magyarfutball.hu

Nemzeti Bajnokság II 1974/1975

# club m w t l goals points
1 Szegedi EOL SC 38 20 8 10  67 -  42 48
2 Kaposvári Rákóczi SC 38 20 7 11  59 -  34 47
3 Volán SC 38 20 6 12  58 -  41 46
4 Komlói Bányász SK 38 14 18 6  49 -  38 46
5 Debreceni VSC 38 16 11 11  52 -  43 43
6 Győri MÁV DAC 38 14 14 10  53 -  43 42
7 Dunaújvárosi Kohász SE 38 14 14 10  51 -  44 42
8 Oroszlányi Bányász SK 38 12 16 10  39 -  46 40
9 Dorogi AC 38 12 15 11  36 -  38 39
10 Szekszárdi Dózsa 38 14 11 13  50 -  61 39
11 Várpalotai Bányász SK 38 13 11 14  49 -  45 37
12 Szolnoki MTE 38 12 13 13  39 -  39 37
13 Nagykanizsai Olajbányász 38 12 11 15  56 -  58 35
14 Kossuth KFSE 38 13 9 16  42 -  50 35
15 Budafoki MTE Kinizsi 38 11 12 15  43 -  48 34
16 Budapesti Spartacus SC 38 10 13 15  57 -  62 33
17 FŐSPED Szállítók SE 38 11 11 16  44 -  56 33
18 Ganz-MÁVAG SE 38 8 13 17  37 -  46 29
19 Egri Dózsa 38 11 7 20  41 -  63 29
20 Ózdi Kohász 38 9 8 21  35 -  60 26

Zöld adatsor : Feljutott vagy egyéb okból (például MLSZ döntés, klubegyesülés), a klub a következő bajnoki szezonban magasabb osztályban folytatja.

Piros adatsor : Kiesett vagy egyéb okból (például kizárás, klubegyesülés, megszűnés), a klub a következő bajnoki szezonban nem indul ebben a bajnoki osztályban.

sources
kép
Népsport, 1975. június 30.
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: pancso
    2023.10.22, 20:12 (szerk.: 2023.10.22, 20:37)
    A jó szándékhoz, jó játékosokat
    Volt jobb éve is a Szolnoki MTE-nek
    Az 1974—75-5s bajnoki év aligha kerül be a Szolnoki MTE aranykönyvébe. Az NB 11-es labdarúgó-csapat szereplésének a kritikája az utolsó hazai mérkőzés nézőszáma volt. Mindössze hat- százan voltak kíváncsiak a szezonzárásra.
    A vágyálmok teteje

    Az egyesület vezetői minden bizonnyal nem így képzelték — legalábbis a bajnoki rajt előtt nem. A csapat a korábbi években a feljutást tűzte ki célul, és joggal. Az MTE-ben olyan játékosok szerepeltek, akik sokat tudtak a labdarúgás tudományából. A sors iróniája, hogy amikor Nagy Ferenc, Papp II. István, Mile Sándor, Szatmári János és a többiek pályájuk zenitjén voltak, a klub irányítói nagyon szerény mércét állítottak a szakosztály elé. A középcsoportban stabil hely, ez volt a szolnoki vágyálmok teteje. Aztán, amikor megértek a feltételei a bátrabb tervezésnek, a játékosok vagy vándorbotot vettek a kezükbe, vagy egymásután kezdték szögre akasztani a labdarúgócipőt.

    Maradtak tehát a nagyvonalú elképzelések, — ám a régiek nyomába egy szerényebb képességű gárda lépett. Az MTE gyengébb szereplését mindennel lehet magyarázni, csak a vezetők jó szándékának hiányával nem. A csapat mellé — Thoman Antal Utódjaként — dr. Czi- bulka Mihályt szerződtették vezető edzőnek. A nagytudású mester az első tréningek után reális képet festett a csapat játékerejéről. De akkor — á nagyszerű MNK szereplés és a feljebbjutás lehetőségének fényében — túlságosan pesszimistának ítélték az edzőt. Pedig az idő őt igazolta.

    Balszerencsés választás
    Kiss János tulajdonképpen azért került a csapathoz, hogy friss és merész elképzelésekkel lendítse előre az együttest. Sajnos ez a választás nem volt sikeres, még akkor sem, ha valóban a kétségtelen jó szándék ültette őt a kispadra. ősszel a piros-feketék a kiesés szélén álltak és Kiss János úgymond betegállományba vonult. Jött ismét a halkszavú Czibulka dr., akitől mindössze azt kérték az MTE vezetői, hogy tartsa benn az NB II-ben a csapatot. Ezt a mester teljesítette, — sőt túlteljesítette! — így akár az ő edzői sikerének jegyében is zárhatnánk az évet.

