magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
Vinkovits Pál
Várhidi Pali bácsi
Várhidi Péter édesapja
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 84 évesen elhunyt
(92 éve született)
poszt
hátvéd
kapcsolódó személy
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Budapesti Dózsa/Újpesti Dózsa
1949 - 1965
eredmények / elismerések
Olimpiai bronzérmes (Magyarország 1960)
Magyar bajnok (Újpesti Dózsa 1959-1960)

edző

pályafutás
Váci SE
1966 - 1967
Budapesti EAC
1968 - 1969
Újpesti Dózsa - a tartalékcsapat edzője
1970 - 1974
Újpesti Dózsa
1974 - 1980
Gödi TSz SE
1981 - 1984
? - Kuvait
1985 - 1986
Göd SE
1987 - 1990
Elektromos SE
1990 - 1995
eredmények / elismerések
4-szeres magyar bajnok (Újpesti Dózsa 1973-1974, 1974-1975, 1977-1978, 1978-1979)
BEK-elődöntős (Újpesti Dózsa 1974)
Magyar kupagyőztes (Újpesti Dózsa 1975)
fénykép helye

Újpesti Dózsa, 1949-1965

...
Rengeteg nemzetközi mérkőzést játszottunk akkoriban, a magyar foci kapós volt a világban. Külföldön mindig akadt egy-két menedzser, aki ott ólálkodott a csapat körül, ilyen-olyan szerződésekkel kecsegtetve, amit még a kint élő magyarok biztatása is tetézett: „Maradj itt, jó a pénz, biztos a karrier.” Én azonban az Újpestben akartam játszani. Mondjam azt, lila a szívem?
A válogatottság kapuja nemigen nyílhatott meg előttem. Sándor Csikarral együtt ültünk a padon bevetésre készen, ha utólag összeszámolom, én legalább harmincszor. De nyomban hozzáteszem: már az is hatalmas dolog, hogy ott lehettem a cserék között. A posztomon Lóránt játszott, ragozzam tovább? Ott voltam a londoni 6–3-on is. Igaz, mezőnyjátékost csak egyet lehetett cserélni, azt is csak az első félidőben. Sebes Gusztáv nyilván csak akkor szólt volna nekünk, ha súlyosan megsérül valaki a kezdőből. Kint lehettem az 1954-es világbajnokságon, aztán bronzérmem van a római olimpiáról, szóval részese lehettem a magyar futball dicsőséges éveinek.1
forrás
Készült a
1 - Magyar Hírlap, ?.?.?
írásainak, interjúinak felhasználásával.
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: Longinus
    2020.11.15, 18:11 (szerk.: 2020.11.15, 18:59)
    képVárhidi Pál (jobbra, fehérben) egy MTK - Újpesti Dózsa mérkőzésen Sándor Károlyt üldözi. via: Régi idők focija Facebook
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2017.06.22, 12:26 (szerk.: 2017.10.10, 20:55)
    Várhidi nagyon nyugodt, nagyon megbízható, nagyon "BIZTOS PONT" jellegű játékos volt. Pechére az Ő posztján a Nála magasabb, s talán "keményebb" Lórántot favorizálta--főleg Sebes Gusztáv. Aki, Lóránt Várhidinál jóval "szertelenebb" "idegérzékenyebb" s néha durvább volt. Érdekes, hogy az "aranycsapatnak" egyfajta "feltámadásakor": 1955 őszétől 1956 későnyaráig, az akkor indult bagy sorozatban sem Várhidi volt a centerhalf, hanem a Vörös Lobogó-s (MTK-s) Börzsei, aki Nála, Várhidinál valamivel idősebb volt, s nem volt jobb. Viszont a Dózsá-nál a Rajna-Várhidi-Győrvári vagy Rajna-Várhidi-Sóvári hátsó sor stabil és permanens volt még a '60-as évek közepén is. Abban a csapatban, ahol elől Göröcs Titi meg Szusza Feri bácsi, továbbá Kuharszky meg Halápi meg Rossi "muzsikáltak".
    R.I.P. Várhidi Pál!

    a fiatalabb generációk sajnos már nem láthattak ilyen kaliberű futballistákat a magyar pályákon,édesapám játszott ellene párszor,és azt mondta,hogy Palibácsi nem agyonrúgta a csatárt,hanem elvette tőle a labdát teljesen szabályos eszközökkel,ha ma élne világklasszis lenne,de pechére az ő idejében tele voltak klasszisokkal a magyar csapatok,ezért"csak"10szer tudott játszani a válogatottban,ami akkor egyértelműen a világ legjobb csapata volt!nyugodj békében Palibácsi!

    Az elmúlt 55 év egyik legjobb csapatát hozta össze. A válogatott Zámbó Sanyi néha nem fért be az Újpest csatársorába. SzentmihályiKáposzta, Solymosi, Noskó, Dunai III, Nagy L., Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II, Zámbó. Micsoda csapat! A mostani fiataloknak a szeme nagyot nézne, hogy ilyen is tud lenni a magyar foci!
    Nyugodjon békében Pali bácsi, köszönünk mindent!

