magyarfutball.hu

portré: Deák Ferenc
1949-ben a Ferencváros játékosaként© tempofradi.hu
alias
Bamba
Deák I. Ferenc
Deák Bamba
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 76 évesen elhunyt
(97 éve született)
poszt
csatár
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Szentlőrinci AC
1940 - 1947
Ferencvárosi TC/ÉDOSz SE
1947 - 1950
Budapesti Dózsa
1950 - 1954
Egyetértés SC
1954 - 1955
Budapesti Spartacus
1955 - 1956
Egyetértés SC
1957 - 1957
Siófok
1959 - 1959
eredmények / elismerések
Magyar bajnok (Ferencvárosi TC 1948-1949)
3-szoros gólkirály (1945-1946, 1946-1947, 1948-1949)
portré: Deák Ferenc
© fortepan.hu

Szentlőrinci AC, 1940-1947

...

Ferencvárosi TC, 1947-1950

...

Budapesti Dózsa, 1950-1954

...

Egyetértés SC, 1954-1955

...

Budapesti Spartacus, 1955-1956

...

Egyetértés SC, 1957

...

Siófok, 1959

...
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2016.05.13, 17:01
    A másik sztori amit mesélt, az Deák Bambáról szólt. Amikor Újpesten játszott, akkor mindig azzal szórakozott edzések előtt, hogy a játékoskijáróból lődözte a labdákat az üresen hagyott közelebbi kapuba.

    Na most Újpesten a játékoskijáró akkor a sarokban volt, az alapvonal mögött 10 méterrel... vagyis iszonyat nagy falsot kellett adnia, hogy bemenjen.

    http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=1463&na_step=30&t=9065992&na_order=
     
  2. avatar: Longinus
    2015.11.23, 13:47 (szerk.: 2017.01.16, 19:11)
    képDeák Ferenc 1949-ben, egy Lengyelország elleni mérkőzésen.
     
  3. avatar: tibor6908
    2015.11.10, 12:48 (szerk.: 2018.01.16, 12:38)
    A hiteles Dr. Újváry István (Siófoki SE ügyvezető, majd krónikás) leírásából származó adat hogy Deák Ferenc nem 1956-ban hanem 38 évesen a Somogy megye, I. osztály 1959/1960-as bajnokságban az első két fordulóban 2 alkalommal szerepelt a Siófoki Bányász csapatában, és összesen 2 gólt szerzett, amelyeket éppen az első fordulóban a Siófoki Bányász - Kaposvári Honvéd 2:5-ös vereséggel záruló mérkőzésen lőtt. A második fordulóban a Marcali - Siófoki Bányász 7:1 (a siófoki gólszerző: Tóth István) már nem volt eredményes.

    A leírás szerint szerint, (zárójelben a mezszámozás)
    Kiss Ferenc (1) - Vörös Vendel (2), Balogh István (3), Kádár József (4) - Nagy Csaba (5), Papp József (6) - Vörös Kálmán (10), Buza István (8), Deák Ferenc (9), Tóth István (7), Őry Antal (11)
    összeállítással játszott a Siófoki Bányász az első fordulóban Siófokon a Kaposvári Honvéd ellen.

    Marcaliban a második fordulóban a
    Kiss Ferenc (1) - Vörös Ferenc (2), Balogh István (3), Kádár József (4) - Nagy Csaba (5), Kovács István (11) - Vörös Kálmán (10), Buza István (8), Deák Ferenc (9), Tóth István (7), Őry Antal (6)
    összeállítású siófoki csapat játszott.

    Részlet a Dr. Újváry István leírásából:
    Egyik vezetőnk kérésére leigazoltuk a 38 éves Deák Ferencet, a SZAC, FTC, Újpest gólrekorder csatárát. Nem is vele volt volt a hiba, mert bizonyára eredményes lett volna, ha kiszolgálják stb. (Avar István az UTE nagyszerű csatára 38 éves korában az NB II-be „lőtte” a Kaposvári Rákóczit a negyvenes évek elején!) De a csapat erősségei „nem vették” a lapot így kettő mérkőzés után eltávozott.
     
  4. avatar: HSV
    HSV
    2015.11.09, 18:41 (szerk.: 2017.01.16, 19:19)
    Az év játékosa (1945-1946): Deák Ferenc

    Ebben az évben érett a felszabadulás utáni időszak legjellegzetesebb góllövő csatárává Deák Ferenc.

    A Szentlőrinci AC kölyökjátékosaként kezdte. Berkessy Elemér foglalkozott vele. Kapust akart belőle faragni! Belőle, aki a góllövésben lelte minden örömét. Hamarosan el is került a kapuból, s mire Danninger mester, a SZAC hentes-mecénása szárnyai alá vette és szakmájára kioktatta, 15 éves korában már az akkor NB III-beli SZAC támadósorában ő jelentette a legfőbb veszedelmet minden ellenfél számára. Csupa kitűnő szakember: Berkessy után Kohut, Kalmár Jenő, Wéber, Gallowich, Puskás pap, Urbancsik, majd ebben az évben Kovács István, a csapat volt erőssége formálta Deákot roppant gólerőssé, lendületessé, gyorssá és erőszakoskodás nélkül is feltarthatatlanná. Minden mozdulata a kapura irányult. Káprázatos ügyesen, bár tulajdonképpen egyszerűen, minden látványos fifika, bűvészkedés nélkül hozta magát hihetetlen sokszor, hihetetlen gyorsan és kis helyen gólhelyzetbe. Kétségtelen, hogy tisza helyzetben is számtalanszor hibázott, rengeteget lőtt kapu mellé és fölé - de lőtt és a sok hibát gólokkal feledtette.

