hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.04.02, 20:27

   1968. november 15.
   
   A felelősség súlya is az Újpesti Dózsát nyomja
   
   Újpesten, a jó meleg öltözőben elfelejti az ember a szállingózó havat, a váratlanul téliesre fordult időt. Vidám a hangulat…
   Az orvos és a sarkát fájlaló Solymosi párbeszédét Göröcs harsány kacajjal fogadott megjegyzése szakította félbe:
   - Nem baj, Pixikém… Tudod, ez már a korral jár, meg ha valaki mosdani sem szeret, akkor különösen kékül, vastagszik a lába…
   Egyedül Noskó ül némán, szótlanul – feldagadt arccal.
   - A baj ilyenkor, a rangadók előtt, mindig utolér bennünket – válaszolta kérdésünkre Radnai József sportorvos. – Solymosi lába sincs rendben, Noskó pedig fogászati kezelés közben szájfertőzést kapott. Az edzéseket kihagyta a héten, de enni sem tudott rendesen, legalább 3 kilót leadott, s csak pénteken kezdhet el edzeni.
   A mérleg tehát: másfél sérült… Baróti Lajos arca ennek ellenére sem szomorkás, sőt. A játékosokkal együtt készülődött, csak a testsúly és a vérnyomás ellenőrzést hagyta ki, helyette a legutóbbi fordulóról kérdeztük…
   
   - A szó igazi értelmében játszott a csapat. A fiúk élvezték a játékot és azt hiszem, ez döntő mértékben a szorgalmasan végzett munka eredménye.
   - S mi lesz vasárnap?
   - Újabb bajnoki forduló!... Az előző huszonöthöz hasonlóan ezúttal is mindkét csapat győzni akar. Az ellenállás ugyan a Vasas részéről minden bizonnyal nagyobbnak, elszántabbnak ígérkezik, de nekünk is rendkívül fontos most minden pont…
   
   Ahogy közeledett az óra mutatója az edzés kezdetéhez, úgy teltek a fogasok, szaporodott a társaság. Amíg Baróti a két sérülttel tárgyalt, Noskónak fürdőt, Solymosinak futás nélküli gimnasztikát rendelt, négy játékoshoz fordultunk egy-egy kérdéssel…
   
   Az esélyekről
   
   Göröcsöt, a kapitányt kérdeztük.
   
   - A Vasas számára ez az utolsó lehetőség, hiszen ha kikapnának tőlünk, végleg kiesnének a versenyből – mondta és közben ahogy a cipőjét fűzte elszakadt a fűző, hozzá is tette rögtön: Látod, milyen erőben vagyok?... – majd így folytatta: - Szóval ezt ők is tudják, de azért vesztenivaló nélkül kezdhetik a játékot. A felelősség súlya csak bennünket nyom. Szoros mérkőzést, döntetlent várok…
   
   A Vasas védelemről
   
   Benét, a gólzsákot faggattuk.
   
   - Berendi Pali nagyon szívós, kellemetlen ellenfél volt, nem ismert pardont. A mi kortársaink mind kiváló labdarúgók. Ihász,Mathesz,Mészöly, sok nagy mérkőzésen kiállta a próbát, s egyáltalán nem tehet bennünket elbizakodottá pillanatnyi gyengébb formájuk. Egy-egy mérkőzésre nagyon fel tudnak készülni, nehéz dolgunk lesz.
   
   Az ellenfél csatárjátékáról
   
   Solymosi, a védelem oszlopának véleményét kértük.
   
   - Puskás és Farkas a két legveszélyesebb emberük, de vigyázni kell Korsósra is. Mind olyan labdarúgók, akik egyedül is képesek eldönteni egy mérkőzés sorsát. Egy dolog biztos, aki kijön vasárnap a Fáy utcába, nem bánja meg, mert nagyon jó mérkőzés lesz.
   
   A piros-kék lövésekről
   
   Szentmihályit, a Vasasból Újpestre került , tehát ismerős kapust kérdeztük végül.
   
   - Talán Korsós a legkellemetlenebb csatár, mert gyors és szemfüles, váratlan alakításokra képes. Menczel pedig távolról is veszélyesen lő.
   
   Baróti adta ki az utasítást:
   
   - Káposzta, Tóth és Borbély a szerdai szombathelyi szereplésre való tekintettel könnyen mozog. Solymosi a futást kihagyja. A többiek a labda mellett egy-egy gyógylabdát is vigyenek ki, mert ugyebár kedden pihentetek, szerdán felmérgesítettetek, s ma, csütörtökön, már én jövök!...
   
   Megjegyzése különben fenyegető is lehetne, de Zámbó azonnal Noskó edzésadagjáról érdeklődött. Végre az olimpiát megjárt hátvéd is megszólalt.
   
   - Mi az, már edző lettél?
   
   A válasz sem maradt el:
   
   - No, még csak az kéne!
   
   S azzal kacagva megindultak a felszereléssel. Elcsendesedett az öltöző. A zöld gyepen megkezdte egyórás, Baróti által kombináltnak nevezett edzését a lila-fehérbe öltözött társaság. Egy óra alatt, a hideg ellenére, belülről nedvesedtek át a melegítők.
   
   Segesvári József, a pálya igazgatója tippelt:
   
   - 3:1-es győzelmet álmodtam, méghozzá úgy, hogy az első gólt mi kapjuk és a félidőben 1:1 lesz az eredmény…
   
   Jóslatának beteljesedése nagy örömet jelentene Újpesten. A tartalékcsapat előnye már 3 pont, az ifiknek vasárnap egy döntetlen is elég a bajnoksághoz, tehát Göröcséken a sor…
   
   26. forduló
   
   1968. november 17.
   
   NB I. Tartalékbajnokság
   
   Vasas- Újpesti Dózsa 4:4 (2:2)
   Fáy u., 11.45 ó., 300 néző, V.: dr. Neuber
   
   Vasas: Bolemányi-Váradi,Varró,Makai-Márkus,Müller-Antal,Somogyvári,Tóth,Vidáts,Kovács.
   Ú. Dózsa: Borbély (Magyar)-Komáromi,Horváth,Nagy F.-Hartyányi,Simon-Juhász,Pataki,Kuharszki,Nyírő,Tóth A.
   
   Gólszerző: Müller,Kovács,Antal,Vidáts – Kuharszki (2),Pataki,Juhász.
   
   A salakos edzőpályán, zuhogó esőben lejátszott mérkőzésen mindkét félidőben kiegyenlített küzdelem folyt. A Vasas egy 11-est kihagyott, de a Dózsa veszélyesebben támadott.
   
   Újpesten a szombati napot is betáblázta Baróti edző, s a labdarúgók a délelőttöt az edzőpályán töltötték. Elfoglaltságról gondoskodott a mester.
   
   - Sajnos, a pillanatnyi helyzet szerint vasárnap is irreális talajon kell játszanunk – így Baróti. – Természetesen ez a Vasast éppen úgy sújtja, mint bennünket. Azt hiszem ők is szívesebben játszanának száraz talajon. Egy biztos: nagyon nehéz lesz, de legalább egy pontban bízom. Az összeállítás marad a múlt heti.
   
   A pillanatnyi formákat tekintve, valóban az újpestiek az esélyesek, ám a rangadókra nemigen jellemző a papírforma. A három eredmény közül a döntetlen látszik a legvalószínűbbnek. Tipp: X.
   
   Vasas- Újpesti Dózsa 1:1 (0:0)
   Fáy u., 13.30 ó., 7.000 néző, V.: Bíróczky (Almási,Somlai)
   
   Vasas: Varga-Bakos,Mészöly,Ihász-Mathesz,Menczel-Molnár,Puskás,Farkas,Fister,Korsós. Edző: Illovszky Rudolf.
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Noskó,Solymosi,Bánkuti-Dunai III.,Zámbó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Nagy L. Edző: Baróti Lajos.
   
   Kiállítás: Bánkuti (88p.).
   
   Gólszerző: 0:1 Dunai III. (61p.), 1:1 Korsós (65p.).
   
