magyarfutball.hu

portré: Elek Ákos
© mlsz.hu
alias
@elekakos25
Elek Áki
埃莱克·阿科斯
Акош Элек
nemzetiség
Magyarország
életkor
35 éves
poszt
középpályás
kapcsolódó személy
kapcsolódó weboldalak

játékos

pályafutás
Kazincbarcikai SC
2005 - 2008. június 30
Videoton FC
2008. július 01 - 2012. július 24
Eskişehirspor Kulübü
2012. január 17 - 2012. június 30
Diósgyőri VTK
2012. július 25 - 2015. január 18
Changchun Yatai FC
2015 január 18 - 2016. január 20
Diósgyőri VTK
2016. január 20 - 2017. március 5
FC Kairat
2017. március 5 - 2018. december 31
MOL Vidi FC
2019. január 8 - 2022
eredmények / elismerések
Magyar bajnok
2010/2011 (Videoton FC)
Magyar Ligakupa-győztes
2009 (Videoton FC)
2014 (Diósgyőri VTK)
Kazah kupagyőztes
2017, 2018
Magyar kupagyőztes
2019
Elek Ákos 2017
2017-ben a Magyar Válogatottban
Ózdon születtem, Bánrévén – a szlovák határ mentén – laktunk, de Putnokon kezdtem el focizni. Édesapám is futballozott, de csak az NB-III-ig jutott. Ő vitt el Putnokra edzésre, amikor látta, hogy mennyire érdekel a labda. Putnokon figyeltek fel aztán rám 10 éves koromban, s hívtak Kazincbarcikára, így a 4. osztályt már az ottani általános iskolában kezdtem.1


Kazincbarcikai SC, 2005-2008

Az NB-II-ben 16 évesen mutatkoztam be, s egy szezonnal később már stabil tagja voltam a kezdő tizenegynek. Összesen 64 másodosztályú mérkőzésen léptem pályára, s tizenhárom alkalommal sikerült bevennem az ellenfelek kapuját. Két és fél szezont játszottam a Kazincbarcika felnőtt csapatában. 1

Abban az időben a „Barcika” a harmadosztályban játszott, de mire Ákos végigjárva a korosztályos csapatokat az első keret közelébe került, felkerült az NB-II-be. Mindeközben többször is szerepelt az U16-os, illetve az U18-as válogatottban.
2008 tavaszán több egyesülettől is kapott ajánlatot. Akkor azonban a „barcikai” vezetők javaslatára, akik azt mondták, érnie kell még legalább fél évet, maradt. Nyáron aztán újabb kérői akadtak, közöttük a két legkomolyabb a Bp. Honvéd és a Videoton. Döntésében az is tényező volt, hogy Ákos nem szereti a nyüzsgő nagyvárosi életet.

Videoton FC, 2008-2012

Amikor Fehérvárra kerültem, kiújult egy régi, combhajlítóizom-sérülésem, s emiatt három hónapot mindjárt ki is hagytam. Ennek ellenére éreztem, hogy jó helyre kerültem, s gyorsan sikerült is beilleszkednem. Tulajdonképpen az NB-III-ban kezdtem, aztán 2009 tavaszán nagyjából az 5. forduló tájékán kaptam lehetőséget az első csapatnál.1

Mezey György vezetése alatt technikailag és taktikailag is rengeteget fejlődtem, és mivel nem kevés izmot is felszedtem, így masszívabb lettem. Utólag csak azt mondhatom, hasznomra vált az az időszak, amikor balhátvédként játszottam, azon a poszton sokkal több volt az egy az egy elleni párharc, és ezáltal javult a védekezésem. De azért jobban érzem magam a középpályán, amikor Kazincbarcikán játszottam, még irányító voltam, de már akkor mondogatták, hogy a védekező középpályás lesz az én posztom.2

