magyarfutball.hu

fénykép helye
alias
Ombódy Imre
Csudina
Csudi
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 68 évesen elhunyt
(96 éve született)
poszt
csatár
hátvéd
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
ÉDOSz SE/Budapesti Kinizsi/Ferencvárosi TC
1948 - 1958
BEAC
1950 előtt
Egyetértés SC/VM Egyetértés
1958 - 1963
Rákoskeresztúri NTE
1963 - 1964
eredmények / elismerések
?
fénykép helye

Ferencvárosi TC, 1950-1958

...

Egyetértés, 1958-1963

...

Rákoskeresztúri MTE, 1963-1964

...
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: Longinus
    2016.06.27, 15:10 (szerk.: 2017.09.24, 13:42)
    kép
    Ombdi Imre a Ferencváros csapatában 177 NB I-es mérkőzésen 14 gólt szerzett.
    Képek: Nagy Béla - Fradisták fényképalbuma (1981.)
     
  2. avatar: HSV
    HSV
    2015.05.18, 18:10 (szerk.: 2015.05.18, 18:11)
    Ötödikes gimnazistaként egy kis csalafintasággal kerültem a Fradihoz. Akkoriban ugyanis csak külön engedéllyel lehetett átigazolni, és ezért az igazgatót egy állandó pályabelépővel rávették az egyesület vezetői a hallgatólagos beleegyezésre. Az ificsapatban játszottam, és négy év múlva, amikor a jogi egyetemre beiratkoztam, a BEAC-ba mentem. Édesapám halála után a 200 forintos ösztöndíj kevés volt a család megélhetéséhez, abbahagytam a tanulmányaimat és visszatértem az Üllői útra. 1949-ben a Dorog ellen szerepeltem először az első csapatban. (...)

    A sokoldalúság okozta, hogy nem tudtam egy poszton gyökeret verni az együttesben. Játszottam balszélsőt, fedezetet, hátvédet, mindig ott, ahol szükség volt rám. Igazán a hátsó sorokban éreztem jól magam. Külön elégtétele a sorsnak, hogy amiért mint felfutó hátvédet sokszor korholtak, ma ezeket az "elkalandozásokat" tanítják. Körülbelül 250 bajnoki találkozón vettem részt, a B-válogatottságnál tovább nem jutottam. Ott voltam ugyan az A-válogatottság küszöbén is: két hónapig a legjobbakkal az edzőtáborban készültem az olimpiára, s fájó emlék: úgy maradtam itthon, hogy az utazás reggelén néhányunkat nem ébresztettek fel, így hozták tudomásunkra, nincs ránk szükség. (...)

    A Vasas ellen játszottuk a bajnokság utolsó mérkőzését, néhány nap múlva évadzáró vacsorára gyűltünk össze. Azt hittem, rosszul hallom, amikor az értékelésnél bejelentették: a jövőben a klub nem tart igényt a játékomra. Úgy éreztem, összedől a világ, s máig nem tudtam volna talpraállni, ha nincs mellettem a feleségem. "Most kezdődhet csak a magánélet", így vigasztalt. Neki lett igaza. Szóval csak ennyit a pályám végéről, utána még két évig az Egyetértésben, egy évig pedig Rákoskeresztúron játszottam. (...)

    Huszonhét éve dolgozom a belkereskedelemben, jólesik, hogy a vállalatnál még emlékeznek labdarúgó pályafutásomra. A labdarúgás segített, hogy az ott megtanult fegyelmet, lelkesedést magammal hozzam a civil életbe. Ma is vallom: lehet rosszul játszani, de szív nélkül soha.

    Forrás:
    Muha József: Bajnokokkal szemtől szembe