magyarfutball.hu

Hungary - Brazil 3 : 1 20:30

   
   
Upload your own photos! »
  1. Magyarország - Brazília 1966
  2. Magyarország - Brazília 1966
  3. Magyarország - Brazília 1966
mérkőzés értékelése
Világbajnokság 1966, Anglia, csoportmérkőzés
425. official national team match
ground : Liverpool, Goodison Park
referee : Dagnall Kenneth (Anglia)
attendance:
  1. nso.hu: 50.000
  2. allworldcup.narod.ru: 51.387
  3. fifa.com: 57.000
  4. planetworldcup.com: 57.455

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: wmisharin
    2023.04.04, 21:45
    [img][/img]kép[img][/img]
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2020.03.09, 11:58
    A brazil gól utáni ünneplés:
    kép
    Foto: Associated Newspapers, 660715/01
    https://www.ebay.co.uk/itm/ORIGINAL-PRESS-PHOTO-BRAZIL-v-HUNGARY-WORLD-CUP-15-7-66-/114143794072
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
     
  5. avatar: Zsorzsinju
    2017.12.11, 13:18
    Hungary 3 Brazil 1
    Goodison Park, Liverpool (52,000)
    15 July 1966

    Hungary took an early lead through Ferenc Bene but his goal was cancelled out after quarter of an hour by Tostão. Both teams attacked with skill and speed but Brazil, without the injured Pelé and with Alcindo crippled on the wing, were not at their best. In the 65th minute Farkas lashed home a volley and eight minutes later Bene was kicked into the air by Altair inside the Brazilian penalty area. Mészöly converted the resulting penalty to give Hungary a well-deserved win.

    (Andre Silva)

    http://www.historicalkits.co.uk/international/tournaments/fifa-world-cup/1966/1966-group-3.html
     
  6. avatar: magyarfutball.hu
    2017.02.06, 16:40
    Az en nagynenem szemelyesen volt jelen a Brazil-Magyaron, es o mondta, h azert is voltak arra a meccsre felspanolva a sracok, mert Puskas meglatogatta oket a meccs elott. (azt tudni kell h Puskas szokasa volt, h ha barmilyen magyar csapat jatszott a vasfuggonyon tul, akkor o vett repjegyet, es odarepult).
    Amugy nagynenemnek esze agaban se volt koszos iparvarosokba (Manchester) menni, foleg nem focit nezni, de abban az idoben ugye ugy 1-3 evente lehetett nyugatra utazni, de az utazasi irodaban nem mondtak meg indulasig a programot, nehogy valaki megszervezze elore a dobbantast... Igy amikor 66-ban befizetett az angol utra, szemei elott lebegett London, Shakespeare, stb, es csak kinn derult ki, h ez VB-s ut lesz...
    Annyit mondott meg, h szunetben megkerdezte, h mit skandal folyamatosan az angol kozonseg, mert o kb annyit ertett talan h 'Elbört', de nem vette h az mi. Mondtak, h az Albert. O volt uis a sztar, es az angolok nekunk szurkoltak vegig

    http://nst.blog.hu/2009/08/30/valogatott_tortenetek_1966_anglia_magyar_szereples
     
  7. avatar: heimo
    2015.10.09, 21:15 (szerk.: 2016.07.15, 11:34)
    Hegyi Iván: Liverpool, hatvanhat: magyar a világszám

    A kertmozik pénztárosai elátkozták azt a hetet. Hétfőn (rendkívüli adásnapon) a labdarúgó-világbajnokság megnyitóját és az Anglia–Uruguay mérkőzést közvetítette a televízió, szerdán a magyar–portugált adta az Old Trafford stadionból, csütörtökön a Táncdalfesztivál második elődöntőjét az Erkel Színházból, pénteken a magyar–brazilt a Goodison Parkból. Így aztán hiába ment a Margitszigeten a Házasság olasz módra, a Feneketlen-tónál

    Az ideális nő, míg a Városmajorban a Slágerrevü, az előadásokra senki nem váltott jegyet. Pedig a Slágerrevüben olyan sztárok szerepeltek, mint az Animals, a Beatles, a Herman’s Hermits, a Nashville Teens vagy a Spencer Davis Group, ám 1966. július 15-én nem a She Loves You volt Liverpool nagy száma, hanem az Everton-aréna attrakciója, a Magyarország–Brazília csoportmeccs.

