magyarfutball.hu

Hollandia - Magyarország 1 : 2 20:30

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
videók
mérkőzés értékelése

mérkőzés: 5 (1 szavazat)

játékvezető: 4 (1 szavazat)

hangulat: 5 (1 szavazat)

1...5
Világbajnokság 1986, selejtező
590. hivatalos válogatott mérkőzés
helyszín : Rotterdam, Stadion Feyenoord (De Kuip)
játékvezető : Daina André (Svájc)
nézőszámok:
  1. nso.hu: 27.000
  2. cantab.net: 52.148
  3. onsoranje.nl: 55.000

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2013.10.10, 21:03
    Huszonkilenc éve sem mi voltunk a mérkőzés esélyesei, hogyan emlékszik a hollandok elleni legutóbbi győzelmünkre?

    Nyilasi Tibor: Nagyjából hasonló volt akkor, mint most. A hollandok 1984-ben nagyon lebecsültek bennünket, ezt éreztük a pályán és mindenben, ami a mérkőzéshez tartozott.

    Még az önök meccsénél maradva, a mérkőzés hajrájában a játékvezető tizenegyest ítélt a javunkra, és úgy tudom, ön volt kijelölve a büntetőrúgás elvégzésére, ám mégsem ön végezte el, miért?

    Ny.T.:Igen, Mezey György szövetségi kapitány engem és Varga Józsit jelölt a büntető elvégzésére. Amikor a játékvezető megítélte a tizenegyest, akkor a Józsi felkapta a labdát és elvégezte. Engem nem kérdezett, az már más kérdés, úgy a kapu fölé bombázta, hogy a labda majdnem kiszállt a rotterdami stadionból. Szerencsére nem ezen múlott a győzelmünk.

    forrás:
    Magyar Hírlap
    via:
    http://ulloi129.hu/2013/10/09/nyilasi-kockaztatni-kell/
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
     
  3. avatar: Giovanni
    2011.11.29, 16:28 (szerk.: 2018.01.14, 14:30)
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
    2009.10.28, 15:53 (szerk.: 2018.01.14, 14:29)
     
  5. avatar: fgymat
    2009.05.23, 21:19
    Hollandiának jó csapata volt. Ezt mi tudtuk. De ekkor már nekünk sem volt lebecsülendő a válogatottunk. Ezt mintha a hollandok nem nagyon tudták volna. Kicsit fölényesen készülődtek a mérkőzésre.

    Nálunk sokan latolgatták. Egy világbajnoki selejtezőn idegenben, ráadásul egy erős csapat ellen, vajon döntetlenre kell játszani? A szövetségi kapitány úgy gondolta, nem feltétlenül.

    Most is, mint az előző mérkőzésen azt a módszert alkalmaztuk, amely sokmozgásos, mindenkit megtámadó, rendkívül eredményes, de ugyanilyen mértékben fárasztó is. A labdát felhozó hazai játékosokat már a saját térfelükön megtámadtuk. Ha valaki mégis átjutott a középpályásokon, akkor következtek még csak a védők. Most is mint az előző találkozón az ellenfél az első félidő közepe táján minden igyekezetünk ellenére megtalálta a kapunkat és a hálóba juttatta a labdát. De ugyanúgy, mint az előző találkozón ez a gól semmit nem változtatott a taktikánkon, játszottuk tovább a saját játékunkat és ugyanúgy, mint akkor meg is lett az eredmény. Még a félidő vége előtt sikerült egyenlítenünk.

    A második játékrészben tovább folytattuk a fegyelmezett munkát és megszereztük a vezetést, majd a győzelmet is. (Most is mint az előző találkozón kétgólos lehetett volna a győzelmünk, de Varga kihagyott egy 11-est.)

    Az utóbbi évtizedek legértékesebb győzelme volt ez, ami a tétmérkőzéseket illeti. Idegenben ilyen nagynevű játékosokból álló, remek játékerőt képviselő válogatott ellen győzni igazán nagy fegyverténynek számított.


    forrás:
    mafoci