magyarfutball.hu

Újpesti Dózsa SC - Békéscsabai Előre Spartacus SC 2 : 0 17:00

   
   
Upload your own photos! »
mérkőzés értékelése

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: bbsz
    2015.05.26, 17:39 (szerk.: 2021.10.02, 23:18)
    Csak a mezőnyben voltak egyenrangú partnerek
    Ú. Dózsa - Békéscsabai Előre Sp. 2-0 (0-0)


    NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Budapest, Megyeri út, 1000 néző
    Vezette: Plasek Gábor (Puhl Sándor, Fekete Miklós)
    Ú. Dózsa: Brockhauser István - Szélpál László, Kovács Ervin, Szlezák Zoltán - Huszárik László, Katona György, Balogh Tibor, Rubold Péter, Zsivóczky Gyula (Szabó András 73. p.) - Oroszki Péter (Miovecz Zoltán 57. p.), Bácsi Sándor Edző: Varga István
    Békéscsaba: Gulyás István - Szenti Zoltán, Ottlakán Mihály, Fabulya György - Mracskó Mihály, Csató Sándor (Zahorán Zoltán 87. p.), Pásztor József (Miklya Zoltán 58. p.), Belvon Attila, Csanálosi Miklós, Takó Ferenc - Zsinka János Edző: Vígh Tibor
    Gól: Katona 48. p. ; Bácsi 69. p.
    Sárga lap: Ottlakán 25. p.

    A labda helyett előbb egy kupa került a Megyeri úti mérkőzésen a figyelem középpontjába. Az Ú. Dózsa - Békéscsaba bajnoki találkozót elindító sípszó előtt bejelentették, hogy ifj. Szűcs Sándor, a néhány napja rehabilitált egykori válogatott újpesti labdarúgó, Szűcs Sándor fia, vándorserleget ajánlott fel a lila-fehérek évente legtehetségesebbnek ítélt utánpótlás korú futballistájának.
    A gesztust taps fogadta, de ez volt jó ideig az egyetlen hangos tetszésnyilvánítás a csaknem üresen tátongó újpesti stadionban, mert egyik csapat sem szakadt meg az erőlködéstől, hogy maradandót nyújtson.
    A listavezető hazaiak olykor-olykor kísérleteztek a támadásépítéssel, de a próbálkozásnál tovább nem jutottak. A Békéscsaba viszont az első épkézláb akciója végén vezetést szerezhetett volna, ha Takó egy kicsit is ügyesebben bánik a labdával.
    Félóra elteltével hördülhetett fel ismét a közönség: Balog átemelése azonban a vendégek kapuja mögött ért földet. A hazai játékosnak később sem volt nagyobb szerencséje, de tán helyesebb úgy fogalmazni: hiányzott a tudás, mert több alkalommal is elképesztően nagyot hibázott gólhelyzetben. Igaz, társai ugyanezt a „módit” követték...
    A második félidő sem úgy indult, hogy valami izgalmas fejlemény következhet be. Katona azonban hirtelen gondolt egyet, távoli lövésre szánta rá magát, és a labda a lábak között utat talált a jobb alsó sarokba, 1-0. Innen kezdve, ha lehet, minden korábbinál unalmasabban csordogált tovább a mérkőzés. És a méla unalom akkor sem oldódott, amikor az újpestiek házi gólzsákja, Bácsi, mutatós egyéni akció végén mindenkit, a kapust is kicselezve a viharsarkiak hálójába talált, 2-0.
    Egy véletlenül idetévedt és a játékosokat nem ismerő idegen, alighanem bajban lett volna, ha döntenie kell, hogy melyik csapat a bajnoki éllovas, és melyik kullog az alsóházban. Merthogy különbséget egyáltalán nem lehetett felfedezni az első helyen álló Ü. Dózsa és a szintén lila-fehér alapszínű Békéscsaba játéka között. Viszont a házigazdák kétszer azért mégiscsak betaláltak.
    Jó: egyik csapatból sem nyújtott átlagon felüli teljesítményt senki.