    Southportban, a magyar futballisták szálláshelyén azért némiképp irigyelték a Gyulai Gaál János, Hajnal István szerzőpárost, hogy a Nem leszek a játékszered egyből a döntőbe juthatott...

    A magyar–brazil előtt még a negyeddöntő is ábrándnak tetszett, méghozzá két, meglehetősen alapos okból. Egyrészt a válogatott, bármennyire ragyogóan játszott is, súlyos kapushibák miatt 3-1-re kikapott a portugáloktól. Másrészt következő riválisa, a brazil csapat sorozatban tizenhárom vb-mérkőzést vívott meg veretlenül –sőt a széria tizenegy győzelmet és csak két döntetlent, valamint 32-9-es gólkülönbséget tartalmazott –, s e diadalmenet közben kettőből kétszer elhódította a világbajnoki címet. Mindaddig utoljára még 1954-ben szenvedett vereséget a labdarúgás (és alighanem a sportvilág) legnagyobb tornáján; akkor, amikor Bernben a magyar együttessel találkozott...

    Érthető, ha Baróti Lajos szövetségi kapitány „emberfelettien nehéznek” nevezte az ellenfelet, a Népsport pedig így harangozta be a találkozót: „A brazil válogatott jobb felkészültségű csapat, mint a magyar, papíron tehát nem sok esélyt adhatunk és adnak fiainknak. De a portugálok elleni játék alapján azt feltétlenül remélni lehet tőlük, hogy igen komoly vetélytársai lesznek Brazíliának.”

    A dél-amerikaiak – bár a nyilvánosság előtt hallgattak róla – nem így gondolták. Pelé megsérült az első vb-fordulóban, a bolgárok 2-0-ás legyőzése alkalmával, és Vicente Feola szakvezető úgy vélte: jobb a „királyt” az igazán fontos mérkőzésekre pihentetni, mint – fölösleges kockázatot vállalva – bevetni a magyarokkal szemben. Noha a meccs napján a világ minden lapjában Pelével jelent meg a brazil kezdő tizenegy, a tréner a két hónappal korábban felavatott, mindössze háromszoros válogatott Tostao beállítása mellett döntött; igaz, a sárga mezes együttes így is felvonultatott négy, egyformán kétszeres világbajnokot (Gilmar, Djalma Santos, Bellini, Garrin cha), továbbá három olyan labdarúgót, aki 1970-ben vált vb-aranyérmessé (Gerson, Jairzinho, Tostao).

    Baróti három poszton változtatott a „portugál” csapaton, és senkit nem lepett meg azzal, hogy Szentmihályi kapus helyett Geleit szerepeltette. A Nagy István, Mathesz csere sem volt különösebben váratlan, nem úgy, mint a harmadik húzás: Sóvárit egy tatabányai játékos váltotta fel, aki korábban mindössze kétszer öltötte magára a címeres mezt.

    E merész elhatározás nyomán két Szepesi foglalatoskodott a Goodison Parkban: Gusztáv Garrinchát, György a mikrofont tartotta.

    Este fél nyolc előtt néhány perccel a következő, számozott összeállítás tűnt fel ötven ország nagyjából 400 millió televíziónézőjének a képernyőjén (azokon a telt házas pesti helyeken is, amelyek „vb-tévés” programot kínáltak, például a Vásárcsarnok melletti Gyöngyszem eszpresszóban vagy a XX. kerületi Erzsébetgyöngye étteremben): 21 Gelei József – 3 Mátrai Sándor – 2 Káposzta Benő, 5 Mészöly Kálmán, 6 Sipos Ferenc, 17 Szepesi Gusztáv –13 Mathesz Imre, 9 Albert Flórián, 11 Rákosi Gyula – 7 Bene Ferenc, 10 Farkas János. Éppenséggel a brazil nevek sem voltak ismeretlenek idehaza, egyebek közt azért sem, mert az akkurátus Feola negyven labdarúgóval (!) készült a világbajnokságra, és a tornát megelőző tizenegy brazíliai, valamint hat európai próbamérkőzés részleteit minálunk is rendszeresen olvashatták. (A kontinensünkön játszott gyakorló meccsek után az edző olyan futballistákat hagyott ki, mint az egyaránt világbajnok Dino Sani és Amarildo.)

