülhetett le edzőként az Újpest és a magyar válogatottat kispadjára.
    Jó dolog, hogy ezt így kimondta, jogos dolgok, kár mellébeszélni, ezek valóban hiányoznak a pályafutásából. Megérdemelte volna a lehetőséget a hatalmas tapasztalatai alapján, hogy kinevezzék ezekre a posztokra. Most már mindegy, sajnos így történt, ez a hajó elment. Sok legendát és tehetséget elpazarolt a magyar futball..
    Boldog 70. születésnapot, még sokáig egészségesen és sportosan...

    Akkoriban a legjobbaknak járt a becenév (gúnynév), Rozoga fantasztikus játékos volt, jó lenne néhány fele ilyen tudású focista ma.

    Csak azért, hogy a fiatalabbaknak legyen min gondolkodni. Anno őket azzal a céllal engedték külföldre, hogy pályafutásuk befejeztével a hazai fociban szerepet vállalva segítsék a hazai foci felemelkedését. Minő véletlen, hogy abból a társaságból még elvétve sem jutott feladat senkinek. Nem csak Fazekasnak, a többieknek sem.

    Hát Kapa mint játékos tényleg zseniális volt. Minden megvolt benne /szinte/. Gyors volt, iszonyat érezte a labdát, gólérzékeny, és állandóan 100-on pörgött.
    De mint edző... Nem egy közösségi ember, és világ életében elég nehéz is volt. /talán Klampárhoz tudnám hasonlítani/ Edzőként sem törte össze magát, ugye abszolút nem mozgott az ügyben. Csak várta, hogy valakinek az eszébe jusson, és felhívják.
    Már az interjúban is vannak furcsaságok bőven... Az újpest mint rendőrcsapat, hatalmas fegyelem smiley Hát pont nem, talán a leglazább galeri volt. Mentünk együtt is iccakázni, ha nem is sűrűn, de ugye velünk honvédosokkal jóban voltak - voltunk. Volt pia szépen, és ugye senki nem félt attól, hogy közúti miatt elvennék a jogsit. Csak akkor ha balhét csináltál. Szó szerint kiny... a fenekünket, akár csak az újpestnél. Lakáskiutalás, autó kiutalás, és ugye a külföldi utak után csak átjöttünk a határon. No jó, azzal évente egyszer megcsíptek, jegyzőkönyv, kobzás, de ugye ez meg kellett a sakkban tartáshoz.

    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2597377
     
  4. avatar: heimo
    2017.09.09, 09:18
    kép
    Népsport
     
  5. avatar: heimo
    2016.11.16, 14:41 (szerk.: 2017.01.30, 20:19)
    2016. október 27. Az UTE Baráti Kör 8-3-as megemlékezésére és Borversenyére küldött Fazekas László videóinterjú:
     
  6. avatar: Longinus
    2016.10.10, 18:43
    képFazekas és Törőcsik a válogatottban is csapattársak voltak.képFazekas (balról) az ezüstcipővel, mellette a belga Vandenbergh. Képek: soccernostalgia/focitortenelem.blogspot.com
     
  7. avatar: magyarfutball.hu
     
  8. avatar: magyarfutball.hu
     
  9. avatar: fgymat
    2013.03.21, 22:06 (szerk.: 2017.01.30, 20:20)
    FAZEKAS László (1947), az Újpesti Dózsa csatára, 1968 óta 4 esetben kapott helyet a válogatottban és 1 gólt lőtt. – Az újpestiek saját nevelésű, nyurga fiatal játékosa nagy csatártehetség. Technikás, kitűnő érzéke van az összjátékhoz, meglepően jól „lát" a pályán. Nemcsak társai számára teremt ügyesen helyzeteket, hanem maga is veszélyes a kapura.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig