Újpesti Dózsa SC - SL Benfica 2 : 1
Bajnokok Európai Kupája, Nyolcaddöntő
helyszín :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
játékvezető :
Guinnard Albert (Svájc)
nézőszámok:
- Népsport: 20.000
-
0 - 1 7' Santana Joaquim 55' Halápi István 1 - 1 62' Szusza Ferenc 2 - 1
 Újpesti Dózsa SC
|
 SL Benfica
|
|---|---|
|
vezetőedző: Fenyvesi László |
vezetőedző: Guttmann Béla |
meccstörténelem
- 1975.11.05 Újpesti Dózsa SC - SL Benfica 3-1
- 1975.10.22 SL Benfica - Újpesti Dózsa SC 5-2
- 1973.11.07 Újpesti Dózsa SC - SL Benfica 2-0
- 1973.10.24 SL Benfica - Újpesti Dózsa SC 1-1
- 1960.11.30 Újpesti Dózsa SC - SL Benfica 2-1
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Szünet után folytatódott a lila-offenzíva, és ennek eredménye szerencsére már gólokban is megmutatkozott: bő negyedóra alatt sikerült az újpestieknek a maguk javára fordítani a mérkőzést. És nem volt megállás. Úgy látszik a lila-fehérek még bíztak a továbbjutásban, mert vezető góljuk után még nagyobb ostrom alá vették a Benfica kapuját. Szinte hihetetlen, hogy mennyi helyzetet hagytak ki Szuszáék, igaz, Costa Pereira, a portugálok portása nagyszerű napot fogott ki, gyakorlatilag minden kapujára irányuló lövést hárítani tudott.
Összességében a Benfica budapesti játékával is bizonyította, hogy jó csapat, az azonban kétségtelen, hogy az Újpesti Dózsa a játék képe alapján nagyobb arányban is győzhetett volna.
Fenyvesi László: „Tudtuk, hogy nehéz dolgunk lesz, de titokban mégis reménykedtünk a továbbjutásban. Csak a helyzetek egy részét kellett volna értékesítenünk a bravúrhoz.”
Costa Pereira (a Benfica kapusa): „Most már kimondhatom: a Dózsa egyenlítése után féltem, hogy nagyon kikapunk. Lisszabon után nem hittem volna, hogy a magyar csatárok így is tudnak játszani.”
Szóvá kell tenni
az Újpesti Dózsa- Benfica budapesti mérkőzésnek előzményeit, amelyekről az egyébként nagyon is bőséges beszámolókban nem sok szó esett. Magáról a mérkőzésről megközelítőleg sem tudnánk annyit mondani, amennyit olvastunk róla. Szerintünk ugyanis ez a meccs nem volt olyan futballcsemege, amelyet akár csak néhány nap múltán is érdemes lenne újra emlegetni. Meglehetősen egyforma képességű csapatok küzdöttek, eléggé kedvezőtlen körülmények között és a sok rosszul – fölé, mellé, kapufára – irányított lövés közben a hazai együttesnek mégis eggyel többször sikerült ellenfele hálójába küldenie a labdát. Ami semmiképpen nem csoda, ennyi előnyt már csak a hazai pálya is jelenthet.
Lesújtónak tartjuk viszont így utólag az Újpesti Dózsa szempontjából a Benfica lisszaboni 6:2-s győzelmét. Ez a gólarány nem származhatott a hazai pálya előnyéből, még kevésbé jelezte a két csapat közötti különbséget. Ez a vereség kizárólag az újpesti szív rövidzárlatának a következménye lehetett. És ez a legszomorúbb a dologban.
Szóvá kell tenni a budapesti mérkőzés előtti furcsa és veszélyes „hírverés”-t is, amely szerint reálisan számíthattunk arra, hogy az újpestiek behozzák a lisszaboniak négygólos előnyét. Akik így akarták fokozni a mérkőzés érdekességét – nem az Újpesti Dózsa vezetői – nyilván azt gondolták, hogy ha az Újpest kikaphatott négy gól különbséggel Lisszabonban , miért ne kaphatna ki ugyanúgy a portugál csapat Budapesten?...
Csakhogy indokolatlan és ésszerűtlen eredmények ismétlődésére számítani, legalábbis indokolatlan és ésszerűtlen művelet. Bár kétségtelen, hogy a mérkőzésen kialakult helyzetek szerint a lila-fehérek valóban akár hat gólt is lőhettek volna. Eltekintve azonban attól, hogy a Benficának is jóval több gólhelyzete volt Budapesten, mint ahány gólt szerzett, a labdarúgásban éppen az a természetes, hogy az ellenfél – és a véletlen – megakadályozza a gólhelyzetek egy részének kiaknázását. Ezért sem tarthatjuk természetesnek a lisszaboni eredményt.
A rendkívül helytelen beharangozás még súlyosbította a szerdai hideg estében áldozatkészen szurkoló közönség csalódását. A szurkolók egy nálunk eddig ismeretlen „világklasszis” együttest vártak és a felelőtlen, de kellemes jóslatok alapján abban reménykedtek, hogy az Újpesti Dózsa teljes revánsot vesz a „világklasszis”-on. A meccs végén csupán annyit állapíthattak meg, hogy a Benfica tényleg jó csapat, de nem jobb a mi lila-fehéreinknél és a 2:1-es újpesti győzelem igazságos, „normális” eredmény. (No persze, a lisszaboni volt „abnormális”). De a reális eredmény az előzmények miatt értékét vesztette.
Tanulság?
Menthetetlenül rossz eredményeket ne szépítgessünk és soha ne ébresszünk irreális reményeket. Maradjunk csak a józanság határain belül. Jó az a sportban is.
Képes Sport
hmgy
Népsport, 1960.12.01:
Diário de Lisboa, 1960.11.30. 3. kiadás:
Népstadion Budapest 30.11.60 Ref: Albert Guinnard (Swi) Att: 20.000
ÚJPESTI DÓZSA: Gábor Török; Károly Rajna, Kálmán Sovari; József Szini, Pál Várhidi, György Borsányi; László Jagodics, János Göröcs, Ferenc Szusza (Cap), Béla Kuharszki, István Halápi. Tr: László Fenyvesi
BENFICA: Alberto da COSTA PEREIRA; Manuel Serra, ÂNGELO Gaspar Martins; José António Conceição NETO, GERMANO Luís de Figueiredo, Fernando da Conceição CRUZ; JOSÉ AUGUSTO Pinto, Joaquim SANTANA da Silva Guimarães, José Pinto Carvalho dos Santos ÁGUAS (Cap), Mário Esteves COLUNA, Domiciano Barrocal Gomes CAVÉM. Tr: Béla Guttmann
Goals: Santana (5), Halápi (55), Szusza (61)
cacellain.com- The European Cup 60/61
forrás:
http://www.ebay.com/itm/VINTAGE-BENFICA-ILUSTRADO-N-39-UJPEST-HUNGARY-SLB-MAGAZINE-1960-FOOTBALL-SOCCER-/331067947975
Állnak: Neto, Cruz, Guttmann Béla (edző), Germano, Saraiva, Costa-Pereira, Artur Santos és Ângelo.
Ülnek: Mário João, José Augusto, Santana, José Águas, Coluna, Cavém és Serra.
EI.
Cruz, Cavém, Costa Pereira, José Augusto, Coluna, Germano, José Águas, Ângelo, Neto, Santana, Saraiva, Serra Artur, Mario João, Ferreira Pinto, Mendes, Torres, Jorge, Moreira, Barroca, Inácio, Sidónio, Peres, Eusébio, Humberto Fernandes, Nartanga, Amândio, Ramalho, Espírito Santo, Bastos, Palmeiro, Maximiano
Treinador:
Bela Guttmann
http://gloria-vermelha.blogspot.com/2005/06/poca-196061-desempenhocampeonato-da-1.html