Mindenütt fociztunk, ahol volt egy kis talpalatnyi föld. Lehet, akkor már Budapesten nem voltak grundok, de a pilisszántói területeket akár annak is lehetett nevezni. Fociztunk a haverokkal reggeltől estig, néha azonban iskolába is kellett menni.

Pilisszántó, ?-1984

Ennyi idő távlatából nyugodtan el lehet mondani, cinkeltem. Hamis igazolással, a pilisszántói felnőtt csapatban játszottam 16 évesen bajnoki meccseket a járási bajnokságban. Egyik vasárnap egy fehér Mercedes gördült a pálya széléhez. Berezeltem, ahogy kell, azt hittem, lebuktam. Akkoriban nem járt akárki Mercivel. A pályán mindenesetre nem látszott, hogy ijedt lettem volna, 8:1-re győztünk, én 7 gólt lőttem. A titokzatos látogató Vincze Géza volt, a Fradi utánpótlásának vezetője. A meccs végén odajött, mondta, jövő héttől a Fradiban játszom. Én pedig hebegtem, hogy én itt svindlizem, mert Építők játékos vagyok, ha kiderül, eltiltanak. Mosolygott és csak annyit mondott, tudják és elintézik. Elintézték!¹

A Honvéddal játszottuk a kupadöntőt, már a bajnokság után. 1:0-ra kikaptunk, ám nyerhettünk volna, nekem sem ment rosszul a játék. Már a meccs előtt susogták, hogy Leo Beenhakker, az Ajax edzője a lelátón fog figyelni. Nem mondták, hogy kit, bár az én nevem is benne volt a kalapban. Vesztettünk, véget ért a szezon, az utóbbi évek legjobb eredményét értük el, elmentünk ünnepelni. Megfordultam néhány helyen, hajnali öt óra felé értem haza. A feleségem kétségbeesetten mondta, hogy este óta egész éjjel keresett a Fradi vezetése, hogy 9 órára a Népstadionba kell mennem, mert Beenhakker tárgyalni akar velem, miután a Fradival már mindenben megegyezett. Akkoriban még nem volt mobiltelefon, a híradólánc pedig nem volt percrekész. Gyorsan lebonyolítottam egy zuhany, kávé, zuhany, kávé programot, 9-re a Stadionba értem és röpke fél óra alatt velem is megegyezett Beenhakker, az Ajax játékosa lettem. Akkoriban volt egy svéd válogatott centerük, Pettersson, aki hosszabb időre kidőlt, a helyére kerestek valakit. Engem is csak egy évre kölcsönbe szerződtettek, ez volt a Fradival a megállapodás.

Hágában volt az első meccsem, a Den Haag ellen, kezdő voltam és rögtön góllal nyitottam, amúgy 4:0-ra nyertünk. Három nappal később Amszterdamban a Vitesse volt az ellenfél. Haverjaimat is kihívtam a meccsre, ha már kijöttek, megígértették, hogy ott is lövök gólt. Megtettem, nem is akármilyent fejeltem, a 16-os sarkáról erővel fejeltem a sarokba egy beadást, ami mellett két gólpasszt is kiosztottam, 5:2-re nyerünk, a közönség őrjöngött és éltetett, egyből elfogadtak. A következő meccsen kikaptunk 2:1-re, nem is lőttem gólt, de a negyediken megint nyertünk 5:0-ra az én egyik gólommal. Az ötödik meccset ugyan megint elvesztettük 2:1-re, ám a gólt én rúgtam. 5 meccs, 4 gól. Amikor Pettersson meggyógyult, úgy kapta vissza egyre inkább a szerepkörét. Végülis 14 meccset játszottam a szezonban és 7 gólt rúgtam. És az Ajax 4 esztendő után megnyerte a holland bajnokságot, így holland bajnok lettem. A szezon végén az Ajax nem akarta kifizetni értem a Fradival kötött kölcsönszerződésben feltüntetett opciós vételárat, így elengedtek. A Roda, amelyik akkor a negyedik helyezett volt viszont mindent kifizetett volna, kellettem nekik. Én viszont szentimentális voltam. A Fradiban Nyilasi Tibor lett az edző, akit tizenévesen csodáltam, bálványoztam, érte is tomboltam a lelátón a B-középben. Nem akartam elmulasztani azt az érzést, hogy a játékosa lehetek. Jó döntés volt vagy rossz? Nehéz eldönteni, akkor az érzelmek vezettek, a tények ismeretében lehet, hogy másképp kellett volna döntenem.¹

Kezdem a végén, a kupagyőzelemmel, az valóban fantasztikus volt, de a bajnokságban is volt néhány emlékezetes meccsünk, azt hiszem elég, ha csak a legelsőt, a Dózsa 5:0-s lelépését említem a Megyeri úton. A szezon végén nem éreztem a vezetőkön azt, hogy engem meg akarnak tartani. A közönség az más volt, ha rajtuk múlik, soha nem jöttem volna el. Ekkor jött a Siófok ajánlata, odaigazoltam.¹

Bajnokcsapatot akartak csinálni, de csak fél évig tartott a muníció, valamit rosszul mértek fel. Az őszi második hely után a csapat egy része eligazolt, a maradék megroggyant, de még így is a negyedik lett a bajnokságban, amit a Fradi nyert meg. Nekem csak annyi örömöm lett, hogy én lettem a gólkirály.¹

Egy év után engem is elengedtek. Hívott a Honvéd, Verebes József komolyan számolt velem, ám neki csak 7 meccs jutott, a helyére érkező finn Kuusela elképzeléseibe nem fértem be, így a szezon második felében visszaadtak kölcsön a Siófoknak. Majd következett egy év Sopronban, utána három év a Fáy utcában, a Vasasban.¹

A Vasas után, túl a harmincon, kaptam egy anyagilag igen kecsegtető ajánlatot a horvát Osijek csapatától. Aláírtam két évet, ám már néhány hónap után kiderült, hogy lufi volt. Eleinte csak csúsztak a fizetések, aztán elmaradtak. Szerződésszegésért bepereltem a klubot, akik visszapereltek. Egy évig tartott ez a huzavona, közben nem játszhattam, mert a játékengedélyem náluk volt. Egy év után a FIFA előtt jogerősen nyertem, ki kellett fizetniük és visszaadni a játékengedélyem. Visszakaptam ugyan, de az élvonalban már nem mentem vele semmire, hisz nagyon hosszú volt a kihagyott idő. Egyre alsóbb osztályokban folytattam, így játszottam a BKV Előre. A III.kerület végül pedig a Magyargéc csapatában.¹

Ez egy Nógrád megyei kis falu, kb. 600-an lakják. A focicsapata a megye II-ben játszott, a népszerűségünkről elég annyit elmondani, hogy gyakran 1200 néző előtt. Viszonyítsd ezt a lakosság számához! Volt egy igen emlékezetes szezonunk, amikor a Magyar Kupában azt hiszem a legjobb nyolcig jutottunk, sorban vertük ki a magasabb osztályúakat. Rajtam kívül Duró József és Kecskés Attila volt a húzóember. Élvezet volt a foci abban a közegben is, nem véletlen, hogy 37 éves koromig csináltam.¹