   Szögletarány: 9:5 (2:1)
   
   Hiába kezdte sok ezer labdarúgó rajongó a szurkolást kora reggel, az ablak mellett, az ég vattaszerű, fekete felhőpaplanba burkolózott, s egész délelőtt szitáló eső öntözte a fővárost. Csak ezzel magyarázható, hogy a bajnoki cím szempontjából nagyfontosságú mérkőzésen nagydarab üres helyek tátongtak a Fáy utcai stadion lelátóján. A hangulat azonban így is jó volt, a szavalókórusok már a csapatok kivonulása előtt hangpróbát tartottak, és később is a mérkőzés közben is végig zúgott az „Újpest!...Újpest!”, illetve a „Hajrá,Vasas!...”
   Nagy iramban kezdődött a mérkőzés, és mindkét kapu már az első percekben többször is veszélyben forgott. Molnár beadását Farkas közelről a kapu mellé fejelte. A másik oldalon Fazekas beadását Dunai egyből kapura továbbította, s a labda a felső lécet érintve hagyta el a játékteret. A védelmek nem nagyon remekeltek: Dunai II., nagy helyzetben éppen csak lekésett egy jó beadást, Farkas erős, 15 méterről küldött lövését fogta Szentmihályi. A 10. percben már gólt kiáltott a Vasas tábora. Molnár beadása elszállt Szentmihályi felett, Puskás két méterről az üres kapura fejelt, de a visszafelé vetődő kapus bele tudott ütni a labdába, amely a felső lécre pattant, s ezután Noskó menteni tudott. Enyhe fölényt harcolt ki a Vasas. Molnár 2 méterről az oldalhálót találta el, aztán Puskást szerelték nehezen a lila-fehér hátvédek. A 25. percben egy gyors ellentámadás végén Mészöly nem tudott felszabadítani, Bene előtt nyitva volt az út, de a kifutó, és önfeláldozóan előre vetődő Varga tisztázni tudott. 20 perc eltelte után feljött a Dózsa is, egyre veszélyesebb ellentámadásokat vezetett. Fazekas átadását a védők közül kiugró Bene nem tudta lekezelni, kisodródott a baloldal felé, s lövése a kapu fölé szállt. Dunai II.-nek volt két gyors megugrása, de a lövés előtt mindkétszer még egy cselt akart csinálni, s a hátrafutó védők szerelték. Lefújás előtt Korsós nagyszerű labdát tálalt a teljesen tisztán álló Farkas elé, de a válogatott csatár megcsúszott, és a labda leperdült a lábáról.
   
   Szünet után a Dózsa kapott hamarabb lábra. Dunai II. közeli, ballábas, nagy lövését Varga reflex mozdulattal tolta szögletre. Ezután névrokona, Dunai III. célozta meg 20 méterről Varga kapuját, de a labda a védőkről lepattant. Noskó pontatlan szabadrúgását Menczel elcsípte, Molnárt indította, a szélső kicsit elhamarkodottan, 15 méterről lőtt, Szentmihályi vetődve hárított. Fister nagy helyzetben nem találta jól el a labdát, majd a 61. percben egy távoli lövésből megszületett az Újpesti Dózsa vezető gólja. Dunai III. vezetgette a labdát a félpálya közelében. Nem tudta kinek leadni, 30 méterről rászúrta, s a labda a meglepett Varga fölött a bal felső sarokba vágódott. 0:1. Nem sokáig örülhettek a lila-fehérek a vezetésnek, mert egy jobb oldali partdobás után Korsós egyenlített. A 65. percben Farkast szerelte az oldalvonalon túlra Bánkuti. Bedobás után Farkas élesen a kapu elé játszott, s a balszélső előrevetődve, 7 méterről a bal alsó sarokba fejelt. 1:1. Szentmihályi ezen is rajta volt, de csak beleütni tudott a labdába. Kezdés után Bene faképnél hagyta az őrzőit, s a jobbösszekötő helyéről, éles szögből küldött lövése csak centiméterekkel kerülte el a jobb kapufát. A 73. percben egy cseles szabadrúgás után kiperdült a labda Szentmihályi öléből, szerencséjére nem volt közelben Vasas csatár. Ismét a piros-kékek percei következtek. Molnár beadását Farkas becsúszva továbbította kapura, de nem érte el jól a labdát, Puskás távoli lövését Szentmihályi szép vetődéssel szögletre ütötte. Ezután Puskás közeli, bal sarokra küldött fejesét tette ártalmatlanná a levegőben úszva az Újpesti Dózsa kapuvédője. A 82. percben előnyhöz juthatott volna a Vasas. Puskás kapu elé belőtt labdájára Korsós és Szentmihályi egyszerre érkezett. A kapus elcsípte a labdát, de összeütköztek, mindketten a földön maradtak. Bíróczky feldobással hozta játékba a labdát. Az utolsó előtti percben Molnár futott el a jobbszélen, Bánkuti utána nyargalt, s bevetődve elkaszálta. A játékvezető kiállította a hátvédet.
   
   ×××
   
   A nagy érdeklődéssel várt rangadó színvonala sajnos elmaradt a várakozástól. A többnapos esőtől csúszós volt a talaj, nehéz volt rajta megállni, irányt változtatni, a labdát kezelni, de még ez sem magyarázza azt a sok-sok hibát, amelyet mindkét csapat játékosai, különösen a csatárok elkövettek. A hetek óta kirobbanó formában játszó Újpesti Dózsát a mérkőzés egyes szakaszaiban szinte gúzsba kötötte a nagy tét. Védői nem fogtak szorosan embert, s ezért gyakran lekéstek a közbeavatkozásról. A pálya középső harmadán senki sem segített Göröcsnek, aki így nem tudta ellátni az összekötő kapocs és a karmester szerepkörét. A csatársorból hiányzott az átütőerő, mert a támadások zömét középen erőltették, nem vállalkoztak a tőlük már megszokott szellemes átadásokra, inkább egyéni akciókkal, cselezéssel, gyors kiugrásokkal próbálták veszélyeztetni a Vasas kapuját. Ezzel alaposan megkönnyítették a piros-kék védők dolgát. A Mathesszal megerősített hátvédhármas gyakran már csírájában el tudta fojtani akcióikat, sőt, pontos labdákkal hozhatták játékba a pálya közepéről osztogató Menczelt és Farkast. Elől pedig Puskás és a két szélső, a pálya hossz- és keresztirányában is sokat mozogva mutatta magát, igyekezett zavart kelteni. A Vasas az első 20 percben, és a mérkőzés hajrájában határozott mezőnyfölényben játszott, s hogy végül is nem győztesként hagyta el a játékteret, az mindenekelőtt a kitűnő formában lévő Szentmihályin múlott!
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályi hibátlanul látta el nehéz feladatát. Határozottan, jól jött ki a beívelt labdákra, a lövésekkel szemben ügyesen elállta a szöget, s villámgyors vetődésekkel nem egy gólnak látszó helyzetben hárított. A hátvédeket többször átjátszották a mozgékony Vasas csatárok. Noskó megingásait valamelyest ellensúlyozta, hogy időnként előretört és igyekezett részt venni a támadójátékban is. Zámbó erejét lekötötte a védekezés, így is elég gyakran csak szabálytalansággal tudta megakadályozni Puskást a labda megjátszásában. Göröcs jó kezdés után erősen visszaesett, majd hosszú szakaszokra el-eltűnt a mezőnyben. Dunai III. adta a legtöbb használható labdát előre, gólja nagyszerűen eltalált lövésből született. Benének és Dunai II.-nek volt néhány veszélyes megmozdulása, a két szélső ezen a mérkőzésen nem tudott közepesnél jobb teljesítményt nyújtani.
   
   Baróti Lajos: Mindkét csapat nyerhetett volna. Ilyen nagy tétért folyó rangadón az idegenben kiharcolt döntetlen, szerintem, felér egy győzelemmel.
   
   Mint egy igazi nagycsapat
   
   A rangadóknak különös hangulatuk van. Felbolygatja a várost, beszélnek róla az emberek. Így volt ez a vasas-Újpesti Dózsa rangadóval is. Még a mérkőzés után is sokáig zsongtak az emberek. És nehezen csitultak a kedélyek.
   Ki tudja miért?- mindkét csapat a győzelem biztos reményében lépett pályára. Illovszky és Baróti fiai talán nem is gondoltak arra, hogy ez a rangadó döntetlen is lehet.
   Nem, hiszen a döntetlen akár a Dózsának, akár a Vasasnak kedvezőtlen végeredménynek tűnt. Mert, ha a Ferencváros győz, egy ponttal megelőzi a lila-fehéreket, s szinte behozhatatlanul a Vasast.
   A rangadóra rányomta a bélyegét a nagy tét. S a csapatok győzelmi vágya sokszor kapkodásba, s bizony nem egyszer durvaságba fulladt.
   Mégis jelentős különbséget lehet tenni a két csapat játéka között. A Vasas néhány alkalommal nyugalmat erőltetett magára, s ilyenkor szépen játszott. Ilyenkor jól kombináltak csatárai, jól romboltak védői, s klasszisteljesítményt nyújtottak középpályásai.
   Az Ú.Dózsa egy pillanatra sem tudott kikapcsolni. Ettől merevek, lassúak, nehézkesek lettek. Hibát hibára halmoztak, átengedték a kezdeményezést ellenfelüknek, egy szerencsés gólon kívül másra sem futotta erejükből.
   Sokan azon vitatkoztak, miképpen lehetséges, hogy egy csapat egyik hétről a másikra ilyen minőségi változáson menjen keresztül. A Dózsa az elmúlt héten brillírozott, úgy játszott, mint egy igazi nagycsapat. Az embernek az volt az érzése, mindent tudnak, amit ebből a játékból tudni lehet. S íme most… Most az volt az érzésünk, hogy még sok mindent nem tudnak.
   A vitázók nem tudtak dönteni, megválaszolatlanul hagyták a kérdést.
   Hát igen… Erre a kérdésre a lila-fehér vezetőknek kell válaszolni.
   
   
   
   Baróti felel: Ki nyeri a bajnokságot? – Mi volt Zámbó és Noskó feladata – Miért nem cserélte le Dunai II.-t? – Miért nem ment jobban a Dózsának?
   
   A Fáy utcai 1:1-et nem mindenki értékelte egyformán. Az újpesti szurkolók közül többen elégedetlenül távoztak. Baróti Lajos, a lila-fehérek mesteredzője viszont elégedetten nyilatkozott: „… az idegenben kiharcolt döntetlen felér egy győzelemmel is…”
   Hétfőn délelőtt amikor felhívtuk telefonon, a tőle megszokott hűvös tárgyilagossággal megerősítette véleményét, pedig már aludt egyet rá. És az sem hozta ki a sodrából, amikor közöltük vele, hogy legtöbben őt választottál interjú alanynak, mégpedig kényes kérdésekkel is.
   Nevetve mondta:
   
   - Jöhetnek.
   
   Na, ha már egyszer ilyen jókedvében van Baróti – gondoltuk – akkor kezdjük a nehezebbekkel.
   
   - Milyen taktikai utasítást adott Zámbónak és Noskónak? (Nagy Molnár Miklós, Bp.,XII.,Kléh István u. 14.)
   - Azt, hogyha a labda a mi birtokunkban van, akkor úgy helyezkedjenek, hogy megkaphassák, s gyorsan adják tovább, ha lehet törjenek előre. Ha a Vasas támad, Puskást és Korsóst fogják le. – De miért fontos ez? – kérdezett vissza Baróti.
   
   Miért?... Mert az illető bírálja Zámbót és Noskót, sorozatos durvaságai miatt.
   
   Baróti Lajos megemelte a hangját:
   
   - Ők sem rugdostak jobban, mint a Vasas játékosok. Gondolom, rólam senki sem tételezi fel , hogy sportszerűtlenségre biztatom a játékosokat. A mieink is tele vannak kék-zöld foltokkal. Fazekas például alig tud lábra állni. Ilyen idegfeszítő, nagy tétre menő mérkőzésen, ilyen rossz, síkos talajon a küzdelem hevében előfordul ilyesmi. Nehéz volt lekezelni, továbbítani a labdát s ez a tény még inkább idegessé tette a játékosokat. Borotvaélen táncoltak az idegek.
   
