comments

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2016.01.13, 18:10

   Magyaralmás hazai pályája már Magyaralmáson van, jelenleg Sárkeresztes szerepel (ott csak fél évet játszottunk pályafelújítás miatt)

   
   Pap Tibor
    
2. 
   admin pancso

   # 2

   2011.05.13, 16:40

   A megyei első osztályban
   
   (A Kindl János gyűjteményében lévő, a Fejér Megyei Hírlapban megjelent cikkek alapján)
   
   1985: Befejeződött a megyei első osztályú labdarúgó bajnokságba jutásért az osztályozók mérkőzéssorozata. A móri pályán lejátszott Magyaralmás-Bicske meccsen csapatunk fölényes, 3:0-ás győzelmet aratott, s ezzel magasabb osztályba lépett. Velünk együtt jutott be az első osztályba a Dunaújvárosi Volán együttese is. (Ezzel a csapattal a mieink korábban 0:0-t játszottak.) Az almási ifik sem szerepeltek rosszul a móri körzetben: a Bakonycsernye és a Csákberény mögött a mezőny harmadik legjobbjai lettek az utánpótlást biztosító fiúk.
   
   Az 1985-86-os labdarúgó évad augusztus 11-én kezdődött a megyei első osztályban. A Magyaralmás először szerepelt ebben a mezőnyben, miután nagy fölénnyel megnyerte a móri körzeti bajnokságot. (FMH. 1985. VII 15.) A fiúk minden tőlük telhetőt megtettek. Szorgalomban, lelkesedésben nem volt hiány. Oszoli János edző csapata újonc létére nagyszerűen szerepelt az őszi fordulóban, s nem véletlen, hogy a szezon végi értékelés szerint „a mostani bajnokság egyik meglepetése az újoncok jó szereplése: a Magyaralmás 7., a D. Volán a 8.” Az 1985 őszi szezon statisztikai adatai szerint a csapat az otthon megszerezhető pontokból (14) 11-et szerzett, azaz 79 százalékos teljesítményt nyújtott, s így ebben a rangsorban az ötödik. Ugyanez az idegenben nyújtott teljesítményt tekintve már csak 25 százaléknak felel meg, hiszen az elérhető 16 pontból mindössze négyet hoztunk el. A csapat meccsei a második legtöbb látogatót csalták ki a pályára: az átlagos nézőszám 364 volt mérkőzésenként. Kiemelkedő játékot produkált Moór és Németh, amikor a Magyaralmás-D. Volán csapatát 6:0-ra győzte le. Ugyanebben az évadban két hátvéd: Kasztner a Mány elleni mérkőzésen, míg Hetesi a Mezőfalvával szemben nyújtott teljesítményével érdemelte ki a mezőny legjobbja címet. A csapat támadósora már kevésbé eredményes, a fiúk öt mérkőzésen nem szereztek egyetlen gólt sem. A vendégcsapatok nyolcszor „vették be” az almási kaput. A felnőtt csapat 10, az ifik 6 hibapontot szereztek a sportszerűségi versenyben.
   
   1986: a megyei labdarúgó bajnokság 1986-87. évi végeredménye szerint a Magyaralmás csapata a 9. helyen végzett, ezzel egyet lépett előre a ranglétrán. A támadósor teljesítménye csak a 16. helyre volt elegendő, mindössze 29 gólt lőttek. A védők ellenben jóval eredményesebbek voltak, a 4. helyet érték el a statisztika szerint. A mérkőzéseinket idegenben 5550, itthon 4750 néző látta. Dicséretes, hogy a fiúk játékukkal a sportszerűségi listán az ötödikek lettek. Vígh András sportújságíró értékelése szerint a Magyaralmás „minden külsőséget mellőzve, szinte hajszálra ugyanazt nyújtotta, mint tavaly”.
   
   1987: a csapat 1986/87-ben nyújtott teljesítménye a 9. helyre volt elegendő.
   
   1988: Az 1987 őszi állás szerint a csapat a 8. helyen szerepelt, a tavaszi forduló eredménye alapján azonban a végeredmény a 9. helyezésre volt elegendő.
   
