1. 1) a következő évben bajnokságban nem vesz részt, de a Hlavay Béla-díjban az I. osztályú csapatokkal mérkőzik

Az ország jelentős területeinek megszállása miatt a vidéki kerületek átszervezésre szorultak. Több kerület székhelye is – Pozsony, Kassa és Temesvár – elszakításra került, de a megmaradt régiókban is az ideiglenes katonai megszállás miatt lehetetlen volt bajnoki mérkőzések rendezése.
1919 nyarára kialakult magyarországi politikai helyzet – román és francia megszállás, állandósuló szerb és cseh betörések, magukat hetenként váltó kormányok – vezető csapatainkat a külföldi szereplés felé irányították. Mind az MTK, mind az FTC több mérkőzést játszott osztrák és bajor csapatokkal, de különböző tornák keretében egymással is találkoztak. A kék-fehérek a szövetség engedélye nélkül önhatalmúlag meg is hosszabbították az anyagilag is jól jövedelmező portyájukat, amiért az MLSZ súlyos megtorlásokat helyezett kilátásba. Végül azonban a labdarúgás honi vezetői az MTK diadalútját magyar sikernek is elkönyvelve, szemet hunytak a büntetés meghozatala fölött. A kék-fehérek drága árat fizettek a győzelemsorozatért. Több játékosuk – Schaffer Spéci, a két Konrád-fivér, Szabó Péter és még sokan mások – maradt kinn külföldön, és próbálta ki önmagát idegen környezetben.

Több évig tartó hadikupa és hadibajnokság, valamint az ezeket helyettesítő serlegmérkőzések után az MLSZ – kihasználva a politikai viszonyok konszolidálódását – kiírta a háború utáni első békebajnokságot. Nagy érdeklődéssel várták a labdarúgás iránt fokozottan érdeklődők az osztályba sorolásokat, hiszen több volt a jelentkező, mint az utolsó békeév létszáma. A szövetség végül is salamoni döntést hozott. Tartotta magát ahhoz az elvéhez, hogy a beosztásnál az utolsó békebajnokság kialakult rangsorát veszi figyelembe, ugyanakkor lehetőséget biztosított a háborús években sikeresen szereplő csapatoknak is az I. osztályban való szereplésre.
Az 1919. augusztus 3-án megtartott rendkívüli közgyűlésen döntöttek az osztály létszámáról és összetételéről.
Eszerint 15 csapatos lett az I. osztály, alatta pedig két csoportban 16-16 csapat szerepelt a II. osztályban. Az I. osztályban indulhatott az 1913-14. évi bajnokság 1-9. helyezettje, sorrendben: MTK, FTC, Törekvés, BTC, MAC, „33” FC, III. ker. TVE, UTE és a BAK. Hozzájuk csatlakozott ugyanezen év másodosztályú bajnoka, a MAFC, valamint a háborús évek alatt legjobban szerepelt további csapatok, mégpedig a Vasasok, a TTC és a Kispesti AC. A 14. helyért az I. osztályból annak idején kieső NSC a hadibajnokságban két évet eltöltő MÁV Gépgyárral mérkőzhetett. A 15. résztvevő a BEAC, Főv.T.Kőr, UTSE, a Testvériség SE és az NSC-MÁV Gépgyár mérkőzés vesztese között kiírt osztályozóból került ki. Sajnos, a sportlapok rendszertelen megjelenése miatt a részletes eredmények csak kis mértékben állnak rendelkezésünkre. Annyi biztos, hogy az NSC győzött a MÁV Gépgyár felett;
Az ötös osztályozó mérkőzései:

Fővárosi Testedzők Köre - Budapesti Egyetemi Atlétikai Club 3:0
Újpesti Törekvés Sport Egyesület – Testvériség Sport Egyesület 2:1
Újpesti Törekvés Sport Egyesület – MÁV Gépgyári Sport Kör 2:0

A döntőben:

Újpesti Törekvés Sport Egyesület – Fővárosi Testedzők Köre 4:1

Így az NSC és – fennállása óta először – az UTSE csatlakozhatott a legjobbakhoz.

Bizony a bajnoki rajtra kiálló MTK csak nevében volt azonos a bajnokcsapatéval, összetétele merőben eltért attól. Nem meglepő, hogy a bajnoki esélyeket kiegyenlítettebbnek látták a bennfentesek.
A létszámában felduzzasztott mezőny erőviszonyaira jellemző, hogy fenti körülmények ellenére a Hungária-útiak 9:0-ra verték a MAFC-ot, 12:2-re az NSC-t, mintegy bemelegítésként. Utána azonban nem bírtak az UTE feltörekvő csapatával (1:1). Ezt a kisebb megbotlást még elnézték a szurkolók, annál is inkább, mivel a csapat sorozatos győzelmekkel feledtetni tudta. November végén ugyan, nem kis meglepetésre, 1:0-ra kikapott az Üllői-úton az örök riválistól, őszi első helye nem forgott veszélyben, mivel az FTC drága pontokat vesztett a kiscsapatok ellen elért döntetlenjei által.
A bajnokság meglepetéscsapata ezúttal a Kispesti AC volt. Több fordulón keresztül pontveszteség nélkül vezették a bajnokságot, mígnem találkoztak az MTK-val. A rangadóvá előlépett mérkőzést a kék-fehérek 5:2 arányban nyerték, és ezzel helyre állt a rend! A bajnokcsapat biztosan őrizte visszanyert pozícióját – egészen a bajnokság végéig. Tavasszal egyetlen pontot sem vesztve, 10 pont előnnyel nyerte a háború utáni első békebajnokságot, adott góljaival ismét átlépve a bűvös 100-as határt. A kispesti gárda megérdemelten jutott az ezüstéremhez, ki-kimérkőzésen legyőzve a 3. helyre befutott FTC-t.
A bajnoki kiírás szerint a következő évi – 13 csapatos – első osztályba jutásért a 12-14. helyezetteknek, valamint a II. osztályú bajnokság 2. helyezettjének osztályozó mérkőzéseket kellett vívnia. Ezektől a MAFC visszalépett, így az utolsó „33” FC még egy lehetőséget kapott a bennmaradásra. Élt vele…