    1. Újpesti Dózsa 14 10 1 3 22-9 31
    ...
    12. Békéscsaba 14 4 3 7 8-17 15

    Békés Megyei Népújság, 1989. november 9.; futball 1989-1992
    Ú. Dózsa - Békéscsaba 2-0 (0-0)
    Megyeri út, 1000 néző. V: Plasek (*****) (Puhl, Fekete).
    Ú Dózsa: Brockhauser 0 — Szélpál 6, Kovács 6, Szlezák 5 — Huszárik 5, Katona 5, Balog 5, Rubold 5, Zsivótzky 4 — Oroszki 4, Bácsi 6. Edző: Varga István
    Békéscsaba: Gulyás 3 — Szenti 5, Ottlakán 3, Fabulya 5 — Mracskó 3, Csató 4, Pásztor 5, Belvon 4, Csanálosi 5, Takó 4 — Zsinka 4. Edző: Vígh Tibor
    Csere: Oroszki helyett Miovecz (5) az 57., Pásztor he­lyett Miklya (4) az 53., Zsivótzky helyett Szabó (—) a 73., Csató helyett Zahorán (—) a 87. percben.
    Gólszerző: Katona a 48., Bácsi a 69. percben.
    Sárga lap: Ottlakán a 25. percben.
    Szögletarány: 5:3 (3:2) az Ú. Dózsa javára.

    (Szűcs Sándort, az Újpest egykori sokszoros vá­logatottját, akit 1951-ben ártatlanul kivégeztek, a na­pokban rehabilitálták. Fia, ifjabb Szűcs Sándor - valamikor a Dózsa ificsapatában futballozott - ebből az alkalomból serleget ajánlott fel az újpestiek legjobb teljesít­ményt nyújtó ifjúsági já­tékosának, s a díjat min­den évben a bajnokság vé­gén adják át.)

    Az enyhe hazai fölényt a 15. percban törte meg először egy veszélyes békés­csabai ellentámadás. Mracskó jó ütemben ugratta ki a bal­összekötő helyén Takót, ő azonban 13 méterről az elé­vetődő Brockhausert találta el.
    Ezután folytatódott az Újpest izgalmaktól mentes fölénye, de eseménnyel is­mét vendégjátékos szolgált: a 25. percben Ottlakán sárgalapot kapott Katona bukta­tásáért.
    Majd Balog sietett a csatárok segítségére, a les­re játszó védők között el­vezette labdát a balösszekötő helyén, de 14 méterről a ki­futó Gulyás fölött a kapu mögé emelt.
    (Nem lehetett szigorú rendet észrevenni a csa­patok felállásában. A Bé­késcsaba egy csatárt ha­gyott elöl, a többiek pedig mindig ott bukkantak fel, ahol szükség volt rájuk, tá­madásban pedig, aki éppen előrébb tartózkodott, az csatlakozott Zsinkához. Az Újpestből Kovács tartotta szemmel Zsinkát, Szlezák még biztosított, s rajtuk kívül mindenki sokat vál­toztatta a helyét, próbált támadni. Csakhogy a sok mozgásból hiányzott a terv­szerűség, s a labda szédül­ten és ötletszerűen ván­dorolt ide-oda, csak éppen arra a helyre nem, ahová leginkább elkelt volna.)
    A hajrában nekidurálta magát a Dózsa, előbb Oroszki 18 méteres lövését ütötte ki Gulyás, majd Rubold küldte a labdát 10 méterről a léc fölé, végül Szenti men­tett az utolsó pillanatban a kiugró Balog elől.
    SZÜNET UTÁN a 48. percben vezetést szer­zett az Újpest. Szöglet utána védők röviden mentettek, a labda a középen álló Ka­tona elé pattant, akinek 18 méteres lövése a kapu előtti kavarodásban talált utat a jobb alsó sarokba, 1-0.
    Bátrabbá vált a Békéscsa­ba, de ennek csak az lett az eredménye, hogy a pálya kö­zépső harmadában gyürkőztek egymással a csapatok.
    A 69. percben aztán Bácsi fut­ballt is csempészett a mér­kőzésbe. A balösszekötő he­lyén megiramodott, kicselez­te Ottlakánt, elhúzott a kifu­tó Gulyás mellett is, majd az ötös sarkáról a léc aláküldte a labdát, 2-0.
    Öt perccel a lefújás előtt Zsinka előtt csillant meg a szépítés lehetősége, de 12 méterről a bal sarok mellé lőtt.
    ★ ★
    Meghökkentően alacsony színvonalú mérkőzéssel rukkolt elő a két lila-fehér együttes. Az első félidő utolsó 5-6 perce és a két gól kivételével csak boszszúságot okoztak a közön­ségnek.
    A Dózsa hiába bir­tokolta többet a labdát és hiába vonultatott fel egy seregnyi támadót, ötletszegényen próbált veszélyes lenni és így helyzetig is csak elvétve jutott. A Bé­késcsaba az első gólig szinte teljesen feladta a gólszerzés lehetőségét, utá­na pedig már nem tudott váltani.
    Végül egy jól el­talált lövésnek és egy re­mek egyéni alakításnak köszönhetik a házigazdák a három pontot, amelyet megérdemelten ugyan, de teljesítményükre nem le­hetnek büszkék. A kétcsil­lagos minősítés a szép gó­loknak és az időnként jó iramnak szól, az igazi fut­ballt azonban erre a 90 percre száműzték a Me­gyeri útról.