    Mégsem lehet maradéktalan elismerést hallani a munkájáról és ezt a hazai gyenge szereplésnek köszönheti az edző. Czibulka Mihály képlete pedig világos és magyarázható. Miután a mindenáron való pontszerzést tűzték ki célul, így a csapat hátsó formációit erősítette meg sikerrel, hiszen Fekete, Simon, Kovács, öze, Arany csak nagyritkán okozott csalódást. Az MTE a masszív védelme jóvoltából aztán képes volt rombolni — viszont középpályások és csatárok híján építeni, támadást szervezni már nem tudott. Elől Szatmári és Garics személyében gyors és jól képzett csatárok használták ki idegenben a kitámadó hazaiak fellazult védekezését, így egymásután születtek a meglepetések.

    Egy kis statisztika
    Az MTE tizenöt alkalommal nem kapott gólt és ezzel a rangsorban a negyedik helyen áll. Ugyanennyi alkalommal őrizte meg hálóját a góltól a listavezető Kaposvár is. A szolnokiak tizenkét alkalommal nem tudták bevenni ellenfelük hálóját — ez viszont rajtuk kívül alig egy féltucat együttesnek nem sikerült még. Az idegenbeli mérleg is kedvező, hiszen a vendégként megszerzett tizenöt pontjukkal a negyedik helyen állnak — ennél csak kettővel szerzett többet a feljebbjutott Kaposvár és ugyanennyit szerzett a másik feljebbjutó, a SZEOL.
    Középpályás sor és a csatárjáték gyengeségét bizonyítja tehát a hazai mérleghiány. Itthon nem sikerült csodát csinálni, mert amikor a vendégek választották a foggal-körömmel való védekezés taktikáját, a „betonbunkert” a piros-feketék csak a legritkábban tudták feltörni. Sokan emlegetik a kaposvári Rákóczi elleni tiszaligeti diadalt. Való igaz, szép győzelmet aratott az MTE a ma már élvonalbeli somogyi legénység ellen, csak épp azt felejtik el a szurkolók, hogy a Rákóczi győzni jött Szolnokra. Éppen olyan nyílt sisakkal rohamoztak, mintha a hazai pálya előnyét élvezték volna. És ennek a receptjét már jól ismerték Garicsék ...

    Csatárok és középpályások nélkül nem megy... És az MTE híján van ezeken a posztokon jól képzett, nagytudású játékmestereknek. Gálvölgyi technikája, Czirnák munkabírása, Porhanda töretlen küzdőszelleme, Árvái hatalmas szíve kevés a játék szervezéséhez. De az elkedvetlenedett és a távozás szándékával foglalkozó Garics, a tehetséges, ám képzetlen Fürtös, a beilleszkedés lehetőségét kereső Magos csatárjátéka sem elégített ki valameny- nyi meccsen. Siklósi, Újvári, Vitéz és a többi szóhoz jutott fiatal sem váltotta meg a világot.

    Bár a tizenkettedik hely nem átütő siker, egyben biztosak lehetünk: fog még szebb napokat is megérni az MTE. Az átigazolási időszak erősítést ígér: Sebők György, a Rába ETO nagyszerű középpályása hazafelé tart, Kol- láth Béla, a DVTK-ban szerzett rutinját ugyancsak az MTE-ben kívánja kamatoztatni, de Lódi és Kaba személyében is élvonalt járt játékosokat láthatunk majd a tiszaligeti pályán. A cukorgyári Márton és a mezőtúri Bertus szintén hasznára lehet a klubnak.

    Erősebb hátországot
    A kispadon Géléi József ül majd, aki a beteg — valóban beteg — Czibulka dr. helyét foglalja el. A volt tatabányai kapuvédő telve ambícióval minden bizonnyal a Tisza- parton kívánja bebizonyítani, hogy nem töltötte hiába a világ legjobb klubcsapatainál az időt. Az MTE tizenkettedik helye nem átütő siker, hiszen néhány évvel ezelőtt már jóval magasabb árfolyamon jegyezték a piros-feketéket. Ám ha a hátország — az ifjúságiak, serdülők és úttörők mezőnye — megerősödik, s végre néhány saját nevelésű játékos is csatasorba áll, bízhatunk benne, hogy ismét zsúfolt „B”-közép buzdítja majd vasárnaponként kedvenceit.

    Palágyi Béla

    https://www.magyarfutball.hu/data/upl/2023/10/1697998348_szolnokmegyeineplap_1975_07_pages4848.jpg
    forrás: Szolnok Megyei Néplap, 1975. július 6.
     
  2. avatar: pancso