    A bőség zavara az első percben nem mutatkozott, hiszen Lima harmincöt méterről is veszedelmesen küldte a bal felső sarokra a labdát, de Gelei a lövéshez méltó látványos vetődéssel szögletre hárított. Az igazi mutatvány azonban a harmadik percben szökött a szembe (bár utóbb kiderült: e nagyszerű alakítás csak a második lehet a világszámok estéjén): Bene előbb balra, majd jobbra cselezett Altair mellett – a dupla trükktől a brazil bekk a földre ült –, aztán tévútra szalasztotta Bellinit is, végül a „rövid” sarokba passzolt, miközben Gil mar kapus a „hosszúra”mozdult. A Gyöngyszem és az Erzsébetgyöngye „felrobbant”, a hazai lakások nyitott ablakaiból kihallatszó gól kiáltások betöltötték az utcákat, tereket, a világ pedig odavolt a gyönyörűségtől: „brazil” szóló egy magyartól! Aztán a második félidőben – miután Tostao egyenlített, majd Sipos már-már hihetetlen szereléssel akadályozta meg, hogy Alcindo átsegítse a labdát a kapuvonalon – Albert elindította Benét, akinek középre ívelését Farkas a levegőből, kapásból, fenomenális mozdulattal a bal sarokba bombázta.

    Ihletett pillanat volt, még Szepesi György is kivárt egy ütemet, mielőtt „goooólt” kiáltott volna, mert szinte felfogni sem lehetett, hogy valaki ilyen kolosszális lövéssel írja be magát a futballtörténelembe. Aztán persze már viccelt a legendás rádióriporter: „Nem félünk a Farkastól!” – zengte, de nem sokkal később, amikor Bene ellökéséért büntetőhöz jutott a magyar csapat, drámai hangon ismételgette: „Rákosi nem mer odanézni... Szepesi Gusztáv nem mer odanézni... Senki nem mer odanézni...”Majd azzal biztatott boldogot és boldogot – boldogtalan ember azon a napon hazánkban nem akadt –, hogy „Mészöly Kálmán, minden reményünk benned van”, és huszonötödik születésnapjának előestéjén a „Szőke Szikla” be is vágta a tizenegyest. (Utóbb felkötött karral játszott, mert a válla – nem először – kiugrott a helyéről, ugyanúgy, mint a büntető előtt valamennyi magyar drukker szíve.)

    A 3-1-es diadalt – amely csak azért nem lett 4-1-es, mert Farkas második, teljesen szabályos gólját a Howley partjelzővel kettesben lest vizionáló Dagnall angol játékvezető érvénytelenítette – már a helyszínen megható ováció fogadta: liverpooli szurkolók tízezrei üvöltözték mámorosan, hogy „Hungary, Hungary!” A nemzetközi sajtó pedig egyenesen olvadozott. Tényleg csak szemelvényeket lehet kiragadni, mert valamennyi nagy ívű méltatás egyszerűen nem fér el ezen az oldalon. Az angol lapok – a Daily Mailtől a Daily Telegraphon át a Timesig – ekképpen áradoztak: „Drágakő értékű magyar gólok”; „Szemléltető oktatás a világ minden labdarúgója részére”;

    „Eksztázis a pályán”; „Magyarország viszszanyerte régi rangját a labdarúgásban”; „Ha a magyarok nem jutnak el a döntőig, szegényebb lesz a világbajnokság”; „1966 mágikus magyarjai 3-1-re nyertek, és a Mersey-parti közönség elragadtatva tapsolt”; „A magyar válogatott technikailag és taktikailag is elérte annak az együttesnek a színvonalát, mely tizenkét-tizenhárom évvel korábban kétszer is eltiporta Angliát”. A francia L’Equipe azt jósolta: „Több mint ötvenezer liverpooli élete végéig emlékszik majd erre a mérkőzésre”, az olasz Il Messaggero pedig így írt: „Ha tizenegy Pelé játszik, akkor is a magyarok nyernek.” A svéd orgánumok közül az Aftonbladet megjegyezte: „Elképesztő, hogy a magyaroknak egy percig sem jutott eszükbe védekezni”, míg az Expressen kinyilatkoztatta: „Most már nyugodtan haza lehet utazni, ennél jobb játékot ezen a vb-n úgysem láthat senki.”

    Naná, hogy az itthoni visszhang sem volt akármilyen. „Édesebb az álomnál” – jelentette a Népsport, a Népszabadságban pedig a méltán nagy tekintélyű Lukács László így fogalmazott: „A magyar válogatott legutóbb a tizenkét évvel ezelőtti, bernimérkőzésen nyújtott ilyen parádés teljesítményt. Ha az együttes már semmit sem csinál ezen a vb-n, akkor is megtette a magáét.”

    Fájdalom, a negyeddöntőben (Szovjetunió 1-2, ezúttal Gelei volt indiszponált) megközelíteni sem sikerült e briliáns produkciót; igaz, az együttest az egyenes kieséses szakasz nyitánya előtt olyan szállodában helyezték el, amelyet megrohamoztak a rajongók, s amelynek bárjában egy beatzenekar játszott. Még szép, hogy 1966 Angliájában szinte minden magyar játékos hallani akarta az eredeti soundot, noha a hotelben nem a Beatles vagy a Kinks muzsikált, de a vendéglátó-együttes Beatles- meg Kinksszámokat „nyomott”... Baróti Lajos egyszer azt mondta nekem: életében annyit nem liftezett, mint akkor, hogy a bálványozott „zenebolondokat” visszaterelje a szobáikba. A Beatlest amúgy is élőben láttákmindanynyian, mivel George Harrison, John Lennon, Paul McCartney és Ringo Starr a „brazil” meccs után bement gratulálni honfitársaink öltözőjébe.

    Sajnos Jasin és társai nem gratuláltak... De így is felejthetetlen marad, hogy Bene 9 és feles, Albert és Farkas pedig 10-es osztályzatot kapott a People magazintól a liverpooli gálaműsor után, sőt a csapat összteljesítményét is a maximális 10-esre értékelték. (A brazilokét 8-asra.)

    Majd a vb-t követő első hazai válogatott meccsen 5-0 volt a szünetben a dánok ellen. A vége 6-0 lett, és a csupán egygólos második félidő miatt már morgott az elkényeztetett publikum. Amint azt néhai nagyszerű kollégám, Peterdi Pál felidézte, néhányan fanyalogtak is: „Csak az ellenfelet kell megválogatni.”

    Szerencsére józan válasz érkezett: „Na igen, a dánok és a brazilok ellen már megy.”

    Magyarország–Brazília 3-1 (1-1) 1966. július 15., Liverpool, 57 000 néző. Jv.: Dagnall (angol).

    MAGYARORSZÁG: Gelei – Mátrai – Káposzta, Mészöly, Sipos, Szepesi – Mathesz, Albert, Rákosi – Bene, Farkas.

    BRAZÍLIA: Gilmar – Djalma Santos, Bellini, Altair, Paulo Henrique –Gerson, Lima – Garrincha, Alcindo, Tostao, Jairzinho. GÓL: Bene (3. perc), Tostao (14. perc), Farkas (64. perc), Mészöly (72. perc, 11-esből).

    hmgy
     
  8. avatar: magyarfutball.hu
    2014.11.10, 11:20
    1969 Rover Comic Ft 'the Greatest Goal Ever Seen' Hungary Fargas Goodison Pk.
    kép
    http://www.ebay.com/itm/1969-Rover-Comic-Ft-the-Greatest-Goal-Ever-Seen-Hungary-Fargas-Goodison-Pk-/151470339865
     
  9. avatar: magyarfutball.hu
    2014.04.28, 11:12
    HegeG: tegnap késtem 1/4 órát a 66-os magyar-brazilról az m1-en. Ki volt az a szerencsétlen fószer, aki utána 5 hónappal azt fölülkommentálta? - szinte élvezhetetlen volt így. Szepesit miért nem tudták rávágni inkább? Vagy bárki mást.


    VS: Vitray volt az...
    Előtte elmesélte, hogy az volt, hogy csak a kép volt meg az NDK-tól, az élőben elhangzott Vitray-kommentár elszállt az éterben.
    Karácsonyi ajándék volt 66-ban az NDK-s kópia leadása tvben, ehhez mondta fel ezt a rettenetet a Vitray.
    Igen, meg kéne csinálni a Szepesi alámondásának rávágásával...


    Alexander the Great: Vitray volt aki rákommentálta,de én az elején nem is tudtam.Mondtam is magamban hogy jó-jó,40 éve volt de picit lehetne lelkesebb vagy érdeklődöbb.Csak lestem mikor leesett hogy 5 hónappal utána mondta rá.

    http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=275820&na_step=30&t=9018358&na_order=
     
  10. avatar: wmisharin
    2013.05.20, 17:31 (szerk.: 2014.04.28, 11:51)
    kép
     
  11. avatar: Coimbra
    2013.04.08, 01:22
    Délután és este a világbajnokságot néztük. Amikor a Magyar-Brazil meccsen Mészöly a tizenegyest rugta kimentem a folyosóra mert nem bírtam nézni. Leghamarabb a szomszédban Jóska bácsi kiáltott hogy "gól" és akkor berohantam. Farkas góljánál apu átrohant Pista bácsiékhoz örülni mert azt hitte hogy gól. De a bíró nem adta meg les címén pedig nem volt les. Amikor apu visszajött azt mondta: "Pista bácsiéknál nem volt gól. Itt se?" Ez volt a legszebb gól. De így is győztünk 3-1-re. Aztán sajnos kikaptunk 2-1-re a szovjetektől és kiestünk. Pedig ha Rákosi berugja a gólt a vége előtt és nem rug lyukat az ötösön akkor talán a világbajnokságot is megnyerjük.


    Sajó László: Írottkő. Emlékkönyv. L'Harmattan Kiadó 2009. 84. oldal
     
  12. avatar: Giovanni
    2013.03.02, 02:31 (szerk.: 2014.04.28, 11:54)
    Farkas János gólöröme festményen megörökítve

    kép
    forrás: vintagefootballclub blog
     
  13. avatar: EGRESIISTVAN
    2011.08.26, 08:23 (szerk.: 2016.07.15, 11:36)
    A csodálatos magyar-brazil mérkőzésnek - többek között - olyan következménye is volt, hogy a Vasast (amely 1966-ban (veretlenül) magyar bajnok lett), meghívták Chilébe, a '60-as évek hagyományos és nemzetközileg nagy mértékben respektált rendezvényére, a Hexagonal Tornára, annak az 1967. évi kiírására. Elit társaságba került a Vasas: A Santos FC (a Pelé vezérelte brazil sztárcsapat), és a '60-as évek legjobb uruguayi klubja, a Peñarol is szerepelt a tornán. (Az utóbbi '66-ban Libertadores Kupa és Világkupa győztes; a Santos e sikerei kissé korábban /'62 és '63/ voltak, de a '67-69 közötti időszak - a '60-as évek első fele, az "aranykorszak" után - nyugodtan mondható a klub "ezüstkorszakának", amelyben inkább a hazai sikerek domináltak).

    A Vasas pedig remekül helyt állt: Veretlenül a torna győztese lett!

    (Tudom, hogy igazából nem itt lenne a helye, de nem tudom, e weblapon hova "tehettem volna" az alábbi, futballtörténeti adatokat:

    Hexagonal Torna, 1967, Chile.

    Valamennyi mérkőzés színhelye: Estadio Nacional, Santiago de Chile.
    1967. 02. 03.
    Vasas SC – Colo-Colo 9:3 (6:1).
    V: Varga – Bakos, Mészöly, Ihász, Mathesz, Berendy, Molnár, Pál II Tibor, Farkas, Fister, Korsós. (Cs: Kenderesi – Vidáts, Kékesi.)
    CC: ?
    G: Korsós, Korsós, Farkas, Pál II, Farkas, Jiménez, Fister, Farkas, (Jiménez?), Kékesi, Vidáts, Mogero.

    1967. 02. 10.
    Vasas SC – Santos FC 2:2 (0:2).
    V: Varga (Kenderesi) – Bakos, Mészöly, Ihász, Mathesz, Berendy, Molnár, Pál II, Farkas, Fister, Korsós.
    S: Gilmar – Carlos Alberto Torres, Oberdan, Orlando "Peçanha”, Rildo, Zito, Lima, Amaury, Toninho Guerreiro, Pelé, Edu.
    G: Lima, Pelé, Korsós, Korsós.

    1967. 02. 14.
    Vasas SC – Universidad de Chile 3:1 (2:1).
    V: Kenderesi – Bakos, Mészöly, Ihász, Mathesz (Köves), Berendy, Molnár, Pál II, Farkas, Fister (Kékesi), Korsós.
    UDC: Neff – Eyzaguirre, Quintana, Rodriguez, Morris, Hodge, Araya, Reinoso, Campos, Yavar, Gangas.
    G: Farkas, Pál II, Campos, Mészöly (11-esből).

    1967. 02. 24.
    Vasas SC – Peñarol 3:3 (2:2).
    V: Kenderesi (Varga) – Bakos, Mészöly, Ihász, Mathesz, Berendy, Molnár, Pál II, Farkas, Kékesi (Fister), Korsós.
    P: Mazurkiewicz – Lezcano, Varela, Forlán, N. Gonçalvez, Mendez, Abbadie, Cortés, H. Silva, Cabrera, N. Hernández.
    G: Molnár, Cortés, Mészöly, Cabrera, H. Silva, Farkas.

    1967. 02. 28.
    Vasas SC – Universidad Católica 3:0 (1:0).
    V: Varga – Bakos, Mészöly, Ihász, Mathesz, Berendy, Molnár, Pál II, Farkas, Fister, Korsós.
    UC: Vallejos – Barrientos, Amoressano, Adriazola, Aguilar, Barrales, Prieto, Betta, Tobar (Tovar?), Herrera, Fouilloux.
    G: Farkas, Pál II, Farkas.


    A torna győztese a Vasas SC, a második helyezett a Santos FC.

    A tornán tizenhat játékossal vett részt a Vasas: Varga, Kenderesi (kapusok), Bakos, Mészöly, Berendy "Berendi", Ihász, Mathesz, Fister, Molnár, Farkas, Kékesi, Korsós, Köves, Somogyvári, Pál II Tibor, Vidáts. /Puskás nem volt ott a tornán./ Edző: Csordás Lajos.)

    (Úgy gondolom, a korrektség kedvéért még le kell írnom a következőket: A Vasas, mint címvédő, meghívást kapott az 1968. évi, már nyolccsapatosra bővített tornára, az Octogonal Tornára. Ezt a tornát a Santos FC megnyerte, a Vasas negyedik lett.

    A két "nagy" mérkőzésén a brazilok törlesztettek az előző évi torna elvesztéséért:
    1968. 01. 23. Estadio Nacional, Santiago de Chile.
    Santos FC – Vasas SC 4:0 (3:0).
    S: Cláudio – Carlos Alberto Torres, Ramos Delgado, Joel Camargo, Rildo, Lima, Negreiros (Clodoaldo), Orlandinho, Toninho Guerreiro, Pelé (Douglas), Edu.
    V: Kenderesi – Bakos, Mészöly, Makray, Ihász (Somogyvári), Mathesz, Menczel, Molnár, Puskás (Korsós), Farkas, Fister.
    G: Edu, Pelé, Toninho Guerreiro, Edu.


    Ezen a tornán tizennyolc játékossal vett részt a Vasas: Kenderesi, Varga (kapusok, Bakos, Mészöly, Ihász, Somogyvári, Mathesz, Fister, Vidáts, Molnár, Puskás, Farkas, Radics, Berendy, Menczel, Makray, Korsós, Kovács F. Edző: Illovszky Rudolf.)

    EI
     
  14. avatar: EGRESIISTVAN
    2011.08.22, 21:18 (szerk.: 2016.07.15, 11:32)
    Hát, lehet, hogy én nem figyeltem eléggé oda, de nem nagyon emlékeztünk e, világraszóló győzelem negyvenötödik évforulójára...

    Hárman-hárman játszottak a Fradiból és a Vasasból: Albert, Mátrai és Rákosi - illetve Farkas, Mathesz és Mészöly; ketten-ketten a Tatabányai Bányászból és Újpesti Dózsából: Gelei (aki évekkel korábban a Vasas játékosa volt) és Szepesi - illetve Bene és Káposzta; egy focista volt a Bp. (Budapesti) Honvéd játékosa: Sipos (ő pedig korábban az MTK csapatában játszott). Veretes nevek!

    A braziloknál: Gilmar és Lima a Santos FC, Gérson és Jairzinho a Botafogo, Garrincha - ekkor már - a Corinthians, Altair a Fluminense, Paulo Henrique a Flamengo, Djalma Santos a Palmeiras, Bellini a São Paulo FC, Tostăo a Cruzeiro, és Alcindo a Grêmio Porto Alegre játékosa volt. Nem akárkiket győtünk le!
     
  15. avatar: ingersheim
    2011.03.29, 20:10
    Szepesi Gusztáv, a Tatabánya egykori válogatott hátvédje a címeres trikót mindössze ötször ölthette magára,de ebből egy alkalommal olyan teljesítményt nyújtott,amelyről még ma is beszélnek a szurkolók. Ki ne emlékezne arra,miként őrizte a brazilok elleni világbajnoki mérkőzésen Garrinchát.
    -Azt a meccset sohasem felejtem el. Igaz,akkor már olimpiai aranyérmes voltam,de a válogatottban csak kétszer kaptam lehetőséget. Az angliai világbajnokságra is úgy utaztam,hogy tartalék leszek. Egy nappal a brazilok elleni mérkőzés előtt tudtam meg,hogy játszom. A portugáloktól kikaptunk és Baróti Lajos közölte,hogy több helyen változtat az összeállításon. Így kerültünk a csapatba Gelei, Mathesz és én. Gondolhatják milyen éjszakám volt. Egész éjjel nem jött álom a szememre. Ugyanígy volt szobatársam,Gelei is. Hajnalban odaszóltam neki: "Te Jóska,vágjál fejbe egy széklábbal,akkor legalább elájulok és szendergek egy kicsit."
    -A pontos taktikát még nem ismertem,csak sejtettem,hogy valakit ki kell kapcsolnom a játékból. Még nem tudtuk,hogy Pelé hiányozni fog az összeállításból,ezért arra számítottam,őt kell majd fognom. A szövetségi kapitány ugyanis célzott erre,hiszen a Tatabányában hasonló szerepkört töltöttem be. Mindig én vigyáztam Sándor Csikarra, Tichy Lajosra, meg a Machos Ferire is. Megszólalni sem mertem az öltözőben,olyan ideges voltam a meccs napján is. Hát amikor megláttam Garrincha lábait! "Mi lesz ennek a vége?" -hajtogattam magamban. Még a bíró sípszavát sem hallottam,csak azt vettem észre,hogy megy a játék. Aztán amikor Bene Feri belőtte az elsőt,akkor egy kicsit nyugodtabb lettem. Na -gondoltam- most már csak arra kell figyelnem,nehogy Garrincha átvehesse a labdát. Mert ha sikerül neki,akkor nagy baj lesz. Hát figyeltem is,és sikerült hidegre tennem a fiút.
    Ment minden,mint a karikacsapás,mert nagyon akartuk a győzelmet. Ha akkor nem nyerünk,máris csomagolhattunk volna. A meccs után rengetegen gratuláltak,de a legjobban annak örültem,amikor hazafelé a repülőgépen Baróti Lajos azt mondta,hogy nem csalódott bennem.


    Népsport, 1986.március 16.
     
  16. avatar: magyarfutball.hu
    2011.02.08, 11:19 (szerk.: 2014.04.28, 11:58)
    Az 1966-os VB labdája:
    kép
    forrás: http://www.theworldcupballs.com/baelle.html
     
  17. avatar: ingersheim
    2011.01.08, 01:48
    Albert Flórián: -Csodálatos mérkőzés volt.Ekkor játszottam kicsit hátrább,nem a megszokott szerepkörben.Remekül éreztem magam a mérkőzés napján,titokban reménykedtem,hogy minden rendben lesz.Egyébként is szeretek a brazilok ellen játszani,gondolkodásmódunk a játékot illetően csaknem azonos.Ha hasonlíthatnám,olyan ez,amikor két körülbelül egyforma tudású sakkozó ül az asztalhoz,az győz,aki messzebbre kombinál... Érthető,hogy Bene Feri gólja,amellyel vezetést szereztünk,némileg megnyugtatott bennünket.De a percek múlásával a játék is úgy alakult,hogy egyáltalán nem tűnt ki nagy brazil fölény,sőt az irányítás egyre inkább a kezünkbe került.Sokat láttam már ismételve második gólunkat,én magam ennél szebbet,kivitelezésben egyszerűbbet még sohasem.Gelei Jóska kidobta a labdát,Mátraitól hozzám került a kezdőkörbe.Emlékszem hárman is rám mozogtak,Lima,Altair és a felfutó Bellini.Keresztülfurakodtam magam rajtuk eléggé könyedén és Benét szöktettem.Feri szélvészként száguldott el a jobb oldalon,s a lehető legjobb pillanatban adott be az érkező Farkas Jancsi lábára.Ő pedig akkora gólt lőtt 12 méterről a kapu bal oldalába,hogy majd kiszakította a hálót.Ekkor már véglegesen éreztem,csak mi lehetünk a győztesek.Így is lett!


    Labdarúgás 1976
     
  18. avatar: magyarfutball.hu
    2010.04.09, 17:07 (szerk.: 2014.04.28, 11:56)
     
  19. avatar: fgymat
    2009.05.23, 05:55 (szerk.: 2016.07.15, 11:32)
    Már-már mindenki temette a magyar csapatot a rossz rajt miatt. Szerencsére azonban a játékosok nem keseredtek el, töretlen önbizalommal készülődtek a kétszeres világbajnok elleni összecsapásra.

    Baróti erre a mérkőzésre kicsit átalakította a csapatot. A kapuba Geleit állította és bekerült Szepesi és Mathesz is. Az ellenfél nélkülözni kényszerült Pelét és számunkra ez sem volt rossz hír. Igaz az ellenfél csapata így is rendkívül erős volt.

    Nézzük mi történt ezen a sokáig emlékezetes találkozón:

    3. perc: Ez a meccs is jól kezdődik! Jobbról Sipos Benéhez továbbította a labdát, aki egy csel után máris a 16-oson belül járt. Két elegáns húzás és túljutott P. Henriquen valamint Altairon is. Még elhúzta a labdát Bellini elől, azután 7 méterről a kimozduló Gilmar mellett ballal laposan lőtt a kapuba 1:0.

    14. perc: Brazil szabadrúgás a magyar kaputól 25 méterre. A büntetőt Rákosi kezezése miatt ítélte meg a játékvezető. Lima nagy erővel a sorfalba rúgta a labdát, amit Tostăo szelídített meg és 14 méterről belőtte a bal felső sarokba 1:1.

    65. perc: Bene futott el a jobb oldalon a kezdőkörből Alberttől kapott labdával. Nagy iramban nyargalt középen Farkas is. Bene az alapvonalról futtában ívelt Farkas elé, aki nem várt, amíg leesik a labda, hanem futtában, kapásból 12 méteres bombával lepte meg a brazil kapuvédőt. A labda a kapu bal oldalában állapodott meg 2:1.

    75. perc: Már megint Alberttől indult a labda és ismét Benéhez továbbította, aki már megint a 16-oson belül táncolt. P. Herique nem tudta elviselni, hogy a magyar csatár ismét átjátszotta és újra gólhelyzetbe került. Elvesztette a fejét és elhúzta a csatár lábát. A játékvezető habozás nélkül ítélt 11-est, amit Mészöly tétovázás nélkül laposan nagy erővel lőtt a kapu jobb alsó sarkába 3:1.

    77. perc: Újra Albert. Most a Sipostól kapott labdával cselezte be magát a 11-es pontig. Farkasnak gurított, aki 8 méterről bombázott a jobb felső sarokba. De ezt a gólt a bíró les miatt nem adta meg. (Akik látták úgy gondolták inkább azért dönthetett így, mert a három gólt már elégnek találta.)

    A brazil válogatott az 1954-es világbajnokság óta nem kapott ki világbajnoki mérkőzésen. (Akkor is tőlünk!)

    A mérkőzés után az angol lapok áradoztak a magyar válogatottról. A VB esélyesét látták a mieinkben.

    A mi érzéseinket is kifejezte a Daly Mirror, amikor azt írta a mérkőzésről "Édesebb volt az álomnál".

    Albertet Peléhez hasonlították és Farkas találatát nevezték "az évszázad góljá"-nak. Ezen a mérkőzésen kapta Mészöly az újságíróktól a "Szőke Szikla" nevet. A középhátvéd nem csak kemény, de önfeláldozó játékával is kiérdemelte ezt a címet. Sérülése után, törött vállal, felkötött kézzel játszotta végig a mérkőzést.

    A magyar válogatott az egész mérkőzésen káprázatos játékot mutatott be és leiskolázták a brazilokat. A világhírű labdaművészek ellen csodálatos gólokkal győztünk, így a továbbjutás eldöntése az utolsó csoportmérkőzésre maradt. Minden remény megvolt a jó folytatásra.

    Azután ez a VB is kicsit másként alakult.

    forrás:
    mafoci
     
  20. avatar: magyarfutball.hu
    2009.04.28, 14:16 (szerk.: 2016.07.15, 11:32)