Megviselt, amikor Mezey György távozott a Videoton éléről és vele nagyon sok olyan csapattársam is, akik mellett elkezdtem játszani az NB I-ben és akik sokat segítettek, ilyen volt például Farkas Balázs. Fiatal voltam és nem igazan tudtam kezelni azt a helyzetet, hogy pár hét alatt teljesen megváltozott az a közeg, amit korábban annyira szerettem. Ez meg is látszott a játékomon, ezután döntöttem úgy, hogy elhagyom a Vidit.7


Eskişehirspor Kulübü, 2012 kölcsönben

Az őszi szezonom nem úgy sikerült a Videotonban, ahogy szerettem volna, ezért Paulo Sousával megbeszéltük, hogy az lesz a legjobb megoldás, ha elszerződök valahova kölcsönbe. Mindenképp külföldre szerettem volna menni. Környezetváltásra volt szükségem. Az Eskisehirspor edzője látott a válogatottban többször is, az ő külön kérésére kerültem ki. Minden szépen indult, már az első meccsen becserélt, ahol jól is ment a játék, utána viszont nem tudom mi történt. Amikor kimentem, azt gondoltam, hogy legrosszabb esetben megkapom a lehetőséget, amivel nem tudok élni és soha többet nem raknak be a csapatba. Ehhez képest még azt sem hagyták, hogy rosszul játsszak. Fogalmam sincs, hogy miért jegeltek. Nem azt volt a legnehezebb feldolgozni, hogy nem számolnak velem, hanem azt: tudtam, bármit csinálok az edzéseken, úgysem kapom meg a lehetőséget. Volt olyan hét, amikor ötből négyszer győztes csapatban voltam az edzésen, hétvégén pedig még a keretbe sem kerültem be. Ehelyett ültem a lelátón és kerestem magam a pályán, nem értettem, hogy miért nem vagyok ott.3


Diósgyőri VTK, 2012-2015

Amikor csapatot kerestem Törökországból való hazatérésem után az volt az elsődleges szempontom, hogy minél több játéklehetőséghez jussak. Sokat dolgoztunk Dudás Hunorral, Szentes Lázárral és Sisa Tiborral, hogy ez a csapat a DVTK legyen. Nem volt nehéz dolgom a beilleszkedéssel, mert igazán jó közösséget találtam Diósgyőrben, akik gyorsan befogadtak. A dolgomat könnyítette, hogy több játékost ismertem is korábbról. A pályán pedig az történt, amire számítottam. Mivel csapat nélkül készültem a nyáron, biztos voltam benne, hogy a szezon eleje rámegy erre és az 5-6. fordulóra érem utol magam, ami így is történt.4

Az az év egy kínszenvedés volt nekem, a csapatnak, a klubnak is és biztos vagyok benne, hogy a szurkolóknak is, viszont meggyőződésem, ha az az év nem sikerül olyan rosszul, most nem tartana ott a DVTK, ahol tart. Rájöttek a vezetők, hogy ez így nem mehet tovább és Kovács Zoltán valamint Tomiszláv Szivics érkezésével rátért a klub a helyes útra. Az a fajta játékos vagyok, aki szeret edzeni és miután Szivics átvette a csapatot - noha az elején nem ment úgy a játék nekem és a csapatnak sem - biztos voltam benne, csak idő kérdése, hogy jó formába lendüljek, hiszen akkor már jó szakmai munka folyt a klubnál. A legnagyobb mérföldkő az volt, amikor kikaptunk 4:1-re a Ferencvárostól és telt ház előtt nekem csak a kispadon jutott hely. Az a tudat, hogy csak a kispadon kaptam helyet, olyan dacot és bizonyítási vágyat váltott ki belőlem, hogy gyakorlatilag onnantól kezdve jött meg az igazán jó formám, és egy-két gyengébb meccs kivételével ez ki is tartott mostanáig. A 2. mérföldkő az volt, amikor Szivics külön hívott és azt mondta, hogy azt szeretné, ha én lennék végleg a csapatkapitány. Ez óriási büszkeséggel töltött el. Borsodiként egy ilyen szurkolótáborral rendelkező csapatnak lehettem a kapitánya és bár ez járt némi felelősséggel és nyomással, úgy érzem, sikerült helytállnom a pályán és azon kívül is. Büszkén távozom a DVTK-tól, mert elértük, hogy Miskolcnak most már nem csak jó szurkolótábora van, hanem jó csapata is. Egy 12. helyezett csapatból eljutottunk oda, hogy ma már komolyan veszik a Diósgyőrt! Megfordult a fejemben, hogy nyárig maradok és lehet, hogy kapok egy erős bajnokságból ajánlatot, de egyrészt nem szerettem volna lelépni ingyen - mert azt hiszem, tartoztam ennyivel a klubnak-, másrészt, ha fél évvel a szerződésem lejárta előtt egy komolyabb serülést szenvedek, akkor az nagyban kihatott volna a futball utáni életemre is.5


Changchun Yatai FC, 2015-2016

Tudom, hogy sokan csalódottak azért, mert elmegyek, és azért is, hogy Kínába, mert szívesebben látnának egy Bundesliga-, vagy egy Premier League-csapatban. De ne gondolja rólam senki, hogy volt mindkét elitligából ajánlatom, de én inkább Kínába igazoltam több pénzért! Nem telt el úgy nap a téli szünetben, hogy ne néztem volna percenként a telefonom, hátha hív valaki és azt mondja, hogy van egy ajánlatod a Bundesligából vagy esetleg angol vagy német másodosztályból. Nemhogy ajánlatom nem volt, még érdeklődés sem! Elkezdett járni az agyam, hogy mit rontottam el, és mit kellett volna másképp csinálnom, de úgy érzem, mindent megtettem azért, hogy egy igen komoly bajnokságba igazoljak, de mégsem sikerült. Ki merem jelenteni, hogy az amszterdami súlyos vereség és a bukaresti 0-3 finoman szólva sem tett jót a magyar futball illetve a játékosok megítélésének.
Csapatot nem szeretnék megnevezni, de volt egy magyar szinten nagyon komoly ajánlatom, ahol sokkal jobban kerestem volna, mint Diósgyőrben. Elképzeltem magam többször is, hogy milyen lenne ott játszani, de egy dolog mindig eszembe jutott. Az, hogy borsodiként, csapatkapitányként nem tehetem meg azt, hogy eligazolok abba a klubba, mert azzal szembeköpném a szurkolókat és mindazt, amit felépítettem akár Miskolcon, akár a Vidiben, mindazt egy csapásra lerombolnám.5


Diósgyőri VTK, 2016-2017

A Videotontól való távozásomkor fogadtam meg, hogy profibbnak kell lennem, csak magammal szabad foglalkoznom, senki mással, érzelmeket ugyanis nem lehet belekeverni a fociba. Ezt a fogadalmamat aztán megszegtem, amikor Kínából hazatérve a 9. helyezett Diósgyőrt választottam, úgy, hogy anyagilag és szakmailag is volt jobb ajánlatom itthonról, de a szívemre hallgattam. Annak ellenére, hogy az Eb utáni időszak nagyon nehéz volt Diósgyőrben, nem bántam meg a döntésemet.
Egy olyan zaklatott felkészülés után, aminek a közepén lemond az edző, aligha lehetett jobb szezonra számítani. A csapat nem volt annyira gyenge, mint ahogy azt az eredmények mutatták. Egyszerűen elindultunk a lejtőn augusztusban és nagy nehezen decemberben sikerült megállnunk, de a tavaszi rajt megint nem úgy sikerült, ahogy terveztük.7


FC Kairat, 2017-2018

Korábban is többször elmondtam, hogy szeretnék még külföldön futballozni. Ezt sosem titkoltam, nem árultam zsákbamacskát. Amikor visszatértem Kínából, szerettem volna olyan szerződést aláírni Diósgyőrben, hogy az Eb utáni esetleges továbbigazolásommal a klub is jól járjon. Ez most valóra vált. Bár érkezett megkeresés magyar klubtól is, tartottam a szavam és nem igazoltam el másik magyar egyesülethez. Én is szívesen szerződtem volna Nyugat-Európába, de onnan nem érkezett komoly ajánlat, ezért oda megyek, ahol engem akarnak. Megtisztelő ez a mostani ajánlat, a kazah bajnokság nagyon erős, a legjobb csapataik folyamatosan EL és BL szereplők, ezért jó esélyem van arra, hogy megmutassam, mire vagyok képes és bár a DVTK vezetői az elmúlt néhány napban próbáltak maradásra bírni a távozás mellett döntöttem.6

