magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
Spéci
Schäffer Spéci
Fussballkönig
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 52 évesen elhunyt
(126 éve született)
poszt
csatár
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Tatabányai SC
1910 - 1912
Budapesti AK
1912 - 1913
MTK
1913 - 1919
FC Basel
1919 - 1920
1. FC Nürnberg
1920 - 1921
Wacker München
1921 - 1922
Sparta Praha
1922 - 1922
MTK
1922 - 1923
Wiener Amateure SK - játékos-edző
1923 - 1925
Sparta Praha - játékos-edző
1925 - 1926
Hungária FC - játékos-edző
1933 - 1933
eredmények / elismerések
3-szoros magyar bajnok (MTK 1916-1917, 1917-1918, 1918-1919)
2-szeres magyar gólkirály (1917-1918, 1918-1919)
Az év labdarúgója (1914, 1915, 1916)
Német bajnok (1. FC Nürnberg 1920-1921)
Dél-német bajnok (Wacker München 1921-1922)
Osztrák bajnok (Wiener Amateure SK 1923-1924)
Osztrák kupagyőztes (Wiener Amateure SK 1923-1924)
Csehszlovák bajnok (Sparta Praha 1925-1926)

edző

pályafutás
Wiener Amateure SK
1923 - 1925
Sparta Praha
1925 - 1926
DSV München
1926 - 1927
Wacker München
1927 - 1928
FK Austria Wien
1929 - 1929
BSV '92 Berlin
1929 - 1930
Wacker München
1930 - 1932
Eintracht Frankfurt
1932 - 1933
Hungária FC
1933 - 1933
1. FC Nürnberg
1933 - 1935
Hungária FC
1935 - 1937
Magyarország - edző
1937 - 1938
Rapid Bucuresti
1939 - 1940
AS Roma
1940 - 1942
Ferencvárosi TC
1943 - 1944
Bayern München
1944 - 1945
eredmények / elismerések
2-szeres magyar bajnok (Hungária FC 1935-1936, 1936-1937)
2-szeres Magyar Kupa győztes (Ferencvárosi TC 1943, 1944)
Bajor birodalmi bajnok (1. FC Nürnberg 1933-1934)
Román kupagyőztes (Rapid Bucuresti 1940)
Olasz bajnok (AS Roma 1941-1942)
Világbajnok ezüstérem (Magyarország 1938 - pályaedző)
Schaffer Alfréd 1922
1922-ben egy spanyol kártyán
Az MTK középcsatára, 1915 és 1919 között 15 alkalommal szerepelt a válogatott tizenegyben és 17 gólt szerzett.

– A németek által „Fussballkönig" (futballkirály) címmel kitüntetett játékos minden idők legkiválóbb magyar csatárainak egyike. Hatalmas termetét meghazudtoló fürgeséggel, ötletes és technikailag finom húzásokkal, hadvezérként irányította a csatársort. Tökéletes labdakezelés, szellemes, színpompás játékmodor és rendíthetetlen nyugalom jellemezte. Legnagyobb erényének azonban kivételes lövőkészségét tartották. Mindkét lábbal távolról is szédületes erejű és bámulatosan pontos lövéseket zúdított kapura. A kapusok a szó szoros értelmében rettegtek „Spéci" bombáitól. (Előfordult, hogy az ijesztően süvítő lövés elől a kapus egyszerűen elugrott.) A válogatott csapatban sorrendben 15 mérkőzésen, tehát megszakítás nélkül szerepelt. Érdekes, hogy tizennégyszer az osztrákok ellen játszott. (Hja, Schaffer fénykorának évei háborús esztendők voltak!)

Legemlékezetesebb teljesítményét első válogatottsága alkalmával nyújtotta. 1915. november 7-én még mint újonc három remek góllal járult hozzá az osztrákok elleni 6:2 arányú győzelemhez. Ezt 1917-ben még egyszer megismételte, ugyancsak három gólt helyezett el az osztrák hálóban (4:1).

A Tanácsköztársaság idején egyik népbiztos közvetlen munkatársaként tevékenykedett. Az ellenforradalom felülkerekedésekor külföldre távozott. Csak jóval később, tényleges pályafutásának befejezése után tért haza. Képességeinek mindenkor tudatában volt. Játékát a külföldi klubcsapatokkal bőven megfizettette. Egyébként kitűnő humorú, kedélyes, jószívű sportembernek ismerték. Külföldi tartózkodásának éveiben több nélkülöző honfitársának sietett segítségére. Visszavonulása után mind határainkon túl, mind itthon nagy sikerrel edzősködött. A Hungária csapata egymás után kétszer (1936-ban és 1937-ben) nyert bajnokságot a feledhetetlen „Spéci" szakmai irányítása mellett. Az elsőt ráadásul – veretlenül. 1945-ben külföldön érte utol a kérlelhetetlen halál.

Tatabányai SC, 1911-1912

...

Budapesti AK, 1912-1913

...

MTK, 1914-1919

...

FC Basel, 1919-1920

...

1. FC Nürnberg, 1920-1921

...

Wacker München, 1921-1922

...

Sparta Praha, 1922

...

MTK, 1922-1923

...

Wiener Amateure SK, 1923-1925, játékos-edző

...

Sparta Praha, 1925-1926, játékos-edző

...

Hungária FC, 1933, játékos-edző

...
forrás
Készült az
1 - Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
írásai, interjúi alapján.
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2016.05.12, 17:41 (szerk.: 2016.05.13, 17:00)
    A "csak 15 meccs"-ben szerepet játszott az I. világháború, meg az is, hogy gyorsan külföldre ment. De ezt ti biztos jobban tudjátok, hogy mikor és hova ment.
    Asszem a 15 válogatott meccséből 13-at Ausztria ellen játszottunk.

    Aztán edzőként is nagyot alkotott, az AS Roma vele nyerte meg első bajnokságát, nem említve a 30-as évekbeli sikereket az NB1-ben, illetve a válogatottnál. De gondolom már sokszor leírtátok ezeket itt, csak már régen olvastam ezt a topikot.


    Először Németországba ment, utána játszott Svájcban (Basel), Csehszlovákiában (Sparta), emlékeim szerint jópár helyen megfordult. Politikai okai is voltak, hogy elment, ha jól tudom valamelyest exponálta magát a Tanácsköztársaság alatt (egyik válogatott meccs előtt puskával a kezében készült róla fénykép...).
    A Roma mellett volt pl. a Bayern München edzője is. 45 tavaszán halt meg Németországban.
    A legnagyobb magyar labdarúgók egyike volt, és egy egészen különleges egyéniség, hihetetlen egóval és sztárallűrökkel...


    ifjúkorom kedvenc története, hogy amikor Spéci valahol külföldön edző lett, így mutatkozott be a játékosoknak : a sétapálcáját felakasztotta a kapufa felső lécére és aztán a középponttól tízből nemtudomhányszor, de nagyon sokszor (9 ? 8? ) eltalálta a labdával. Aztán a játékosok is próbálkoztak, az ügyesebbeknek 1-2x sikerült...


    ezt nekem is kb. 8 évesen mesélte apukám smiley (gondolom az Alberttől Zsákigban volt benne).

    http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=4763&na_step=30&t=9065992&na_order=
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
     
  4. avatar: heimo
    2015.10.10, 11:55 (szerk.: 2016.04.16, 08:14)
    Pálya a magasban, Magyar Narancs

    Szegedi Péter: Spéci, a primadonna

    "Egy-egy felfedezett sporttehetségnek 'megfogására' az egyesületek valóságos hajszát indítanak. Koncessziókkal, ígéretekkel valósággal elkábítják az illető tehetséget. Egyik egyesület túllicitálja a másikat, csakhogy elhalásszák egymás orra elől a sportnak jövendő 'star'-ját. (...) A 'kiváló sportférfiú' pedig fitymálva fogadja mindezt. Úgy jár-kel közöttünk, mint a Nap, a mely körül az egész sportvilágnak forognia kell. Ezeknek a sportsmaneknek legtalálóbb elnevezése: sportprimadonna."

    Csupán négy éve rendeztek labdarúgó-bajnokságokat Magyarországon, amikor a Sport-Világ 1905-ben cikksorozatot közölt az álamatőrökről. Mint minden sportág, a labdarúgás is az amatörizmus talaján szerveződött, ahol a sportolók célja testük edzése, ám a gyorsan népszerűvé váló futballisták közül egyre többen felismerték, hogy játéktudásuk valódi tőkére konvertálható. A profizmus 1926-os legalizálásáig a hivatalosan amatőr, valójában pénzért játszó labdarúgókat nevezték álamatőröknek. A primadonna a sportsajtó egyik kedvelt kifejezése volt, azokat az álamatőröket illették e jelzővel, akiknek mentalitása inkább hasonlított a színpadok ünnepelt sztárjaiéhoz, mint a testüket tudatosan fejlesztő sportolókéhoz.

    A magyar futballmúlt legnagyobb primadonnája kétségkívül Schaffer Alfréd volt. Az 1893-ban, Pozsonyban született labdarúgó gyerekkorában került a fővárosba, a grundon még Alinak becézett Schaffer 1914-ben igazolt az MTK-hoz, itt kapta egyik játékostársától a később közismertté vált Spéci nevet. Az MTK-val három bajnoki címet nyert, kétszer volt gólkirály, 1915 és 1919 között 15 válogatott találkozón 17 gólt szerzett, így gólátlagát tekintve harmadik a legeredményesebb válogatott futballisták rangsorában. A Hungária körúton töltött öt év azért is számít különlegesnek, mert Schaffernek a fővárosi kék-fehér alakulat már a tizenkettedik (!) csapata volt, húsz klubváltással tarkított pályafutása során az MTK-n kívül sehol sem játszott két évnél többet.

    Négy játékostársával együtt 1916 végén profizmus vádjával vizsgálatot indított ellene a labdarúgó-szövetség. Schaffer természetesen pénzért játszott, ezt tette egész pályafutása során, de hivatalosan soha sem vált profivá. Jellemző, hogy amikor 1923 végén a szóbeszéd szerint a londoni profi Tottenhamhez készült, a Sporthírlap ekképp cáfolta a pletykát: "Benne volt a napokban / Schafferről a hír az összes lapokban, / hogy a Tottenham Hotspurba lép, /és profi lesz végképp. / Én e hír fölött erősen kétkedem, / mert, hogy a Hotspurba lép, / eddig még igazat mondhat a nóta, / de, hogy Spéci profi lesz, ezt már mégse hihetem róla."

    A Tanácsköztársaság idején Bokányi népbiztos munkatársa volt, egy magyar-osztrák meccsen puskával a kezében készült róla fénykép. 1919 nyarán részt vett az MTK nyári túráján, de nem tért haza a csapattal. Egy öt évvel később adott interjúban elárulta: "A kommün bukása után előállott új politikai helyzetben, érthető okokból, de most már hozzátehetem, hogy ok nélkül, féltem hazamenni. Mikor pedig az 1. FC Nürnbergtől ajánlatot kaptam, hogy mint tréner és játékos lépjek be az egyesületbe, én örömmel igent mondtam." Játékos-pályafutása hátralévő éveit külföldön töltötte, 1919 és 1926 között a Basel, a Nürnberg, a Wacker München, a Sparta Praha és az Amateure Wien csapataiban szerepelt.

    Szinte mindent megnyert, amit lehetett, de Spéci nem a dicsőséglistája miatt volt igazi "jelenség". Hugo Meisl osztrák szövetségi kapitány a futball művészének tartotta, de tévedünk, ha Schaffert egy szerény és szorgalmas sportolónak képzeljük el. Spéci, a kávéházak állandó vendége, állítólag napi három órát biliárdozott, a bécsi Ring Caféban pedig az "egyik legkedvesebb csevegőnek és legrafináltabb buki-dominó szakembernek" tartották. Schaffer igazi sztár volt, nem fukarkodott önmaga dicsőítésével, nyilatkozataival folyamatosan építette saját mítoszát.

