Ezen a héten felmondotta a VACcal megkötött szerződését... Elkedvetlenedésének oka a játékosok indolenciája. — Schlosser szeretné visszanyerni amatőrségét, de ha ez nem sikerülne, akkor külföldre megy trénernek. —

Schlosser Imre azóta, amióta hosszas tépelődés után levetette az amatőr dresszt és elhatározta, hogy profitréner lesz, csak egyszer foglalkoztatta a nyilvánosságot. Trénerségének a legelején hajba kaptak miatta a MAC és a VÁC, s a MAC per utján érvényesitette Schlosser ellen hűtlen elhagyási, címén kártérítési jogát. A per megindult, talán már vége is van, vagy pedig még mindig folyik valamelyik bíróság előtt — nem tudjuk. Tény csak annyi, hogy ez után az eset után Schlosser Imre csendes ember lett, aki egész energiáját uj pályáján való sikeres szereplésének szentelte s minden ambíciója az volt, hogy a VAC csapatából elsőrangú együttest faragjon.

A terv szép volt, s ha nem sikerült úgy, amint azt Schlosser elgondolta, az nem Schlosseren múlt. Mert nem elég a jó tréner, hogy a munkája sikeres lehessen, ahhoz engedelmeskedő, ambiciózus s amellett tehetséges fiatal gárdára is van szüksége. Nos, ha az utóbbi meg is lett volna, VAC csapatában, nem volt meg az előbbi két tulajdonság. A hírek szerint a VAC csapata nem méltányolta eléggé klubjának áldozatkészségét és Schlosser ambícióját,s bizony nem trenírozott úgy, amint azt a trénerük előírta. Ha ez így van, úgy annál nagyobb érdeme Schlossernek, hogy mégis sikerült följavítania a csapatot: stílust öntött bele, növelte a tempóbirásukat és küzdőképességeket, úgy hogy a csapat még így is a bajnoki lista közepére került föl és olyan csapatok ellen is sikerrel megállotta a helyét (MTK, UTE, stb.), amelyek előtte végeztek a listán. Schlosser ambícióját azonban — úgy látszik — ez a félsiker nem elégítette ki, ő szebbre, többre vágyott, amit azonban a VAC csapatávál el nem érhetett, mert — úgy mondják — a VÁC játékosok indolenciáját, amely később engedetlenséggé fajult, nem tudta megtörni, így történt, hogy Schlosser Imre elkedvetlenedett és mindjobban megérlelődött benne az az elhatározás, hogy felmondja a VAC-nál viselt tréneri állását. Ez azután a múlt héten meg is történt. Schlosser Imre bejelentette a VAC vezetőségének, hogy szerződését nem kívánja meghosszabbítani s azt, ha lehet, még november elsejével, de legkésőbb az, őszi szezon végével fölmondja. A VAC vezetőségét természetesen frappírozta a váratlan bejelentés, amely éppen a bajnoki év felében fosztja meg a csapatot a szakavatott vezetőtől. A VAC vezetősége azonban kissé későn kezdett gondolkodni, elmulasztotta figyelemmel kísérni csapatának a tréningjeit, pedig ha egyszer-kétszer megnézte volna, látnia kellett volna a bajt, amely végeredményében Schlosser elveszítéséhez vezetett. Schlosser távozásának közvetlen okáról a következőket mondotta el nekünk informátorunk:

— Schlosser elkedvetlenedése nem mai keletű. Már régóta küzd a VAC játékosainak indolenciájával, hanyagságával és engedetlenségével, de "hiába. Most vasárnapon történt azután, hogy a VAC a Testvériség ellen tartott tréningmérkőzést, amelyre Schlosser az első csapat tagjain kívül több második csapatbeli játékost is kirendelt, hogy kipróbálja őket A tréningmeccsen azonban Schlosser legnagyobb meglepetésére az első csatárbeliek kettő kivételével szinte tüntetően távolmaradtak. Természetes, hogy ezek után Schlossernek minden kedve elment tovább is foglalkozni a VAC csapatával. A legközelebbi tréningen végül megtörtént az, hogy amikor az első csapat legfiatalabb tagjának, Lébinek Schlosser tréning után néhány kör lefutását rendelte el, az ifjú óriás megtagadta trénere utasítását, mégpedig szokatlan, komisz hangon. Schlossernek ez az eset, — amelyért nem kapott elégtételt, — megadta a végső impulzust elhatározásához, amelyet most a hét végén be is jelentett a VAC elnökségének. Schlossert szerződése 1922. év végéig kötné a VAC-hoz. Schlosser azonban már november elsejével kéri kibocsátását a szerződésből.

Hogy azután Schlosser mit fog csinálni, az még nem bizonyos. A magyar sportnak mindenesetre nagy érdeke volna az egykori kiváló játékos és jeles tréner itthontartása, ez azonban aligha válhat valóra, mert: a magyar egyesületek nincsenek olyan rózsás anyagi körülmények közt, hogy ezt megtehetnék. Talán egyedül az FTC az, amely meghozhatná ezt az áldozatot, annál is inkább, mert lekötötte magát ahhoz az elvhez, hogy csakis magyar trénert szerződtet csapatához .

Úgy tudjuk, hogy Schlosserben is él az a vágy, hogy itthon maradhasson és tehetségét a magyar sport javára értékesíthesse, még pedig akár mint amatőr játékos is. Schlosser még az anyagi előnyökről is kész lenne lemondani, ha ezt a tervet megvalósíthatná.

A legszívesebben — mondotta Schlosser — játszani szeretnék még egyszer, mint amatőr. A lábam ismét rendben van, kondícióm kitűnő, tudásomból sem vesztettem semmit, talán az MLSz lehetővé teszi nekem amatőrré való visszaminősítésemet. Persze, Schlosser Imrének ez a vágya nem teljesülhet, már csak azért sem, mert ezáltal betömhetetlen rést ütnénk az amatőrizmus hajóján. De talán az FTC, vagy más egyesületünk itthon tartja Schlosser Imrét, mint trénert... Úgy halljuk, hogy Schlossert, alighogy "híre ment a VAC-tól való megválásának, máris a csábítóbbnál csábítóbb külföldi ajánlatokkal keresték fel. Svédországból, Németországból, Svájcból kapott Schlosser ajánlatokat. A legcsábítóbb azonban a horvát bajnokcsapat ajánlata, amelyben havi 20.000 dinárt (kb. 320003 koronát), ajánlottak fel Schlossernek azért, hogy a horvát bajnokcsapatot Gradjanskit és még egy bankcsapatot trenírozza.

Schlossernek tehát nem kel félnie, hogy a VAC után abba kell hagynia a trénerséget. Csak a magyar Sportnak van félni valója, hogy annyi jelese után Schlosser Imrét is elveszíti. Mi ugy tudjuk, hogy Schlosser Imrét szoros szálak fűzik Budapesthez s ha csak némileg kielégítő megoldást talál, úgy minden csábító külföldi ajánlat ellenére is itthon marad.

Egy esti léteinken áll, hogy ez megtörténjék. Itt az ideje, hogy józanul gondolkozzunk, s ne keressük a külföldit akkor, amikor jó, sőt talán jobb magyar erővel rendelkezünk.