magyarfutball.hu

portré: Baráth Botond
© mlsz.hu
alias
Baráth Boti
"Barát Botond"
@boci36
a kispesti Chiellini
nemzetiség
Magyarország
életkor
27 éves
poszt
hátvéd
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Budapest Honvéd FC
2009 - 2018. december 31
eredmények / elismerések
Magyar Bajnok
2016/2017
Baráth Botond 2018
2018-ban a Magyar Válogatottban
Sok mindennel próbálkoztam. Három évesen kezdtem el úszni, öt éves koromig úsztam, aztán abba kellett hagynom, mert elköltöztünk Pestről Dunakeszire, és ugye a távolság miatt ezt nem lehetett megoldani, a napi edzést, így aztán kellett valami más. A suliban ugye mindig fociztam, így elvittek szüleim egy helyi csapathoz, de mellette még kosaraztam, kajakoztam, mindenféle sportot kipróbáltam igazából. De a foci az mindig első volt, ha lementünk a haverokkal bárhova, akkor mindig foci, foci, foci. Csatárként kezdtem! Aztán egyszer az egyik edzőm kitalálta, mikor kimentünk Olaszországba tornára az Újpesttel, mert én ugye Újpesten voltam, fél pályára játszottunk, még kicsik voltunk, és ott megsérült mind a 3 védőnk, és az edzőnk összerakosgatta, hogy ki hol legyen és engem fogott és csatárból visszarakott belső védőnek, és annyira jól játszottam, hogy ott ragadtam. És azóta ott vagyok.1


Budapest Honvéd FC, 2009-2018

Én egy fél évvel később jöttem ide, mint az első generáció, mert amikor elindult ez az egész, én nem is tudtam óla, hogy itt van egy akadémia. Aztán egy bajnokságba kerültünk, és itt Kispesten játszottunk a Honvéddal egy meccset, kikaptunk 1:0-ra, és a vezetőségnek annyira megtetszett a játékom, hogy két napra rá felhívtak telefonon. 0-24-ben együtt voltunk. Ugyanaz volt a csapattársam, aki az osztálytársam. Tudtuk egymásnak a gondolatait is, ezért is volt jobb ez az akadémia, mint más csapat, például az Újpest, ahol nem ilyen rendszerben képezték a játékosokat. Csapattá kovácsolta mindez az egész brigádot, nem voltak széthúzások. Persze voltak kis klikkek, de a pályán, ha összefogás kellett, akkor a csapat összefogott, bárki ellen. Más ifi- vagy felnőtt csapatokra jellemző széthúzás itt nem volt.
Régen ahhoz voltam hozzászokva, hogy én vagyok a kis hülyegyerek ott a szélen, aki rohangászik, labdát szerez, majd lepasszolja az idősebbeknek, aztán ha megkérdezik a véleményét, csöndben van, úgyse hallgatnak rá, majd, ha idősebb lesz. Most meg bizony meg vagyok lepődve, hisz már kikérik a véleményem, meghallják, amit mondok, nem az van, hogy jaj, fiatal vagy, kussoljál már, majd beszélhetsz, ha lesz elég meccs a hátad mögött. Ma, ha valamit mondok, akkor felkapják a fejüket a többiek, hogy hoppá… Nem vagyok az a, hogy mondjam, megmondó ember, aki megmondja, hogy ezt és ezt kell csinálni. Kommunikálni szeretek – a pályán. Segítem a többieket, ez a dolgom, hogy megszervezzem az előttem és mellettem lévőknek, hogy jobbra menjél, balra menjél, följebb menjél, gyere vissza… segíteni nekik, ez az elsődleges dolgom.
Úgy kezdődött ez az egész történet, hogy amikor idejött a Rossi mester, akkor neki megvolt a fejében, hogy én hányadik játékos vagyok, igen, középen én voltam az ötödik belső védő. Balhátvédben pedig megvolt a Vidovics, de ő megsérült a Diósgyőr elleni meccsen, én pedig beálltam 15 percre. Azt se tudtam, hol vagyok, fogalmam sem volt róla, soha nem játszottam még balhátvédet előtte, igaz, én balbelső védő szeretek lenni, de ott a szélen… Azt se tudtam, hova forduljak, rugdostam össze-vissza a labdákat. De aztán volt egy hetem felkészülni a Videoton ellen, mert mondta a Rossi, hogy nekem ott kell játszani addig, amíg a Vidovics fel nem épül. Aztán jött a Vidi meccs, én meg nem is tudom, az nagyon jól sikerült, Harasztit fogtam talán, meg a Gyurcsót is, és hirtelen leszedtem mind a kettőt, én is néztem, hogy Úr Isten, mi van itt, én tényleg balhátvéd leszek?
...
Volt 2016-ban egy cisztám, egy Baker-ciszta, ami itt a hajlítómban elmozdult, és beékelődött a porc és a szalag közé a térdemben, és az nem egy természetes helyen lévén nyomta a szalagot és a porcot is, begyulladt, ki kellett venni. Először csak kiszúrták, aztán a nyári felkészülés után éreztem még, hogy fáj és újratermelődik. Olyan anyagok voltak benne, amit nem lehetett kiszívni tűvel, ezért újra meg kellett műteni, 2016 novemberében. A tavalyi felkészülést is azért hagytam ki, mert megint volt egy műtetem. És most, amikor januárban megint rámentünk a műfűre, ismét begyulladt a térdem, és elmentem egy pár orvoshoz, mindenki elmondta, hogy mi a probléma, de mindenki mást mondott, és meg akartak újra műteni. Erre elmentem Szerbiába, ahol egy fizioterapeuta javasolta, hogy eszem ágában se legyen megműteni a térdem, mert csak rosszabb lesz a helyzet, inkább menjek le hozzá, majd ő kezelésekkel, edzésekkel helyrehoz. Egy hét alatt. Ezt megbeszéltem a vezetőséggel bent, hogy akkor nem megyek el Törökországba, hanem elmegyek Szerbiába, és az alatt az egy hét alatt, míg ők kinn vannak, teljesen helyrehozzák itt a térdemet, és akkor tavaszra teljesen rendbe jövök és tudok játszani. Elengedtek és így helyre lett rakva a sérülés. Eléggé fájt, főleg a nap végére, akkor lüktetett, olyan volt, mintha tűvel folyamatosan szurkálnák a térdemet és ugye kitámasztásoknál folyamatosan zavart, és amikor fölugrottam és leérkeztem, akkor is. Persze lehetett volna ezzel még játszani, de egy időzített bomba lett volna, ami bármikor okozhat egy olyan problémát, hogy elszakad a keresztszalagom. Akkor inkább úgy döntöttem, inkább az edzőtábor egy hetét kihagyom, mint hogy 9 hónapot hagyjak ki egy sérülés/műtét miatt.
Amikor tele voltunk külföldivel, az valami borzasztó volt, valami hat nyelven beszéltek az öltözőben, mindenkinek megvolt a kis klikkje, máshoz nem is szólt, egy jó szót sem senkihez, borzalmas volt. Ez a mostani, ez az IGAZI. Hiába vannak külföldiek, ők is beilleszkednek, ugyanúgy tudnak a magyarokkal szót érteni, mint a barátaikkal. Emberileg is.1

Huszonhat éves koromra elmondhatom, hogy ünnepelhettem bajnoki címet, voltam bronzérmes, játszhattam Bajnokok Ligája- és Európa-liga-selejtezőn, az ősszel pedig bemutatkozhattam a válogatottban. Ez mind olyan, amiről gyerekként álmodtam. Ha egyáltalán mertem ilyesmiről álmodni.
Az életem nagy részét itt töltöttem, számos mérkőzést a Kanyarból szurkoltam végig, itt lettem gyerekből felnőtt, ami ma vagyok, javarészt a Honvédnak köszönhetem. Nem tudhatom, hogy alakul a sorsom, ha Újpesten maradok, de abban biztos vagyok, nem jutottam volna idáig – se. Szóval, igen, kispesti lettem.2