Egy teljes szezonnal a hátam mögött azt tudom mondani, hogy közel hasonló a színvonal, nem érzek túl nagy különbséget a két bajnokság iramában és színvonalában. Nem tartom reálisnak, hogy innen topbajnokságba igazoljak. Ha eddig nem sikerült, valószínűleg ezután sem fog. Ha csak azt nézem, hogy 45-szörös válogatott vagyok és több száz scout látott már játszani, de egyik sem mondta, hogy topbajnokságban van a helyem, akkor nem biztos, hogy ők a hülyék. Nyilván hiányzik belőlem valami, de nem gondolom, hogy ezzel együtt szégyellnem kellene az eddigi karrieremet.7

..
Szeptember közepéig tapadtunk az Asztanára, de akkor egymás után két bajnokit elveszítettünk, ezt pedig kihasználta vetélytársunk, és meglépett tőlünk. Csapatként nem voltunk annyira erősek, mint az Asztana, túl sok gólt kaptunk, míg a bajnok egyik legnagyobb erénye az volt, hogy több meccset is egy nullára nyert meg. Sajnálom, hogy nem jött össze az arany, egyedül az vigasztal, hogy a Kazah Kupát megnyertük tavaly.
Az történt, hogy az októberi válogatott meccsek miatti szünet előtti utolsó bajnokit kettő nullára elveszítettük, ezzel gyakorlatilag eldőlt, hogy nem nyerhetjük meg az aranyat. A Nemzetek Ligája-meccsek idején hazautaztam a családomhoz, és amikor visszatértem, a Kajratnál közölték, hogy a hátralévő fordulókban elsősorban a kazah játékosok kapnak lehetőséget, a kilenc külföldiből pedig legfeljebb három ülhet a kispadon. A jövőre nézve talán sejtet valamit, hogy ebbe nem fértem be, de nem látok bele a klubvezetők fejébe. A körülmények kifogástalanok a Kajratnál, az anyagiakat illetően sem panaszkodom, de nagyon nehezen viselem, hogy több ezer kilométer választ el a családomtól. A feleségem és a gyerekek ingáztak Magyarország és Kazahsztán között, keveset láttuk egymást, örülnék, ha a jövőben ez változna.
Az elmúlt húsz évben mindent feláldoztam a futballért, úgy érzem, jó példát mutattam. Engem senki sem látott részegen randalírozni, nem fényképeztek le szórakozóhelyeken, a pályán kívül is profi voltam. Őszintén bevallom, legutóbb akkor ittam kicsivel több alkoholt, amikor a Vidivel hét évvel ezelőtt megnyertük a magyar bajnokságot. Mindent alárendeltem a futballnak, de eljött az idő, amikor a családom került az első helyre.8


MOL Vidi FC, 2019-2022

Sosem zártam ki annak a lehetőségét, hogy egyszer majd visszatérjek a Vidibe, ezért is tartottam annak idején fontosnak azt, hogy korrekt körülmények közt távozzak Székesfehérvárról. Sosem titkoltam, még a DVTK csapatkapitányaként sem, hogy nagyon sokat jelent számomra a Vidi, hiszen itt lett belőlem gyerekből felnőtt, itt váltam élvonalbeli játékossá, válogatott labdarúgóvá. Nem levezetni tértem haza, hanem komoly célokért szeretnék küzdeni a Vidivel.9

Jó ideje érlelődött bennem, hogy ezt a fejezetet le kell zárnom. Végül márciusban határoztam el, hogy a nyáron befejezem. Az ősszel még játszogattam a Vidi második csapatában az NB III-ban, de már nem volt az igazi. Hogy a kép mindenki előtt tiszta legyen, vissza kell kanyarodnom 2020 júliusáig, amikor Fehérváron közölték velem, hogy a tartalékcsapathoz irányítanak. Elfogadtam a döntést, annál is inkább, mert olyan ember vagyok, aki elsőként a saját háza táján söpröget. Az azt megelőző időszakban nem futballoztam folyamatosan jól, hullámzó volt a teljesítményem, akárcsak a csapaté. Egyetértettem azzal, hogy bele kell nyúlni a keretbe, még akkor is, ha ennek én ittam meg a levét, hiszen harmadmagammal a tartalék gárdához küldtek. Azt ugyanakkor leszögeztem, hogy a 2022 júniusáig érvényes szerződésemből kizárólag a Diósgyőr kedvéért vagyok hajlandó kilépni. Fájdalom, azóta eltelt három átigazolási időszak, de az NB I-ben, majd az NB II-ben sem kellettem Miskolcon. Évekkel ezelőtt kijelentettem, a szívemhez két klub, a Vidi és a Diósgyőr áll a legközelebb – amikor tudatosult bennem, hogy egyiknek sem kellek, azt mondtam magamban, ez egy jel, ennyi volt.10
 
 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: magyarfutball.hu
     
  2. avatar: magyarfutball.hu
    2015.01.18, 13:48 (szerk.: 2019.07.21, 10:51)
    Kínába való szerződése kapcsán:
    Megelőzvén a - szokásos - leszóló magyar kommentelőket: Csangcsun egy közel 8 (!!!) milliós város, majd négyszer akkora metropolisz, mint Budapest, és - összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint Di - jós - győr!
    Kína stabil élcsapata az Ázsia-bajnokságnak, míg az ennek megfelelőjeként számon tartott európa-bajnokságra kis hazánk évtizedek óta a lábát se tudja betenni...
    A vicc az, hogy most már ezek ismeretében is lesz olyan, aki gondolkodás nélkül lefikázza majd Eleket(meg Husztit)...

    En pedig neztem a Csikkmakk JajJajj merkozeseit, Husztival a soraiban es inkabb hiszek a szememnek, nem pedig az ujsagbol olvasom, hogy ilyen meg olyan jo csapatok vannak arrafele. Maradjunk annyiban, hogy a kinai liga szinvonala megegyezik a mi kis hazank bajnoksaganak szinvonalaval.

    Eddig Sándor Gyuri, Cvitkovics-szintű csillagok ellen játszhatott a mennyeiben, most a lecsóbajnokságban Gilardino vagy Vagner Love vár rá. Érthetetlen döntés, tényleg ne jöjjön többet a válogatottba. smiley Ha igazak a hírek az évi 200-300 millió forintos fizetésről, akkor vélhetően mindenkit, aki bírálja a döntését kiröhögi. Jó döntést hozott, 2 év alatt biztosítja a jövőjét, vélhetően nem fog úgy megbukni, mint Törökországban tette.

    Teljesen mindegy. Elek már megbukott egyszer igazán erős bajnokságban, azt követően fizikálisan és különösen mentálisan padlón volt. 2 évébe került visszajönni, több kockázat nem fér bele. Azt a szintet nem éri el, hogy óriási karriert fusson be nyugaton. Mindenki azt nézi, hogyan kereshet a lehető legtöbbet karrierje végéig, nála ez volt a racionális.

