hozzászólások

1. 
   admin bbsz

   # 1

   2017.01.12, 10:35 (szerk.: 2021.09.05, 00:04)

   Közelebb a győzelemhez
   Csepel SC - Békéscsabai Előre FC 1-1 (1-0)
   
   NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Csepel, 1500 néző
   V.: Hanacsek (Ring, dr. Bozóky)
   Csepel: Bíró 5 — Váczi 6 — Ács 5, Bereczki 5 — Rósa 5, Vancsa 6, Medgyes 5, Szekeres 1, Zombori 5 — Tikosi 6, Baranyi 4. Edző: Varga István
   Békéscsaba: Udvarácz 6 — Csató S. 5 — Szenti 5, Balogh 6 — Fodor 6, Sándor 5, Kulcsár 1, Filipovics 6, Kovács T. 5 — Szarvas 6, Puskás 6. Edző: Pásztor József
   Csere: Vancsa helyett Kámán (4), Tikosi h. Tyukodi (5) mindkettő az 56., Kovács T. h. Kasik (-) a 64., Sándor h. Balázs (-), Szarvas h. Szabados (-) mindkettő a 80. percben.
   Gólszerző: Tikosi a 2., Puskás a 87. percben.
   Sárga lap: Kovács T. (Rósa buktatásáért) a 12., Balogh (fellökte Tikosit) a 28., Sándor (Rósa felvágásáért) a 34., Tikosi (elhúzta Balogh lábát) a 35., Váczi (Kovács T. feltartásáért) az 51., Szenti (Bereczki visszahúzásáért) a 82. percben.
   Kiállítva: Szekeres és Kulcsár, mindkettő a 7. percben.
   Szögletarány: 4:10 (3:1)
   
   A vendégeknél három új, Szerbiából érkezett játékos mutatkozott be, igaz, közülük Puskás nem is oly régen még a Csepel színeiben rúgta a labdát. Filipovics és Sándor viszont a télen érkezett a Békéscsabai Előre FC-hez. A hazaiaknál Rósa és Tikosi volt újonc.
   
   2. perc: villámgyors vezetést szerzett a Csepel, amikor Szekeres ívelt be egy szabadrúgást a jobb oldalról, a kapu előterében lepattanó labdát Tikosi estében, hat méterről a kapu jobb oldalába továbbította, 1—1.
   7. perc: a gyors gólt kiállítások követték. A házigazdák térfelének közepén Kulcsár páros lábbal „beleszállt” Szekeresbe, aki törlesztett, Hanacsek játékvezető mindkettőjüknek felmutatta a piros lapot.
   16. perc: Szarvas megiramodott a bal oldalon, már bent járt a hazaiak 16-osán, amikor megcélozta a kaput, de rosszul találta el a labdát, így a pettyes Ácsban elakadt és a mezőnybe pattant.
   40. perc: Filipovics átadását Szarvas kezelte le, majd egy csel után a 16-osról célzott, a labda pár centiméterrel suhant el a csepeli kapu bal felső sarka mellett.
   51. perc: Kovács T. legurított szabadrúgását Szarvas a 16-os oldalvonalától egyből rálőtte, Bírónak kapaszkodnia kellett, hogy elcsípje a labdát.
   63. perc: Kovács T. keresztbe gurított, a középen érkező Filipovics még igazított egyet a labdán, majd 20 méterről a felső lécet találta telibe.
   74. perc: Csató S. 18 méteres szabadrúgásánál a labda alig kerültél a csepeli kaput.
   75. perc: a kapujából kifutó Bíró a 16-os oldalvonalánál lábbal mentett Kasik elöl.
   81. perc: Balogh 25 méterről váratlanul lőtt, a labda a felső lécre vágódott.
   87. perc: góllá érett a békéscsabai mezőnyfölény: Kasik ívelt keresztbe egy szabadrúgást, a berobbanó Puskás négy méterről a kapu jobb oldalába fejelt, 1—1.
   
