hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.03.13, 21:27

   1968. március 16.
   
   Nem sok hiányzott a meglepetéshez!
   
   Újpesti Dózsa- Tatabányai Bányász 1:0 (0:0)
   Megyeri út, 15.30 ó., 25.000 néző, Jv.: Szilvási ( Vincze dr., Borzási)
   
   Ú.Dózsa:Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Sóvári-Dunai III.,Noskó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Zámbó. Edző: Baróti Lajos.
   TBSC:Gelei-Lévai,Kovács I.,Juhos-Horváth,Laczkó-Szabó,Csernai,Törőcsik,Arany,Hernádi. Edző: Hári László.
   
   Csere: Zámbó h. Nyírő (56p.).
   
   Gólszerző: 1:0 Fazekas (58p.).
   
   Szögletarány: 13:4 (6:2)
   
   Dózsa-támadásokkal kezdődött a mérkőzés. A 4. percben Göröcs bombázott közelről a kapu mellé, majd Benének nagy erejű szabadrúgását fogta Gelei. A 7. percben Szabó egy gyors ellentámadás végén lefutotta Sóvárit, de a 16-oson lövés helyett leperdült lábáról a labda. A 17. percben, szép helycserés támadás végén Dunai II. közelről belsővel kapura pofozta a labdát, amelyet Gelei vetődve védett, de csak nehezen, másodszorra tudta megkaparintani. A 22. percben majdnem megismétlődött az előbbi jelenet, azzal a különbséggel, hogy most a befutó Fazekas a kapus fejét találta el. A válogatott kapuvédőt rövid ideig ápolták. Általában a Tatabánya térfelén folyt a játék, de a bányászcsapat ellentámadásai mindig veszélyesek voltak. Hernádi 10 m-ről majdnem eltalálta a jobb felső sarkot, a 36. percben Juhos a kapu torkából fejelt a léc fölé.
   
   A II. félidő 1. percében veszélyben forgott a Dózsa kapuja! Szabó a félpályáról elfutott, de 11 m-ről, a kimozduló Szentmihályi mellett, ballal kapu mellé helyezett! Utána ismét a lilák szorongattak. Dunai III. távoli bombája zúgott el a kapu fölött, majd Benét kétszer is csak szabálytalanul tudták megakadályozni a tatabányai védők. Az 58. percben megszületett a Dózsa gólja. Bene beadása leperdült Törőcsikről, Göröcs a keresztbefutó Fazekas elé tálalt, és a szélső 7 méterről a jobb sarokba gurított. 1:0. A 60. percben Csernai senkitől sem zavartatva húzhatott a jobbösszekötő helyén kapura, 16 méterről azonban elhamarkodottan kapu mellé lőtt. Káposzta ejtett labdáját nehezen ütötte ki Gelei a jobb sarokból, majd a 73. percben egymás után két veszélyes szöglet okozott gondot a tatabányai védőknek. Sóvári a lövés pillanatában becsúszva mentett Szabó elől, s ezután parázs pillanatok következtek. Szabadrúgás, szabadrúgást követett. Szilvási játékvezető néhány esetben csak nehezen tudott rendet teremteni. Az utolsó percben Solymosi 25 méteres szabadrúgását Gelei kiejtette, a berohanó Fazekas azonban nem jutott lövéshez, a labdával együtt kisodródott az alapvonalon túlra.
   
   ×××
   
   Érdekes küzdelmet hozott a két jól felkészült csapat találkozója. A tatabányaiak szoros emberfogásra rendezkedtek be és igen ügyesen osztották el az embereket. A mozgékony Törőcsik 9-es számmal a hátán Benét kísérgette, a magas, jól fejelő Kovács I. Dunai II.-re vigyázott, s Horváth próbálta Göröcsöt zavarni az osztogatásban. A közismerten jól helyezkedő Laczkó sepregetett, s olykor még Hernádi is védőfeladatot látott el: Káposztát fogta ha a hátvéd előretört. A Dózsa támadói 45 percen keresztül nem találták meg a rést a szorosra font védőfalon. Szorongattak, látványos, ügyes támadásokat vezettek a szélen és középen is, de a döntő pillanatban mindig közbenyúlt egy láb, s ha másként nem ment, taktikai meggondolásból elkövetett szabálytalanság árán megállította az akciót.
   Szünet után a lila-fehérek még nagyobb erővel rohamoztak és ezúttal is beigazolódott: még a legjobban védekező ellenfél sem engedheti meg büntetlenül magának , hogy a lila-fehér támadók 60-70 percen keresztül a 16-osuk környékén tanyázzanak… A tabellán nagy gólaránnyal vezető újpesti együttes a játék képe alapján megérdemelte a győzelmet, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett volna akár fordított is az eredmény. De persze a helyzeteket – értékesíteni kell.
   
