hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 4

   2021.06.03, 18:45 (szerk.: 2023.12.18, 21:47)

   Emlékszem, hogy a második percben már a gólvonalunkon gurigáztak a görögök és féltem, hogy ez csúnya lesz. Aztán Zava rúgott egyet kb a semmiből, meg Aranynak volt egy nagy bombája.

   
   

   Eleve nagyon kevesen mentünk ki arra a meccsre, az edzőváltás miatt nem is túl jó hangulatban.
   
   A görögök meg fullra megtöltötték a vendégszektort és nonstop üvöltöttek, mint a sakál - erős 3/4 órával a kezdés előtt is.
   
   Aztán a következő 20 idényben 17x bejutottak a BL-be.

   
   

   Klubszinten az egyik legszebb győzelem volt, az ismert körülmények nélkül is nagy dolog lett volna.

   
   

   Emlékszem arra a meccsre, 1500 őrjöngő görög, mi, fradisták meg alig voltunk a stadionban...
   
   Elég szar volt akkor a helyzet...

   
   

   Jaja, bantoan kevesen voltunk, ment is a kapu mogott "a sok bunko TV-n nezi hej-hej"
   
   A meccs el se kezdodott de a gorogok mar atlottek egy tuzet a 16-osba (inkabb 14-15, a 16 le volt zarva), persze az egybol repult is vissza hozzajuk.

   
   

   A görögök már egy órával a kezdés előtt megtöltötték a vendégszektort és üvöltöttek megállás nélkül.

   
   http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9018131
   http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9018131
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2017.02.13, 12:24

   Soha nem felejtem el az Olympiacos elleni meccsunket 96 szeptemberebol, 6-7 ezer nezovel. Egyszer ra is kezdett a tabor a kapu mogott egy olyan rigmusra hogy "a sok bunko TV-n nezi hej-hej" ))) Vendegszektor tele volt, meccs elott a gorogok atlottek egy gorogtuzet a 15-16-os kornyekere.... Ami persze egybol vissza is repult hozzajuk Az alacsony nezoszam ellenere hatalmas meccs es hatalmas elmeny, sajnalhatja aki TV-n nezte. Jah, nyertunk 3-1-re

   
   Hajrá Fradi - Drukkerkocsma
   http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9018131
    
3. 
   ingersheim

   # 2

   2014.09.28, 12:45

   Jegy újra(#1):
   
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2010.06.04, 17:31

   Három nap múlva UEFA mérkőzést játszunk. As esélytelenek nyugalmával fogunk pályára lépni, mivel as ellenfélről félelmetes hírek érkeztek, hisz a bajnokságuk első fordulójában 5-0-ra nyertek. Mucha József látta őket a nyáron az olasz Napoli ellen, amikor is 1-1-es döntetlent értek el. Kinevezett edzőnk borúlátóan 20 százaléknyi esélyt adott a csapatnak. Ráadásul a keret nagyrésze sérült, így alkalmi összetételű társaság fog kiállni. Közben a háttérben folytatódik az edző kilétének találgatása. Legnagyobb eséllyel Nyilasi Tibor bír, hogy leüljön a kispadra. Az, hogy nincs rendben valami nyilvánvaló, hisz Havasi Mihályt is kimozdították a helyéből és újra klubtitkár lett belőle (amit aztán néhány nap múlva nem fogadott el). A megüresedett pozíciót Novák Dezsőre bízták. A volt edző első feladata, bizarr módon, hogy leüljön tárgyalni Nyilasi Tiborral az edzőkérdésről. A sajtóban megjelentek alapján úgy néz ki a dolog, hogy Nyíl lesz az edző, amennyiben vállalja a feladatot.
   
   1993 szeptember 10.
   
   A helyzet zavaros és nem biztos, hogy jót tesz a csapatnak a nemzetközi mérkőzés előtt. Sajnos, nagy közönségre sem lehet számítani, hisz az kezd elpártolni a csapattól. Ráadásul az egyesület vezetése meggondolatlanul nagyon magas jegyárakat szabott. A legdrágább 1900 Ft. Bizony elsősorban e miatt én is a TV közvetítést választottam, immár nem először ezen az őszön.
   
   gomb_foci-150_150_5FERENCVÁROS-Olimpiakosz Pireusz 3-1 (2-1)
   
   Szeiler- Telek - Hrutka, Limperger - Páling, Nagy Zsolt, Milovanovics. Arany, Nagy Norbert - Horváth, Zavadszky
   csere: Nyilas, Miriuta
   
   Először nem akartam, aztán mégis megengedtem Tibikének, hogy a 20.30.-kor kezdődő mérkőzést megnézze. Egy kitétellel! Ha két góllal vezetnek a görögök, elmegy aludni. Az előzőn is látszik, én sem voltam túlzottan optimista. Nagyon féltettük a csapatot egy súlyos kudarctól. Attól, hogy újfent kishitűek lesznek, mint az északi ellenféllel játszott mérkőzéseken.
   
   Aztán a csapat, a mérkőzés kezdeti kapkodást és óvatosságot leszámítva, azt az arcát mutatta, amelyik a tavaly őszi nemzetközi mérkőzéseken jellemezte. Megalkuvást nem tűrő, alázatos küzdelem. Magasra emelték a zöld-fehér zászlót. Sajnos a nézőtéren már nem a magasztos eszméké volt a főszerep. A találkozó kezdete előtt az 1200 főt számláló vendégszurkolók melletti szektorbam a “II. szektor tagjai” megint besározták a nevünket. Addig provokálták a vendégeket, amíg a dobálózásra a rendezők közbeléptek. A verekedést a rohamrendőrök fékezték meg. Aztán elkezdődött a mérkőzés mintegy 6000 néző előtt.
   
   Mindjárt az 5. percben vezetést szerezhettek volna a pireusziak, hisz a jobb oldalon egy emberük egészen az alapvonalig jutott. A középre adott labda a hosszúsaroknál, a gólvonaltól 2-3 méterre egyedül találta a pirosmezesek belsőcsatárát. Szerencsénkre kihagyta a kihagyhatatlant.
   
   A 8. percben tudtunk válaszolni. Páling szögletét Zavadszky fejelete kapura, de a hálóőr jó érzékkel védett.
   Három perc múlva már nem tehetett semmit Zava lövése ellen. Milovanovics a görög térfél közepén pazarul ugratta ki a lesre spekuláló védők között Zavát, aki megiramodott, és jobb oldalról úgy lőtt a hálóba, hogy a labda érintette a kivetődő kapus lábszárát. A megszerzett vezetés tudatában a csapat levetkőzte a kishitűséget és ha nem is sziporkáztak, de megalkuvást innentől nem ismertek. Mindenki - ahogy az eligazolt klasszikusunk Goran Kopunovícs mondta - csúszott-mászott.
   
   Lendületbe jött a csapat, de ezt az az idióta nem vette észre, aki a füstbombát aktivizálta. A szél persze a pályára sodorta a füstöt, így a bíró meg is állította a játékot. Oda lett a lendület, és valószínűleg néhány ezer svájci frank.
   
   Aztán egy hiba és az előny is. Sajnos azt kell mondanom, olyan gólt kaptunk, mint a amilyet a grundon szoktak lőni. Az üresen tátongó kapuig passzoltak ki minket a vendégek. Ekkor újra erőt vett rajtam a bosszankodás és a kishitűség. Azt hittem, idáig tartott a lendület, mint máskor, mostanában 30 percig, Szerencsére nem lett igazam, mert 6 perc múlva ismét vezetéshez jutottunk.
   
   Páling nagyszerűen ívelt a rövidsarok irányába, ahol Horváth ugrott fel egy védővel a nyakában. A következő pillanatban pedig a hálóban volt a labda. Hogy kinek a fejéről ? Arra csak a hosszabbítás adta meg a feleletet - a gólszerző Vareszanovics. Jellemző az egész találkozóra ez a jelenet. Páling nagyszerűen ível középre, nem úgy mint oly sokszor -hibásan. Horváth lót-fut felugrik fejelni. A görög védő pedig meg van zavarodva, hisz neki azt mondták könnyű őszi játszadozás vár rá a magyar fővárosban. Aztán tessék, a hazaiak nem ismernek elveszett labdát és úgy egyérintőznek mintha minden bajnokin ezt tennék.
   
   Én és szurkolótársaim a tanuk rá, hogy ez sajnos nem így van. Nem is kell messzire visszamennünk, hogy ezt bizonyítsuk, hisz Csepelen egy “másik” csapat játszott. Ha a mez színe nem is, de a mentalitás teljesen más volt. Bárcsak mindig a mai arcukat mutatnák a fiúk, mert ez tud lelkesedni és lelkesíteni, ha kell mindent feláldozni, a FERENCVÁROSÉRT. Én is kezdtem reménykedni, talán idehaza nyerhetünk és enyhíthetjük annak fájdalmát, hogy egy gyengécske csapatot hagytunk bejutni a csodálatos CHAMPIONS LEAGUE-BA.
   
   A szünet után a vendégek nem nagyon akartak kijönni az öltözőből. Vagy az edző tolta le őket, vagy ők az edzőt, aki azt mondta ehető az ellenfél.
   
   Hát nem voltunk azok! Olyannyira nem, hogy a második félidőt nagyon jól kezdtük.
   
   A felezővonalnál lépegető Limperger indította az akciót. Nagy Norbertet indította a bal oldalon, aki Zavadzkyhoz játszott. A középrekanyarítást kifejelték, de éppen arany lábakhoz. Arany Laci pedig - aki szép csendben rugdossa a gólokat - a hátravont center pozíciójából kb 20-21 méterről elemi erővel lőtte meg, kapásból a játékszert. Nem volt játék az amit a kapusnak be kellett mutatnia, hisz hiába repült testi épségének kockáztatásával, csak ujjheggyel tudott beleérni. Ez azonban csak arra volt jó, hogy a találat még látványosabb legyen.
   
   Két góllal vezetünk, hát erről álmodni sem mertem volna. És még nem volt vége, hisz néhány perc múlva a megtáltosodott Milovanovics indított akciót. Páling lövése azonban elakadt, mint ahogy az ismétlés is amit a derék szerb idegenlégiósunk küldött kapura. Az ellenakciót az utolsó pillanatban Hrutka állította meg a kaputól 6 méterre. Meleg volt, és figyelmeztetés, hogy résen kell lenni, mert nem akárki az ellenfél.
   
   Nagy küzdelem folyt a pályán a nézőtéren pedig újra zengett a FERENCVÁROSI KÓRUS. Azok a fiúk kiabáltak teli torokból, akik imádják a csapatot, és nem a II.-es szektorosok, akiknek nem számít sem isteni sem ember, de még a Fradi érdeke sem. Csak ők maguk és a gyalázatos eszméik.
   
   A szakvezetés cserére szánta el magát. Az igencsak elfáradt Milovanovics helyére a hónapok óta sérült Nyilas állt be, aki aztán új szint vitt a középpályás játékunkba. Nagyszerű labdatartása as utolsó szakaszban sokat segített a fáradni látszó fiúkon. A 70. perceben egy szabadrúgásból majdnem szépítettek, de a saját emberükben elakadt a labda, így Szeiler magához ölelte azt. Szegény -Józsit úgy rakták össze erre a mérkőzésre. A Csepelen szerzett sérülése miatt így is csak egy szivaccsal kibélelt mezben tudott a csapat rendelkezésére állni. Persze az ő fejében meg sem fordult, hogy ne lépjen pályára, pedig reggel még mozdulni is alig bírt.
   
   A 88. percen ismét kimaradt egy helyzet, szerencsére, merthogy a mi kapufánkon csattant a labda. Mivel a bíró hosszabbított (volt oka, hisz egy alkalommal állt a játék, mert valaki egy leshelyzetnél egy sörös dobozt dobott a partjelző felé), így tovább tartott az izgalom. Amikor nálunk volt a labda azt kértük ne fújja le, amikor a görögöknél azt vessen véget a játéknak. Az egyik alkalommal, amikor hosszabbításért esedeztünk Miriuta (a 83. percben állt be, de játékán látszott, az is hogy remek képességekkel bír, de az is hogy csak erre a néhány pillanatra tudták összedrótozni pár tucat inyekcióval) ugratta ki Nyilas Eleket a leshatáron. A parádés passzal elindult a kapu felé, de az átvétel utáni labdaérintésnél egy picit beragadt a labda a lábaihoz. Ameddig as igazán apró hibát korrigálta as utána iramodó védő már ki is billentette az egyensúlyából.
   
   Ha ez bemegy, biztos lettem volna a továbbjutásban. Így a döntés a második mérkőzésre maradt, mivel a pályán a bíró véget vetett a küzdelemnek. Sajnos a hármas sípszó as Üllői útra nem vonatkozik, ahol is a magukkal nem bírók megdobálták a vendégszurkolók buszait. Most aztán megint aggódhattunk, mert az biztos, az UEFA retorzió nem marad el. Persze voltak Fradisták is a lelátón, így ők a csapatot ünnepelték és a nem várt szép sikert.
   
   Hogy minek is köszönhető ez a feltámadás? Az egyszerű válasz az, hogy a Fradit nem lehet leírni. Persze a megfogalmazott kérdésre (Ibolya fogalmazta meg) illik azt elmondani, hogy a Fradi-szív legjobban azokban szokott megdobbanni, akik SAJÁT NEVELÉSEK.
   
   A mai mérkőzésen heten is voltak:
   Szeiler mindent kockára téve állt be a kapuba (hisz a szegycsontsérülés nem akármi).
   
   Telek Tanár úr a keresztezések nagymestere, Limperger visszatérése óta most játszott először úgy, ahogy mindig is kellene. Hrutka végre magával ragadta a csapat így nagyon hasznos tudott lenni, Páling a képességeit mesze felülmúlta a mai estén és beugróként is nagyot alakított.
   
   Nagy Zsolt ugyan halványabb volt és a bekapott gólban is benne volt, de aki az elmúlt hetekben egyedül mondhatja el magáról, hogy megfelelő szinten teljesített, Zavadszky megszerezte a nagyon fontos első gólt.
   
   Ez bárhogy számoljuk 7 játékos. A gerinc aztán könnyebben magával ragadja a többieket, főleg ha azoknak képességei igen kiválóak, mint Nagy Norbi szép lassan meghatározója a csapatnak, vagy Horváth a legjobb vételnek bizonyult, hallatlan lelkesedése miatt. Milovanovics nem a sértődöttet játssza, pedig nagyon-nagyon kevés lehetőséghez jut.
   
   Arany annyit futott ezen a mérkőzésen… és megint rúgott egy gólt, ami két hétig mindenképpen a fellegekben tart minket, és lehet hogy a továbbjutást jelenti majd. Nyilas nem is tudom, nem-e az első csoportba kellett
   volna írnom a tavalyi CHAMPIONS LEAGUE-beli tettei elismeréseként. Miriuta látható fájdalmakkal küszködve ha csak
   néhányszor is de megtartotta a labdát, hogy a kezdettől pályán lévők szusszanhassanak.
   
   No és Mucha József, aki a szürke eminenciás megtestesítője. Értékét azonban nyilvánvalóan mutatja, hogy bárki is volt a vezetőedző, őt beválasztotta a csapatába.
   
   Elképzelhető, ez az utolsó mérkőzése a kispadon:
   
   Nem sokat aludtam az éjszaka. Nehezen hittem el azt, hogy ez is velünk történt. Sok mindenre gondoltam. Például arra, mennyire kiszolgáltatott az ember a kispadon. A bukás és siker csak hajszálon múlik.
   
   Büszke vagyok a játékosokra. Csodálatos estét szereztek nekem, maguknak és a megállás nélkül őket buzdító szurkolóknak. Nincs miért fukarkodni a dicsérő jelzőkkel, hisz egy nagyon jó csapattal szemben diadalmaskodtunk. A taktikát szinte betűről-betűre betartották és ha ez így lesz odakint is, talán van esélyünk a továbblépésre, mert azt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy a nagyobb sansz még mindig a görögöknél van.

   
   forrás:
   http://www.ftcbk.eu/2010/06/04/nagy-l-naploja-ftc-1996-szeptember-1resz/