    Egy történet szerint Bázel polgármestere megjegyezte a labdarúgónak, hogy még nála is többet keres. Spéci erre csak annyit mondott: "Valóban, de ön nem tud futballozni, én meg tudok!" Fél év után távozott Svájcból, állítólag azért, mert leszállították a fizetését, ő azonban azt állította, hogy összekülönbözött egy játékostársával. Annyit azért megjegyzett Svájcban töltött hónapjairól, hogy "a baseli csapat is hihetetlenül feljavult tréningem alatt". Következő klubjánál, Nürnbergben kezdték Fussballkönignek nevezni. Pedig itt is alig fél évet töltött, miután ismét vitája támadt egyik csapattársával. Schaffer természetesen nürnbergi pályafutásáról is szuperlatívuszokban beszélt: "Valósággal bálványoztak Nürnbergben, hiszen a csapat, amely addig csak jelentéktelen szerepet játszott a délnémet futballsportban, már az első évben, amikor a csapat tréningjét amatőr alapon elvállaltam és középcsatára voltam, nemcsak a délnémet, hanem a birodalmi bajnokságot is megnyerte." Az 1921/22-es bajnoki címet már a Wacker Münchennel érte el. A bajor városban a Sporthírlap szerint "Az üzletek kirakatában Schaffer arcképe volt látható, az utcákon, amerre járt, utána fordultak az emberek, a társaságokban róla beszéltek s valami nagyon értékes müncheni specialitásnak tartották. Fürdött a dicsőségben és a jólétben, a lapok hasábokat közöltek minden egyes játékáról s minden mozdulatát megfigyelték."

    1922 végén csatlakozott a Sparta Prahához, ahol csak egyetlen bajnoki meccsen lépett pályára, majd részt vett az MTK téli túráján, 1923 tavaszától pedig a bécsi Amateure (Austria Wien) játékosa lett. Hazavágyott, 1923 végén megnézte az MTK egyik bajnoki meccsét, majd "szerényen" megjegyezte: "Ha hazajövök, az MTK lesz a kontinens legjobb csapata." Mégis visszament Bécsbe, a Sporthírlapnak sajátos stílusában elmondta, hogy még mindig keresett játékos, ám érzi, hogy lassan véget ér pályafutása: "Mostanában is havonta átlag két-három ajánlatot kapok külföldről, amelyek aranyhegyeket ígérnek, de túl vagyok én már azon, én már nem tudok annyira játszani, mint amennyire értem a futballt." Végül bő két évet töltött a bécsi csapatnál, bajnoki címet és kupát nyert, majd visszavonult az aktív játéktól.

    Trénerként ugyanolyan "nyughatatlan" volt, mint játékosként. 19 év alatt 13 csapatot edzett, a Nürnberggel bajor, az MTK-val kétszeres magyar bajnok lett. 1938-ban Dietz Károly szövetségi kapitány mellett a világbajnoki ezüstérmes magyar válogatott edzője volt, két román kupát nyert a Rapiddal, olasz bajnokságot az AS Romával, a Ferencváros edzőjeként kétszeres kupagyőztes, majd a Bayern Münchennel müncheni-délbajor bajnok lett. Egy 1926-os interjújában elmondta, hogy nem vágyik vissza Budapestre, már félig németnek érzi magát, szülei is csak németül beszéltek. Nem véletlen tehát, hogy főként német nyelvterületen futballozott és edzősködött, a halál is egy német vonaton érte a mindig úton lévő Spécit. 1945 szeptemberében Prien am Chiemseeben találtak rá, a bajor kisvárosban temették el.

    hmgy
     
  5. avatar: Longinus
    2014.11.06, 09:55 (szerk.: 2017.05.31, 11:33)
    képSchaffer Alfréd "Spéci a futballkirály". Forrás: Fekete Pál Orth és társai...
     
  6. avatar: Sanyi-Hungaria
    2013.04.03, 17:30 (szerk.: 2017.05.31, 11:33)
    kép
    via: Margitay Richárd-Margitay Zsolt: Az idegenlégió (Magyar játékosok és edzők a futballvilágában)