   Csepeli szemszögből nézve jobban nem is kezdődhetett volna a mérkőzés, illetve a tavaszi bajnoki rajt, hiszen az első támadás végén megszerezték a vezetést a csapat újonc játékosa, Tikosi révén.
   A gyér számú hazai közönség joggal várhatta, hogy kedvencei folytatják a gólgyártást, ám csupán néhány percig reménykedhettek, hiszen a vendégek hamar kiheverték a „megrendítő” ütést, sőt a kettős kiállítást követően viharos gyorsasággal rendezték soraikat és jelentős mezőnyfölényt harcoltak ki. Igaz, a kezdetben támadásaik nem okoztak különösebb gondot a hazaiak kapusának, Bírónak, más esetben az akciók a védőkön vagy a lesen akadtak el, vagy baj volt az irányzékkal, így nem tudták bevenni az ellenfél kapuját.
   Az idő múlásával úgy tűnt, a Csepel elégedett az egygólos előnnyel, azt igyekezett őrizni, és csak szórványos ellentámadásokkal kísérleteztek, különösebb átütő erő nélkül.
   A szünet után fokozta fölényét a viharsarki gárda, a Csepel pedig egyre jobban beszorult. A vendégakciók már lényegesen különböztek az első félidőben látottaktól. Pontosabbak voltak a lövések, és bizony csak a szerencsének köszönhette a hazai gárda, hogy nem kapott gólt. Ebben az időszakban Szarvas volt a békéscsabaiak játékának mozgatórugója, minden támadásból kivette részét, és ha akadt volna elöl hasonlóan játszó társa, már korábban kiegyenlített volna a lila-fehér együttes. Szarvas végül nagyon elfáradt, le is kellett cserélnie Pásztor Józsefnek.
   Ekkor úgy tűnt, a Csepel megvalósítja elképzelését, és sikeresen „ül rá” az eredményre. A vendégekben azonban volt még tűz, és a hajrában teljesen megérdemelten kiegyenlítettek. Nem beszélve arról, hogy a második félidőben nyújtott teljesítmény alapján akár nyerhetett volna is a Békéscsaba. Ugyanis a szerencse sokáig a házigazdákat pártolta, de végül Fortunának is meglágyult a szíve.
   
   Edzői nyilatkozatok
   Varga István, a Csepel edzője: — Bosszantó, hogy biztos győzelmet engedtünk ki a kezünkből.
   — Minek köszönhető, hogy nem tudták megtartani egy gólos előnyüket?
   — Pontatlanul játszottunk, mondhatom úgy is, hogy rosszul futballoztunk. Ennek ellenére győzhettünk volna, de egy hatalmas figyelmetlenség következtében elvesztettünk két pontot. A csabaiak szünet utáni játékukkal rászolgáltak a döntetlenre.
   Pásztor József, a Békéscsaba edzője:
   — A gyorsan bekapott gól megbénította a csapatot, és csak nehezen tudtunk magunkhoz térni. Hozzá kell tennem, arra nem lehet felkészíteni egy gárdát, hogy az első támadásból elkerüljön egy gólt. Pedig nem is hibáztunk olyan nagyot, a csepeli gól inkább a szerencse számlájára írandó. Ezután nem mertünk igazán elindulni, leggyakrabban hátul tologattuk a labdát. Persze ebben az is közrejátszott, hogy a partjelző háromszor is beintett, amikor valamelyik játékosunk meglódult.
   — A szünet után viszont föltámadt a csapat...
   — Már a szögletek száma is ezt jelzi. Az öltözőben felhívtam a figyelmet arra, hogy bátrabban támadjunk, annál is inkább, hiszen nem játszott jól a Csepel. Nekünk menni kellett az eredmény után, ettől függetlenül nem nyílt ki hátul a csapat. Nagy kár, hogy a két kapufánk nem befelé pattant, mert akkor akár győzhettünk volna. Úgy érzem, a 87. percben esett egyenlítő gólunk nem szerencsés volt, hanem meddő fölényünk jutalma. Nem lett volna igazságos, ha kikaptunk volna, hiszen a második félidőt végig támadtuk, és jóval több helyzetünk volt, mint a házigazdáknak.
   — Amikor elutaztatok, a döntetlennel is kiegyeztél volna...
   — Most viszont azt mondom: ha nem kapunk az elején gólt, akkor miénk a mérkőzés.
   — A kiállítást hogy láttad?
   — Számomra furcsának tűnik. A játékvezető azt írta a jegyzőkönyvbe, hogy Kulcsár két lábbal, hátulról beleszállt ellenfelébe, de ez nem így volt. Tény, hogy szabálytalan volt a szerelés, de ilyenért máskor még sárgát sem adnak.
   — Kikkel voltál elégedett?
   — Balogh a második félidőben kitűnően segítette a támadásokat. Szenti remekül megfogta Baranyit, Filipovics a fordulás után feljavult, szinte egyedül vitte a csapatot. Puskást gólja dicséri. Szarvas nagyon lendületes volt, míg el nem fáradt.
   
   7. Csepel 16 6 5 5 29-25 23
   ...
   12. Békéscsaba 16 3 6 7 19-26 15

   
   Békés Megyei Hírlap, 1996. március 18.
   

   Most gondoljanak bele, mit érezhetett a kapu mögött ácsorgó Gáspár kapusedző abban a pillanatban, amikor szer­teszét foszlottak a csepeliek győzelmi reményei! Bíró kapuvédő hiába dől jobbra, rajta kívül már Baranyi (11) is látja, hogy vége a dalnak: éppen a Csepelen szabadlistára tett Puskás csusszantotta kapujukba a Békéscsaba egyenlítő találatát... Nos, lennének-e Gáspár helyében?

   
   Nemzeti Sport, 1996. március 19. (Arcanum DT)