    Varga István: — Az első félidőben meg nem éreztük, hogyan kell a tíz emberrel védekező Békéscsaba ellen eredményesnek lenni. A má­sodik félidőben sikerült meg­találnunk a réseket, és úgy érzem, a győzelmünk egy pillanatig sem forgott ve­szélyben.
    Vígh Tibor: — A csapatom nem játszott rosszul, de nem tudtunk a kapura veszélyesek lenni. Nem ment a gól­lövés és ez döntött.
    (Pajor-Gyulai László)

    Népsport, 1989. november 9. (Arcanum DT)
     
  2. avatar: heimo
    2015.03.21, 22:38
    A labda helyett előbb egy kupa került a Megyeri úti mérkőzésen a figyelem középpontjába. Az Ú. Dózsa - Békéscsaba bajnoki találkozót elindító sípszó előtt bejelentették, hogy ifj. Szűcs Sándor, a néhány napja rehabilitált egykori válogatott újpesti labdarúgó, Szűcs Sándor fia vándorserleget ajánlott fel a lila-fehérek évente legtehetségesebbnek ítélt utánpótlás korú futballistájának.

    A gesztust taps fogadta, de ez volt jó ideig az egyetlen hangos tetszésnyilvánítás a csaknem üresen tátongó újpesti stadionban, mert egyik csapat sem szakadt meg az erőlködéstől, hogy maradandót nyújtson. A listavezető hazaiak olykor-olykor kísérleteztek támadásépítéssel, de a próbálkozásnál tovább nem jutottak. A Békéscsaba viszont az első épkézláb akciója végén vezetést szerezhetett volna, ha Takó egy kicsit is ügyesebben bánik a labdával. Félóra elteltével hördülhetett fel ismét a közönség: Balog átemelése azonban a vendégek kapuja mögött ért földet. A hazai játékosnak később sem volt nagyobb szerencséje, de tán helyesebb úgy fogalmazni: hiányzott a tudás, mert több alkalommal is elképesztően nagyot hibázott gólhelyzetben. Igaz, társai ugyanezt a ,,módit,, követték...

    A második félidő sem úgy indult, hogy valami izgalmas fejlemény következhet be. Katona azonban hirtelen gondolt egyet, távoli lövésre szánta rá magát, és a labda a lábak között utat talált a jobb alsó sarokba (1:0). Innen kezdve, ha lehet, minden korábbinál unalmasabban csordogált tovább a mérkőzés. És a méla unalom akkor sem oldódott, amikor az újpestiek házi gólzsákja, Bácsi mutatós egyéni akció végén mindenkit, a kapust is kicselezve a viharsarkiak hálójába talált (2:0).

    Egy véletlenül idetévedt és a játékosokat nem ismerő idegen alighanem bajban lett volna, ha döntenie kell, hogy melyik csapat a bajnoki éllovas és melyik kullog az alsóházban. Merthogy különbséget
    egyáltalán nem lehetett felfedezni az első helyen álló Ú. Dózsa és a szintén lila-fehér alapszínű Békéscsaba játéka között. Viszont a házigazdák kétszer azért mégiscsak betaláltak...

    mti