   1989: az előző évinél jobban sikerült a szereplés, a Magyaralmás az 1988/89. évi bajnokságon a hatodik helyen végzett, a környék csapatai közül megelőzve a Bakonycsernye, a Mór és a Pusztavám együttesét is. A három hellyel való előrelépéshez mindössze egy vereséget kellett döntetlenre változtatnia. A támadójáték továbbra sem az erőssége a csapatnak, míg a védők a rangsorban a negyedik, a csatárok a 14. helyen állnak. Érdekes módon a csapat vendégként szinte mindig több nézőt vonzott a meccseire, mint a hazai pályán. Így volt ez ebben az évadban is, amikor is az idegenben játszott meccseket 5400-an, míg az otthoniakat 4500-an nézték meg. A mezőny legjobbja minősítést ebben az évadban 19 játékos érte el a megyei első osztályban, közülük hárman az almási csapat erősségei: Moór, Dezső S. és Szmilek.
   
   1989/90: Visszaigazolt a csapathoz a középpályás Simicska József, aki Miskolcon befejezte egyetemi tanulmányait. Kovács Zsolt viszont bevonult katonának. A kék-fehérek felkészülését július eleje óta két edző: Horváth István és Simicska László irányítja - tudósít a legfrissebb hírekről a megyei lap 1989 júniusában. Az év sajnálatos negatív szenzációjának tartotta a megyei lap sportújságírója, Vígh András a Magyaralmás szinte páratlan mélyrepülését: „az együttes az utolsó kilenc mérkőzését elvesztette, s ez alatt az idő alatt csupán két gólt szerzett”.
   
   1990/91: A csapat „mélyrepülése” sajnálatos módon tovább folytatódott, az 1989-es ősz 13. helyéről a Magyaralmás az utolsóra esett vissza. Innen már csak felfelé vezethet az út, vagy a kiesés következik! Nyilvánvaló mindenki számára: a fiúk csak valami bravúrral harcolhatják ki a bentmaradást, hiszen a legjobb helyezésük ebben az évadban a 14. volt. A csapathoz nemrégiben visszatért Simicska három gólt szerzett ugyan az őszi forduló egyik meccsén, ám ezekből egyet a saját hálóba juttatott. A mélyrepülést jól mutatja, hogy csapatunk hazai pályán egyetlen gólt sem lőtt, ugyanakkor négy vereséget szenvedett el ugyanitt, s a megszerezhető pontokból egyet sem hozott el. És a bravúr tavasszal megtörtént! Hihetetlen aktivitást mutattak a játékosok: a tavaszi tabella szerint a Magyaralmás együttese a 16. helyről - nem tévedés! - az ötödikre küzdötte fel magát: a mínuszos teljesítményt plusz 53 százalékra fordították. A sportszerűségi versenyben ugyanakkor a hetedik helyen végeztek. A bajnokságot végül a 14. helyen abszolválta a csapat, amely az ősz folyamán mindössze három, tavasszal viszont 19 pontot gyűjtött. „Ha korábban ébred, saját kezébe vehette volna sorsának alakulását” - állapítja meg közhelyszerűen - a hírlap. Tény, hogy 1991 júniusáig a fiúk mindent megtettek, hogy kárpótolják a szurkolókat: a csapat az őszi forduló utáni biztos kiesőből, tizenkét vereséget követően tavasszal óriási menetelésbe kezdett. Hétszer győztek, ötször végeztek döntetlenre, és csupán háromszor kaptak ki az ellenféltől, a gólkülönbség is pozitív: 20-15. A serdülők székesfehérvári körzeti bajnokságán a fiatalok is kitettek magukért: mindössze egyetlen pontot veszítettek, s az első helyen fejezték be az őszi fordulót. A folytatás még fényesebb volt, hiszen veretlenül nyerték meg a csoportbajnokságot, öt ponttal megelőzve a Videoton-Waltham II. csapatát. A döntőt, amit Polgárdiban vívtak a Vidivel, végül elveszítették 4:0 arányban, s így a megyei második hely lett az övék, de ez semmit nem vesz el az érdemekből, joggal írt az újság a Magyaralmás csodálatos tavaszáról. A rosszmájú ellendrukkereknek csalódniuk kellett (sokan azt jósolták, hogy a csapatnak annyi ellenállása se lesz tavaszra, mint az ősszel volt): a decemberi pletykák ellenére a társaság nem oszlott fel, a tavaszi nyolc fordulóban már 11 pontot gyűjtöttek. Boros György edző, aki a sportkör elnökhelyettese is volt egyben, megígérte a nyilvánosság előtt: „ha kiesünk, akkor sem széled szét a csapat”. Sikerült a fiatalabb és az idősebb játékosok közötti ellentéteket megszüntetni, visszatért a munkakedv is - folytatta nyilatkozatában az edző, aki szerint elképzelhetetlen, hogy a csapat a korábbi edzőt bojkottálta volna, s szándékosan meccset vesztett volna: „Nem történt szabotázs.” Boros optimizmusa beigazolódott, hiszen - mint mondta - „Magyaralmáson nemcsak jelene, hanem jövője is van a futballnak”.
   