   Kovács Mihály (Bp.,XX.,Török Flóris u. 183.) felveti: miért nem próbálkozott a Dunai II.-Fazekas cserével, amikor látta, hogy Dunai II.-nek nem megy, s Fazekas mozgékonyabb. Nagy Árpád (Bp.,XXI.,Nyírfa u. 39.), azt is megkérdezi: miért nem cserélte le Dunai II.-t?
   
   Fújt egyet, de válaszolt:
   
   - A Dunai II.-Fazekas cserére azért nem gondoltam, mert Fazekas már a mérkőzés elején megsérült s ennek hátrányát középen méginkább érezte volna. Dunai II.-t nem cserélhettem le, mert a kispadra már eleve védőjátékost ültettem tartalékként, mivel tartani lehetett attól, hogy a hét közben sérüléssel bajlódott Noskó nem tudja végigjátszani a mérkőzést.
   
   Boros János 8Bp.,XI.,Verbéna u. 51.) és Verendi János (Bp.,VI., Szondy u. 51.) kifogásolja, hogy a Dózsa csak a Megyeri úton tud sziporkázóan játszani, a keményebb, szervezettebb védekezés ellen már nem boldogul. Aszódi Lajos (Bp.,IX., Szobienszky u. 36.) szóvá teszi: a Dózsa az első félidőben visszahúzódott saját térfelére, szünet után, amikor látta, hogy így nem boldogul, miért nem változtatott? Miért erőltették az újpestiek belül a támadások befejezését, miért nem játszottak szélre? – veti fel Füzesi Gusztáv (Bp.,IV., József Attila u. 19.)
   
   - Kétségtelen tény, hogy a Megyeri úton jobban megy. Persze ez nem csoda, hiszen a megszokott környezetben játszunk. Aztán az is igaz, könnyebb a Pécsi Dózsának, a Szegednek, a DVTK-nak sok gólt rúgni, mint a Vasasnak egy fontos, rangadó jellegű mérkőzésen, főleg egy olyan pályán, ahol a jelenlegi összetételű Dózsa, életében most játszott először. A Fáy utcában nagyon nehéz volt, s a Vasas valóban szervezetten, keményen védekezett, s csatárai is harcos felfogásban játszottak. Nincs ezen mit magyarázni, a Vasas ezen a mérkőzésen jobb volt! Igen jól játszott! Ami a játékfelfogásunkat illeti, arról annyit: mi ezt játsszuk, s ezen egy mérkőzésen belül nem lehet, s nem is lenne célszerű változtatni. Mi valóban keveset játszottunk szélekre, s ez hiba volt. A síkos, nehéz, vizes pálya egyszerűen nem feküdt a mi gyors játékfelfogásunknak, a technikai finomságok, a gyors részmegoldások nem sikerülhettek. És ráadásul mi idegesebbek voltunk, - több volt a veszítenivalónk.
   
   Feleljen Gáspár Antalnak (Bp.,XXI., Rákóczi u.20) is, aki azt kérdezi: hogyan vélekedik a várható hajráról, milyenek a Dózsa kilátásai, bajnok lesz-e?
   
   - Már hetekkel ezelőtt azt mondtam, az a csapat nyeri a bajnokságot, amely a Vasassal szemben jobb eredményt ér el. Most is ez a véleményem. Mi pillanatnyilag egy pont hátrányban vagyunk a Ferencvárossal szemben. Szerintem a hátralevő mérkőzéseinket megnyerjük, miként a Ferencváros is. Ha a Ferencváros legyőzi a Vasast, bajnok lesz, de csak akkor… , s ez nem könnyű!...
   
   Amikor megtudta, hogy nincs több kérdés, fellélegzett, s tréfásan mondta:
   
   - Hát akkor most magamtól nyilatkozom: bárhogyan is alakul, az a véleményem, hogy az Újpesti Dózsa ez évben nagyot lépett előre, s ezért elégedett vagyok!
   
   ns,ks