magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
Mágus
Szusza Feri
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 82 évesen elhunyt
(95 éve született)
poszt
csatár
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Újpest FC/Újpesti TE/Budapesti Dózsa/Újpesti Dózsa
1940 - 1961
eredmények / elismerések
4-szeres magyar bajnok (Újpesti TE 1945 tavasz, 1945-1946, 1946-1947; Újpesti Dózsa 1959-1960)

edző

pályafutás
Újpesti Dózsa - segédedző
1961 - 1962
Győri Vasas ETO
1962 - 1964
Újpesti Dózsa
1964 - 1965
Győri Vasas ETO
1966 - 1968
Egri Dózsa
1969 - 1969
Górnik Zabrze
1970 - 1971
Real Betis
1972 - 1977
Atlético Madrid
1978 - 1979
Újpesti Dózsa
1980 - 1981
eredmények / elismerések
Magyar bajnok (Győri Vasas ETO 1963 ősz)
Lengyel bajnok (Górnik Zabrze 1970-1971)
Lengyel kupagyőztes (Górnik Zabrze 1971)
Spanyol kupagyőztes (Real Betis 1977)
fénykép helye

Újpesti TE, 1940-1961

...
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: HSV
    HSV
    2015.11.10, 17:01
    Az év játékosa (1946-1947): Szusza Ferenc

    Az ekkor 23 éves csatár immár évek óta ostromolta az "első számú játékos" címet, de valahogy mindig közbejött valami. Elég sérülékenynek bizonyult (bár nagy "csinn"-ekbe talán egyszer sem bocsátkozott). Kiváló fizikai adottságai, remek alakja, ereje, áttekintőképessége, félelmetes lövőereje, abszolút önzetlensége, tökéletes kétlábassága, lendülete mellett okosan játszott, remekül helyezkedett - és mégis. Akik harcképtelenné akarták tenni - megtalálták a módját. Egész pályafutása alatt talán egyetlenegyszer futotta el a méreg, amikor az FTC Szabó László nevű játékosa tűzte ki célul, hogy "semlegesíti" Szuszát...

    Mindig tetszetős játéka kerülte a fölösleges csillogást, szédületes technikája ellenére alapjában véve egyszerűen, de roppant hatásosan játszott. Csatárt! Más poszton nemigen boldogult, s talán ez az oka annak, hogy elismert kiválósága ellenére nem tekintették az akkori szakemberek Orthtal, Kalmárral, Sárosival egyenértékűnek. De Schafferral, Schlosserrel már kiállta az összehasonlítást (Zsengellérről nem beszélünk. Ő valami egészen más volt: unikum, különleges furcsaság, olyan csodás drágakő, amelynek értékmeghatározásában nem tudtak megegyezni a becsüsök).

    Szuszával szemben az érzékenysége, túl finom játékmodora mellett még egy kifogást emeltek az évek során: azt, hogy partnerével, Egresivel kicsit "régimódi" szárnyjátékot produkál. Futtatja a szélsőjét, Egresi Csöpi visszajátszik neki és Szusza bombáz. Mint egykor a Borbás-Schlosser kettős. No, de mit számít ez, ha tudjuk, hogy visszavonulásáig, 1960-ig 393 bajnoki gólt szerzett és ezer nem bajnokit! Tartva ezzel minden hazai csúcsot...


    Forrás:
    Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
     
  2. avatar: Longinus
    2014.11.15, 20:05 (szerk.: 2017.06.10, 18:51)
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
    2014.10.29, 16:56
    Ki volt a legjobb játékos, aki ellen játszott?

    Forgács Gyula: Talán a Szusza Feri. Játszottam ellene háromszor vagy négyszer, például a Kistextben ott voltam, amikor 9:1-re legázoltak minket és Feri egy mesterhármast rúgott nekünk, és Kínában is együtt voltunk. Kevesen tudják róla, hogy ő tulajdonképpen kegyvesztett lett abban a rendszerben, felsőbb utasításra nem lehetett válogatott, mert nem bocsájtották meg neki, hogy feljárt filmeket nézni az amerikai követségre. Minden történet sérülésről stb. csak mese. Nem mondák meg neki szemtől szembe, hanem úgy értesült a mellőzéséről, hogy elment a szabóhoz a válogatott öltönyéért és ott mondták neki, hogy Szusza elvtárs, magának nem rendeltek ruhát. Így tudta meg, hogy többé nem lehet válogatott.

    forrás:
    http://valogatott.blog.hu/2014/10/29/az_ausztral_foci_fenegyereke_a_garay_terrol
     
  4. avatar: fgymat
    2013.02.03, 09:56 (szerk.: 2018.12.01, 11:12)
    SZUSZA Ferenc (1923), az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa belsőcsatára, 1942 és 1956 között 24 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. (Szusza Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)

    – Szusza Ferencet nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje – mindkét lábbal – és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűen foglalkoztatta. Pályafutásának második felében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt.

    1949 júliusában, a lengyelek elleni mérkőzés előtt, Debrecenben, súlyos sérülést szenvedett, amely évekre visszavetette. Nagyon nehezen talált ismét magára. Sérülését követően a válogatott csapatban még további négy alkalommal kapott helyet. Nagy népszerűségét sportszerű magatartása és szerénysége is növelte. Legkiemelkedőbb játékát 1947. szeptember 14-én, az Ausztria elleni találkozón (3:4) mutatta. Arról igazán nem tehetett, hogy három pompás gólja sem bizonyult elegendőnek a vereség elkerüléséhez. Edzőként is eredményesen működik. A Győri Vasas ETO csapata az előző években az ő szakmai irányításával érte el feltűnést keltő hazai és nemzetközi sikereit. 1969-bon az Egri Dózsa szakvezetője lett.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig