hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 2

   2017.10.23, 16:33 (szerk.: 2017.11.24, 21:22)

   A szombat délutáni program egyetlen fővárosi mérkőzése Újpesten lesz, ahol a ZTE vendégszerepel. Az egerszegiek az elmúlt két évben egyaránt 1-0-ra nyertek a Megyeri úton, azelőtt viszont tizenkét újpesti összecsapásukon tizenkét Dózsa-siker született. Vajon most melyik sorozat folytatódik?

   
   Népsport, 1986. szeptember 26.
   
   

   Ezt várom a fordulótól
   
   Oláh Géza:
   
   Ú. Dózsa - ZTE
   
   "A hazaiak győzelme látszik reálisnak. A két volt újpesti játékos, Göröcs és Dunai csapatai közül a lila-fehér gárda fel-, míg a zalaiak leszálló ágban vannak. Úgy érzem, hogy a vendégeken csak Rostásék jó szíve segíthet."

   
   Népsport, 1986. szeptember 27.
   
   

   Most a lilákon a sárga trikó
   
   Dunai-hajótörés
   
   Ú. Dózsa - Zalaegerszeg 4-0 (1-0)
   Megyeri út, 5000 néző. Vezette: Huták (*****), (Körös, Bognár).
   
   Ú. Dózsa: Szendrei 0 — Kozma 7, Kardos 6, Szabó A. 7 — Schneider 6, Rostás 7, Herédi 7, Kovács 5 — Schróth 6, Steidl 6, Katona 5.
   Edző: Göröcs János.
   ZTE: Balázs 6 — Varga 5, Csepregi 5, Szabó Zs. 4, Pecsics 4 — Nagy T. 4, Péter 5, Balog 4, Galántai 5 — Soós 5, Páli 4.
   Edző: Dunai Antal.
   
   Csere: Kovács helyett Kecskés (—) a 61., Nagy T. helyett Rózsa (—) a 63., Galántai helyett Gass (—) a 64., Schróth helyett Sulija (—) a 72. percben.
   Gólszerző: Rostás (11-esből) az 5., Herédi a 63., Steidl a 72., Rostás (11-esből) a 83. percben.
   Szögletarány: 10:1 (7:1) az Ú. Dózsa javára.
   
   (Rövid előjáték előzte meg a kezdést. Huták ugyanis a kivonulás előtt kifogásolta Balázs kapus mezőnyjátékosokkal megegyezően kék nadrágját, és cserét rendelt el. Emiatt két perccel később kezdődött a találkozó.)
   
   
   Légiharc a zalaegerszegi kapu előtt. Balázs kapus igyekszik kibokszolni a labdát, balról Szabó Zs. és Pecsics figyeli, jobbról Rostás próbál fejelni.
   
   Rostás lapos lövésével nyitott az Ú. Dózsa, Balázs vetődve hárított, az 5. percben aztán a lila-fehérek már a vezetést is megszerezték. Ekkor Schróth remekül ugratta ki a balösszekötő helyén Szabó Andrást, aki betört a tizenhatoson belülre, ám a szerelni igyekvő Nagy T. felvágta. Tizenegyes! A büntetőből Rostás, a balra mozduló Balázst becsapva, fejmagasságban a kapu jobb oldalába helyezett. 1-0
   
   Nem sokkal később Schneider jobbról lőtt a kapu elé, Pecsics az ötösön roppant ügyetlenül elengedte maga mellett a labdát, a mögötte berobbanó Steidlt viszont annyira meglepte a váratlan lehetőség, hogy óriási helyzetből pontatlanul lőtt, és a vetődő Balázs reflexmozdulattal a mezőnybe bokszolta a labdát.
   
   A félidő derekán Szabó A. ívelt keresztbe a zalai kapu előtt, a jobbösszekötő helyén érkező Schneider az ötös sarkáról egyből a bal alsó sarok irányába lőtt, ám Balázs gyors vetődéssel szögletre hárított. Néhány perccel később Galántai jobbról küldött, ravasz szögletéből a „rövidre” érkező Soós három méterről fejjel alig csúsztatott a keresztléc fölé, aztán a félidő utolsó eseményeként azon derült a publikum, hogy Rostás „kígyótérről” küldött bombája a kissé elmélázó Balázst fejen találta, de a kapus szerencséjére a labda így is szögletre pattant.
   
   SZÜNET UTÁN
   rövid ideig a zalaiak is próbálkoztak, aminek jeleként Galántai jobbról ívelt az újpesti kapu elé szabadrúgásból, de Soós hét méterről küldött fejesét Szendrei vetődve elcsípte.
   
   
   A második félidőben megtáltosodott a Megyeri úton az Ú. Dózsa legénysége. Képünkön a fehér mezes újpesti középcsatár, Steidl robban ki a tanácstalan zalai védők közül. A lila-fehérek centere szemfüles fejes góllal járult hozzá csapata fölényes győzelméhez. Balról: Péter, Pecsics(2), Steidl és Szabó Zs.
   
   A befejező fél órában aztán már nem ismert tréfát az egyre jobban belelendülő lila-fehér gárda. A 63. percben Schróth szerezte meg a labdát a zalai térfél közepén, a jobbösszekötő helyén nagy lendülettel megiramodott, elhúzott Pecsics, Csepregi és Szabó mellett is, aztán az alapvonal közeléből visszagurított, és az őrizetlenül érkező Herédi tíz méterről, elegánsan a kapu bal oldalába lőtt. 2-0
   
   Ezután Rostás nagy lövését fogta vetődve Balázs, a túloldalon Péter tizennyolc méteres bombája suhant el alig valamivel a bal alsó sarok mellett.
   
   Aztán a 72. percben ismét az újpesti publikum örvendezhetett: Kecskés a tizenegyes ponttal egy magasságból, az oldalvonal és a tizenhatos közötti területről szabadrúgásból ívelt a ZTE kapuja elé, ahol a berobbanó Steidl felugorva, egy ütemmel megelőzve a késve kimozduló Balázst, az ötösről a kap közepébe bólintott.3-0
   
   A felszabadultan futballozó újpestiek lendületben maradtak és a 83. percben Szabó A. remekül ugratta ki a jobbösszekötő helyén Rostást, akit a kapujából messzire kifutó Balázs a tizenhatoson belül valósággal "elgázolt". Ez is 11-es! Az ítélet végrehajtó ismét Rostás volt, aki jobbal, félmagasan, nagy erővel a kapu jobb oldalába vágta a labdát. 4-0
   
   (Ilyen a kapussors! Balázs, - ahogy a focizsargon fogalmaz - a harmadik és negyedik gólban "benne volt". Ám ettől függetlenül, csapata súlyos veresége ellenére ő volt a ZTE legjobbja. A lelátóról úgy tűnt, mintha a zalai játékosok közül igazából csak őt izgatná a nemrég még dobogós helyezésről álmodó együttes sorsa.)
   
   ★ ★ ★
   
   Amire régen akadt példa a Megyeri úton: a lefújás után lila-fehér zászlókkal felszerelt újpesti szurkolók százai köszöntötték ütemes vastapssal és „Bajnokcsapat!”-kiáltással a hazai gárda jó produkcióját. Ami tény: az élvonalban ritkán arat egy csapat annyira egyértelmű győzelmet, mint ezúttal az Ú. Dózsa legénysége.
   
   A lila-fehérek tulajdonképpen a mérkőzés első pillanatától urai voltak az eseményeknek, a kilencven perc alatt szinte kizárólag az történt a gyepen, amit ők akartak — vagy az ellenfélnek engedélyeztek. A zalaegerszegiek szemlátomást az egy pont megszerzésének halvány reményével indultak harcba, ám az újpestiek gyorsan megszerzett vezető gólja után legbelül érezhetően feladtak minden reményt. Időnként nyomasztó mezőnyfölényben játszott a Dózsa, míg a zalaiak különösebb meggyőződés nélkül igyekezték elkerülni a „levegőben lógó” gólzáporos vereséget. A vendégcsapat kedvetlennek, enerváltnak, akarat nélkülinek tűnt, és már az első játékrészben az volt a szemlélő érzése: az Ú. Dózsában sokkal több van, mint amennyit a számszerű eredmény mutat.
   