   1996: a csapat kiesett a megyei első osztályból. (Boros György)
   
   2007-2008: évi bajnokság eredményeiről, dicsőségeiről ékesen szól a táblázat, melynek első helyén Magyaralmás csapatának nevét láthatja a kedves olvasható. A sikerhez vezető utat és a végeredményt itt tekinthetik meg az érdeklődők.
   
   Boros Györgynek, az 1990-91-es szezon edzőjének igaza lett: Magyaralmáson nemcsak jelene, de jövője is van a futballnak.

   
   forrás: http://www.magyaralmas.hu/sport/megyei
    
3. 
   Giovanni

   # 1

   2010.01.27, 21:44 (szerk.: 2011.05.13, 16:40)

   Részletek a magyaralmási futballtörténet kronológiájából
   
   Az 1930-as évek: klottgatyás, mezítlábas gyerekek kergetik a labdát (?). (Németh Lajos)
   
   1941: a „pálya” a Gyümölcsös környékén van (azon a részen, ahol ma Tóth Lajos háza áll), a Molnár-kertek végénél. Ott volt a levente-pálya is. „Innen búcsúztatták a katonákat”. A háború alatt nincs foci. A pálya 1943-ban a Dávidék háza helyén volt az Újtelepen, a jelenlegi Diófa utcában. Ott focizott a Paszat bátyja, a Pálfi Pista, Kis János, Deres Lajos, Szabó Jenő, stb.(Németh Lajos)
   
   1947: hivatalosan ekkor kezdődik a „fociklub” működése, bejegyzik? (Papp Tibor, Oszoli János.) A pálya vélhetőleg már ekkor a jelenlegi helyére kerül, a Segg-hegy északi lábához, mivel a Diófa utca telkeit tovább parcellázzák. (A tevékenység a húszas években kezdődött.)
   
   Ötvenes évek: nincs adat a fociról. A jelenlegi pálya helyén hatalmas gödör van, tereprendezés szükséges. Eldózerolják amit feltétlenül kell, ám így is erősen lejt a terület észak-északnyugat felé. Az egyik játékos, Horváth Zoltán ekkor ipari tanuló volt Kincsesben, onnan hozták a síndarabokat a kerítéshez. A pályát a síndarabokra feszített dróttal kerítették be, de a hatvanas években a pálya területe mégis „bitang”: átjárnak rajta gyalog, kerékpárral s lovas kocsival egyaránt. A talaj rossz, szúrós gaz lepi.
   
   1960-as évek eleje (?): a téesz vezetése elégedetlen az általa „szponzorált” focicsapattal, Hajnal József agronómus - nyilván indulatból - javasolja: „Vessünk a pályán inkább bükkönyzabot!” (Horváth „Dekás” Pisti) Az első „top”: a csapat jól teljesít Dunaújvárosban. Bár kikapnak, gratulálnak nekik a szép fociért a dunaiak, akik addig azt se tudták, hol van Magyaralmás.
   
   1961: a „téesz sportkör” focicsapata megnyeri a járási bajnokságot. (Magyaralmás története)
   
   1962: fénykép az almási pályáról, egy meccsen készült az ellenfél kapuja előtt, a rajta felismerhető lelkes helyi szurkolók: Kovács (Józsa) János, Bíró …, Nagy Gyula, Kis János(?), Mátyus Károly (?), Nemes János. A kapufák szögletes faoszlopokból vannak.
   
