magyarfutball.hu

MTK - Budapesti TC 3 : 1 16:30

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
mérkőzés értékelése

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: fgymat
    2018.09.25, 14:31
    Csak nem akar dűlőre jutni a „Magyar Kupa" sorsa tavaszról őszre halasztódott a döntő mérkőzés, a szeptemberi eldöntetlen eredmény után pedig a vasárnapi BTC—MTK mérkőzés oly botrányba fult, milyennek az öreg millenáris ez ideig még nem igen volt tanúja. Igazságtalanok lennénk, ha nem keresnék az összes jelenvoltakban a skandalum okát. Hibás volt a publikum, mert állandó zajongással terrorizálta a játékosokat és bírót, hibásak voltak a játékosok, midőn úri ember létükre oly elítélendőén durva játékmodorhoz folyamodtak és hibázott — talán legnagyobbat — a mérkőzést vezető biró, amikor eleinte minden felett szemet hunyt, lett légyen az fault avagy hands, mérkőzés vége felé pedig — fumigálva mindent és mindenkit — hihetetlen, néha erőszakosságig menő szigorral ítélkezett. E szigor azonban érthető is. Reichard Ottónak ugyanis nincs még meg az a praxissá a bíráskodás terén, hogy négy-ötezer torok hangja és néhány rakoncátlankodó játékos ki ne hoznák sodrából a különben higgadtságáról közismert embert.
    A mérkőzést egyébként egy állítólag jogosulatlan tizenegyes büntető rúgásból eredő gól miatt a BTC megóvta. Sötétség miatt néhány perccel a szabályos idő letelte előtt félbeszakadt a mérkőzés.
    Magát a mérkőzést az MTK nagyon is megérdemelte. Határozottan jobb volt ellenfelénél Különösen a támadásban fejlődött óriásit, de a védelmén sem eshetik kifogás. Egyénileg Kertész I. mellett Kürschner és Sebestyént illeti dicséret. A piros-fehérek megközelítőleg sem produkáltak annyit, mint például a szeptemberi eldöntetlen mérkőzésen. Csak Szendrőt és Mészárost emelhetjük ki jó játékukért, mig Simont, Horváthot és Levákot, az MTK-nál pedig Kertész III-at a fegyelmi bizottság jóakaratába ajánljuk.

    Nemzeti Sport
    1910.10.08

    A szenzáció és botrány jegyében marad emlékezetes a vasárnap sport-krónikája. Szenzációval csaknem valamennyi sport-krónikája. Szenzációval nyal természetesen a labdarúgás. De szenzációval és botránynyal csak a millenáris versenypálya szolgált együttesen, mig csak szenzációval a többi hazai és külföldi pályákról jött érdekesnél érdekesebb hir.
    A labdarúgás szenzációja a tavalyi bajnokcsapatunknak veresége volt és botránya az ezt kővető szerencsétlen Magyar Kupa ismételt döntőmérkőzése, mely a kedélyeket úgy a nézők, mint a játékosok körében a legmagasabb fokra hevitette. Mindéhez pedig még a mérkőzést vezető biró erélytelen ítélkezése járultak. De nemcsak a nézők és játékosok voltak okozói eme botránynak, hanem a klubok és azok vezetői, kik nagy nemtörődömséggel, sőt itt-ott buzdítással igyekeztek gyerekes klubtagjainak hangulatát kedvenc csapata iránt lármával és üvöltéssel fokozni. A pályaszövetség ily körülmények után képtelen rendet teremteni, még oly nagy rendőri kirendeltséggel is, mint amilyen vasárnapon volt. Félő, hogy rendet ott majd nem a pályaszövetség, hanem a főkapitányság fog teremteni azzal, hogy egyidöre a mérkőzéseket ott egyszerűen be fogja szüntetni, amihez talán a rend kedvéért joga van. Az ebből eredő károkért a klubvezetők lesznek felelősek. A MLSz.-nek is legyen végre beleszólása a mérkőzések ideiében való megkezdésére, mert erre különben a nézők gyerekes magaviseleté fogja figyelmeztetni, mint az tegnap meg is történt, mikor is ezren, meg ezren igyekeztek a beállott sötétség ellensúlyozására gyufagyujtogatással némi világosságot adni.


    Magyar Testgyakorlók Köre—Budapesti Torna- Klub 2:1. (2:0.)
    Zsúfolt tribünök előtt a millenáris versenypályán Ismétlődött meg a még a menyországban levő Magyar Kupáért eme ádáz küzdelem, melyet a két rivális egymással vívott, Mindkét csapat tartalékkal szerepelt. Egy helyen a hütelen középfedezetet helyettesítették elég sikerrel, mig más helyen az ellenfélnél hiányzott a legfairebb játékos, kit nemrég temettek el nagy részvét mellett. E csapat minden tagja (BTK.) a gyász jeléül fekete karszalaggal vonult fel a küzdőtérre. Ennek megfelelően méltóságteljesen és nyugodt tempóban indult meg a játék, mely az első félidőben rendkívül érdekes és élvezetes is volt. Az erősebb és rutinozottabb csapat a MTK. volt, mely a győzelmet teljesen ki is érdemelte, bár a goalarány nem fejezi ki hűen a két csapat erőviszonyát. A BTK. azonban a második félidőben — miután sorsa már meg volt pecsételve — az erőszak oly fegyveréhez nyúlt, mely nem volt méltó dicsőséges múltjához. Annál sajnálatosabb a MTK. egyik tagjának viselkedése, mikor a megújuló faultok ellen önmaga vett elégtételt, ahelyett, hogy azt a bírótól kérte volna. Ennek következménye természetesen a kiállítása volt, mig ezt megelőzőleg az ellenfél sorában három más játékost volt kénytelen a pályáról való távozásra birni. Az így megcsonkított csapatok játéka minden volt, csak football nem. Kapkodás és rugkapálódzás jellemezte a második félidő második részét, melyre a teljes sötétség is borult, úgy, hogy a mérkőzést ez alkalommal sem lehetett befejezni. Különben is — mint értesülünk — az egész mérkőzésnek megsemmisítését fogja a BTK a MLSz.-né! kérelmezni.
    A győztes csapatban feltűnt a csatársor javult goallövő képessége, a fedezet fáradhatatlan munkája, mig a hátvéd sorban Révésznek rossz napja volt, ellenben partnere sok szép támadást szerelt le. Domonkos kapus egynéhány szép védést mutatott, de már a 11-ből jövő goalt kivédeni képtelen volt.
    A BTK. csapata G i 11 e m o t mester keze alatt sokat javult és határozottan szép jövő elé tekinthet, ha erőszakos játékosaitól mentesíteni fogja csapatát. Különösen nem való a csapatba a középfedezet, ki ezúttal gyönge képességét erejének fölös és szabályokba ütköző módon igyekszik ellensúlyozni. A középcsatárnak sem ártana, ha inkább a labdára, mint az ellenfél megnyomoritására játszana, pedig kár érte, mert a csapat legjobb lövő játékosa.
    Az első goalt Kertész I. lövi védhetetlenül. mig a második goalt 11-ből Révész ugyancsak védhetetlenül nagy erővel, mig a BTK. goalját a második félidőben ugyancsak egy 11-es révén éri el. Két 11-es igazságtalan volt, vagy hogy jobban kifejezzük magunkat, nem készakarva történt. Állítólag Révész hands-ét a biró nem vette észre, bár a közönség zajongott a meg nem ítélés miatt. Az elmaradt 11-est a második félidőben helyrehozta azzal, hogy megítélte, holott senki sem látta. A BTK. ellen Ítélt 11-est az egyik hátvéd azon hiszemben, hogy a biró előzőleg fütyült, közvetlen a kapu előtt kézzel érintett, mit a biró mentségül el nem fogadott, hivatkozva a szabályok megfelelő paragrafusaira. R e i c h a r d biró a mérkőzés vezetésére gyöngének bizonyult, különösen akkor, mikor a közönség izgalma tetőfokra hágott. A mérkőzést öt és fél perccel a befejezés előtt a teljes sötétség miatt le kellett fújni.

    Pesti Napló
    1910.10.04

    A labdarugó szövetség urai azzal a czélzattal alapitották angol mintára a magyar kupát, hogy legyen egy értékes, gazdagon dotált vándordijunk, melynek birtokba jutása csapatainknak legnagyobb ambiczióját képezze, a melynek megnyerhetéséért tehát klasszisuk és képességeik legjavát nyújtsák. A magyar kupa első döntője azonban, a mely cup-döntő Anglia sportközönségének ünnepet jelent, a botrányok egész légiójába fuladt és tetőpontját a tegnapi megismételt döntő alkalmával érte el. A botrány már ott kezdődött, hogy a kupa döntőjét a vonatkozó szabályok megsértésével a tavaszról őszre halasztották el. Szeptember nyolczadikán folyt le tudvalevőleg a B. T. C. és M. T. K. között a döntő mérkőzés, a melyet, miután 1 : 1 arányban eldöntetlenül végződött, tegnap megismételtek. A döntő megismétlése esetében, — igy rendelkeznek a paragrafusok — ha újra eldöntetlenül végződnék a küzdelem, kétszer tizenöt perczig tovább játszik a két csapat és ha az alatt az idő alatt sem dók el a küzdelem, addig folytatja a játékot a két csapat, a mig az egyiknek a győztes goalt sikerül elérnie.
    Világos, hogy ennek folytán a mérkőzést olyan idötájt kellett volna megkezdeni, hogy az esetleges meghosszabbítás esetére is jusson napvilág, jelezték is a match kezdetét délután 1/2 4 órára. És megkezdték 1/2 5 órakor, pedig tudvalevő, hogy már öt óra tájt alkonyodik, tehát a kétszer negyvenöt percznyi játékot, beleértve a tiz percznyi szünetet, sem lehet majd reálisan lebonyolitani, úgy is történt. A mérkőzés utolsó húsz percze teljes félhomályban folyt le, úgy hogy be sem fejezhették a küzdelmet, hanem néhány perczet majd még utána játszik a két csapat. Mulatságos volt, a mikor a félhomályban az állóhely közönsége — mintegy adott jelre — egyszerre gyújtott gyufát és annak világítása mellett kereste a labdát.
    Ez volt azonban a kupa döntőjének egyetlen mulatságos része, mert a mi azonkívül történt, nemhogy a kupa döntőjéhez, de még egy kültelki bajnoki mérkőzéshez sem lett volna méltó. Pedig úgy indult a játék, hogy tényleg a szezón egyik legszebb küzdelmében fogunk gyönyörködhetni. Az első tiz perczben úgy indult neki a B. T. C., mint hajdanában, a régi jó időkben, a mikor a piros-fehéreknek még nem volt méltó riválisa és közben az a — a későbbiekkel nyilván összefüggő — baleset érte őket, hogy a biró elnézett egy javukra megítélendő tizenegyest. Tiz perez után az M. T. K. fürge csatárai kerültek frontba és hűségesen támogató fedezetsoruk segítségével mind veszélyesebb támadásokat intéztek s félidőig 2 : 0 arányban vezettek. Idáig rendben ment minden, a tiz perczes szünet alatt azonban nyilván paprikát szedtek a B. T. C. játékosai, mert olyan vehemencziával indultak újra neki a játéknak, mintha a közmondás megforditottját tűzték volna ki jelszónak: »többet erővel, mint észszel. S megkezdődött a gázolások korszaka ; eleinte titokban csinálta Szendrő, folytatta Leitner, Simon azonban már pórul járt, mert észrevette a biró, a mikor leugró helyül éppen az ellenfél egyik játékosának csípőjét választotta ki és kiállította. A következő perczben Kertész III. és Lévák ütközött össze. Mind a kettőt kiállították. Hasonló sorsra jutott Horváth is, a ki pedig lábbaja miatt tudvalevőleg esztendőkig nem játszhatott, most pedig nem hogy kímélné lábait, hanem még akkor is rug, a mikor nem kellene, illetőleg nem szabadna. Húsz perczig tehát a B. T. C. nyolcz, az M. T. K. pedig tiz emberrel játszott, azaz csak játszott volna, mert közben annyira besötétedett, hogy maguk a játékosok is alig láthatták a labdát. Ez volt azonban a kisebbik baj, a nagyobbik az volt, hogy az állóhely közönsége zajongni és sípolni kezdett és nem ült el a zajongás a match végéig, pedig a biró perczekre félbe is szakította a játékot, hogy a kedélyek azalatt lecsillapodjanak.
    Kérdezzük, mirevaló a versenypályaszövetség vezetősége, ha hasonló esetekben rendet nem tud teremteni ? Miért nem dirigálták az állóhely különböző pontjaira a pályán levő rendőröket, hogy a botrány okozóit kivezették volna, vagy miért nem próbálta meg csendre inteni a tömeget magának a pályaszövetségnek valamelyik főembere ? Az ötezer főnyi közönség nagyobb részének aligha tetszhetett az a párját ritkitó skandalum, a mely hovatovább a footballsport népszerűségét veszélyezteti és a melynek elfojtására a pályaszövetség vezetősége semmi hajlandóságot som mutatott.
    Ez a magyar kupa első döntőjének hisztorikuma és semhogy hasonlók legyenek a következő kupadöntők, hát inkább el se készíttesse a szövetség azt a kupát, a melynek elnyerhetéséért, ha abban a szellemben folytatják, idővel még véres csatákat is fognak vívni csapataink. A' heccznek különben sincsen még vége, mert a B. T. C. — mint értesülünk — megappellálja a mérkőzést és annak újbóli megismétlését fogja a labdarugó szövetségnél kérelmezni...

    Az Újság
    1910.10.04
     
  2. avatar: fgymat
    2011.03.05, 18:51
    Ebben az évben írta ki a szövetség első ízben – angol mintára – a végig kieséses rendszerű Magyar Kupát. Valamennyi I. osztályú csapat nevezett, a II. osztályt hat csapat képviselte, de ott volt a rajtnál négy harmadosztályú együttes is. Örömmel vették négy meghatározó vidéki csapat indulását is. Elismerve képességeiket, nem kellett selejtezőket játszani és csak a kupa harmadik fordulójában kapcsolódtak be a küzdelmekbe. A benevezett csapatokat egyébként az 1908-09-es bajnokságban elért helyezéseik alapján csoportosították. Selejtezőt tartottak a III. osztályú csapatoknak, majd bekapcsolódtak a második vonal képviselői, később a vidék reprezentánsai. Csak a nyolc között lépett pályára a tavalyi bajnokság első négy helyezettje.

    Selejtező mérkőzések:

    Litographia Football Club – Vívó és Athletikai Club 1:0
    Fővárosi Testedzők Köre – Sportkedvelők Köre 3:0

    Osztályozó mérkőzés:

    Nemzeti Sport Club – Fővárosi Testedzők Köre 7:0

    1.forduló:

    Postás Sport Egyesület – Terézvárosi Torna Club 5:2
    Törekvés Sport Egylet – Újpest-Rákospalotai Athletikai Klub 3:2
    "33" Football Club – Műegyetemi Athletikai Football Club 1:0
    Újpesti Torna Egylet – Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete 4:1
    Litographia Football Club – Budapesti Athletikai Klub 3:2
    Kassai Athletikai Club – Kassai Munkás Testedző Egylet 7:0

    2.forduló:

    Litographia Football Club – Postás Sport Egyesület 4:1
    Törekvés Sport Egylet – "33" Football Club Budapest 0:0, 3:2
    Nemzeti SC és Újpesti TE (erőnyerők)

    Minősítő mérkőzések:

    Újpesti Torna Egylet – Kassai Athletikai Club (visszalépett)
    Litpgraphia Football Club (erőnyerő)
    Nemzeti Sport Club – Kolozsvári Kereskedelmi Akadémia 3:0
    Törekvés Sport Egylet – Győri Egyetértés Torna Osztály 2:0

    Középmérkőzések:

    Magyar Athletikai Club – Litpgraphia Football Club 5:1
    Budapesti Torna Club – Törekvés Sport Egylet 2:2, 3:2
    Ferencvárosi Torna Club – Nemzeti Sport Club 4:0
    Magyar Testgyakorlók Köre – Újpesti Torna Egylet (visszalépett)

    Elődöntők:

    Budapesti Torna Club – Magyar Athletikai Club 4:1
    Magyar Testgyakorlók Köre – Ferencvárosi Torna Club 4:0

    Döntő:
    1910. szeptember 10. Budapest; Millenáris, 3000 néző. Vezette: Kiss Gyula
    Budapesti Torna Club – Magyar Testgyakorlók Köre 1:1 h.u

    Megismételt döntő:

    1910. október 02. Budapest; Millenáris, 4000 néző Vezette: Reichardt Ottó
    Magyar Testgyakorlók Köre – Budapesti Torna Club 3:1 (2:0)

    A kupagyőztes MTK összeállítása: Domonkos László - Nagy Ferenc, Révész Béla, Bíró Gyula, Kürschner Izidor, Kertész III Adolf, Sebestyén Béla, Szántó Károly, Kertész I Gyula, Kertész II Vilmos, Farkas István. Gólszerző: Kertész I (2), Révész illetve Szendrő.

    Forrás: Magyar Football Évkönyve 1909/10
    Földessy János dr.:A magyar futball és az MLSz. 1897-1901-1925.
    Nagy Z.-Bánki-Habán G.:A magyar labdarúgás történetei, eredményei 1900 – 1916.
    Nemzeti Sport 1909., 1910.


    forrás:
    gaborpapi (fórum)
     
  3. avatar: Mane
    2010.12.04, 10:43
    Ja, és még annyit, hogy csak fizetett jeggyel rendelkező nézők mehettek be.
     
  4. avatar: Mane
    2010.12.04, 10:39
    Kalapozás volt, hogy tudjanak venni egy kupát. Azt nem tudom, hogy a közadakozásból végül elkészült kupa azonos volt-e a később ismertté vált MK serleggel?
    A kupa feliratáról, díszítéséről egyébként itt is lehet olvasni:
    www.ftcbaratikor.hu/2010/08/26/a-ferencvaros-magyar-kupa-gyozelmei-a-tortenelemben/
     
  5. avatar: fgymat
    2009.11.25, 09:16
    Út a döntőig:

    Negyeddöntő:
    MAC - Litográfia SC 5-1
    BTC - Törekvés 2-2, 2-0
    Ferencvárosi TC - Nemzeti SC 4-0
    MTK - Újpesti TE, Az UTE lemondta

    Elődöntő:
    BTC - MAC 4-1
    MTK - Ferencvárosi TC 4-0
     
  6. avatar: fgymat
    2009.06.13, 19:23 (szerk.: 2009.11.25, 09:08)
    Sötétedés miatt a mérkőzés utolsó 10 percét (2-1-es állásnál) 1910. november 20.-án játszották le, a BTC – MAC tartalékmérkőzés szünetében.