   A pihenő után aztán — de különösen a befejező fél órában — már igazán nem lehetett panaszuk a lila-fehér színekért lelkesedőknek. Ekkor ugyanis az újpestiek mintegy vezényszóra lendületes hajrát nyitottak és húsz perc alatt mondhatni játszi könnyedséggel páholták el a már a második gól után legszívesebben zuhanyozni induló vendégegyüttest. És miközben a hazai szurkolótábor — teljes joggal — lelkesen ünnepelte kedvenceit, a lehorgasztott fejjel öltözőbe bandukoló zalaegerszegiekről a külső szemlélőnek egyre csak az járt a fejében: ez a gárda — igaz, Nagy Imrével együtt — nemrég még hajszál híján a bajnoki dobogóra is felléphetett...
   
   Göröcs János: — Kétgólos vezetésünk után egy csapásra szertefoszlott Megyeri úti komplexusunk, és attól fogva végre úgy játszott csapatunk, ahogy azt a közönség elvárja.
   
   Dunai Antal: — Hiába, rossz passzban vagyunk. A szünetben még reménykedtem, de a második újpesti gól után már tudtam, hogy végünk, mert ilyen gyatra támadójátékkal ma már sehol nem lehet pontot szerezni...

   
   Népsport, 1986. szeptember 28.
   
   

   Négy tagú élboly - azonos pontszámmal
   
   Az Újpesti Dózsa átvette a vezetést
   
   Igen, a bajnokságnak új éllovasa van. S méghozzá egy olyan nagy múltú csapat, amelynek sikeres visszatértét már ismételten sürgettük. Az újpesti lila-fehérek átvették a vezetést a Zalaegerszegnek lőtt négy góljukkal. Az előkelő helyezés azonban egyelőre jobban tükrözi a Dózsa-védelem szilárdságát, mint a csatárok gólképességét. Csak egyetlen csapat és kapus van, aki még kevesebb gólt kapott: a pécsi Bodnár hálóját eddig még csak egyszer sikerült az ellenfeleknek bevenniük! S ez is magyarázat arra, hogy miért is találunk négy csapatot azonos pontszámmal a bajnoki táblázat élén.
   
   Az Újpesti Dózsa elsősége azonban ennél több szót érdemel. A mérkőzésen a lelátón beszélgettünk Baróti Lajossal, aki félreeső helyen ülve, elmélyültem figyelte a pályát, és sokat edzett tekintetével mintha távvezérelte volna egykori játékosa, a mai vezető edző irányító szavait. Igen, amióta az Újpesti Dózsában új szakosztályvezetés van, a dolgok — nem szeretnénk elkiabálni — jó útra tértek. A lila-fehérek védelmét már dicsértük, Szendrei személyében olyan vezéralakja van, akit mindenki irigyelhet. Nagyon szerencsés döntés továbbá az is, hogy Kardos nem beállóst, hanem söprögetőt játszik. Súlyos termetét így időnként büntetlenül megpihentetheti, s újra-újraéledve előrelendítheti társait, akik már trükköznek, színesen szövik a támadásaikat, azokat a híres Göröcs - finomságokat próbálják megjátszani, amiket annak idején annyiszor megtapsoltunk. Igaza volt Baróti Lajosnak, amikor azt mondta a meccs előtt, hogy „ha lenne egy gólerős középcsatárunk, akkor bajnokságot nyerhetnénk!”.
   
   Úgy bizony, ez igaz akkor is, ha a Dózsa négy góllal terhelte meg a váratlanul gyengén, erőtlenül játszó „Zete” hálóját. De ne feledjük: két 11-est is kapott a hazai csapat, jogosan, ami részben megkönnyítette a dolgát. A kettő közül azonban csak az elsőnek volt igazán jelentősége, mert azt már az 5. percben kapta, s így gyorsan vezetéshez jutott. Igaz, 2 perc híján egy teljes óra kellett, hogy megszülessen a második és — mondhatjuk — döntő hazai gól. De megszületett, mert a lila-fehér védelem állta a gyakori vendégtámadásokat, amíg végül a csatároknak sikerült érvényesíteniük jelentős mezőnyfölényüket. Az újpestiek tehát jó úton haladnak, s kezd beérni a szakszerű vezetés gyümölcse.

   
   Népszava, 1986. szeptember 29.
   
   

   
   Balázs már kiütötte Katona fejese nyomán a labdát, de középen Varga István biztosít
   
   
   Steidl az egerszegi kapu előtt, ahol Varga és Balázs kapus hárítja el a veszélyt. Ú. Dózsa—ZTE 4-0.

   
   Labdarúgás, 1986. november - 1987. január
    
2. 
   admin heimo

   # 1

   2017.10.23, 15:35 (szerk.: 2017.10.23, 15:40)

   Ú. DÓZSA—ZALAEGERSZEG, Megyeri út, 16.00. Jv.: Huták.
   
   Dunai Antalt, a ZTE edzőjét, az egykori lila-fehér játékost nyilván tárt karokkal fogadják Újpesten, ám könnyen előfordulhat, hogy most ez lesz az egyetlen öröme a Megyeri úton. Nem annyira az erőviszonyok, mint inkább „csapatainak” jelenlegi formája alapján.

   
   Népszabadság, 1986. szeptember 27.
   
   

   AZ ÚJPESTI DÓZSA VEZET
   
   Ú. DÓZSA—ZTE 4-0 (1-0)
   
   Ú. Dózsa: Szendrei — Schneider, Kardos, Kozma, Szabó A. — Herédi, Steidl, Rostás, Kovács E. (Kecskés, 61. p.) — Schróth (Sulija, 73. p.), Katona.
   ZTE: Balázs — Varga, Csepregi, Szabó Zs., Pecsics — Soós, Balogh, Galántai (Gass, 64. p.), Péter — Nagy T. (Rózsa, 64. p .), Páli.
   
   Megyeri út, 4000 néző. Jv.: Huták.
   
   Az egykori kitűnő csatár Dunai Antal első alkalommal ült le a Megyeri úti kispadra, igaz, a „másik”, a zalai oldalra. Egykori klubtársai nem bántak vele kíméletesen, hiszen négy góllal küldték haza őt és csapatát. A gólszürettől a hazai nézők már réges-régen elszoktak, némiképp őket is váratlanul érte a hazaiak érett és eredményes játéka.
   
   
   Steidl lábait éppen a játékvezető előtt rúgják ki a zalaegerszegiek, az ítélet nem lehet vitás.
   
   Tizenegyes nyitotta és zárta a gólok sorát, mindkettőt Rostás rúgta oda, ahova akarta. A pályán egyébként az történt, amit az Újpest elképzelt, Szendrei inkább csak hangos szóval dirigált a mérkőzésen, dolga alig akadt. Előtte ugyanis kiválóan zárt a védelem, a szórványos vendégtámadásokat a kissé pufi Kardos vezérletével nagyvonalúan hatástalanították. Bezzeg a másik kapu előtt jócskán akadt dolga a zalai portásiak: Rostás távoli lövésénél a felpattanó labdát kéz helyett vállal védte, majd sérültet jelentett. Nem tett másként Steidl fejes góljánál sem, amikor késve indult ki kapujából, s a gól után rutinosan ápolást kért. Egy hang a nézőtérről ekkor elnevezte Balázsovits Lajosnak, éreztetve, hogy színésznek jobb, mint kapusnak. Jelzi az újpesti fölényt, hogy a középpályás-védő Herédi is eredményes volt: Schróth önzetlen átadását vágta a léc alá.
   
   A Megyeri úti publikum nem győzte megtapsolni kedvencei ötletes játékát, ugyanakkor sajnálattal állapította meg, hogy az idegenben általában (korábban) eredményes zalaegerszegiek hirtelen elfelejtettek futballozni. Bántóan sokat hibáztak, s mintha a lelkesedésükkel is baj lenne. Az újpestiek győzelmükkel a táblázat élére kerültek, a látott teljesítmény alapján teljesen megérdemelten (4-0).
   
   Gól: Rostás (5. és 82. p., mindkettő 11 - esből) , Herédi (63. p.), Steidl (72. p.).

   
   Népszabadság, 1986. szeptember 29.