   1963. december 2. Oklevél a móri járási egyfordulós labdarúgó bajnokság őszi fordulóján elért 3. helyezésért. Az egyesület neve: Magyaralmási Új Élet TSZ sportklub. (A név megtévesztő, hiszen más sportág, mint a futball, nem működik.) A játékosok: Csóka Pál, Horváth Károly, Horváth Zoltán, Horváth István („Dekás”), Simicska István, Simicska László, Paksi István kapus, Németh László („Bimbi”), Németh Lőrinc, Németh Imre (?), (Fénykép alapján) valamint Komlósi [?], Ozsváth János, Tóth István.
   
   1964: Németh Lajos lemond a sportköri elnökségről. Addig az ő lakásában volt a csapat „öltözője”, a játékosok onnan futottak be a pályára. A sportfelszereléseket is Némethék tárolták és mosták (!) addig. A vizet a majori falukútról hordták. (Németh Lajos) Edző: a móri Szalók Imre, szeretik a játékosok, mert maga is jól játszik, pontos, következetes. Néha búzában kapja a fizetését. (Horváth István)
   
   1964 után: a csapatok a kastélyiskolában öltöznek, egy öltöző építésének igénye foglalkoztatja a futballkedvelőket. A sportkör elnöke Kulcsár Imre (?). (Oszoli János)
   
   1966: szóba kerül, hogy a lebontott malomépület anyagából kellene megépíteni az öltözőt. Az elhatározás megszületik, de az öltöző és a szertár mégsem készül el. Így nem csoda, hogy az egyébként eredményes futballcsapat felszerelése évről évre elkallódik. (Magyaralmás története) Az úttörőben is elég jól megy a foci, a „tréner” Szabó István igazgató. Gyakran ő viszi saját kocsijával a „játékosokat” a járási rendezvényekre. (Saját emlék)
   
   1968: A lebontott malomtól a pályához hordott építőanyagot ismeretlen tettes ellopja, a tervezett építkezés egyelőre meghiúsul. (Magyaralmás története)
   
   1970: mintegy évtizednyi vajúdás után végre elkészül a sportöltöző a téesz szponzorálásával a pálya keleti oldala közelében, a Belihegyen (engedély nélkül). Egyelőre - és még mint-egy évtizedig - se víz, se villany nincs benne. A tanácsi vb köszönetét fejezi ki Simicska Gyula téeszelnöknek az épületért. (Magyaralmás története)
   
   1974 (?): Oszoli Jani elvégzi az edzői tanfolyamot. A felszerelés meglehetősen hiányos, csak két labda és játékosonként két-két rend mez, gatya, lábszárvédő és futballcipő van. Nem ritkán meg kell várni az ellenfél megérkezését, hogy lássák: milyen öltözetben, színben játszik, nehogy egyformák legyenek. (Oszoli János)
   
   1976: a sportöltözőben még mindig nincs se villany, se víz. A tanács vb javasolja, hogy a gondot a helyi szakmunkás végzettségű sportolók maguk oldják meg. A dolog végére azonban még fél évtized múlva se kerül pont. (Magyaralmás története)
   
   1981: az öltözőbe végre bevezették a villanyt. (Magyaralmás története)
   
   1985: a csapat komoly sikereket ér el a járási futballkupán, felkerül a megyei első osztályba. A környék egyetlen focicsapata, amelyik anyagi juttatás nélkül, csupán a játék öröméért küzd a gyepen. Végre megoldódik a szertár, az öltöző vízellátása is. (Magyaralmás története) Két játékos, Viczina Tibor csatár és Szmilek Miklós kapus katonaidejét a börgöndi Honvéd Szondi SE csapatában tölti. Később onnan igazolnak vissza Almásra. A csapat egy mély hullámvölgyet is magába foglaló sikeres időszaka 1994-ig tart. (Kindl János)
   
   De ezt az időszakot már a következő, A megyei első osztályban című fejezetben elevenítjük fel. Részletek a magyaralmási futballtörténet kronológiájából
   

   
   http://www.magyaralmas.hu/sport