    A SZAC-ban persze mindenki reá játszott, ám ő nem sajnálta visszaadni a labdát. Mellette lett naggyá Bircsák és Ulicska - nem pedig, mint egy ideig mondogatták, Deák köszönhet mindent összekötői önzetlenségének. A SZAC nagy csapata rendszerint így állt fel: Szabó - Horváth, Kovács II (vagy Kapcsos) - Rumos, Villányi, Markusovszky - Csomor (majd Szabó II, végül Szabó III), Bircsák, Deák, Ulicska, Streliczky.

    Deák képességei a következő évben a Ferencvárosban fokozott mértékben kamatoztak. Aránylag korai megkopása (elnehezedése) után még az Újpesten is sok szép góllal tette emlékezetessé szereplését. És ha már korábban is olyan komolyan veszi az életet ez a kedves, jó gyerek, mint amilyen komolyan később, rendőrtiszt korában vette, akkor talán a híres-neves aranycsapatnak is ő lehetett volna a középcsatára és a gólgyárosa.

    Forrás:
    Hoppe Pál-Szabó Ferenc: Labdarúgó bajnokságaink 1945-1986
     
  5. avatar: tibor6908
    2014.12.28, 09:49 (szerk.: 2017.01.16, 19:09)
    Deák Siófoki meccsei.
    kép
    Siófoki Hírek 2011.03.
     
  6. avatar: magyarfutball.hu
    2013.02.09, 13:33 (szerk.: 2017.12.24, 12:04)
    Sziasztok,
    A gólkirályok sorozata megbolygatta multam. Fájó szívvel, vissza térő emlékekkel nézem a képeket többször szembenézek egynehánnyal és közben magyarul itt ott megszólalok, felsóhajtok. Hej a régi idők. Dr Sárosi volt a példaképem, öccsével, Bélával mindketten a Fradi játékosai voltak. A királyok listájából Hidegkutit hiányolom. Angliában a 6:3 –s magyar eredményben őriásnak vélik. A 6-ból 5 gólt Ö helyezett az angol hálóba. Még ma is csodálják.

    Zsengellér 47-ben Olaszorságba ment. Köztudat volt akkor, hogy ‚Gyuszinak‘ mennie kellett. A magyar vállogatott Moszkvába ment egy barátságos mérközésre a Moszkva-i Dinamó ellen. Az utazás előtt ki volt adva, hogy a Moszkvai Dinamónak nyernie kell. Zsengellérre célözva, hogy fékezze lábait. Ő megtagadta azt a kérelmet mondván, Ő nem hajlandó játszani egy olyan csapat ellen, ahol a kapu mellé kell lőnie a tököt. Nem Moszkvába, de rövidsdel azután Olaszországba ment.

    Deák Ferencnél állok meg meleg emlékekkel. Bár 1948-ban már a Fradinál volt, de időnként kijött SzAC-hoz Szentlőrincre edzésekre. Persze, nevelőapját Daninger bácsit is meglátogatta. Én 48-ban kerúltem SzAC-hoz a Pilisszentiván-i Bányászcsapatából. MTK jöt ki Szentivánra hírverő mérközésre Rajk László rehabilitálásának megünnepőlésére. A háttért leírni hosszú volna és kit is érdekelne? Nos, amikor Deák Feri kijött az edzésre számomra emlékezetesek azok az epiződok, amikor Deák a csatársor bármely posztjáról intett, hogy a labdát oda küldtjem, ahová kínánja… azután zörgött a háló. Olyankor jobb szemével egyet kacsintott. Sajnos az évad elején egy edzés mérközésen megsérültem Porcleválással a sportszanatóriumban megoprerálták. NB I-s pályafutásom befejeződött. 1953-ban a Budapesti Epítőknél (NBII) a labdarúgást reménytelenül feladtam. 56-tól Anglában élek. Manapság csak ritkán nézem a mérközéseket. Olyankor még mindíg a pályán vagyok. Vér nem válik vitté. Rúgom a tököt és magyarul obélgatok.
    Mondanom sem kell, ez a Tweet-er küldemény bárki is küldte melegen érint.
    Üdvözlettel
    (Vasi) László

    via: http://labdarugas.cimpa.hu/labdarugo-tortenelem/a-magyar-nemzeti-labdarugo-bajnoksag-golkiralyai-1926-1950/
     
  7. avatar: fgymat
    2013.02.04, 10:05 (szerk.: 2019.01.16, 09:38)
    DEÁK I Ferenc (1922), a SZAC Barátság, majd az FTC középcsatára, 1946 és 1949 között 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 29 gólt ért el. (Deák Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)

    – Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével Schlosser, Schaffer, Takács II és Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem „csillogott" a két évtizeddel ezelőtt rendkívül népszerű „Bamba", de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát. A válogatott csapatban elért majdnem másfél gólos mérkőzésenkénti átlagát még senki sem közelítette meg. (Természetesen csak a többször, legalább ötször szerepelt játékosok által szerzett gólokkal való összehasonlításra gondolunk.) Legkiemelkedőbb teljesítményét 1947. augusztus 17-én, a Bulgária elleni mérkőzésen (9:0) nyújtotta, amikor is négy góllal terhelte meg a vendégek hálóját. Ugyancsak négy gólt ért el 1949-ben, a magyar–lengyel találkozón (8:2), míg 1946-ban, Luxemburg ellen (7:2) három góllal járult hozzá a nagyarányú győzelemhez. Húsz válogatott mérkőzése közül tizenhaton lőtt, illetve fejelt gólt!

    forrás:
    Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig