magyarfutball.hu

fénykép helye
nemzetiség
Magyarország
életkor
† 72 évesen elhunyt
(90 éve született)
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Sárospatak
1942 - ?
Sátoraljaújhelyi Egyetértés
? - ?
Sátoraljaújhelyi TK
? - 1948
Diósgyőri Vasas
1948 - 1953
Budapesti Honvéd
1953 - 1957
MTK
1957 - 1963
eredmények / elismerések
?
fénykép helye

Sárospatak, 1942-?

...

Sátoraljaújhelyi Egyetértés, ?-?

...

Sátoraljaújhelyi TK, ?-1948

...

Diósgyőri Vasas, 1948-1953

...

Budapesti Honvéd, 1953-1957

...

MTK, 1957-1963

...
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: Longinus
    2016.04.25, 16:22 (szerk.: 2017.08.05, 09:57)
    képPalicskó Tibor a Bp. Honvéd játékosa 1955-ben. Forrás: Képes Sport, 1955. december
     
  2. avatar: HSV
    HSV
    2015.05.25, 16:15
    Sárospatakon, a Bodrog mellett nőttem fel. A folyó közelsége is befolyásolta, hogy hamar rákaptam a sportolásra. Nyáron úsztam, télen pedig korcsolyáztam a folyó jegén. S persze fociztunk, amikor csak lehetett. (...) Az egyik meccsen - már nem emlékszem, ki volt az ellenfél - két védőjátékosunk is megsérült. Az edzőnk, Tomecskó József engem szemelt ki a jobbhátvéd helyettesítésére. Azon a találkozón jelen volt Sebes Guszti bácsi is, aki a mérkőzés után külön gratulált a védő teljesítményemhez. Így lettem aztán betyárból pandúr. (...)

    (A Honvédról) Szerencsém volt, mert Lóránt sérülése miatt azonnal bekerültem a kispesti együttesbe. Öt mérkőzésen játszottam a középhátvéd helyén. Amikor Gyula meggyógyult, jobbhátvéd lettem. Jól ment a játék, 1953 telén tagja voltam annak a bő keretnek, amely az 1954-es világbajnokságra készült. Kint voltam a válogatottal az egyiptomi túrán, ott lett volna alkalmam bejátszani magam a csapatba. (...) Egy narancshéjon csúsztam el... Egymás között játszottunk, amikor az egyik szerelés után a labdán kívül Puskás lábát is eltaláltam. Öcsinek bedagadt a térde, bár ő hangoztatta, hogy nem tehetek az esetről, a vezetők mégis rossz szemmel nézték, hogy egy időre harcképtelenné tettem a világsztárt. (...)

    Bár 1958-ban én voltam az év legjobb jobbhátvédje, mégsem kerültem szóba a válogatásnál. Ennek is volt egy kis előzménye. (...) 1957-ig játszottam a Bp. Honvédban, amikor két egyesületből is megkerestek. A Vasas és az MTK is szeretett volna a színeiben látni. Most már tudom, hogy rosszul választottam, mert a Hungária körútiaknak írtam alá. Az vonzott elsősorban, hogy Bukovi Márton játékosa legyek. A piros-kékek edzője nem volt más, mint Baróti Lajos, aki később, szövetségi kapitányként nem felejtette el, hogy nem a Vasashoz mentem. (...) Két bajnoki évet játszottam végig. 1959-ben átigazoltam Dunaújvárosba. (...) Családi problémák miatt hiányoztam egy-két edzésről. Bukovi néhány meccsen kihagyott a csapatból. Megsértődtem és továbbálltam. (...) (Az MTK-hoz) Hidegkuti Nándi hívott vissza. 1964-ig játszottam az MTK-ban, közben 1963-ban Közép-európai Kupát nyertünk. (...)

    Az NB III-as Vörös Csillag Traktorgyárban kezdtem el az edzői pályafutásomat. Utána két szezonra az NB I/B-s Szállítókhoz szerződtem, majd két évig Dunaújváros következett. A következő állomás az MTK volt, ahol két és fél évig voltam. Aztán Szombathelyre mentem, ahol az NB I/B-s együttest felvittem az NB I-be. Az élvonalba azonban nem mentem velük, egy újabb felkerülni vágyó együtteshez szerződtem. Sikerült a Dunaújvárost is felvinni az NB I-be. Őket sem kísértem tovább, hanem Győrbe mentem. Két évig voltam a Rába ETO-nál, majd a ZTE következett. Ott az volt a feladatom, hogy tartsam benn a gárdát. Év közben szerződtem hozzájuk, amikor kiesésre álltak. A zalaegerszegi csapat bent maradt, én pedig mentem egy házzal tovább.

    Újból a Haladás következett. A szombathelyiek akkor már egy éve próbálkoztak feljutni a legjobbak közé. Korábban felvittem őket, most is bíztak bennem. Sikerült, amire vállalkoztam, NB I-es csapatként adtam át a szombathelyieket az utódomnak. Megint egy régi együttesem következett, a Dunaújváros. Két évig voltam náluk, a második évben megnyertük a területi bajnokságot. 1983 őszén újra az MTK-hoz kerültem. Két évet írtam alá, de a szerződés lejárta előtt elköszöntem tőlük. Öt mérkőzéssel a bajnokság befejezése előtt kértem a felmentésemet. (...) Olyan helyzetbe kerültem, hogy a csapat már nem figyelt oda arra, amit mondtam, tudták, hogy nemsokára lejár a szerződésem. Úgy éreztem, nem tudok segíteni, hátramozdító pedig nem akartam lenni.

    Nagyon megbántam, hogy másodszor is visszatértem. Naív voltam, azt hittem, sok minden megváltozott azóta, amióta elmentem tőlük. Tévedtem. (...) Az MTK-VM-nél túl sokan beleszóltak a munkámba.

    (A kilencek lázadásáról) Egy tizedik játékos, Sz. eltanácsolása idézte elő. Azután ez a játékos kívülről tüzelni kezdte a többieket, hogy "vigyázzatok, legközelebb rátok kerül sor". Azért kellett eltanácsolni, mert alapos gyanúm volt, hogy eladott egy meccset. (...) Úgy éreztem, hogy emelt fővel távozhatok. Nem én buktam meg, hanem a sportág morálja. (...)

    Hamar jött a gyógyír. Megkerestek a lengyel bajnokcsapat, a Górnik Zabrze vezetői, hogy vállaljam el náluk a vezető edzői tisztet. (...) "Figyelemmel kísértük az ön körül folyó eseményeket, és ez meggyőzött minket arról, hogy ilyen edzőre van szükségünk". (...) Mentem volna szívesen, de az illetékesek nem járultak hozzá a külföldi szerződésemhez. (...) Hogy itthon is szükség van rám.

    (...) Mint minden magát valamire tartó edző, én is arról álmodoztam, hogy bajnokcsapatom, kupagyőztes együttesem lesz. Az 1971-es MTK-nál megvoltak a feltételek, hogy akár a legmagasabbra törjünk. Azzal a játékosanyaggal sok mindent el lehetett volna érni. Nem rajtam múlt, hogy nem sikerült. A későbbiek során már nem volt lehetőségem olyan együttest kézbe kapni, amellyel csodát lehetett volna művelni. (...) Ha azt mondanám, hogy ezt és ezt másképpen csinálnám, beismerném, hogy hibáztam. Ha kitartok az álláspontom mellett, azzal vádolnak meg, hogy konok vagyok. Nos, én mégis az utóbbit vállalom. Nem hiszem, hogy bármit is másképp tennék ma, mint akkor.

    (...) Csak egy kudarcom volt, amikor a Dunaújvárost nem sikerült bent tartanom az NB II-ben. Néhány éve, amikor összevonták a négy NB II-es csoportot és mindenhonnan csak az első öt juthatott továb, mi a hatodik helyen kiestünk. Ez nagy csalódás volt számomra. (...)

    (A rossz tulajdonságokról) Több is van. Belátom, nem könnyű velem együtt dolgozni. Mindenkitől azt várom el, amit magamtól is megkövetelek. Lehet, hogy hibám az is, hogy mindent figyelmen kívül hagyva fejjel megyek a falnak, hiszen azok közé tartozom, aki elhiszi magáról, hogy ért valamit ehhez a játékhoz. Vannak elképzeléseim, amikhez ragaszkodom. Ilyen szempontból szögletesnek, darabosnak érzem magam. (...) Sohasem törekedtem arra, hogy a játékosok szeretetét kivívjam. A kitűzött célt szép szóval vagy kényszerrel kihajtom belőlük. (...) Az érdek közös, aki nem akarja a sikert, az előttem nem áll meg. (...) Egy zsoldos katonához tudnám leginkább hasonlítani magam, aki minden erejével szolgálja kenyéradó gazdáit.

    (...) Sok kedvencem volt. Szabó Feri, akit én tettem be először 16 évesen a Haladásba. Óriási tehetség volt. Hannich Petit én vittem az ETO-ba. Négy játékost adtunk érte a MÁV DAC-nak. Kedveltem Kovács Bélát, akit a Mákvölgyi Bányászból hoztunk az MTK-ba. De említhetném még Fodor, Péter Zoli, Halmosi, Fitos és még egy seregnyi játékos nevét.


    Forrás:
    Kemény György: Edzők, mágusok, varázslók
     
  3. avatar: Longinus
    2015.04.23, 09:01 (szerk.: 2017.09.28, 11:34)
    képPalicskó Tibor a Diósgyőr, a Bp. Honvéd és az MTK játékosa volt.

    Edzőként a Dunaújvárosi Kohász, az MTK, a RÁBA ETO, a ZTE, a Haladás és a Dorog edzője volt. Néhány csapatban több alkalommal. Fő specialitása az volt, hogy a másodosztályból feljuttatta a csapatot, majd odébbállt és a következő évben egy másik csapattal tette ugyanezt.

    Egy egykori játékosa nyilatkozta 2007-ben róla: "Tibi bácsit … jellemezte a következetesség, a szigorú igényesség. Sugárzott belőle a szakmai tudás, jó pedagógiai érzékkel és kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkezett. Az ilyen edzőnél a játékos tudta: ő hozza ki belőle a legjobbat, futballistát csinál belőle, és a pénzt is ő teszi a zsebébe. Vagyis hinni kell az ilyen mesternek."
    Fotó forrása: Dunaújvárosi Kohász archívum.