Menyhárt Ernő (Budapest 1952.10.21 - )
játékos
Pénzügyőr SE, 1968-1970
...Vasas SC, 1970-1972
A Vasasban egyetlen MNK-mérkőzésen cseréltek be Menczel Iván helyett. Igaz, tizenhét évesen a tartalékban nagyon büszke voltam rá, hogy az olimpiai bajnok Menczel mellett játszom a középpályán, és azzal vágtam fel: az egymás közti játékban Mészöly Kálmán rúgott agyon. Végül elcseréltek Kovács Feriért az NB II-es Egerrel.2
Egri Dózsa SC, ?-?
Hevesben egy munkásszállón laktam. Pasaréten nőttem fel, máshoz szoktam, két hónap után eljöttem.2
Budapesti Építők, 1972-1974
Kitérők következtek – Sütőipar, Építők –, aztán behívtak a szentendrei katonacsapathoz, a Kossuth KFSE-hez.2
Budapesti Honvéd SE, 1974-1975
Kispesten csak fél órát kaptam az NB I-ben, a Békéscsaba elleni 2-0-on harminc percre cserélt be Lakat Károly edző. Az összeállítást máig fújom: Gujdár – Kelemen, Páncsics, Szűcs Lajos, Lukács – Pál, Kocsis Lajos, Pintér – Morgós, Weimper, Fehérvári. A Paripának becézett Weimpert váltottam a hatvanadik percben.2
Kossuth KFSE, 1975-1976
...Rába Vasas ETO, 1976-1977
Úgy nézett ki, sínen vagyok. Már a nyári Bajnokok Tornáján Komáromban 2-1-re legyőztük a Fradit, majd Várpalotán ugyancsak 2-1-re a Honvédot. Az utóbbi meccsen mindkét győri gólt én rúgtam. Megvertük 4-2-re az MTK-t is, az első gól megint az enyém volt. Végül a döntőben 5-1-re kikaptunk a Dózsától, jóllehet Törőcsiket, aki szintén Pasarétről járt át Pestre, 2-0-nál kiállították. Fazekas nélküle is bevarrt hármat... Aztán a bajnoki premieren megint az FTC-vel találkoztunk, az 1-1-es meccsen Somogyi és Mile között futballoztam a középpályán, elöl Pénzes, Horváth László, Glázer játszott, Szokolai csak csere volt. De engedély nélkül megnősültem, ezért hetvenhat végén kitettek a csapatból.2
Debreceni MVSC, 1977-1983
A közönség szeretett, ezért nem szerettek a játékostársaim. Megjegyzem, egyetlen barátom sem volt a futballban. Nem kedveltem az italt, így soha nem tartoztam a falkához. Debrecenben azért akadtak kivételesen jó pillanatok: amikor 1979-ben huszonnyolc ezer néző előtt vertük 2-1-re a Nyíregyházát az NB II-ben, majd az első osztályú nyitányon 4-1-re győztünk a Mészárossal, Törökkel, Komjátival, Müllerrel, Zomborival, Kiss Lászlóval, Izsóval, Várady Bélával felálló Vasas ellen. Ugyanabban az évben a torna játékosa lettem a kispályás Képes Sport Kupán. Jól cseleztem, a fizikumom is megvolt, de kispályás maradtam a nagypályán.2
A legszebb hét évemet töltöttem itt, és ma is Debrecenben élnék, ha 1983-ban másként alakultak volna a dolgok, de akkor egy már csak a nevéből élő, alkoholista edzőt választották helyettem a klubnál, s nekem, aki annyira szerettem itt lenni, mennem kellett. A következő év januárjától lettem a Diósgyőr játékosa, s amikor néhány hét múlva egy felkészülési meccsen újra a Nagyerdei Stadionban léptem pályára, folytak a könnyeim. Akkor már rég nem volt Debrecenben dr. Lakat Károly sem, aki miatt nekem mennem kellett. Máig nem értem, hogy támogathattak egy olyan embert velem szemben, akinek semmit nem jelentett a Loki.1
Diósgyőri VTK, 1983-1986
...Rába Vasas ETO, 1986-1987
...Soproni SE, 1987-1989
...Sopron Boys, ?-?
...Undi LE, 2012-2013
...
forrás
Készült az
1 - http://www.haon.hu/sajat-magamat-irtam-ki-az-eletbol/2984315
2 - https://nepszava.hu/3144004_hogy-volt-hogy-van-racsos-egbolt
írásainak, interjúinak felhasználásával.
1 - http://www.haon.hu/sajat-magamat-irtam-ki-az-eletbol/2984315
2 - https://nepszava.hu/3144004_hogy-volt-hogy-van-racsos-egbolt
írásainak, interjúinak felhasználásával.
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Azon a reggelen, amikor Menyhárt Ernő kilépett a sopronkőhidai börtön kapuján, hatalmas lucskos felhők úsztak az égen, eső áztatta a földet, tocsogóssá téve erdőt, mezőt, járdát Összehúzta magán a kabátját, nagy levegőt vett, ám egyre csak fojtogatta az érzés, hogy az élet tulajdonképpen egyetlen kurta évszak. Igaz, aki majd’ hét évet tölt a rácsok mögött, viszonylag kevésbé érzékeli a tavasz leheletét vagy a nyár meztelenre vetkőztető forróságát. A férfi megpróbált előrenézni - előre, valahová a jövőbe. De a múlt hátizsákként maradt vele, s nem tudott szabadulni tőle. Menyhárt Ernő különleges tehetségű futballista volt.
Szólhatna ez az írás arról is, az utánozhatatlan cseleiről, ahogy talppal puhán, finoman elhúzta a labdát a vehemensen rárontó védők elől. Élmény volt nézni a játékát, erről sokat mesélhetnének az idősebb debreceni, győri, diósgyőri drukkerek. Mindhárom csapatban megfordult, az ETO-nál kétszer is, de a Löki volt a mindene, ott hét évet húzott le.
Annyit, mint a börtönben...
„Az emberek sokszor ürességről beszélnek, rosszkedvről, holott ez a valami ott, legbelül inkább teltség a lélek felpuffadása - mondja szomorú hangon Menyhárt Ernő. - Lehet, hogy furcsa tőlem hallani, de mindig is tisztességes ember szerettem volna lenni. Azt akartam,
hogy szeressenek, bármit megadtam volna egy jó szóért. Anyámat nem ismertem, ez is belejátszott abba, hogy az életem egyszer csak az ellenkező irányba indult, és már nem tudtam megállítani. Futballista voltam, aztán nevelőtanár, pedagógus, majd börtönlakó. Gyilkossági kísérlettel vádolt elítélt.”
Az ügyész életfogytiglant kért rá.
Arra a férfira, akinek korábban ezrek tapsoltak a futballpályán, akit később rajongásig szerettek a tanítványai, aki pedagógusi, népművelői diplomát szerzett. A bíróság, a törvény előtt ezek semmit sem számítottak, sem a talppal húzós csel, sem Tolsztoj, Hemingway vagy Krúdy, sem az intelligencia. Ott késről, öt szúrásról, halálos támadásról beszéltek. A hajdani futballista második feleségének életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg.
„Különc voltam mindig magamnak való ember. Pedig imádtam csapathoz tartozni, a közösség tagja lenni. Gyerekként a Pénzügyőrben kezdtem futballozni, aztán mentem a Vasashoz, rajongtam Mészöly Kálmánért, Farkas Jánosért, megadatott, hogy edzőmeccsen ellenük játszhattam. Majd jött a Honvéd, és hetvenöt tavaszán, huszonhárom évesen a Békéscsaba elleni bajnoki meccsen pályára léphettem Weimper István helyett a kispesti csapatban. Később játszottam Szentendrén a Kossuth KFSE-ben, majd Győrben, mígnem hetvenhét nyarán Végh Antal, az egykori remek író, aki akkor pszichológusként dolgozott a Lokinál, Debrecenbe hívott. Hét
csodálatos esztendőt töltöttem ott. Amikor a Debrecen hosszú-hosszú idő után hetvenkilenc augusztusában újra első osztályú csapat lett, a nyitó fordulóban huszonkétezren zsúfolódtak össze a Nagyerdei Stadionban, s ünnepeltek minket, ahogyan négy egyre megvertük az akkor bombaerős Vasast. Akkoriban boldog voltam. Boldog és céltudatos. Hát még amikor nyolcvanban Mészöly Kálmán szövetségi kapitány behívott a válogatott keretbe."
A börtönben jóval később könyvtárosként dolgozott.
A rácsok világában megpróbált tisztességes ember lenni. Mindenkihez volt egy-két jó szava, a legelvetemültebb bűnözőkhöz is. Voltak, akik tudták, ki ő, hogy futballozott, hogy sztár volt, hogy rajongtak érte. A börtönőrök között pedig akadtak egykori diákjai, akiket Sopronban, az erdészeti és faipari szakközépiskolában nevelt.
Azt mondja, a börtönben nem bántották - fizikai értelemben legalábbis nem.
Igaz, ő is bűnös volt, egy a sok közül.
„Debrecen után játszottam még Diósgyőrben, majd újra hívott az ETO, visszamentem Győrbe, ott fejeztem be a futballt nyolcvanhatban. Akkor már nős voltam, az első feleségem egy lánnyal és egy fiúval ajándékozott meg tulajdonképpen jól éltünk. Legalábbis én azt gondoltam, hogy jól. Aztán veszekedtünk többször is, én megütöttem, fájdalmat okoztam neki, ő feljelentett, engem pedig előzetesbe tettek. Aztán az asszony fogta a lányunkat, és elment Ausztráliába, azóta sem láttam. A fiam velem maradt, amikor kijöttem, albérletben éltünk. Nem volt igazi otthonom. Jött egy újabb nő, egy újabb fontos nő az életemben. Másodszor nősültem, tizenöt évig éltünk együtt. Ezalatt tanítottam, taníthattam, mert nem volt priuszom, és akkor..."
Négyszer vagy ötször szúrt.
Az ügyész életfogytiglant kért rá - a vád: emberölés előkészülete és kísérlete.
„Széthordott a sors, szétestem. Utat és nyugalmat kerestem. Ehelyett azt láttam, hogy az a nő is elhagy, aki az egyetlen támaszom volt. Mondta, hogy költözzek el. Nem volt hova mennem, ültem egy parkban Sopronban, előttem egy szatyorban az összes cuccom, aztán felmentem hozzá, hogy jobb belátásra bírjam, vittem magammal a kést, hogyha nem enged be, azzal ijesszem meg. Beengedett, s amikor elővettem a kést, azt mondta, gyilkos vagy, ölj meg, és széttárta a karját, én meg szúrtam, négyszer vagy ötször.
Az önzés, a birtoklási vágy, a félelem ezt hozta ki belőlem. Belőlem, aki gyűlöltem az erőszakot, aki imádta az irodalmat, akinek az élete volt a futball, a sport. Másnap a lányom, aki akkor éppen itthon volt, bekísért a rendőrségre... Kilenc évet kaptam, ebből hat év kilenc hónapot leültem. Nemrég kiengedtek, feltételesen.
A fiam Ausztráliában él, a lányomat is ritkán látom, munkám, jövőképem nincs. Harmincötezer forintos nyugdíjból élek albérletben. Szerencsére van mellettem valaki, aki olykor fogja a kezem. Tudja, mi tartja meg a telkemet? Hogy még mindig futballozom. Túl
a hatvanon a megye hármas Und csapatában. S ezenkívül az emlékeim, a szurkolók szeretete, apám mondata ad erőt: az akasztófán is a fiam leszel. Aztán itt van még Sándor Tamás meze, amelyet beküldött nekem a börtönbe, a fényképeim, az emlékeim. Most innen kellene la —továbblépnem, újra élnem, de egyelőre nem megy. Sehogyan sem megy... "
Sinkovics Gábor
Nemzeti Sport
2013.01.30.
Menyhárt Ernő. Honi labdarúgásunkban járatosak számára ismerős név. Hosszú éveken át játszott a magyar élvonalban. A Bp. Honvéd együttesében nevelkedett, aztán a Debrecen erőssége volt, majd a Diósgyőré, aztán Verebes József első diadalmas győri évei során szerepelt az ETO csapatában, később a Soproni FAC csapatában is játszott. A futballozást azóta sem hagyta abba, az őszi idényben a megyei harmadosztályú bajnokságban szereplő Sopron Boys csapatában lépett hétről hétre pályára. Nem tévedés a múlt időben való fogalmazás, mert valóban csak lépett, csak játszott. Október 10-ével ugyanis lehet, hogy végleg, de legalábbis hosszú időre kivonta magát az aktív játékból.
A bajnoki cím egyik esélyesét, a Harka VVSC csapatát fogadták Sopronban az egykori sok emlékezetes, nagy csata színhelyén, az Anger-réti pályán. A kemény mérkőzésen a hangulat akkor vált izzóvá, amikor az eredmény 1-4- ről 3-4-re alakult. Ráadásul Menyhárt Ernőt kiállították, mivel az őt buktató ellenfelének ugrott, annak nyakát szorongatta. A piros lap felmutatása még csak jobban felbőszítette, nekirontott a játékvezetőnek, de társainak sikerült őt lefogni. Menyhárt nem csillapodott. A mérkőzés végén az öltöző előtt az őt nyugtatni próbáló szövetségi ellenőrre támadott, megrugdalta azt. Válogatott szitkok özönét szórta úgy az ellenőrre, mint a játékvezetőre, majd társaival együtt elkezdték rugdalni a játékvezető öltözőjének ajtaját.
Tíz nappal az eset után tartott fegyelmi tárgyalásra már megnyugodva érkezett. Őszintén elismerte minősíthetetlen viselkedését és megbánta tettét Mindez már csak enyhítő körülménynek számított. A fegyelmi bizottság Menyhárt Ernőt 12 bajnoki mérkőzésre tiltotta el a játéktól. Könnyen lehet, hogy ez a büntetés játékos pályafutásának végét is jelenti.
Ha Menyhárt Ernő nagyszerű pályafutása így zárul le, azért csakis saját magát hibáztathatja.
(havasréti)
Nemzeti Sport
1999.10.26
időszak is, amikor már semmit sem mondott. Sem hangosan, sem magában. Csak ült és némán, gondolatok nélkül bámult maga elé. A börtönben töltött egy év felért egy pokolraszállással. A pokolba ugyan ritkán adnak beutalót, oda általában viszik az embert. Legtöbbször az indulatai...
„Menyust"' először Szentendrén láttam játszani. A Kossuth KFSE (hány és hány remek futballista szerepelt ebben a katonacsapatban!) laktanyába rejtett pályáján trükközött minden második vasárnap. A kisváros lakói, már persze, az az ezer, aki minden Kossuth-meccsen ott volt, időnként a térdét csapkodta a nevetéstől. Tudniillik Menyhárt úgy cselezett, és úgy csapta be ellenfeleit, hogy azok rendszerint térdre buktak, hanyatt estek vagy hasra vágódtak a Menyus-varázslattól. S aki látta őt játszani, az tudja, hogy ez nem túlzás, nem ámítás.
A cselkirály a pokoljárás után most újra visszatért a futball világába. A napokban kinevezték őt a Soproni LC szakosztály-vezetőjének.
- Tudom, hogy min mentél keresztül, úgyhogy nem is akarok túl sokat foglalkozni a magánéleteddel, de azt muszáj megkérdeznem, hogy miért voltál börtönben.
+ Emberölési kísérlettel vádoltak.
- Ezt még leírni is hátborzongató. Hogyan keveredhettél ilyesmibe?
+ A házasságom zátonyra futott, a feleségem eltávolodott tőlem, és ezt nem bírtam elviselni. Tudom, hogy ebben én is hibás vagyok. De már csak a gyerekem miatt is kértem, adjon még egy lehetőséget. Ő viszont hajthatatlan maradt. Kicsúszott a lábam alól a talaj, megfenyegettem, s egyszer elkaptam a nyakát. Nem akartam bántani, hiszen nagyon szerettem...
- Ezért ültél egy évet?
+ Igen. A feleségem, aki időközben Ausztráliába „szökött" a tízéves fiammal, megígérte, hogy lecsukat. Be is váltotta a fenyegetését. Két nyomozó jött értem, s attól a pillanattól kezdve egy évre megszűnt számomra a világ.
- Hogy bírtad ki a börtönt?
+ Úgy érzem, értékesebb ember lettem. Ma már minden apróságnak örülni tudok, amit az élettől kapok. Átértékeltem az életemet. Ami pedig bent történt, arról nem szívesen beszélek. Amikor tavaly szeptemberben kiengedtek, azonnal a Hárshegyi idegszanatóriumba utaltak. Annyira, kikészültem, hogy nem tudtam beszélni. Most már úgy érzem, kezdek egyenesbe kerülni.
- Lezárták az ügyet?
+ Igen. Könnyű testi sértésért ítéltek el, és ezzel az egy évvel letudtam a büntetésemet.
- Mondd, Ernő, dolgoztál te valaha is?
+ Persze. Két évig nevelőtanár voltam egy középiskolai kollégiumban. Tanári diplomám van és szeretem a gyerekeket.
- Akkor most teljesen új feladat vár rád. Nem félsz attól, hogy meghaladja az erődet a soproni szakosztály vezetése?
+ Nem. Tele vagyok ötletekkel. Lehet, hogy furcsán hangzik, de szeretnék alkotni Sopronban. Olyan munkát követelek majd mindenkitől, ami valóban korszerű.
- Ez szépen hangzik, csakhogy te sohasem voltál asztalra csapós, kemény ember. Márpedig a te pozíciódban időnként kiabálni is kell.
+ Ezt nem így gondolom. Szerintem európai módszerekkel, higgadtsággal, észérvekkel is célt lehet érni.
- Az nem jutott még eszedbe, hogy edző legyél?
+ Dehogynem! A legtitkosabb vágyam ez. Úgy érzem, egyszer valóra is váltom. Még az is lehet, hogy Debrecenben . Ott ugyanis nagyon szerettek és én is imádtam azt a várost és a Lokit.
- Rendeződött az életed?
+ A tizenhat éves lányom velem maradt, s most van egy élettársam is. Megpróbálok felejteni, de azt tudom, hogy szeretet nélkül nem lehet élni. És a fiam nagyon hiányzik...
Sinkovics Gábor
Nemzeti Sport
1994.03.19
https://www.facebook.com/photo.php?fbid=764930297036259&set=a.146071308922164.1073741995.100005578868040&type=3