    Az elmúlt napokban igazolt oda a 10-szeres Diego Tardelli (29 éves), aki csatár poszton tudott beférni tízszer a brazil csapatba.
    A PL és Bundesliga csapatok által körbeudvarolt Alan (25 éves) a Salzburgból, aki idén 26 tétmeccsen 24 gólt szerzett az osztrák csapatban.
    A szintén nagy tehetségnek tartott és már a brazil válogatottban is pályára lépő Ricardo Goulart (23 éves).
    Emellett ott vannak még olyan playák mint Elkeson (25), A. Gilardino (32), a Getaféban, Valenciában és Levantéban is megforduló Míchel (26), a volt CSKA-s és szintén brazil válogatott Vágner Love (30), a Libertadores kupa szerelmeseinek nem kell bemutatni W. Montillo-t (30), a 24-szeres svéd válogatott T. Hysén (32), egy Zvjezdan Misimovic (32).
    Kövezzetek meg érte de a helyében én is elmentem volna oda, és Huszti döntését is értem. Elek tudta hogy ő már nemigen fog sose egy Bundesliga vagy akár egy Holland bajnokságba se eljutni, itthon meg minek járja végig a szoksásos játékos keringőt (DVTK-->Győr-->DVSC-->Haladás-->Vasas), inkább kimegy és hülyére keresi magát, valamint pályára lép ilyen játékosok ellen minden héten akik ellen valószínűleg már máshol nem lett volna esélye. A kínai ligát meg azért ne hasonlítsuk össze az indiaival, ahol ilyen 43 éves James-ek védenek. Az itt felsoroltak közül 32 volt a legidősebb játékos, azért az még nem nevezhető matuzsálem kornak.

    Az igazság az, hogy Elek játéka soha nem volt látványos, de ha jó formában volt, akkor a pálya középső részét uralta nagy munkabírásával és küzdőképességével. Megérdemli, hogy azt csináljon, amit akar. A Szivicset meg nem kell félteni, mert Ő évek óta híve a játékosok jövés-menésének és a DVTK csapatát úgy változtatja, mint a forgószínpadok a jeleneteket.

    Ha elég jó lett volna, akkor felfigyeltek volna rá az ott játszott 4 év alatt a Videotonnál, ha nagyon jó lett volna, már az első évben elviszik. De ő 4 évig senkinek sem kellett, majd elment egy török középcsapathoz. (ahol kemény 3 meccset kapott). Sőt megelőzöm, ha nagyon nagy karriert akart volna befutni, akkor még 20 éves kora előtt, a Videotonhoz igazolása előtt le kellett volna lépnie külföldre, egy komolyabb bajnokság csapatába, vállalva azt, hogy kisebb pénzért, meghatározatlan ideig a tartalékcsapatban játsszon, mert ha érezte volna magában azt. hogy mekkora spíler, akkor úgysem állhatott volna semmi az útjában az önmegvalósítás útján, úgyis felfigyeltek volna rá. A helyzet viszont a következő: Elek Ákos 26 éves, és Kínába igazolt. Ennyi, pont.

    Az ún. tömegjátékosoknál ezerszer nagyobb játékintelligenciával bír, a vkp-k között pedig nközi szinten is kiemelkedő, ahogy a pályán lát, ill. ahogy részt vesz az összjátékban. Amiben kevés a topligákhoz, az a szokásos magyar focistabetegség (amiről nem ő tehet): a dinamizmus hiánya, ami főleg a meccsek 60. percét követően jelentkezik, amikor már kezd fáradni. De a topligákhoz előtte sem elég robbanékony. No de azért fikázni valakit, mert nincs benne a szakmája szűken vett világelitjében, enyhén szólva önkritikátlan dolog.
    .
    Sok sikert, Ákos!

    http://www.nemzetisport.hu/nso_cikkhozzaszolas/?cikk_id=2388785
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
    2013.11.30, 11:35 (szerk.: 2017.09.04, 13:12)
    Ez a mostani Elek Ákos elférne nálunk, a kezdőben, de szerintem az nb1 bármely csapatában.
    Örülök, hogy visszanyerte formáját, még ha ellenünk is jól játszott.

    Régen hasonlóan jól játszott, csak nem ennyire hátul egy pozícióban, hanem ment előre is bátran. E tekintetben van még hova fejlődnie.
    De amúgy statisztikát megnézve, nem csoda, hogy ilyen kevés gólt kap a Diósgyőr. Részben Eleknek (és Kádárnak) köszönhető, mivel párharcai nagy részét megnyeri, szinte mindet.

    http://forum.nb1.hu/viewtopic.php?id=125997