magyarfutball.hu

Magyarország - Ausztria 2 : 1 19:30

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
videók
mérkőzés értékelése
hivatalos, barátságos válogatott mérkőzés
661. hivatalos válogatott mérkőzés
játékvezető : Listkiewicz Michał (Lengyelország)
nézőszámok:
  1. nso.hu: 6.000
  2. austriasoccer.at: 15.000

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: Longinus
    2020.04.13, 09:35
    képDétári a magyar csapat kapitánya két osztrákkal a háta mögött. Kép: Labdarúgás
     
  2. avatar: fgymat
    2013.05.06, 19:35
    Lenne mit feledtetni 0:3 és 0:4 után... - Telek András: a hétszáznegyvenhatodik

    Budapest, 1992. március 25. szerda (MTI) - Új fejezet kezdődött
    szerda este a Népstadionban, amikor Mészöly Kálmán (18 mérkőzésen
    dirigált), majd Glázer Róbert (megbízott kapitányként négyszer ült a
    kispadon) után az 55. életévét pénteken betöltő Jenei Imre debütált
    a magyar labdarugó válogatott szövetségi kapitányaként. Stílszerű
    bemutatkozás volt ez, annak idején a román válogatott élén is éppen
    Ausztria ellen tette le névjegyét, csakúgy, mint ezen a kissé hűvös,
    szeles estén (az eső szerencsére nem esett).

    Kedden Jenei még nem tudhatta, mi lesz a szerda esti
    összeállítás, azután kiderült, Márton Gábor bokája nem jött rendbe,
    így a mezőnyjátékosok közül a legutolsó védő, a liberó szerepkörében
    a 21 esztendős ferencvárosi Telek András - Jeneihez hasonlóan -
    ,,székfoglalót,, tartott, a 746. labdarugóként kapott helyet a
    magyar futballsport válogatottjainak lajstromában.

    - Némi szorongást érzek - mondta Telek, és mi mást is mondhatott
    volna...

    Kiprich József, aki viszont 50. alkalommal húzta fel a
    válogatott mezt, arra a kérdésre, mit érez, velősen ennyit mondott:
    ,,Gólszagot,,.

    Tippelt dr. Laczkó Mihály is, az MLSZ elnöke, aki tréfásan
    ennyit prognosztizált: ,,2:0 lesz ide vagy oda...,,.

    Jeneihez hasonlóan Ernst Happel osztrák kapitány is követte azt
    az íratlan nemzetközi gyakorlatot, hogy az utolsó pillanatban is
    fenntartja magának a változtatás jogát, hiszen keddhez képest
    Pfeifenberger egyszeriben kinn találta magát a csapatból, mégsem
    lett belőle kezdőember. Jenei és Happel sorsa közös, mindketten új
    út elején vannak, csapatot keresnek, némi különbség Happel
    ,,javára,,, hogy ő már dirigálta az osztrákok nemzeti együttesét, 67
    évesen most arra vállalkozik, hogy az 1994-es vb-döntőbe vigye
    Ausztriát. Ha hangulati elemről kell szót ejteni, a nyugati szomszéd
    bizonyosan ,,nagyobb mellénnyel,, léphetett gyepre, mert a magyarok
    nyolc éve nem győztek Ausztria ellen, legutóbb Salzburgban 3:0-ra
    verték Mészöly Kálmán csapatát, és amikor tiszteletüket tették a
    Népstadionban (1988. május 17.), akkor is maradandó nyomot hagytak,
    mert 4:0-ra nyertek. Így hát szerda este egy 0:3-ért és 0:4-ért
    kellett revansot venni - és a presztizsért futballozni. Magyar
    részről e feladatra Simonnak és Eszenyinek kellett többek között
    vállalkoznia, azért emelendő ki e két név, mert kérdéses volt, Simon
    vagy Nagy T., illetve Eszenyi vagy Vincze I. lesz-e kezdőember.

    Kezdés előtt szokás szerint az elektromos eredményjelzőre
    kerültek a nevek. Toni Polster, ha felnézett volna a táblára,
    bizonyosan meglepődik, hiszen nemcsak a mezőnyben kapott helyet
    kilences számmal a hátán, de a tréfás kedvű táblakezelő szövetségi
    kapitánynak is őt jelölte meg... Lehet, hogy az illető már tud
    valamit?

    A himnuszok után, a kezdés előtt a csapatok egyperces
    vigyázállással adóztak a közelmúltban elhunyt Austria Wien-elnök,
    ,,Joschi,, Walter emlékének.

    Mintegy 6000 néző előtt, a magyarul kiválóan beszélő lengyel
    Michal Listkiewicz dirigálásával a következő összetételben kezdődött
    el a 131. magyar - osztrák:

    Magyarország:
    -------------
    Petry Zsolt - Telek András - Kovács Ervin, Lőrincz Emil - Simon
    Tibor, Lipcsei Péter, Détári Lajos, Eszenyi Dénes, Keller József -
    Kiprich József, Kovács Kálmán

    Ausztria:
    ---------
    Michael Konsel - Leopold Rotter, Peter Schöttel, Manfred Zsak -
    Christian Prosenik, Peter Stöger, Walter Hörmann, Andreas Herzog,
    Jürgen Hartmann - Andreas Ogris, Toni Polster

    Mozgalmas, robbanó lendületű támadásszövéssel nyitott mindkét
    gárda, negyedóra elteltével azután rájöttek, a kezdeti nagy
    rohanással nem tudják meglepni egymást. Ekkortól kezdve már az
    alaptaktikára is figyelve próbálkozgatott a két válogatott. Kicsit
    megmerevedtek a frontok, de látszott, a góllövésre összpontosít
    mindkét legénység. A 16. percben Konsel kapujából 17 m-re kifutva
    kézzel szelidített meg egy magyar akciót. Ezért a
    kapusmegmozdulásért a szabálykönyvek kiállítást ,,sugallnak,,, a
    lengyel bíró azonban még sárgát sem adott. A 23. percben Stöger
    ragyogóan kanyarintott a kapu elé egy szabadrugást, Polster fejesét
    Petry a jobb alsó sarokból tornázta ki. Rá tíz percre újabb
    vitatható Listkiewicz-alakítás következett. A kitörő Kovács Kálmánt
    Schöttel utolsó védőként elkaszálta. A szabálykönyv ebben az esetben
    is piroslapos büntetést ír elő a tettes rovására, Listkiewicz
    ezúttal legalább egy sárga lapot elővett... A 36. percben Ogris
    jobboldali, éles bombája nyomán a labda egy magyar lábat érintve
    szögletre került. Nem vitás, az osztrákok ritkább rohamai voltak
    veszélyesebbek, így - a 39. percben - mondhatni jogosan szerzett
    vezetést a vendéggárda. Jobboldali akció végén az őrizetlenül
    hagyott Polster kezelhette le a labdát a 11-es pont magasságában, s
    Petryt becsapva a jobb alsó sarokba küldte a labdát (0:1) - ez volt
    az a gól, amelyre a magyar futballsport nem szívesen emlékezik,
    hiszen az 1000. bekapott találat a sportági lajstromon.

    A félidőben:

    Magyarország - Ausztria 0:1
    ---------------------------
    Népstadion, 6000 néző, V: Listkiewicz (lengyel)
    gólszerző: Polster (39. p.)

    Polster bombája volt a második félidő első eseménye, aztán
    Kiprich remek beadását Kovács Kálmán a kapusba lőtte. Az 50. percben
    Lőrincz brutálisan leterítette Ogrist, a játékvezető azonban elnéző
    volt, mert a korábbi sárgája után most már piros dukált volna, de a
    kiállítástól megmentette a lengyel bíró a magyar csapatot.
    Fokozatosan fölénybe került a hazai válogatott, a levegőben lógott a
    gól, csak néhány adok-kapok szakította meg a folyamatosságot. A 60.
    percben a rendkívül aktívvá vált Détári szabadrugását Lőrincz
    közelről ráfejelte, de Konsel a levegőben úszva a léc alól kiütötte
    a labdát. Petrynek is akadt egy bravúrja, a mérkőzés talán legszebb
    osztrák támadásának végén Polster labdáját hárította. Időnként
    parádés volt a magyarok játéka, s most már a gólok sem maradtak el.
    Kiprich legjobb napjaira emlékeztetően cselezgetett a jobb oldalon,
    hiába zavarták, remek beadását Détári hat méterről a kapu bal
    oldalába fejelte (1:1). Alig telt el négy perc, amikor a második
    félidőre beállt Vincze átadását az addig négy helyzetet is kihagyó
    Kovács Kálmán kiváló lövéssel feledtette, s ezzel a magyar
    válogatott átvette a vezetést. A későbbiekben a mindvégig rendkívül
    jó iramú találkozón az osztrákok mindent megpróbáltak, hogy most ők
    egyenlítsenek, de a magyarok jó védekezéssel ezt megakadályozták, s
    szemmel láthatólag a régen óhajtott és remélt győzelem megszerzésére
    törekedtek.

    A magyar válogatott szép előrehozott születésnapi ajándékkal
    lepte meg újsütetű szövetségi kapitányát, Jenei Imrét, pedig nem úgy
    indult ez a mérkőzés, hogy ünnep lesz a vége. Vérpezsdítő öt perc,
    azután nem sok említésre méltó. Röviden így tömöríthető magyar
    részről az első 45 perc, amely inkább az osztrákok úgynevezett
    kontramegoldásai miatt maradt emlékezetes. Az Ogris - Polster duó
    villámakciói olykor kellemetlen debütáló estévé változtatták a
    játékot Telek esetében. Önbizalomnövelő támadó manőverek ugyanakkor
    nem nagyon jellemezték a hazai próbálkozásokat, a két magyar ék
    kevés használható labdát kapott. A mélységből hiába ívelgettek
    eléjük, az osztrákok biztosan romboltak. Feltűnt, hogy az egyébként
    robbanékony Eszenyi holttérben mozog, talán jobb lett volna, ha
    csatárként ,,alkalmazzák,,.

    Mintha a szünetben Jenei ugyanerre jött volna rá. Levitte
    Eszenyit, támadónak behozta Vinczét, aki szélvészgyorsan ,,húzta
    meg,, a bal oldalt, egyszeriben több dolga akadt az osztrák
    védelemnek. Nagyobb teret kapott Détári, aki régi szép napjait
    varázsolta elő. Előbb egyenlített, majd pompásan karmesterkedett.
    Ausztria elképedt, négy perc alatt fordult a kocka, jogos volt a
    vastaps. A hátralévő időben a magyarok abból adtak leckét, hogy kell
    ügyesen megtartani az előnyt.

    Jól indult 1992, a második félidőben ötletdús, lendületes volt a
    magyar válogatott, remekül tette le névjegyét Jenei Imre, és ha ez a
    gyors csapatjáték jellemzi majd a jövőt is, akkor érdemes bizakodni,
    talán az egyesült államokbeli vb-döntő sincs olyan távol. A magyar
    válogatottból Détári, Petry és Vincze tetszett igazán, de a második
    félidőben mindenki átlagon felülire javult. A vendégeknél Polster
    életveszélyes, valódi világklasszis, de gólja előtti és utáni távoli
    lövéseit Petry ,,megölte,,.

    Magyarország - Ausztria 2:1 (0:1)
    ---------------------------------
    Népstadion, 6000 néző, V: Listkiewicz (lengyel)
    gólszerzők: Détári (66. p.), Kovács K. (70.), illetve Polster (39.)
    sárga lap: Kiprich (28. p.), Lőrincz (41.), illetve Zsak (31.),
    Schöttel (33.)
    csere: Eszenyi helyett Vincze István (a szünetben), Lipcsei helyett
    Balog Tibor (61. p.), Kiprich helyett Illés Béla (91.),
    Kovács K. helyett Fischer Pál (91.), illetve Herzog helyett
    Frank Schinkels (73.), Hörmann helyett Peter Artner (75.),
    Rotter helyett Leo Lainer (81.), Hartmann helyett Heimo
    Pfeifenberger (87.)

    Régen volt olyan pompás hangulat a magyar labdarugó válogatott
    öltözőjében, mint a szerda esti, osztrákok elleni találkozó után.
    Durrantak a pezsgőspalackok, egymást köszöntötték a siker részesei,
    de talán Jenei Imre, az új szövetségi kapitány volt a legboldogabb,
    aki már a bemutatkozása alkalmával bebizonyította, hogy mestere a
    szakmájának. Jól felkészített magyar csapatot küldött pályára, annak
    ellenére, hogy kezdetben még akadtak zökkenők.

    - Két olyan válogatott találkozott ezen a mérkőzésen, amelynek
    inkább múltja volt, mint jelene, de a jövőt akarja építeni - mondta
    a szövetségi kapitány. - Jó mérkőzést vívtunk, és egy jó osztrák
    csapatot győztünk le. Nincs szándékomban most az egyéni
    teljesítményeket boncolgatni, számomra ezúttal a jó csapatjáték volt
    a legfontosabb. És ez különösen a második félidőben kielégítette az
    igényeimet. Az osztrákok remekül harcoltak, de úgy hiszem, minden
    tekintetben megérdemeltük a győzelmet, amelynek nagyon-nagyon
    örülök.

    Novák Dezső, a válogatott edzője:

    - A második félidőben sokkal jobbak voltunk, mint az elsőben,
    azt hiszem, mindenki elismeri majd, hogy rászolgáltunk a győzelemre.
    A két csapatból nekem Simon, Lőrincz, Détári és Kovács Ervin játéka
    tetszett talán a legjobban, illetve Zsak, Polster és Ogris volt
    vendégeink legjobbja.

    Petry Zsolt:

    - Én már megszoktam, hogy minden mérkőzés nehéz, így volt ez
    most is. Az osztrákok néhány akciója, illetve lövése próbára tett,
    úgy érzem, a gólt nem védhettem.

    Telek András, az újonc:

    - Kimondhatatlan jó érzés bemutatkozni a válogatottban, méghozzá
    győztes csapatban. Nehéz ellenfeleim voltak, például a kapura
    rendkívül veszélyes, jól is lövő Polster, ám Ogris mégis több gondot
    okozott nekem.

    Az osztrákok öltözőjében nem volt temetői a hangulat, a
    játékosok mindjárt egymás között értékelték a 90 percet, miközben
    Ernst Happel szövetségi kapitány általánosságokat nyilatkozott.

    - Azt hiszem, a rendkívül jó iramú mérkőzés kielégítette az
    igényeket, s nem titkolom, vereségünk ellenére elégedett vagyok.
    Elsősorban azért, mert felkészülési állomásnak tekintettük a
    budapesti vendégszereplést. A második félidőben csaknem félórán
    keresztül a magyar válogatott olyan teljesítményt produkált, amelyet
    csak egykor, a fénykorában láttam tőle. Kielégített az is, hogy
    egyetlen játékos sem fáradt el, igazi futballütközet volt, számunkra
    is sok tanulsággal, hiszen közelednek a világbajnoki selejtezők.

    Toni Polster:

    - Spanyolországban megszoktam ezeket a harcos mérkőzéseket,
    voltak kemény összecsapásaink itt a Népstadionban is. Kár, hogy a
    második félidőben nem sikerült még egy gólt lőnöm, noha volt
    helyzetem, akkor legalább döntetlennel utazhatnánk haza. De
    egészében nívósnak tartom a lejátszott 90 percet.+++


    forrás:
    MTI
     
  3. avatar: AMiUtunk
    2010.08.28, 16:06
    Érdekesség az örökzöld nézőszám-témával kapcsolatban: 6, 15, 20 vagy 30 ezer néző volt kint?

    Hányan vagyunk?

    (...) Március végén, amikor a 131. Magyarország-Ausztria válogatott mérkőzéen néhány perccel a kezdés előtt Vitray Tamás megjegyezte, hogy "lehetünk vagy 15 ezren", egy kevéssé szégyelltem is magam a szurkolók közönye miatt. Emlékeztem, nem is olyan nagyon régen, egy ilyen találkozóra egyedül Bécsből több mint 15 ezer sógor érkezett, pedig akkor még vízumért is sorba kellett állni a Bank Gasse-i követségen.

    Valóban ilyen kevesen lennénk? - szontyolodtam el a helyszínen. Kissé fellélegeztem, amikor a győzelmünkkel végződött találkozó után 30 ezer nézőről adott számot a tudósítás.

    Rosszul saccolt Vitray és én sem vettem észre, hogy a kezdésre megduplázódott a közönség? Kinek van igaza? Utánajártam, s kiderült, hogy egészen pontosan 19.760 darab jegy fogyott el...

    Ha ehhez még hozzáadom a mintegy másfél ezer tiszteletjegy-tulajdonost - ha ugyan ennyien ki is jöttek - akkor még mindig hiányzik 9 ezer abból a bizonyos 30 ezerből.

    Mindezt csak azért mondom el, mert lapunk e számában közöljük a befejeződött bajnoki év szinte minden adatát: ezek valóságáért és pontosságáert vállalom a felelősséget. Kivéve a nézők számát, ami nem hivatalos, hanem becsült adat. Sajnos az újságíró - aki pedig mindenről pontosan szeretne beszámolni - nem kap hiteles információt, saccolni kénytelen. S bizony olykor szégyelli leírni, hogy milyen kevesen érkeztek kedvenceik bíztatására a valamikori Futbólia "utódállamában" a bajnoki mérkőzésre. Ezért aztán a kétezret háromezerre tupírozza. (...)
    Tabák Endre



    Forrás: Labdarúgás / Gól Labdajátékok havilap 1992/7.
     
  4. avatar: fgymat
    2009.05.24, 12:09
    A román állampolgárságú, de magyar ajkú Jenei Imre kapott megbízást a szövetségi kapitányi poszt ellátására. A magyar labdarúgás történetében először fordult elő, hogy nem magyar állampolgár töltötte be ezt a beosztást.

    1988 óta kétévente játszik a két csapat egymással. 1988-ban két mérkőzés is volt és akkor a budapestit 4-0-ra vesztettük el. A magyar becsület úgy kívánta, hogy most igazán mindent bele kellett adni a győzelemért.

    Az első félidőt figyelve úgy tűnt, hogy nincs sok esélyünk a jó eredmény elérésére. Végig a vendégek irányítottak és a félidő végén még a döntetlen állást is elvesztettük.

    A második játékrészben azonban " lábra kapott" válogatottunk és sok helyzetet dolgoztunk ki. Ha az osztrák kapus nem véd kivételesen jól, akkor nem csak kétszer találunk a kapuba. Viszont ennyi is elég volt a találkozó megnyeréséhez.

    A szövetségi kapitány bemutatkozása sikeres volt, hiszen fordítani tudtunk az örök rivális osztrákok ellen.


    forrás:
    mafoci