magyarfutball.hu

Olaszország - Magyarország 3 : 1 20:15

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
mérkőzés értékelése
Európabajnokság 1992, selejtező
654. hivatalos válogatott mérkőzés
helyszín : Salerno, Stadio Arechi
játékvezető : Worrall Joe (Anglia)
nézőszámok:
  1. cantab.net: 33.850
  2. nso.hu: 34.000
  3. MTI: 42.000

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: fgymat
    2013.05.05, 14:56 (szerk.: 2018.07.29, 11:17)
    Mészöly meglepetése: Kozma helyén Bognár

    Szalay Péter, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:

    Salerno, 1991. május 1. szerda (MTI) - A Santanderben tündöklő, Cipruson helyét megálló, a Szovjetunió elleni mérkőzésen a Népstadionban viszont célját már megvalósítani képtelen magyar labdarugó válogatott szerdán este Salernóban - stadionavatón - Olaszországgal vívott EB-selejtezőt. Mészöly Kálmán csapata - ismét nyolc, külföldi bajnokságban szereplő, s onnan összetrombitált idegenlégióssal a kezdő tizenegyben - abban a reményben lépett pályára, hogy idegenben talán döntetlent csikarhat ki. Még akkor is, ha minden a vb-bronzérmes olaszok győzelme mellett szólt. Két pontot jelentő magyar győzelemről, a santanderi ritka bravur megismétléséről a mérkőzés délelőttjén persze senki sem beszélt.

    Említésre méltó esemény azonban így is akadt. Mészöly bejelentette, hogy legújabb információit értékelve, amelyek forrását nem jelölte meg, megváltoztatja a középpályás sort, ahonnan kikerült Kozma, s átadni kényszerült helyét Bognárnak. Így a ,,belga,, Bognár és az ,,olasz,, Détári mégiscsak egymás mellett játszottak, noha a szövetségi kapitány napokig azt emlegette, hogy ők ketten együtt még soha nem muzsikáltak jól...

    A csapat háromnegyed ötkor, tehát három és fél órával a találkozó előtt indult el az eldugott San Marco di Castellabatéból a salernói Arechi stadionba, és ahogy addig minden útjára, ezúttal is rendőrautók és egy mentőkocsi kísérték el a gárdát. A tengerparti város 42 ezer férőhelyes stadionjában az első bírói sípszó előtt másfél órával már vagy 20 ezren táboroztak

    Negyvenöt perc volt még hátra a mérkőzés kezdetéig, amikor kifutottak a gyepre az olaszok. Természetesen hatalmas üdvrivalgás fogadta őket a nézőtérről, ahol ekkor már egy gombostűt sem lehetett leejteni. Tíz perccel később vonultak ki a magyarok, integetésükre tapsvihar és füttykoncert volt az egyidejű válasz. A lelátó nem csak zsivajával hívta fel magára a figyelmet, hanem azzal a hatalmas transzparenssel is, amelyre a következőt pingálták: ,,Grazie, Matarrese,,. A köszönet az olasz szövetség elnökének szólt azért, hogy Salernóba hozta a mérkőzést, több mint ünnepivé emelve a stadionavatót.

    Miközben a városban a Mondialét idéző hangulat uralkodott, Mészöly Kálmán még egy utolsó taktikai megbeszélést tartott legénységének. A szövetségi kapitány arra hívta fel még egyszer mindenki figyelmét, hogy az összecsapás első negyedórájában várhatóan nagy olasz nyomás nehezedik majd a magyar kapura. De semmiképpen sem szabad megijedni az itáliai rohamoktól, főképpen kapkodni tilos, és nyugodt labdakihozatalt, ,,dajkálásmentes,,, gyors passzokat kért.

    Az angol Joe Worrall sípjelére 20.15-kor a következő összeállításban kezdett a két csapat:

    Olaszország:
    Zenga - Ferrara, Maldini, Baresi, Ferri - Crippa, Donadoni, De Napoli - Vialli, Giannini, Mancini

    Magyarország:
    Petry - Disztl - Mónos, Garaba, Limperger, Palaczky - Bognár,, Détári, Lőrincz - Kiprich, Kovács

    Magyar szempontból jól kezdődött a 90 perc, hiszen az első
    labdaérintéstől követően Détári tálalt a bal oldalon felrobogó
    Kovács elé, aki átívelt a túloldalra, Kiprich alig késett le a
    ,,csatlakozásról,,. Innentől kezdve viszont szinte kizárólag olasz
    percek következtek. Előbb még Mancini elől Petry mentett, az 5. perc
    elején azonban a válogatott kapusa kapitulálni kényszerült. A
    briliáns lövőtechnikájú Donadoni 22-23 méterről nagy erővel
    zúdította rá a labdát, amely a késve reagáló Petry mellett
    félmagasan, a bal oldalon a hálóban kötött ki (1:0). A folyamatos
    itáliai attakok közepette Kovács próbált tizenegyest kicsikarni, a
    játékvezető azonban nem méltányolta földrehuppanását. A magyar
    büntetőpontnál ugyanakkor Giannini okozott galibát: egy beívelés
    után jobb lábbal levette a labdát, majd ballal emelt, szerencsére
    fölé. A 16. percben azonban megint zörrent a magyar háló. Maldini
    vágtatott el a bal oldalon, a belőtt labdát Palaczky mellel akarta
    levenni, a berobbanó Donadoni azonban fejjel elsodorta előle, s még
    ,,röptében,,, igazítás nélkül - a változatosság kedvéért ezúttal
    jobb lábbal - lőtt és talált be Petry fölött a kapuba (2:0).
    Palaczky sajnálatos módon rövidesen újabb ,,ballépést,, követett el:
    a 21. percben lefutotta őt Ferrara, és az olasz a 16-oson belül már
    az alapvonalnál járt, amikor felrúgta a magyar hátvéd. A büntetőt a
    jobb felső sarkot megcélzó Vialli elhibázta, mert a labda a lécről
    pattant a játéktéren túlra. Ez sem vette el a vendéglátók kedvét,
    pompás indítások, szélen futtatások követték egymást, bár a biztos
    vezetés birtokában kétségtelenül kevésbé erőltették a góllövést. A
    33. percben Mészöly Kálmán a ,,negatív hős,, Palaczky helyére Kozmát
    küldte a pályára. A 37. percben az olaszok is cseréltek, Vicini
    kapitány lehozta a vádliját fájlaló kétgólos Donadonit, akit Eranio
    váltott fel. Még ugyanebben a percben Lőrincz buktatásáért Giannini
    sárgalapos figyelmeztetésben részesült. Hasonló színű kártyát
    mutatott fel öt perccel később Garabának is a játékvezető. A félidő
    utolsó jelentős momentumaként gyönyörű olasz akció gördült végig a
    pályán, ám a frissen beállt Eranio rosszul célzott.

    A félidőben:

    Olaszország - Magyarország 2:0
    42 000 néző
    gólszerző: Donadoni (5., 16. p.)

    A szünet után közvetlenül az új erők, a sérült Kiprichet
    helyettesítő Gregor és Kozma közreműködésével magyar támadás futott
    a pályán, a befejezésnél azonban Zenga a helyén volt. Az olaszok
    viszont akár azonmód két újabb gólt is szerezhettek volna, ám a
    találati pontossággal náluk is - mindenekelőtt Viallinál - baj volt.
    De ami késik, sajnos, nem múlik. Az 57. percben Limpergernek
    ,,köszönhetően,, De Napoli 16 méterről lőhetett, Petry még mentett,
    de a kipattanó labdát Vialli ballal könyörtelenül a léc alá bombázta
    (3:0). A kedvvel játszó hazaiak részéről ezután Giannini húszméteres
    ,,lőgyakorlatát,,, majd Mancini szellemes sarkalását tette
    ártalmatlanná Petry. A tétova magyar próbálkozások egyikénél a 65.
    percben a lendületes Gregor három olasz védő között lépett ki,
    amikor Baresi hibázott, mert a labda helyett a magyar csatár lábát
    találta el. A jogos tizenegyesből Bognár laposan a bal alsó sarokba
    gurított (3:1). A 70. perc végre igazán szép magyar akciót hozott:
    Lőrincz és Kovács a labdát egymásnak fejelgetve jutott be a 16-oson
    belülre, kár, hogy lesen halt el a dolog, Gregor hiába emelt a
    hálóba. A befejező negyedóra már - a szereposztásnak megfelelően - a
    megelégedettség, illetve a beletörődés jegyében zajlott. Említésre
    méltó epizód kilenc perccel a vége előtt játszódott le: Détári
    kigyózott az olasz védők gyűrűjében, már-már gólhelyzetbe került, de
    lövésébe beleléptek. Vidáman ,,olléztak,, az olasz szurkolók, amikor
    a csaknem három percet hosszabbító Worral lefújta a mérkőzést.

    A végeredmény:

    Olaszország - Magyarország 3:1 (2:0)

    Salerno, 42 000 néző
    gólszerzők: Donadoni (5., 16. p.), Vialli (57.), illetve Bognár
    (60. - 11-esből)
    csere: Donadoni helyett Eranio (37. p.), Ferrara helyett
    Vierchowod (65.), illetve Palaczky helyett Kozma (33.),
    Kiprich helyett Gregor (a szünetben)
    sárga lap: Giannini (37. p.), illetve Garaba (42.)

    Megkésett ízelitőt kapott Salernóban a magyar labdarugó
    válogatott abból a hangulatból, amiben csak akkor részesülhetett
    volna a megfelelő időben, ha nem marad le a tavalyi Mondiale
    díszfelvonásáról. Ez még csak hagyján, ami viszont ennél sokkal
    kínosabb és fontosabb: a ,,kóstoló,, egy sokáig szomorú emlékekkel
    szolgáló mérkőzéshez adott harsány kísérő zenét. Túlzás volna azt
    állítani, hogy porrá égett, hiszen ,,csak,, simán kikapott Mészöly
    tizenegye, amely tudásban olyan messze volt-van Vicini gárdájától,
    mint a Mátra a Vezúvtól. Igazolódott a papirforma, de egyúttal az
    is, hogy hiba volt döntetlenben reménykedni a vb-bronzérmes
    otthonában, ott, ahol a mieinknél jobb csapatok is
    oroszlánbarlangban érezték magukat. Az olasz győzelemről végül is
    nem a félelmetes Vialli-Mancini kettős gondoskodott, hanem - már az
    első félidőben - egyszemélyben a 28 éves Donadoni, akitől - ez sem
    gyógyír - előre félt, rettegett Mészöly, megmondta, hogy
    ,,életveszélyes,,. Ha Vialli az első 45 percben nem hagyja ki a
    tizenegyest, félő, hogy megismétlődik Marseille, Szófia, vagy
    Mexikóváros, sajnos, példa bőven akad a kudarcra, a megszégyenítő
    vereségre. Szerencsére ez azért most nem történt meg, sőt, Bognár
    tizenegyesből szerzett gólja valamit enyhített is a fiaskón, ami
    végeredményben azt jelentette, hogy a magyar válogatott elbúcsúzott
    a hármas számú EB-selejtezőben elfoglalt éllovas helyétől - több
    mint valószínű, hogy végleg. Salerno nem Santander, de Détári sem
    Donadoni - ezt a minősítést senki sem vitathatja, ahogy azt sem,
    hogy a Kispestről elindult sztár nem ér annyit, amennyit
    rebesgetnek, talán még a felét sem. A győztes olasz válogatottban
    Zenga úr volt a kapuban, ahogyan Baresi is a 16-os környékén. A
    kétgólos Donadonin kívül elsősorban Giannini teljesítménye érdemel
    említést, aki elől-hátul nagyszerűen játszott, igazi karmester volt.
    A három gól ellenére sem marasztalható el a magyaroknál Petry, rajta
    kívül Bognár ütötte még meg a mércét, s a csereként beállt Gregor.
    Worral angol játékvezető úgy dirigált, olyan korrekt volt, mint
    csaknem minden szigetországi kollégája.

    A 3. csoport állása:

    1. Olaszország 4 2 2 - 8- 2 6 pont
    2. Magyarország 6 2 2 2 8- 7 6
    3. Norvégia 4 2 1 1 6- 2 5
    4. Szovjetunió 3 2 1 - 3- 0 5
    5. Ciprus 5 - - 5 2-16 0

    A következő mérkőzés: Szovjetunió - Ciprus május 22-én.

    forrás:
    MTI
     
  3. avatar: Giovanni
    2011.08.23, 16:53 (szerk.: 2018.07.29, 11:12)
    Vélemények a mérkőzés után:

    Antonio Matarrese, az olasz szövetség elnöke:
    - Nem kívánok beszélni arról, hogy a salernói mérkőzés után marad-e vagy megy szövetségi kapitányunk, Azeglio Vicini, fontosabb, hogy a találkozót minősítsem. Megérdemelten győztünk, a különbség jóval nagyobb is lehetett volna. Hiszem, hogy a csapat formája még felfelé ível, s ott leszünk a svédországi döntőben.

    Azeglio Vicini szövetségi kapitány:
    - A salernói pálya felé haladva az autóbuszon segítőtársam, Luigi Riva azt mondta, majdnem olyan a hangulat, mint tavaly a Mondialén, például akkor, amikor Rómába igyekeztünk. Ez a mostani csapat már majdnem olyan jó, mint a vb-bronzérmes gárda, s lesz még jobb is. Mészöly Kálmán barátom azt mondta: kívánja, hogy a csoportból mi jussunk tovább, én meg azt, hogy győzzenek a magyarok Moszkvában, így segítsenek minket. Hogy miért cseréltem le Donadonit? Mert megtette a dolgát, két góljával eldöntötte a találkozó sorsát.

    Franco Baresi csapatkapitány:
    - Nehezebb volt a mérkőzés, mint gondoltam, főleg a második félidőben. Donadoni remekelt, de a csapatom minden tagja nagyszerűen helyt állt. Ott leszünk az EB-döntőben

    Mészöly Kálmán szövetségi kapitány:
    - Az eredmény igazságos, jobb csapattól nem szégyen kikapni. Kár viszont, hogy olyan gólokkal kaptunk ki, amelyek közül kettő is elkerülhető lett volna. Ráadásul az olaszok olyan gyorsan vezettek 2:0-ra, hogy azután már nem is volt esélyünk. Lehet, hogy furcsa, de én mégis azt mondom: ügyes és tehetséges a magyar gárda, ha így folytatják, szebb jövő vár rájuk.

    Garaba Imre csapatkapitány:
    - Megpróbáltunk felnőni az olaszokhoz, de nem sikerült, mert a világ egyik legjobb csapata volt a mérce. Sajnos túlságosan is nagy a különbség az olasz és a magyar bajnokság között. Szégyent legalább nem vallottunk.

    Kovács Kálmán:
    - Jobbtól kaptunk ki, sajnos lényegesen jobbtól, képtelenek voltunk szorosabbá tenni a mérkőzést.

    Détári Lajos:
    - Ahogy az olaszok játszottak most, azzal a teljesítménnyel hazai pályán alighanem bárkit megvertek volna. Kikaptunk, a vereség sima volt, de ezt többen meg is jósolták. Elkerülhető gólokat kaptunk, 0:2 után nem volt reményünk.

    MTI 1991. május 1.
     
  4. avatar: Giovanni
    2011.08.23, 16:43 (szerk.: 2018.07.29, 11:02)
    keretek:

    kapusok:
    Petry és Brockhauser

    mezőnyjátékosok: Limperger, Szalma, Nagy T., Vincze, Marozsán, Palaczky, Gregor, Mónos, Lőrincz, Garaba, Bognár, Kozma, Kovács K., Disztl, Détári és Kiprich

    biztonsági tartalékok: Bérci, Duró, Koszta és Rugovics

    Azeglio Vicini kerete a május elsején sorra kerülő találkozóra, amely 20.15 órakor kezdődik az arechi stadionban, az angol Worral játékvezetése mellett:

    kapusok:
    Walter Zenga (Inter), Gianluca Pagliuca (Sampdoria)

    hátvédek:
    Giuseppe Bergomi (Inter), Ciro Ferrara (Napoli), Paolo Maldini (Milan), Franco Baresi (Milan), Riccardo Ferri (Inter), Stefano Eranio (Genoa)

    középpályások:
    Fernando de Napoli (Napoli), Massimo Crippa (Napoli), Pietro Vierchowod (Sampdoria), Roberto Donadoni (Milan), Giuseppe Giannini (Juventus)

    csatárok:
    Attilio Lombardo (Sampdoria), Roberto Mancini (Sampdoria), Gianluca Vialli (Sampdoria), Roberto Baggio (Juventus), Salvatore Schillaci (Juventus)

    MTI 1991. április 25.
     
  5. avatar: magyarfutball.hu
    2011.02.23, 21:30
    A hetedik fellépésed után miért kerültél ki a keretből?
    - Az olaszok elleni Eb-selejtezőn az első húsz percben elkövettem két nagy hibát, ami döntőnek bizonyult. Az egy elég negatív mérkőzés volt a számomra, amit megpróbáltam pozitívan kezelni, hiszen fiatal ambiciózus játékos voltam. Én, akkor úgy voltam vele, hogy hibáztam és ezt el is fogadtam minden kritikával együtt. Sajnáltam az esetet, de megpróbáltam túllépni az egészen és a következő feladatra koncentrálni. A média viszont felfújta az esetet és az is lehet, hogy akkor 22 éves fejjel tettem néhány nyilatkozatot, ami kétértelműre sikerült, de aki ismer, az tudja, hogy én mennyire elhivatott voltam a labdarúgás iránt. Az tény, hogy az olasz meccs után már soha nem számítottak rám a válogatott keretnél, pedig én úgy gondolom, hogy nálam jobb játékosok is követtek és követnek el ma is hasonló vagy még nagyobb hibát, mint én és a rákövetkező héten is ugyanúgy számítanak rá, mint előtte. Az akkori szövetségi kapitány Mészöly Kálmán, azt nyilatkozta az eset után: „ez a hiba mindenkivel megtörténhet, ez benne van a sportban, a Palaczky pedig egy ügyes, jó mentalitású gyerek és továbbra is számítok rá”. Azért idézem ezt a sort, mert utána egyszer sem voltam válogatott.

    forrás:
    http://labdarugas.cimpa.hu/ferfi-labdarugas/palaczky-janos-fiatalokat-tanit-az-egykori-valogatott-labdarugo/
     
  6. avatar: fgymat
    2009.05.24, 11:16 (szerk.: 2018.07.29, 11:01)
    A találkozó egyben stadionavató is volt. Valamikor, 1932-ben tétmérkőzésen, a római stadion avatóján három góllal nyertünk. Akkor nem érvényesült a labdarúgó babona, miszerint pályaavatókon mindig a hazai csapat nyer.

    Még 1965-ben is legyőztük az olaszokat, de ma már mások voltak az erőviszonyok. Ennek a selejtező sorozatnak az első összecsapása Budapesten volt és akkor, remek játékkal döntetlent sikerült elérni.

    Nem tudni, hogy az olasz Donadoni gondolt-e 1932-re vagy a babonára. Az azonban tény, hogy alig több, mint tizenöt perc után már kétszer betalált a kapunkba. De még ez sem volt elég. A további erőteljes rohamok ugyan nem hoztak gólt, de a 23. percben büntetőhöz jutott a hazai csapat. Vialli viszont nem volt biztos lábú ítéletvégrehajtó, ugyanis a felső kapufára rúgta a labdát. Ezután kicsit a magyar csapat is szóhoz juthatott, mert eddig csupán asszisztált a pályán folyó eseményekhez.

    A második félidőben már kiegyenlítettebb volt a játék. Az első gólt most is a hazaiak érték el, de erre legalább egyszer mi is tudtunk válaszolni. Az eredmény végül az erőviszonyoknak megfelelően alakult.

    Valószínűleg nem a labdarúgó babona, hanem a jobb játék döntött.

    forrás:
    mafoci
     
  7. avatar: magyarfutball.hu
    2009.01.26, 01:59 (szerk.: 2018.07.29, 11:01)
     
  8. avatar: chinaglia
    2008.12.09, 19:52
    Az olasz válogatott kispadján ekkor még Azeglio Vicini ült,aki az 1986-os világbajnokság után vette át a squadra azzurát.Az utolsó meccsét Vicini irányításával 1991 október 12-én játszotta az olasz válogatott Moszkvában.A Szovjetunió elleni 0-0 azt jelentette,hogy Olaszország nem jutott ki az 1992-es EB-re,így Vicini is repült a posztjáról,helyét Arrigo Sacchi vette át.
    Forrás:Misur Tamás:Nagy olasz futballkönyv I. Aréna Kiadó 2005.
     
  9. avatar: magyarfutball.hu