   Az Újpesti Dózsa védelmi sorában Káposzta nyújtotta a legszínesebb játékot. A mezőnyben is teljes értékű csapattag volt. Dunai III.-nak szorgalma dicsérhető. Noskónak volt néhány nagyon szép megmozdulása, de ezúttal néhány helyezkedési hibát is vétett. Hatvan percen keresztül Göröcs irányította, mozgatta az előretolt támadókat, néhány finom, pontos átadását tapssal jutalmazta a közönség. Bene és Dunai II. nem nagyon tudott megbirkózni őrzőjével.
   
   Baróti Lajos: Tudtam, nagyon nehéz mérkőzés előtt állunk, de nem gondoltam, hogy ilyen keservesen győzünk.
   
   Hat pont és tizenegy gól
   
   Az elmúlt két bajnoki fordulóban a Dózsa igencsak elkényeztette a szurkolók táborát. A vérmesebbek talán már valami diadalmenetről is álmodoztak. Mindenesetre sok olyan új vonás van a Dózsa játékában, ami jogosan táplál a szurkolókban reményeket.
   A Tatabánya elleni mérkőzésen ismét bebizonyosodott, hogy a bajnokság ritkán diadalmenet és az egymást követő hetek pontvadászata nehéz feladat elé állít játékost, edzőt és vezetőt egyaránt. De bebizonyosodott az is, hogy a gól eléréséhez elég a másodperc tört része és egygólos győzelem is két pont.
   A Dózsa megváltozott játékának fő részese Göröcs. Az egész pályát bejátssza, nagyszerű technikai megoldásokat választ, kitűnően szolgálja ki két előretolt társát, Benét és Dunai II.-t. A védővonalból kilépő hátvédek a labdával mindig meg tudják találni és néhányszor nagyszerűen indította el elsősorban Káposztát. De a fedezetek is támaszt és segítőt kapnak benne. Szinte tanítani kellene, ahogyan kéri a labdát és szinte kényszeríti a fedezet-társait, hogy kapcsolódjanak a játékba. De talán mindennél nagyszerűbb, hogy megszűnt egy legenda, mely szerint Göröcs csak egy-félidős játékos. A Tatabánya elleni mérkőzésen talán a legtöbbet futó játékos volt a pályán, sőt, ha kellett, nagyszerűen védekezett is. Göröcs bebizonyította, hogy nemcsak nagyszerű játékos, hanem nagyszerű csapatot is formál az Újpesti Dózsából. Ez pedig már több mint egyesület ügy, ez már a magyar labdarúgás ügye.
   A Tatabánya játéka ismét bebizonyította, hogy csak védekezni egyenlő a vereséggel, még akkor is, ha voltak meglepetésszerűen alakult gólhelyzetek. Talán éppen a meglepetés miatt nem tudták ezeket a tatabányai játékosok értékesíteni. Kockázatosnak látszik az az elképzelés is, mely szerint a mozgékony Dózsa-csatárokat már a mezőnyben is hátvéd játékosokkal akarták semlegesíteni. Ez talán elsősorban azért nem sikerült, mert ezek a játékosok sem technikailag, sem taktikailag nem voltak egyenrangú ellenfelek. Bene, Dunai II. és Fazekas semlegesítéséhez pedig, mint ez a mérkőzésen is bebizonyosodott, a lelkesedés egymagában nem elegendő.
   A mérkőzés egy szemléleti kérdés felvetésére is adott alkalmat. Néhány védő még a mérkőzés első időszakában sem igyekszik arra, hogy szabályosan szerezze meg a labdát. Rögtön az úgynevezett taktikai dancs eszközéhez nyúl. Voltak olyan pillanatok a mérkőzésen, amikor ez inkább megfélemlítésnek látszott, mintsem egyszerű taktikai eszköznek.
   Szombat délután jó mérkőzést láthatott a Megyeri úti pálya közönsége.
   
   Tartalékbajnokság
   
   Újpesti Dózsa- Tatabányai Bányász 1:0 (1:0)
   Megyeri út, 13.45 ó., 10.000 néző, Jv.: Pásztor.
   
   Ú.Dózsa:Borbély (Magyar)-Komáromi,Csordás,Szini-Simon,Horváth,Bánkuti-Juhász,Pataki,Kuharszki,Nagy L. (Tóth A.).
   TBSC:Rothermel (Sárközi)-Szabó,Kovács II.,Léber (Kovácshegyi)-Sima,Klausz-Márkus (Bencze),Kanyó,Dellner,Solymos,Tambor.
   
   Gólszerző: Horváth.
   
   Baróti Lajos: Nehéz sorozat előtt állunk. Szerdán Bécsben az Austria ellen kell jó eredményt elérnünk.
   
   NS,KS