Sporting Kansas City, 2018-

Szerettem volna megméretni egy másik közegben is. Egy ideje érlelődött bennem a váltás gondolata, ráadásul a szerződésem december végén lejár. Másik magyar csapatba nem igazoltam volna, és bár akadt érdeklődés több országból is, végül úgy határoztam, a tengerentúlra szerződöm. Azért is döntöttem a Sporting mellett, mert Peter Vermes személyében a vezetőedző félig magyar, Sallói Dániel és Németh Krisztián is a csapat tagja, sőt úgy hallottam, Kansas Cityben sok honfitársam él. Mivel légiósként először kell megküzdenem a beilleszkedés nehézségeivel, ez megkönnyítheti a helyzetem. Mielőtt aláírtam volna a szerződésemet, sokat beszélgettem Peter Vermessel, tetszik, ahogy a futballról gondolkodik. Szerintem jó helyre kerülök.2
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
    2018.10.09, 15:25 (szerk.: 2018.11.18, 13:14)
    Baráth Botond az évek során a kispestiek egyik legjobb, legmegbízhatóbb játékosa lett, lehiggadt, beérett. Fejjátéka kimagasló, és ha szükséges, a támadójátékba is bekapcsolható.
    Hemi nem tudhat annyit kapni érte, amennyibe a színvonalas pótlása kerülne, ráadásul azt a hozzáállást, amelyet a tősgyökeresség eredményez, nem is lehet pótolni.

    Boti nekem nagyon nagy kedvenc, hogy mást ne mondjak kiszorította Mátyust a személyes kedvenc Kispestemből (Bocs, Boti, de ott is balhátvéd... smiley ). Hogy legenda e? Az. A gólvonalas fejese, a Fradi elleni bombája, a kifejelt szabadrúgások, és (nekem) a bajnoki döntőn bemutatott mentése is legendás, örökérvényű. Míg kispesti lesz a Földön, ezek emlegetve lesznek. arról nem szólva, hogy alappilére volt a leghihetetlenebb bajnokcsapatunknak ever. Ő, és Nagy Geri, aki számomra a jelenlegi keretből - hogy is mondjam - több (Lanzát most nem említeném, ő mindenkihez képest más kategória). Bármelyikük távozna is Kispestről, abba kicsit belehalnék azt hiszem.

    Lépjünk már túl ezen a Tichy, Puskás, Bozsik és satöbbi évtizedekkel ezelőtti múltidézésen állandóan! Minden elismerésem az övék, de már annyira unalmas ezt hallgatni 40-50 évvel ezelőtt ki meg mi volt...Igenis Baráth az elmúlt jó pár év egyik legmeghatározóbb alakja és a jelenben ő egy Kispesti legenda. Már nem 1960-at írunk, hanem 2018-at. 6 éve játszotta Boti az 1. meccsét, saját nevelés, meghatározó tagja a csapatnak, mai mércével az én szememben igazi ős kispesti játékos!

    OK, hogy szeretjük, mert a miénk, de azért látni kell, hogy közepes képességű futballista. Ha nem az lenne, már biztos hívták volna itthonról is, küldföldről is. De egy középcsapatnál, mint a miénk, kétségkívül elmegy...
    Egyébként meg eszem ágában sincs meggyőzni azokat, akik többnyire csak a középszert látták már itt Kispesten, de ettől még az emelkedett minősítések bizonyos szint alatt alkalmazva nevetségesek.

    Én úgy gondolom, hogy valakit sokféle ok miatt lehet legendának hívni....a teljesítménye miatt, a klubhűsége miatt, olyan dolgok miatt, amivel emlékezetessé tette a Kispesti pályafutását, esetleg az egyedi stílusa miatt.
    Nos Boti esetében már a megjelenése egyedi, két, tudatosan kifejelt szabadrúgása utánozhatatlan, több mint 100 mérkőzést játszott a Kispest színeiben és bajnokcsapat tagja. Akkor?

    Amikor indult az Mfa, sokáig tervezgettem megnézni az első eresztést, de csak év vége felé, az Mtk elleni rangadót sikerült. Nem sült el túl jól (ha jól emlékszem, talán pont akkor sérült le a csékájuk, Nagy Armand), de Baráth akkorát játszott, hogy utána csak azt vártam, hogy fölkerüljön az első csapatba. Nálam azóta is a top3 kedvencbe tartozik. Tök jó, hogy önmagát adja a pályán vagy akár interjú közben. Tisztelt Boti-ősök, nagy gratula a sráchoz! smiley

    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2660047
    http://csak.taccs.hu/2018/02/28/bajnoki-beszelgetesek-i-kenyszer-balhatvedbol-kispesti-legenda/