    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2449591
     
  3. avatar: Longinus
    2015.12.29, 19:16 (szerk.: 2017.06.22, 12:17)
    képVárhidi Pál 1955-ben, Svédország elleni győztes mérkőzésen, balról az ötödik. Forrás: magyarfutball.hu
     
  4. avatar: heimo
    2015.12.08, 20:32 (szerk.: 2016.05.06, 19:54)
    Hegyi Iván: Várhidi Pál halálára

    Nyolcvannégy éves korában elhunyt Várhidi Pál, aki 10-szeres válogatott labdarúgóként 1960-ban bajnok volt az Újpesttel, aztán edzőként négy alkalommal vitte NB I-es diadalra, 1974-ben pedig a BEK elődöntőjébe vezette a lila-fehér együttest.

    Ha nem kellett ellene játszani, a legkellemesebb emberek egyike volt. Kiegyensúlyozott, szolid, derűs. Hátvédként sem szedte szét vetélytársait, csak rendre leszerelte őket. Kvalitásairól sokat elmond két összeállítás: a kezdő tizenegyben a Henni – Fábián, Várhidi, Farsang – Nagymarosi, Fürjes – Egresi, Szusza, Deák, Várnai, Tóth Mihály összetételű együttesben szerepelt először 1950 őszén, majd a Lung – Káposzta, Várhidi, Sóvári – Solymosi, Noskó – Lenkei, Göröcs, Bene, Borsányi, Zámbó összeállítású társaság tagjaként játszott utoljára 1965 nyarán.

    Közben 285 meccset „lenyomott" a Megyeri úti garnitúrában, amellyel 1960-ban bajnoki címet nyert, 1962-ben pedig a KEK elődöntőjébe jutott. A kontinentális dobások idején a Népstadionban az is bekövetkezett, hogy előbb az Újpest nyert 10-2-re a Floriana La Valletta ellen, majd az MTK verte 10-2-re a Strasbourgot. Nem egy héttel, nem is egy hónappal később: ugyanabban a műsorban... S a legjobb négy között a lilákat kiejtő Fiorentina edzője az a Hidegkuti Nándor volt, akivel Várhidi együtt futballozott a válogatottban (ha nem ült a kispadon, mint a londoni 6-3-on vagy az 1954-es vb-n). Akadt a tárban BEK-elődöntő is.

    Várhidi, aki ugyanúgy hozzátartozott a negyedik kerülethez, mint a hajdani Csáki utca másik kedves negyedéhez, a tizenharmadikhoz, edzőként Európa legjobb négy csapata közé juttatta az Újpestet. (Korábban ilyen messzire csak két magyar klubcsapat jutott a kontinens első számú klubtornáján: 1958-ban a Vasas és 1965-ben a Győri ETO.) Abban az 1973/74-es évadban a lilák hat vereséget szenvedtek el az első osztályban. A további három alkalommal, amikor Várhidi avatott dirigálásával aranyat nyertek, összesen nyolcszor kaptak ki. Volt, hogy kilencvenöt, megtörtént, hogy nyolcvanhat, de az is előfordult, hogy csak nyolcvannégy gólt szereztek...

    A hűséges és emberséges Várhidi odafönn sem jön majd elő ezzel, mert a halk szavúak sehol nem dicsekszenek. Még az évtizedekig látogatott nyilvános helyeken, az egyaránt Pozsonyi úti Ipoly presszóban és Móri borozóban is csak hallgatta a többieket (az újpestie­ken kívül a szintén odajáró Sándor „Csikart"smiley. Na igen, itt megint mélységesen igaz, hogy van mire szerénynek lenni. Épp ezért tud annyira lesújtani, ha egyszer csak végtelen a csend.

    nol.hu

    hmgy
     
  5. avatar: Longinus
    2015.07.07, 15:53 (szerk.: 2017.06.21, 21:25)
    képVárhidi Pál. Forrás: labdarugo.be
     
  6. avatar: Zsorzsinju
    2015.01.06, 08:13 (szerk.: 2016.05.06, 19:54)
    Várhidiéknál inkább az edzőség dominál, hisz elég ritka az, hogy apja és fia ugyanazzal a csapattal legyen bajnoki aranyérmes - edzőként. Az édesapa, Várhidi Pál, az Újpesti Törekvés egykori játékosa tizennyolc évesen került a Megyeri útra, ahol 1965-ig játszott az élvonalban. Magyar bajnok és bajnoki bronzérmes. A tágabb értelemben vett Aranycsapat játékosa volt, tízszeres magyar válogatott, világbajnoki ezüstérmes és olimpiai bronzérmes. Fia, Várhidi Péter, kétszeres tartalék bajnok az Újpesti Dózsával. A Ganz Mávag és a BVSC színeiben évekig focizott az NB2-ben, mígnem aktív pályafutása végén, az 1991/92-es bajnoki szezonban az NB1-ben is játszhatott 4 mérkőzésen.

    http://valogatott.blog.hu/2013/12/29/aparol_fiura_futballdinasztiak_4_resz
     
  7. avatar: fgymat
    2013.02.22, 16:15 (szerk.: 2018.11.06, 21:39)
    VARHÍDI (VINKOVICS) Pál (1931), a Bp. Dózsa és az Újpesti Dózsa középhátvédje, 1954 és 1957 között 10 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt (Várhidi Pál mérkőzései a Magyar Válogatottban).

    – Magas, kitűnő fizikumú védőjátékos volt. Jól helyezkedett, határozottan szerelt. Kifogástalanul rúgott és fejelt, gyorsasága szintén megfelelt. A közelharcokban rendre felülmaradt, de néha átlépte a szabályok kereteit. A legjobbak között sem okozott csalódást.

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig